|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
Módszerei
A bécsi egyezmény szerint az értelmezés általános szabálya a következő:
A szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüg 414j99e gésükben szokásos értelme szerint valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni.
A szerződés értelmezése céljából a szerződésnek a bevezető részt és a mellékleteit is magába foglaló szövegén túl a szerződés-összefüggésbe tartozónak kell tekinteni:
a) bármely, a szerződéssel összefüggő olyan megállapodást, amely valamennyi részes fél között a szerződés megkötésével kapcsolatban jött létre;
b) Bármely okmányt, amelyet egy vagy több részes fél készített a szerződés megkötésével kapcsolatban, és amelyet a többi részes fél a szerződésre vonatkozó okmánynak ismer el.
A szövegösszefüggés mellett figyelembe kell venni:
a) a részes felek között a szerződés értelmezésére vagy rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan létrejött bármely utólagos megállapodást;
b) a szerződés alkalmazása során utólag kialakult olyan gyakorlatot, amely a szerződés értelmezését illetően a részes felek megegyezését jelenti;
c) a nemzetközi jognak a részes felek viszonyában alkalmazható bármely idevonatkozó szabályát.
Valamely kifejezésnek különleges értelmet kell adni, ha megállapítható, hogy a részes feleknek ez volt a szándékuk.
A bécsi egyezmény idézett cikke tehát az alábbi értelmezési módszereket tartalmazza:
nyelvtani értelmezés, mely a használt szavak nyelvtani értelmezését jelenti;
logikai értelmezés, azaz a szövegösszefüggések értelmezése, mely az adott rendelkezés értelmét a szerződés más rendelkezéseinek és egyéb megállapodásoknak a figyelembe vételével állapítja meg;
teleologikus értelmezés, mely a feleknek a szerződéssel elérni kívánt - különösen a preambulumban meghatározott - célját tekinti irányadónak;
gyakorlati értelmezés, azaz a feleknek a szerződés megkötését követően folytatott gyakorlata, mely elsősorban a felek közös magatartásának figyelembe vételét jelentheti;
rendszertani értelmezés, mely a szerződés helyes értelmének feltárását célozza meg a nemzetközi jog releváns szabályai alapján.
A bécsi egyezmény az értelmezés általános szabályaitól megkülönbözteti az értelmezés kiegészítő eszközeit. Ezek alkalmazásának feltétele az, hogy "az előbbi szerinti értelmezés félreérthető vagy homályos értelemhez , vagy olyan értelemhez vezet, amely nyilvánvalóan képtelen vagy ésszerűtlen."
A nemzetközi jogra nem jellemző az in claris non fit interpretatio (a világos szöveget nem kell értelmezni) maxima. A kiegészítő értelmezés módszereinek egyike az ún. travaux préparatories felhasználása, azaz a szerződés kidolgozása során keletkezett előkészítő dokumentumok alapján kell nyomon követni a szerződő felek elhatározásának kialakulását. Ezen kívül vizsgálni lehet azokat a konkrét történelmi körülményeket is, amelyek keretében a szerződéskötéshez vezető tárgyalásokat lefolytatták, miután feltételezhető az, hogy a felek az adott körülményekkel kapcsolatos gondokra, problémákra kívántak válaszolni.
Eredménye
A nemzetközi szerződések értelmezésének célja a szerződő felek szándékának a felderítése, melynek megvalósulása az értelmezési műveletek alkalmazásának eredménye. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a felek szándékának felderítése nem mindig sikeres, azaz a szerződésnek vagy egyes rendelkezéseinek többféle értelem adható. Ebben az esetben kell választani a kiterjesztő vagy megszorító értelmezés között.
A nemzetközi jogban főszabály a megszorító értelmezés alkalmazása, amely az állami szuverenitás tiszteletben tartása elvének logikus követelménye. Miután minden nemzetközi szerződés korlátozza a szerződő fél szuverenitását, abból kell kiindulni, hogy a kötelezettség nem terjedhet túl a kétségtelenül megállapítható kereteken (a szuverenitás korlátozása nem vélelmezhető). Kivételek a főszabály alól:
A jóhiszeműség követelményéből következik a szerződések hatályosulásának elve, ami azt jelenti, hogy ha az értelmezési módszerek alkalmazása révén két fajta eredmény adódna, melyek közül csak az egyik biztosítaná a szerződés tényleges megvalósulását (ut res magis valeat quam pereat), a másik pedig abszurd vagy ésszerűtlen következtetéshez vezetne, akkor az első eredményt kell helyesnek tartani.
Az ENSZ Alapokmány értelmezésére fejlesztette ki a Nemzetközi Bíróság a bennrejlő jogok elméletét, mely szerint az ENSZ számára kifejezetten biztosított jogok gyakorlásához további hallgatólagos jogok is léteznek.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata folyamatosan kiterjeszti a nemzetközileg elismert emberi jogok körét.
A kiterjesztő-megszorító értelmezés problémájának sajátos esete a többnyelvű szövegek értelmezése. Napjainkban a nemzetközi szerződések többségét a szerződő felek nyelvein vagy legalábbis néhány nyelven (pl. az ENSZ egyezményeket 6 nyelven) szövegezik. Ebben az esetben a felek szándékának megállapításával kapcsolatos problémák kiegészülnek az egyes nyelvek különbségekkel, melyeket a legtökéletesebb fordítás sem tud teljesen kiküszöbölni.
Találat: 2245
