A polgári és politikai jogok egységokmánya

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya, valamint a Fakultatív Jegyzőkönyv

Az Egyezségokmány rendelkezéseit lényegében két részre kell osztani. Az első rész tartalmazza azokat a polgári és politikai jogokat, melyek tiszteletben tar­tására és érvényesülésük biztosítására a szerződő felek nemzetközi kötelezett­ségeket vállaltak. E jogok a következők: a diszkrimináció tilalmával biztosított egyenjogúság, az élethez való jog és az emberi méltóság tisztelete (azaz a kín­zás, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánás, vagy büntetés tilalma), a rabszol­gaság, szolgaság és kényszermunka tilalma, a szabadság és személyi biztonság joga, különböző igazságszolgáltatási garanciákhoz való jogok (letartóztatás ese­tén jog a független és pártatlan bíróság előtti 131b17b igazságos és nyilvános tárgyalás­ra, az ártatlanság vélelme, a ne bis in idem tilalma és a nullum crimen sine lege), a jogképesség, a magánélet sérthetetlensége, a gondolat, a lelkiismeret és a val­lás szabadsága, a szabad véleménynyilvánítás joga, a békés gyülekezés joga és az egyesülési jog, ide értve a szakszervezet-alakítási és csatlakozási jogot, a csa­ládhoz való jog, a gyermek jogai, a közügyekben való részvétel joga, jog a tör­vényes védelemre.

A felsorolt jogok egy része abszolút jellegű, azaz mindenkor és korlá­tozás nélkül érvényesülniük kell. Ilyen a diszkrimináció tilalma, az élethez való jog, a kínzás, stb. tilalma, a jogképesség, a rabszolgaság és szolgaság tilalma, az adórabszolgaság tilalma, a nullum crimen sine lege elve, a gon­dolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, mely utóbbi azonban nem vonat­kozik e jogok kinyilvánítására. Az élethez való joggal kapcsolatban ki kell emelni azt, hogy az Egyezségokmány még nem zárta ki a halálbüntetés le­hetőségét, ezt csak a 2. fakultatív jegyzőkönyv tiltotta el.

Az emberi jogok második csoportjába olyan jogok tartoznak, melyek tiszteletben tartását és érvényesülését a nemzet létét fenyegető és hivatalo­san kihirdetett szükségállapot idején korlátozni lehet az adott helyzet által szigorúan megkövetelt mértékben (ezt nevezzük az arányosság követelmé­nyének), továbbá a vállalt kötelezettségektől eltérő intézkedésekről és azok okairól tájékoztatást kell adni (notifikációs kötelezettség). Az előzőekben említett abszolút jogok szükségállapot esetén is érinthetetlenek, így lénye­gében az alábbi területekre terjedhetnek ki: kényszermunka tilalma, az igaz­ságszolgáltatás egyes garanciális rendelkezései, a magánélet védelme, a csa­lád védelme, a gyermek jogai, a törvényes védelemhez való jog és a kisebbségi jogok.

Végül vannak olyan emberi jogok, melyek gyakorlásának feltételeit és korlátait eleve törvény határozza meg az állambiztonság, a közrend, a köz­egészségügy, a közerkölcs vagy mások jogainak és szabadságának védelme érdekében. Ilyenek a személyes szabadság, a mozgásszabadság, a bírói tár­gyalás nyilvánosságának elve, a gondolat-, a vallás- és lelkiismereti szabad­ság kinyilvánítása, a véleménynyilvánítási jog, a gyülekezési jog, az egyesü­lési jog és a politikai jogok.

Ha az emberi jogoknak az előzőekben ismertetett hármas felosztása az Egyezségokmány expressis verbis rendelkezésein alapul is, az a kitétel, hogy a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni (5. cikk), ezért nem irányul­hatnak az Egyezségokmányban elismert jogok és szabadságok megsemmi­sítésére vagy azoknak az Egyezségokmányban meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására. Ugyanakkor a háborús propaganda, valamint a meg­különböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgató nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet törvényben történő eltiltására vonatkozó - politikailag ins­pirált - követelmény kaput nyithat a vállalt nemzetközi kötelezettségek relativizálására.

