A Nemzetközi Bírósag ítélete a Bös-Nagymaros ügyben

A Nemzetközi Bíróság ítélete a Bös-Nagymaros ügyben

1993-1997

Ez volt a legjelentösebb eset, mikor Magyarország nemzetközi bíróság elé került. Azért fontos ez az ügy, mert itt foglalkoztak elöször az ökológiai környezetvédelmi indokokkal, mikor állapítható meg ökológiai szükséghelyzet, mikor lehet rá hivatkozni, és itt foglalkoztak elöször a clausula rebus sic stantibus kérdésével, mikor lehet rá hivatkozni és mikor állapítható meg.

1977-ben Magyarország és Csehszlovákia szerzödést kötött magyar és szlovák területen gátrendszer építéséröl elektromos energia termelése, á 414c27e rvízvédelem és a Dunán való hajózás céljából. 1989-ben Magyarország felfüggesztette és késöbb felhagyott a project befejezésével, arra hivatkozva, hogy az Magyarország környezetére és Budapest vízellátására nagy veszélyeket hordoz magában, továbbá Szigetköz és Dunakanyar ökológiai szükséghelyzetére. Szlovákia[1] (Csehszlovákia jogutódja) tagadta ezeket a hivatkozásokat, és kiállt amellett, hogy Magyarország tegyen eleget szerzödéses kötelezettségeinek. 1991-ben megtervezett, és 1992-ben üzembe helyezett egy alternatív projectet, "C"-variáns kizárólag szlovák területen, amely befolyásolja Magyarországnak a Duna vizéhez való hozzájutását. 1992-ben a Magyar Országgyülés törvényt hozott a vízlépcsörendszer elhagyásáról,amely hatályon kívül helyezte az 1977. évi államközi szerzödést becikkelyezö törvényerejü rendeleteket. Közvetlenül a Duna elterelése elött, a magyar kormány megbízottja keresetet nyújtott be a Nemzetközi Bírósághoz.

A felek vállalták, hogy az országok közti jogvitát közösen a Nemzetközi Bíróság elé tárják, és a Bíróság ítéletéig tartó idöszakra átmeneti vízmegosztást alkalmaznak. A csehszlovák fél ígéretet tett, hogy a mederelzárástól függetlenül, a Duna vizének legalább 95 %-át az eredeti mederbe engedi. Ezen utóbbi vállalását nem teljesítette.

1993-ben Csehszlovákia szétválik, megalakul a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság. Szlovákia a bösi vízlépcsö örökösének és az 1977. évi államközi szerzödés jogutódjának nyilvánítja magát. 1993-ben elkezdödött a per. 1997 szeptember 25-én a Nemzetközi Bíróság kihirdette az ítéletet.

A Nemzetközi Bíróság mindkét államot jogsértönek találta. Mindkét államot felhívta, hogy hajtsák végre a közöttük lévö releváns szerzödést, de ugyanakkor vegyék figyelembe az 1989 óta bekövetkezett tényleges helyzetet.

A Bíróság elé tárt kérdések a következök voltak:

? Volt-e joga a Magyar Köztársaságnak 1989-ben felfüggeszteni, majd ezt követöen felhagyni a Nagymarosi Tervvel, valamint a Bösi Terv azon részeivel kapcsolatos munkálatokkal, amelyek tekintetében a Szerzödés a Magyar Köztársaságra ruházta a felelösséget?

Fenti következtetések tükrében a Bíróság, úgy látja, hogy Magyarországnak nem volt joga arra, hogy 1989-ben felfüggessze, majd ezt követöen véglegesen leállítsa a nagymarosi beruházást, illetve a bösi beruházás egy részét, melynek elvégzése az 1977-es Szerzödés és az ehhez kapcsolódó dokumentumok alapján az ö kötelessége volt.

