A parti államok szuverenitása alatti tengerek

A tenger nemzetközi jogi szempontú osztályozásának fő vezérlő elve a meghatározott tengerrész és a parti állam szuverenitásának viszonya, azaz az, hogy e szuverenitás teljes-e vagy a nemzetközi jog általános szabályai korlátozzák, fennállnak-e a parti államot megillető speciális jogok, illetve ezek hiányában res communis omnium ususról van szó vagy pedig az em­beriség k 323e41d özös örökségéről. Ennek alapján megkülönböztetünk belvizet, parti tengert, csatlakozó övezetet, kizárólagos gazdasági övezetet, kontinen­tális talapzatot, nyílt tengert és zónát.

A belvizek kizárólag és teljesen a parti állam szuverenitása alatt áll­nak. Ide tartoznak elsősorban a kikötők, a lagúnák, a folyótorkolatok és a tengeröblök. Ez utóbbiak azonban csak akkor, ha három együttes feltétel­nek megfelelnek: egy állam szárazföldi területe veszi körül, bejáratának szélessége nem haladja meg a 24 tengeri mérföldet (kb. 40 km) és terüle­tének nagysága meghaladja a bejárati szélességgel mint átmérővel rajzolt félkör területét. A tengeröbölre vonatkozó szabályok kivételét jelentik a történeti öblök, p1. a Mont Saint Michel öböl (Franciaország), a Bristol-csa­torna (Nagy-Britannia), a Vestfjord (Norvégia), a Szent Péter öböl (Orosz­ország), a Hudson- és St. Lőrinc öblök (Kanada), a Gabesi öböl (Tunézia). Ezenkívül Líbia szerint a Sidra-öböl is történeti öbölnek tekintendő, melyet azonban p1. az Egyesült Államok nem ismer el, és a közel-keltei konfliktusban ismételten felmerült az Akabai öböl történe­ti öböl jellege is. Különös státussal rendelkezik a Fonseca-öböl.

A parti tenger az apályvonaltól (csipkézett part esetén a kiemelke­dő pontokat összekötő, ún. egyenes alapvonaltól) számított legfeljebb 12 tengeri mérföld szélességű tengersáv, mely ugyan a parti állam szuvereni­tása alatt áll, de e szuverenitást a békés áthaladás joga korlátozza. A békés áthaladás folyamatos és gyors, megállás nélküli áthaladást jelenti, ami nem zárja ki p1. vis major baleset vagy végveszély esetén a megállás és a lehor­gonyzás lehetőségét. Nem tekinthető békés áthaladásnak p1. az erőszak al­kalmazása vagy az azzal való fenyegetés, adatgyűjtés, fegyverekkel folytatott manőverek, repülőgépek fel- vagy leszállása, a parti állam vám-, pénzügyi, egészségügyi vagy bevándorlási szabályainak megszegésével személyek és áruk ki- és berakása, a halászat, a tudományos kutatás vagy mérés, a parti állam hírközlési rendszerének zavarása, a szándékos és súlyos tenger­szennyezés. A békés áthaladás egyaránt megilleti a kereskedelmi és hadiha­jókat, a tengeralattjáróknak azonban a felszínen kell közlekedni.

A parti állam szuverenitása az alábbiakban nyilvánul meg: megalkotja a parti tenger rendjére vonatkozó jogszabályokat, hajózási útvonalakat je­lölhet ki, tiltott övezeteket állapíthat meg, megakadályozhatja a nem békés áthaladást. Ezenkívül kivételesen büntető joghatóságot gyakorolhat keres­kedelmi hajók felett, ha a cselekmény következményei kiterjednek a parti államra, vagy zavarják a békét és a közrendet, ha kábítószer-kereskedelem­ről van szó, vagy a parti hatóságok közbelépését a kapitány, a diplomáciai vagy konzuli képviselő kéri. A parti állam polgári joghatóságának gyakor­lása céljából a hajót nem állíthatja meg vagy térítheti el. Végrehajtási vagy lefoglalási intézkedést csak akkor foganatosíthat, ha ez magának a hajónak a parti tengeren keresztüli útja során vagy annak céljából vállalt vagy felme­rült kötelezettségeivel vagy tartozásaival kapcsolatos.

A 3. tengerjogi konferencián merült fel a szigetállamok (p1. Fülöp-szige­tek, Indonézia, Japán) és a szigettengerek kérdése. A létrejött kompro­misszum értelmében a parti tenger alapvonala - bizonyos feltételek mellett - a szigetcsoportot összekötő vonal, ugyanakkor érvényesül - a repülőgé­pekre kiterjedően is - a békés áthaladás joga.