A PACTA SUNT SERVANDA ÉS A TELJESÍTÉS BIZTOSÍTÉKAI

A pacta sunt servanda és a teljesítés biztosítékai

A  PACTA SUNT SERVANDA

A bécsi egyezmény szerint (26. cikk)

"Minden hatályos szerződés kötelezi a részes feleket és a szerződést jóhiszeműen kell végrehajtaniuk."

A szerződések tiszteletben tartása elvének integráns része a jóhiszeműség követelménye, amit a bécsi egyezmény mellett a nemzetközi gyakorlat konstans elméletének is tekinthetünk (pl. Lanoux-tó ügy, ahol a Nemzetközi Bíróság kinyil 838d39i vánította a jóhiszeműség vélelmét is). A szerződés jóhiszemű végrehajtásának általános kötelezettsége és a felek változó érdekei közötti ellentmondás feloldására vagy mérséklésére több jogi technikát is kifejlesztettek:

Szándékosan bonyolult és ambivalens normákat alkottak meg (pl. az arányosságra és a katonai szükséghelyzetre való hivatkozás lehetősége).

Ún. "soft law" megoldásokat iktattak be, mely jelenthet pusztán "törekvésre" kötelezést, a sajátos feltételekre hivatkozást, az államok közötti differenciálást, a fokozatos megvalósítási lehetőséget - melynek egyik változata az, hogy a felek előzetesen meghatározhatják az általuk vállalható kötelezettségeket, vagy mentesítő záradékot alkalmaznak: pl. az 1963. évi atomcsend szerződés szerint mindegyik félnek - a szuverenitását gyakorolva - joga van ahhoz, hogy a szerződésből kilépjen, ha úgy találja, hogy a szerződés tárgyával kapcsolatos rendkívüli körülmények országának legfőbb érdekeit veszélyeztetik.

Egymással legalább részlegesen ellentétes jogelvek szerepeltetése a szerződés szövegében (pl. a légi közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények üldözésénél a menedékjog elismerése).

A pacta sunt servanda elv sajátos aspektusa a bécsi egyezmény azon szabálya, mely szerint egyetlen fél sem hivatkozhat belső jogának rendelkezésére annak igazolásául, hogy elmulasztotta a szerződést teljesíteni. A szerződő állam tehát nem hozhatja fel a tejesítés elmaradásának indokaként azt, hogy elmaradt - ha szükséges - a szerződések belső jogba való transzformációja, vagy jogalkalmazói - eljárási okokból (joghatóság hiánya a nemzetközi jogi bűntetteknél vagy a tengerjogi deliktumoknál) - nem tudják a szerződés rendelkezéseit alkalmazni.

A SZERZŐDÉS TELJESÍTÉSÉNEK BIZTOSÍTÉKAI

A nemzetközi közösségben nincsen olyan - az államok felett álló - kényszerapparátus, mely a nemzetközi szerződések megtartását, alkalmazását, megvalósítását biztosítaná. A pacta sunt servanda elv és az államok vélelmezett jóhiszeműsége ellenére szükséges lehet az, hogy a nemzetközi szerződések érvényesülését, teljesítésüket a felek különböző módokon biztosítsák. A szerződések biztosítékait meg kell különböztetni a nemzetközi jogi felelősség intézményétől, mely a szerződésszegés, mint jogsértés nemzetközi jogi következményeit határozza meg. A nemzetközi jog fejlődéses során s szerződések teljesítésének biztosítására különféle eszközök alakultak ki, melyek egy része: pl. eskü, túszok átadása, zálog már elavult.

A nemzetközi szerződések teljesítésének biztosítékait az egyes nemzetközi szerződések állapítják meg. A biztosítékok közül napjainkban különösen kettőnek, a nemzetközi garanciáknak és a nemzetközi ellenőrzésnek van növekvő jelentősége.

Nemzetközi garancián általában az értendő, hogy a garanciát adó állam vagy államok megfelelő eszközzel biztosítják egy adott helyzet, nemzetközi jogi rendezés fenntartását, egy szerződéses kötelezettség végrehajtását. A garancia általában szerződéses eredetű. A garanciát vállalhatja egy vagy több állam, ez utóbbi esetben kollektív garanciáról van szó. Ha a szerződés a felek mindegyikét kötelezi bármely másik felet fenyegető jogsértés elhárítására, akkor kölcsönös garanciáról beszélünk. A nemzetközi garanciának sokféle tárgya lehet, pl. politikai és területi status quo, az állandó semlegesség, egy adott térség nemzetközi jogi rezsimje. A garanciaszerződés alapján a tényleges vagy jogi állapot megsértésének megállapítását a segítségnyújtás követi, ennek során azonban tiszteletben kell tartani az erőszak tilalmának alapelvét.

A nemzetközi ellenőrzés célja egy szerződésszerű magatartás vagy ellenkezőleg: a szerződésszegés tényének megállapítása. A nemzetközi ellenőrzést főleg az alábbi területeken alkalmazzák: leszerelés, fegyverkorlátozás, dekolonizáció, emberi jogok védelme, nemzetközi munkaügyi egyezmények, kábítószer-probléma és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok egyes szférái.

A nemzetközi ellenőrzés történhet:

nemzeti eszközökkel (atomcsend szerződés)

periodikus tanácskozások segítségével (atomsorompó szerződés)

jelentéstétellel (emberi jogok)

közös szervek felállításával (SALT I.)

nemzetközi szervek és szervezetek keretében (Emberi Jogok Bizottsága)

A nemzetközi ellenőrzés legrészletesebben szabályozott formája a biztosítéki ellenőrzés, mely a nukleáris energia békés célú felhasználásával kapcsolatos és amellyel elsősorban a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség foglalkozik.