Magyarország

A Bös-Nagymarosi vízlépcsörendszer elfogadhatatlan mértékü ökológiai kockázatot hordoz. Az elsödleges ökológiai károk, amelyeket a rendszer okozott volna a következök:

talajvíz szintje a Szigetköz nagy részén süllyedne

hosszú távon a víz minösége súlyosan romlik

a régi Duna helyén homokba fojtott folyó lenne,

az oldalágak rendszere nagyrészt el lenne vágva a föágtól.

a folyami állat- és növényvilág, akárcsak a hordalékkúp élölényei, kihalásra ítéltetnének.

a térség környezete, közelebbröl az ivóvíz bázisok, egyrészt a felvízi tározó, másrészt az alvízi medererózió miatt komoly veszélynek lettek volna kitéve.

a folyó vízszintje csökkent volna, ami a Budapest vízellátásának 2/3-át adó parti szürésü kutak vízhozamának jelentös mértékü csökkenésével járt volna együtt.

Bíróság

A szükséghelyzetre hivatkozó magyar érvelés nem gyözte meg a Bíróságot arról, hogy 1989-ben "súlyos", "azonnali" és valós "veszély" állt fenn, és hogy a Magyarország által megtett lépések voltak elkerülésének egyetlen lehetöségei. Magyarország az ökológiai vizsgálatokkal csak kockázatot és nem elkerülhetetlenül bekövetkezö kárt bizonyított. Azok a veszélyek, melyekre Magyarország, azok valós súlyának felmérése nélkül hivatkozott, 1989-ben nem voltak sem kellöen megalapozottak, sem pedig "azonnaliak"; illetöleg Magyarország ebben az idöszakban a ráesö munka felfüggesztésén és végleges leállításán kívül más eszközökkel is reagálhatott volna az észlelt veszélyekre (tárgyalások).

A Bíróság mindezen elemekböl arra a következtetésre jut, hogy a jelen esetben, még ha valóban bebizonyosodna is, hogy 1989-ben szükséghelyzet állt fenn az 1977-es Szerzödés teljesítésével kapcsolatosan, Magyarországnak akkor sem lett volna joga arra, hogy szükséghelyzetre hivatkozzék, és ezzel igazolja szerzödéses kötelezettségei teljesítésének ellehetetlenülését, mert tettével, illetve mulasztásával maga idézte elö a szükséghelyzetet.

?Volt-e joga a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak arra, hogy 1991 novemberében megkezdje az "ideiglenes megoldás" egyoldalú megvalósítását, és hogy 1992 októberétöl müködésbe hozza azt?

Csehszlovákiának joga volt hozzákezdeni egy alternatív ideiglenes megoldás kidolgozásához (az ún. C-variánshoz), de nem volt joga, hogy ezt a megoldást egyoldalú intézkedésként üzembe helyezze.

(A szerzödéses fél a szerzödés céljainak megvalósítása érdekében saját eszközeivel is eljárhat, ha a másik fél nem tesz eleget kötelezettségeinek. Amennyire lehetséges, az ellenintézkedéseket úgy kell alkalmazni, hogy lehetövé tegye a kérdéses kötelezettségek teljesítésének újrakezdését.)

Szlovákia

mihelyt Magyarország felfüggesztette a munkálatokat, Csehszlovákia tudatta Magyarországgal, hogy kénytelen lesz egyoldalú intézkedéseket tenni, amennyiben Magyarország kitartana a munkálatok megtagadása mellett.

Szlovákia a "megközelítö alkalmazás" elvére hivatkozott a C-variáns felépítésének és üzemeltetésének igazolására. A jognak egészséges alapelve az, hogy amikor egy folyamatos érvényességü jogi dokumentum nem alkalmazható szó szerint valamelyik fél magatartása miatt akkor anélkül, hogy megengednénk, hogy ezen túl hasznot húzzon saját magatartásából, úgy kell alkalmaznunk az adott dokumentumot, hogy a lehetö legjobban megközelítse eredeti célkitüzéseit

ez maradt az egyetlen lehetöség az 1977-es Szerzödés terveinek végrehajtására, és a folyamatos kötelezettségek jóhiszemü megvalósítására.

Szlovákia azt a véleményét is fenntartotta, hogy Csehszlovákia köteles volt a Magyarország jogszerütlen cselekedeteiböl származó károk mérséklésére.

A C-variáns a Magyarország jogellenes cselekményeire adott jogszerü ellenintézkedésnek tekinthetö.

Magyarország

a C-variáns az 1977-es Szerzödés durva megszegése.

