A SZERZŐDÉS KÖTELEZŐ HATÁLYÁNAK ELISMERÉSE

A szerződés kötelező hatályának elismerése

A bécsi egyezmény 11. cikke szerint

"Annak elismerését, hogy egy szerződés reá nézve kötelező hatállyal bír, valamely állam kifejezheti aláírás, szerződést létrehozó okiratok kicserélése, megerősítés, elf 656b18g ogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás által, illetve a felek megállapodása szerint bármely más módon."

Az aláírás egyrészt kifejezheti a szerződés szövegében való végleges megegyezést, másrészt jelentheti a szerződés kötelező hatálya végleges elismerését is. Az aláírást a szerződő felek meghatalmazott képviselői kétoldalú szerződéseknél egyidejűleg, többoldalú szerződések esetén pedig általában meghatározott határidőn belül végzik el. Bizonyos esetekben az aláírás aktusa elmaradt (pl. 1928. évi genfi Általános Akta). Az aláírásnál kiemelten érvényesülnek a nemzetközi udvariassági szabályok. Ha az aláírással nem következik be a szerződés kötelező hatályának elismerése, ezen aktushoz akkor is fűződnek joghatások. A bécsi egyezmény szerint az aláíró államnak tartózkodnia kell minden olyan cselekménytől, amely a szerződés célját és tárgyát meghiúsítaná. Ez az ideiglenes kötelezettség mindaddig fennáll, míg az adott állam véglegesen nem dönt arról, hogy az aláírás ellenére sem kíván szerződő fél lenni. A szerződés rendelkezhet ideiglenes alkalmazásról is, azaz a kötelező hatály végleges elismerése előtt is teljesíteni kell előírásait (pl. a nukleáris balesetekkel kapcsolatos azonnali értesítési kötelezettségről szóló 1986. évi bécsi egyezmény). A megerősítés vagy ratifikáció igen gyakori módja a szerződés kötelező hatálya elismerésének, bár maga a szerződés rendelkezik arról, hogy megerősítésre szorul-e, melyben továbbá a szerződő felek belső joga is szerepet játszik. A ratifikációs záradék olyan megerősítési forma, amelyet rávezetnek a szerződés másolatára, melyet az aláíró szerv aláírásával és pecsétjével lát el. Az így elkészült ratifikációs okmányokat azután bilaterális szerződés esetén kicserélik, multilaterális szerződés esetén az okmányokat a szerződés letéteményesének küldik meg, aki erről a többi szerződő felet értesíti. A szerződés letéteményesét a szerződés határozza meg (gyakran az ENSZ Főtitkára), aki őrzi a szerződés eredeti példányát, átveszi a csatlakozási okmányokat és a szerződéssel kapcsolatos egyéb nyilatkozatokat. A nemzetközi szerződések joga nem ír elő ratifikációs kötelezettséget és a ratifikáció határidőhöz sincs kötve (kivéve nemzetközi munkaügyi egyezmények esetén, ahol 1 éven belül, de maximum 18 hónap alatt dönteni kell a ratifikációról és indokolni is kell). A ratifikációs eljárás nehézsége és lassúsága miatt elterjedt az egyszerűsített formában létrejövő szerződések jóváhagyása, mely a kormányok hatáskörébe tartozik. A csatlakozással olyan állam is a szerződés részesévé válhat, amely nem vett részt a szerződés kidolgozásában, vagy a rendelkezésre álló időn belül nem írta alá. A csatlakozás csak nyílt szerződések esetében lehetséges. A csatlakozás utólagos megerősítést nem igényel, így a csatlakozás az aláírást és a ratifikációt együttesen jelenti.

A szerződés hatályba lépése a szerződések formájától függ. A kétoldalú szerződések - eltérő megállapodás hiányában - a ratifikációs okmányok kicserélésével, vagy a jóváhagyás megtörténtéről szóló jegyzékváltással lép hatályba. Multilaterális szerződéseknél a felek a hatályba lépést meghatározott számú állam ratifikációjától vagy csatlakozásától szokták függővé tenni.