A szakosított intézmények általános sajátosságai

A szakosított intézmények az ENSZ rendszerében különleges helyet elfoglaló univerzális nemzetközi szervezetek.

A szakosított intézménnyé átalakult nemzetközi szervezetek egy része már a múlt század második felében létrejött (p1. az Egyetemes Postaunió, a Nemzetközi Távközlési Unió). A Nemzetek Szövetségével egyidőben ala­kították meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet. Más szakosított intézmé­nyeknek pedig voltak jogelődjei: p1. az UNESCO esetében a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottsága vagy a Nemzetközi Oktatási Hivatal, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet esetéb 252e42c en a Nemzetközi Mező­gazdasági Intézet, a Szellemi Tulajdon Világszervezeténél az ipari tulajdon védelmének párizsi uniója (1883) és az irodalmi és művészeti alkotások védelmének berni uniója (1886). A dolog természete szerint az ENSZ meg alakulásával egyidőben és azt követően új univerzális szervezetek is létre­jöttek, p1. a Bretton Woods-i intézmények, a Nemzetközi Tengerészeti Szer­vezet (korábban: Kormányközi Tengerészeti Tanácskozó Szervezet), illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, a Kereskedelmi Világszervezet és a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság stb.

A szakosított intézmények legfontosabb sajátosságai:

A szakosított intézményeket és egyéb univerzális nemzetközi szerve­zeteket az államok nemzetközi szerződésekkel alapítják, még ha különbö­ző szerződés-elnevezéseket is használnak: alkotmány (UNESCO, FAO, WHO, ILO stb.), statútum (Világbank, IMF, Nemzetközi Atomenergia Ügynökség), szerződés (WTO), egyezmény (Szellemi Tulajdon Világszervezete, ICAO). A dolog természete szerint e nemzetközi szerződéseket sokszor módosí­tották.

Univerzális nemzetközi szervezetek, ami természetesen nem azt je­lenti, hogy a Föld valamennyi állama tagja a különböző szakosított intézmé­nyeknek, vagy egyéb nemzetközi szervezeteknek, hanem úgy kell érteni, hogy a nemzetközi közösség túlnyomó többsége részt vesz ezen szerve­zetekben (általában több mint 150 ország). Egyes szakosított intézményeknél szükség van tagfelvételi eljárásra (p1. Világbank, Nemzetközi Valutaalap,

Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, Kereskedelmi Világszervezet), má­soknál (pl. Egyetemes Postaunió) a tagság csatlakozással nyerhető el. Talál­kozunk társult tagsági státussal is (p1. UNESCO, FAO), sőt újabban a Nem­zetközi Távközlési Unió "szektoraiban" magánszemélyek is részt vesznek. Az Európai Unió tagságot kapott a FAO-ban és a WTO-ban is.

A specialitás azt fejezi ki, hogy a különböző szakosított intézmények a nemzetközi együttműködés meghatározott szegmensében tevékenyked­nek. Az egyes szakosított intézmények feladatkörére grosso modo következtetni le­het az adott nemzetközi szervezet elnevezéséből. A dolog természete sze­rint a feladatkörök részletezése, a prioritások megfogalmazása az elmúlt évtizedek alatt többször megváltozott. A szakosított intézmények tevékeny­ségének specialitása nem jelenthet tisztán szakmai, technikai munkát, ellen­kezőleg: valamennyi szakosított intézmény és egyéb nemzetközi szervezet funkcióinak megvalósításában a nemzetközi politika folyamatosan jelen van, sőt "túlpolitizálódásról" is beszélhetünk.

A szakosított intézmények gyakorlati feladatai közül elsősorban a nor­maalkotó funkciót kell kiemelni, mely jelentheti technikai normák elfoga­dását vagy nemzetközi szerződések létrehozatalát egyaránt. A különböző szakosított intézmények égisze alatt kötött nemzetközi szerződések termé­szetesen ratifikációra szorulnak. A viták rendezésére vonatkozó felhatalma­zás csak kivételesen fordul elő (ICAO, WTO).

A szakosított intézményeket és egyéb nemzetközi szervezeteket a három részes struktúra jellemzi, azaz létezik az összes tagállam képviselő­iből álló plenáris szerv, jelesül közgyűlés, konferencia, értekezlet, kormány­zótanács stb., egy szűkebb körű testület, jelesül tanács, végrehajtó tanács, igazgatótanács, kormányzótanács, melynek tagjait vagy a plenáris szerv vá­lasztja, vagy lehetnek állandó tagjai is, végül az adminisztráció szerve, jele­sül a titkárság, iroda stb., melyeknek élén főtitkár, főigazgató, elnök stb. áll. A dolog természete szerint valamennyi szakosított intézménynél nagyszá­mú segédszerv (bizottság, albizottság, csoport) is működik.

A szervezeti felépítéssel kapcsolatban néhány eltérésre is fel kell hívni a figyelmet:

. A plenáris szervek és szűkebb körű testületek általában a kormányok képviselőiből állnak. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnél az adott ország delegációja is "háromrészes" felépítésű: a két kormányképviselő mellett a munkáltatók és munkavállalók képviselői is helyet foglalnak. Az Egészségügyi Világszervezet Tanácsának (korábban az UNESCO-nál is) kijelölt szak­emberek a tagjai.

A határozathozatalban általában az "egy állam egy szavazat" elvet alkal­mazzák, melytől eltérnek a nemzetközi pénzügyi szervezetek, az ún. Bretton Woods-i intézmények súlyozott szavazási rendszerükkel.

A szakosított intézményi minőség abból keletkezik, hogy az adott univerzális és speciális nemzetközi szervezet - az ENSZ Alapokmánya sze­rint - megállapodást köt a Gazdasági és Szociális Tanáccsal, me­lyet azután a Közgyűlés jóváhagy. E megállapodások szabályozzák az ENSZ és a különböző szakosított intézmények közötti együttműködést. E megál­lapodások nemzetközi szerződések, így az ENSZ és a szakosított intézmé­nyek egyenjogúak. Ennek nem mond ellent az, hogy a koordináció érde­kében az ENSZ ajánlásokat tehet, az ilyen szervezeteknek a Közgyűlés jogosult költségvetésüket és jelentéseiket megvizsgálni. Létezik informális koordináció is, mely a Koordinációs Adminisztratív Bizottságon keresztül valósul meg. Elnöke az ENSZ főtitkára, tagjai a szakosított intézmények és egyes autonóm szervek adminisztrációinak vezetői.

Vannak olyan univerzális és speciális nemzetközi szervezetek, melyek közvetlenül a Közgyűléssel kötöttek nemzetközi szerződést, így csak quasi­ szakosított intézményeknek tekinthetők. Ilyenek a Nemzetközi Atomener­gia Ügynökség, a Kereskedelmi Világszervezet és a Nemzet­közi Tengerfenék Hatóság. Ez utóbbival létrejött 1997. évi megállapodásban nincs utalás az Alapokmány szakosított intézményeiről szóló cikkére, kima­radt a jelentésekre vonatkozó kötelezettség, az ajánlástételi jog, helyette megtalálható a Biztonsági Tanács és a Nemzetközi Bíróság segítése, képvi­selők cseréje, titkárságközi együttműködés.