Sérti a két állam közti határra vonatkozó rendelkezéseket

Csehszlovákia megszegte egyéb szerzödés szerinti kötelezettségeit is, különös tekintettel "A határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozásáról szóló egyezményre", valamint az általános nemzetközi jog szerinti kötelezettségeire (határon átterjedö károkozás tilalma, sic utere elve, a természeti eröforrásokból való méltányos részesedés elve)

Sérti a Harman elvét: a felvízi ország nem változtathatja meg egyoldalúan egy folyó folyását, vízhozamát úgy, hogy ez az alvízi országra károsan hat ki és az elözetesen nem járúlt hozzá a változtatáshoz.

(A MK túl hamar hivatkozott ezekre, ha 5 hónappal késöbb teszi megnyerte volna a pert).

Bíróság

Csak a szerzödés keretei közt maradó megoldás minösülhet megközelítönek. A C-variáns üzemeltetése gyakorlatilag oda vezetett, hogy Csehszlovákia lényegében a saját hasznára kisajátította a Duna vízmennyiségének 80-90 %-át, annak a folyó fö medrébe való visszavezetése elött azon tény ellenére, hogy a Duna nem egyszerüen egy közös nemzetközi vízfolyás, hanem ugyanakkor nemzetközi határfolyó is.

A Bíróság ennek megfelelöen megállapítja, hogy Csehszlovákia a C-variáns üzembe helyezésével nem az 1977-es Szerzödést alkalmazta, hanem ellenkezöleg számos kifejezett rendelkezését megsértette és ezzel nemzetközi jogi jogsértést követett el. A MK csak az eredeti tervben szereplö vízmegosztáshoz és határváltoztatáshoz adta hozzájárulását, nem pedig egy egyoldalú megoldáshoz.

A Bíróság úgy látja, hogy Csehszlovákia, azáltal hogy egyoldalúan átvette egy közös természeti eröforrás fölött az ellenörzést, megfosztotta ezzel Magyarországot attól a jogától, hogy méltányosan és ésszerüen részesedhessen a Duna természeti eröforrásaiból - mivel ezeknek a vizeknek az elterelése folyamatosan hatást gyakorol a Szigetköz folyómenti területének ökológiájára -, megsértette az arányosság elvét, amit a nemzetközi jog megkövetel.

? Melyek a Magyar Köztársaságnak a Szerzödés megszüntetéséröl szóló, 1992. május 19-i jegyzéke jogkövetkezményei?

Magyarországnak 1992-ben kelt, az 1977-es szerzödés és a hozzákapcsolódó dokumentumok megszüntetésére vonatkozó jegyzéke jogszerüen nem szüntette meg a szerzödés rendelkezéseit (és ennek következtében ezek még mindig érvényben vannak, és a felek közötti kapcsolatra irányadóak);

Szlovákia mint Csehszlovákia jogutódja az 1977-es szerzödés részesévé vált. Szlovákia csak a jogok és kötelezettségek tekintetében jogutód, a szerzödésben nem. Ez egy speciális területhez kötödö nemzetközi szerzödés.

Magyarország

mivel Csehszlovákia "hajthatatlan maradt" és folytatta a C-variáns megvalósítását, az átmeneti szükséghelyzet állandósult, és ez igazolta az 1977-es Szerzödés megszüntetését

Magyarország kijelentette, hogy nem kötelezhetö egy gyakorlatilag lehetetlen feladat teljesítésére, nevezetesen egy olyan vízlépcsörendszernek a saját területén történö felépítésére, amely helyrehozhatatlan környezeti károkat okozna

Szlovákia

tagadta a szükséghelyzet létezését

Bíróság

Az 1977-es Szerzödés nem tartalmaz rendelkezést a megszüntetésröl. Még csak utalást sem tartalmaz arra nézve, hogy a Felek készek lennének elismerni a felmondás vagy az elállás lehetöségét. Ellenkezöleg a Szerzödés egy hosszú távú, tartós közös beruházási rendszert és egy közös üzemeltetési rendszert hoz létre. Ebböl az következik, hogy amennyiben a Felek másként nem állapodnak meg, a Szerzödés csak azon korlátozott okok alapján szüntethetö meg, melyeket a Bécsi Szerzödés felsorol.