Az egyezségokmány második része a polgári és politikai jogok tisztelet­ben tartásával és érvényesülésük biztosításával kapcsolatosan vállalt nemzet­közi kötelezettségek végrehajtásának felügyeletével foglalkozik. Ezt lehet nemzetközi biztosítéknak nevezni. Az Egyezségokmány e célból felállítja az Emberi jogi Bizottságot, melynek 18 független tagját a szerződésben részes államoknak az ENSZ székhelyén tartott értekez­lete választja meg 4 évre, az újraválasztás lehetőségével. A bizottság megvá­lasztása során figyelmet kell fordítani a méltányos földrajzi megoszlásra, va­lamint a civilizáció különböző formáinak és a fő jogrendszereknek a képviseletére.

A bizottság feladatköre az alábbi ügyekre terjed ki:

A 40. cikk szerint: megvizsgálja és értékeli a szerződő felek - rend­szeresen benyújtott - jelentéseit az Egyezségokmányban elismert jogok érdekében elfogadott intézkedésekről és e jogok gyakorlásában elért elő­rehaladásról. Ez az ún. reporting system.

. A 41. cikk értelmében olyan bejelentések vizsgálata, melyekben vala­mely részes állam azt állítja, hogy egy másik szerződő fél nem teljesíti az Egyezségokmányban foglalt kötelezettségeit. E feladatkör conditio sine qua vonja az, hogy mind a bejelentést tevő, mind a bepanaszolt ország aláves­se magát a bizottság illetékességének. Ezt az eljárást a gyakorlatban nem alkalmazták, melynek vélelmezhető oka az, hogy ilyenkor az emberi jogok súlyos és/vagy szisztematikus megsértéséről lehet szó, mely a dolog termé­szete szerint túllép az emberi jogok nemzetközi biztosítékainak hatókörén, politikai üggyé transzformálódik, melyeket a nemzetközi viták békés elin­tézésére irányadó eszközökkel kell rendezni, különösen az ENSZ politikai fórumain (Közgyűlés, Biztonsági Tanács).

Az Egyezségokmány - más emberi jogi szerződésektől eltérően - nem tar­talmaz ún. joghatósági klauzulát, melynek értelmében a szerződés értelme­zésével és alkalmazásával kapcsolatos vitában - bármely fél kérelmére - a Nemzetközi Bíróság joghatósággal rendelkezne.

. A fakultatív jegyzőkönyv lehetővé teszi azt, hogy megvizsgálják olyan személyek bejelentéseit, akik azt állítják, hogy az Egyezségokmányban fog­lalt valamely jogukat megsértették. Ebben az esetben tehát a magánszemély valamely állam - a dolog természete szerint általában saját állama - elleni panaszjogáról van szó. A panaszjogot korlátozza: a belső jogorvoslat kime­rítésének követelménye, a ne bis in idem elv (= ugyanabban az ügyben nem folyik vizsgálat egy másik nemzetközi vizsgáló vagy egyeztető eljárás keretében), végül ha joggal való visszaélésnek tekinthető. Ezen kívül a fakul­tatív jegyzőkönyvben nincs szó semmiféle actio popularisról, hiszen egy­értelmű feltétel az, hogy megsértsék a személy - Egyezségokmányba fog­lalt - valamely jogát.

