A SZERZŐDÉSEK BEIKTATÁSA, A SZERZŐDÉSKÖTÉSRE VONATKOZÓ MAGYAR JOGI SZABÁLYOZÁS

A szerződések beiktatása, a szerződéskötésre vonatkozó magyar jogi szabályozás

A SZERZŐDÉSEK BEIKTATÁSA

Az évszázadokon keresztül gyakorolt titkos diplomáciát az I. világháborút követően a nemzetközi közvélemény a b 131i85b éke szempontjából veszélyesnek tartotta, és törekedett annak felszámolására. Már a Nemzetek Szövetségének Egységokmánya rendelkezett a nemzetközi szerződések beiktatásáról.

Az ENSZ alapokmánya szerint minden nemzetközi szerződést és megállapodást a Titkárságnál a lehető leghamarabb be kell iktatni, és a Titkárságnak azt közzé kell tennie. A nemzetközi gyakorlatban e regisztrációs kötelezettséget az államok teljesítik, mely kiegészül azzal, hogy egyes nemzetközi szervezetek is létrehozták a maguk regisztrációs rendszerét. Az Alapokmány a beiktatás elmulasztását azzal szankcionálja, hogy a be nem iktatott szerződésre a felek az Egyesült Nemzetek egyetlen szerve előtt sem hivatkozhatnak. Az ilyen szerződés tehát érvényes, de nem kap az ENSZ-től védelmet, és az azzal kapcsolatban keletkező jogviták a Nemzetközi Bíróság elé nem vihetők.

A SZERZŐDÉSKÖTÉSRE VONATKOZÓ MAGYAR JOGI SZABÁLYOZÁS

Bár a szerződéskötés szabályait lényegében és elsősorban a nemzetközi jog állapítja meg, így jelenleg elsősorban az 1969. évi bécsi egyezmény, a szerződéskötés folyamatának vannak olyan szakaszai, amelyek belső jogi szabályozást igényelnek, így a szerződéskötésben részt vevő állami szervet kijelölésében, a szerződés előkészítése, kezdeményezése, vagy a kezdeményezés elfogadása területén, és a legfontosabb kérdésben, jelesül hogyan történik a szerződés kötelező hatályának elismerése az adott államrészéről. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárást jogforrási szinten a magyar jog az 1982. évi tvr.-ben szabályozta. Tekintettel arra, hogy az 1990. évi alkotmány új állam-és kormányformát hozott létre, megváltoztak a nemzetközi szerződések megkötésében részt vevő állami szervek és hatásköreik. A Magyar Köztársaság kormányformája alapján a kormány hatáskörébe tartozik a döntés a szerződés kezdeményezéséről (illetve annak elfogadásáról), előkészítéséről és a tárgyalások megindításáról, a szerződéskötésre összehívott konferencián való részvételről. Nem ilyen egyértelmű a helyzet a szerződés kötelező hatálya elismerésével kapcsolatos hatásköröknél. Míg kétségtelen az, hogy a saját hatáskörében kötött szerződéseket a kormány hagyja jóvá, nem világos az utólagos gyakorlat alapján sem az, hogy az Országgyűlés önmaga ratifikálja a szerződéseket vagy felhatalmazást ad a köztársasági elnöknek a ratifikációra. Ezt követően - a nemzetközi jog és a belső jog viszonyának dualista felfogása miatt - a ratifikált nemzetközi szerződést ki kell hirdetni törvényben vagy kormányrendeletben az Országgyűlés és a kormány közötti jogalkotási hatáskörmegosztás figyelembe vételével, ami azonban a gyakorlatban csak közelítőleg valósul meg.