Még ha valóban fenn is áll egy szükséghelyzet, az nem jogalap a Szerzödés megszüntetésére. Csak a Szerzödést nem teljesítö állam által a felelösséget kizáró körülményként hívható fel. A Szerzödés csak arra az idöre veszíti el hatályosságát, ameddig a szükséghelyzet fennáll. Mihelyt a szükséghelyzet megszünik, a Szerzödés teljesítésének kötelezettsége újraéled.

Magyarország a teljesítés utólagos lehetetlenülésének elvére is hivatkozott, ahogyan arra a Szerzödések jogáról szóló Bécsi Szerzödés 61. cikke is rávilágít. Ahogyan azonban Magyarország értelmezi a 61. cikk szavait, az nem felel meg sem ezen cikk feltételeinek, sem pedig azon diplomáciai konferencia szándékainak, amelyik a Szerzödést elfogadta. A Bécsi Egyezmény 61. cikkének 2. bekezdése kifejezetten elöírja, hogy a részes fél nem hivatkozhat a teljesítés ellehetetlenülésére, mint a Szerzödés megszüntetésének okára, ha a lehetetlenülés annak eredménye, hogy a részes fél a Szerzödésböl fakadó kötelezettségét megszegte.

A Bíróság megállapításai alapján nem bizonyított, hogy a projekt jövedelmezösége olyan mértékben csökkent volna, hogy ennek következtében a Felek Szerzödésben vállalt kötelezettsége radikálisan megváltozott volna. A Bíróság véleménye szerint azok a megváltozott körülmények, amelyekre Magyarország hivatkozik, nem olyan természetüek, hogy - akár külön-külön, akár összességükben vizsgáljuk azokat - hatásaik radikálisan megváltoztatnák a teljesítendö kötelezettségek mértékét a projekt kivitelezésével kapcsolatban (szocialista integráció eltünte, piacgazdaságra való áttérés, kapcsolódó környezetvédelmi normák létrejötte, fejlödése).

A körülmények alapvetö megváltozásának elöre nem láthatónak kell lennie; a Szerzödés megkötésekor fennálló körülmények a Felek által vállalt Szerzödéses kötelezettségek lényegi alapját jelentették. Mi több, a Szerzödések jogáról szóló Bécsi Szerzödés 62. cikkének tagadó és feltételes megfogalmazása világosan jelzi, hogy a Szerzödéses kapcsolatok stabilitása megköveteli, hogy a körülmények alapvetö megváltozásának kimentö oka csak kivételes esetekben kerüljön alkalmazásra.

Amint a Bíróság megállapította, Csehszlovákia csak akkor sértette meg a Szerzödést, amikor 1992 októberében az üzemvízcsatornába terelte a Duna vizét. Azoknak a létesítményeknek a felépítésével, melyek a C-variáns üzembe helyezéséhez vezettek, Csehszlovákia nem járt el jogellenesen.

? A Nemzetközi Bíróság döntéséböl milyen jogok és milyen kötelezettségek származnak a peres felekre nézve?

Magyarország és Szlovákia jóhiszemüen köteles tárgyalásokat folytatni a meglévö helyzetben, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977-es szerzödés céljait elérjék;

Amennyiben a felek másképpen nem állapodnak meg, létre kell hozni egy közös müködési rendszert a szlovák területen lévö duzzasztógát-rendszerre nézve, az 1977-es szerzödéssel összhangban;

Mindegyik fél köteles a másiknak a magatartásával okozott kárt megtéríteni;

Az építési és müködési munkálatokért való elszámolásnak az 1977. évi szerzödés és a hozzá kapcsolódó dokumentumok megfelelö rendelkezéseivel összhangban kell történnie.

A bíróság hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi jognak újonnan kialakult normái relevánsak a szerzödés alkalmazására nézve, és a felek, közös egyetértéssel, azokat a szerzödés különbözö rendelkezéseinek alkalmazása során beilleszthetik abba. A bíróság úgy találta: a feleknek annak érdekében, hogy összeegyeztessék a gazdasági fejlödést a környezet védelmével, "ismét tekintetbe kell venniük a Bösi erömü müködésének a környezetre gyakorolt hatásait. Így különösen megfelelö megoldást kell találniuk a Duna medrébe és a folyó mellékágaiba engedett víz mennyiségére nézve."

Az ügy a mai napig nincs lezárva.