A hármas feladatkörrel szemben a bizottság hatásköre igen szerény. A reporting system keretében jelentést és általános észrevételeket fogad el, melyeket eljuttat a részes államokhoz és esetleg a Gazdasági és Szociális Ta­nácshoz. A bejelentő és a jogsértéssel vádolt állam vitájában - ha az ügy más módon nem rendeződik - a bejelentéseket zárt ülésben megtárgyalja, jelen­tést készít, felajánlja jószolgálatát, továbbá az érdekelt államok előzetes hoz­zájárulásával eseti békéltető bizottságot jelölhet ki. Végül magánszemélyek panaszai esetében az ügyet zárt ülésen megtárgyalja és véleményt nyilvánít

A bizottság hatásköre abban összegezhető, hogy semmiféle ügydöntő jogo­sítványa nincs, kötelező döntést nem hozhat. Ennek ellenére a bizottság gya­korlata létrehozott olyan esetjogot, amelynek tartalmát alkotó - jogilag nem kötelező - véleményeket az államok rendszerint figyelembe veszik, azaz or­vosolják az egyéni emberi jogi sérelmeket, sőt belső jogukat is összhangba hozzák az Egyezségokmány így értelmezett rendelkezéseivel.

A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egységokmánya

A dolog természete szerint ezen Egyezségokmány szerkezete megegyezik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának felépítésé­vel (supra).

Meghatározza az Egyezségokmány hatálya alá tartozó gazdasági, szoci­ális és kulturális jogokat, melyek a következők: munkához való jog, jog az igazságos és kedvező munkafeltételekhez (p1. méltányos munkabér, tisztességes megélhetés, biztonságos és egészséges munkakörülmények, a mun­kaidő ésszerű korlátozása, rendszeres fizetett szabadság), szakszervezeti jogok (p1. szakszervezet-alapítás, belépés, szabad működés, szakszerveze­ti szövetségek létrehozása, nemzetközi szakszervezeti szervezethez való csatlakozás, sztrájkjog), jog a szociális biztonságra, ide értve a társadalom­biztosítást is, a családvédelem (p1. házasság csak a házasulandók szabad beleegyezése alapján köthető, az anyák, gyermekek és fiatalkorúak védel­me), jog a megfelelő életszínvonalhoz (p1. alapvető jog arra, hogy senki ne éhezzen, jog a lakásra, tisztességes életkörülményekre), jog a testi és lelki egészséghez, a művelődéshez való jog (különösen p1. a kötelező és ingye­nes elemi oktatás, a közép- és felsőoktatás mindenki számára hozzáférhe­tővé tétele, az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése megfelelő ösztöndíj­rendszer útján, a tanszemélyzet anyagi életfeltételeinek javítása, a szülők választási szabadsága az oktatás területén), a kultúrához való jog (p1. rész­vétel a kulturális életben, a tudomány és a kultúra megőrzése, fejlesztése és terjesztése, a kutató- és alkotószabadság tiszteletben tartása).

A gazdasági, szociális és kulturális jogok területén a szerződő államok - a mindenfajta diszkrimináció megszüntetését leszámítva - e jogok teljes gya­korlásának fokozatos biztosítására vállaltak kötelezettséget. A foganatosítandó intézkedéseknél a fokozatosság elve magától értetődik, hiszen nyilvánvaló­an a rendelkezésre álló erőforrások függvénye. A fokozatosság mellett kieme­lendő az is, hogy a foganatosítandó intézkedések nem korlátozódnak jogsza­bályalkotásra, elsősorban inkább gazdasági és technikai lépéseket jelentenek, melyek mögött általános - a konkrét intézkedéseket nagymértékben deter­mináló - gazdasági és társadalmi folyamatok vannak. A törvény e jogok gya­korlását olyan mértékben korlátozhatja, mely összeegyeztethető e jogok ter­mészetével és minden korlátozás célja kizárólag a demokratikus társadalom általános jóléte. A szakszervezeti jogoknál ez kiegészül az állambiztonság, a közrend és mások jogainak és szabadságának védelmével. Ezen általános derogációs klauzula mellett az Egyezségokmány tartalmazza a rendeltetés­szerű joggyakorlás követelményét is. Érdekes vonása az Egyezségokmánynak az, hogy a jogok gyakorlása biztosításának eszközrendszerénél expressis verbis említi a nemzetközi együttműködést.