A nemzetközi szervezetek fogalma

Napjainkban a nemzetközi kapcsolatok elképzelhetetlenek nemzetközi szervezetek nélkül. Prima facie a nemzetközi szervezet fogalma egyértel­mű: a nemzetközi életben részt vevő, a nemzetközi kapcsolatok sajátos egy­ségét alkotó, tatságában, feladataiban stb. nemzetközi elemeket hordozó szervezetet szokás nemzetközi szervezetnek tekinteni. A jelenleg működő ilyen szerve­zetek száma mintegy 350. A nemzetközi szervezetek világával történő megismerke­dés együtt jár a jogi pozitivizmus részleges meghaladásával. A legfontosabb nemzetközi szervezetek létrehozásának okainál, feladatai 333g65d k tényleges megvalósításánál megjelennek az elmúlt évtizedek nemzetközi kapcsolatainak legfontosabb eseményei.

A fentiekben adott meghatározás szerint a nemzetközi szervezeteket álla­mok alapítják meghatározott célok megvalósítására, kapcsolataik intézménye­sítésére. E fogalom alapján a nemzetközi szervezetek legfontosabb ismér­vei a következők:

a) A nemzetközi szervezeteket az államok, mint a nemzetközi jog ala­nyai hozzák létre;

b) A nemzetközi szervezetek létrejöttének és működésének jogalap­ja a különbözőképpen elnevezett nemzetközi szerződés, p1. az ENSZ ese­tében Alapokmány, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnél alkotmány, az Európa Tanács esetében pedig statútum, sőt alkalmaztak egyszerűsített for­mában kötött szerződést is, p1. az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Szerződés, azaz a GATT esetében;

c) A nemzetközi szervezeteknek nemzetközi szerződéshez kötöttsége kettős követelménnyel jár: egyrészt az adott szervezetben való részvétel az államok szuverén döntésétől függ, másrészt a szervezet tagjai határozzák meg azt, hogy - a tagfelvételi eljárás keretében - mely államok számára nyit­ják meg a szervezetet;

d) A nemzetközi szervezetek tagjai az államok, de - kivételesen - föde­rációk tagállamai vagy nem autonóm területek is kaphatnak különleges státust, p1. az UNESCO-nál a Holland Antillák vagy a Virgin szigetek, a FAO-nál Puerto Rico. Még elterjedtebb e megoldás az Egészségügyi Világszervezetnél;

e) A nemzetközi szervezetet létrehozó nemzetközi szerződés határozza meg a szervezet céljait, a szervezeti struktúrát, azaz azt, hogy milyen szervek milyen hierarchikus rendben, milyen feladat- és hatáskörökkel működnek;

f) Elengedhetetlen a nemzetközi szervezet folyamatos működését biz­tosító szervezeti keret, melyet az állandó adminisztráció, jelesül titkárság, hivatal stb. testesít meg;

g) A szervezeti struktúra alapképletének másik összetevőjét a rendsze­res időközönként összeülő fórumok, p1. közgyűlés, konferencia, értekez­let jelentik, melyeken a tagállamok képviselői vesznek részt. E főszabálytól vannak eltérések, p1. a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetben a kormány­képviselők mellett munkavállalói és munkaadói képviselők is vannak, az UNESCO Végrehajtó Tanácsában korábban független személyisé­geket választottak, az Egészségügyi Világszervezet Tanácsába továbbra is független személyeket küldenek, és egészen sajátos az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, mely a tagállamok nemzeti parlamentjeinek delegáltjaiból áll, akik politikai pártállás és nem nemzeti hovatar­tozás szerint alkotnak frakciókat;

h) Minden nemzetközi szervezetnek van ún. plenáris szerve, melyben valamennyi tagállam képviselője jogosult részt venni és amelyet a diplomá­ciai konferenciák formulái uralnak (egyhangúság követelménye vagy több­ségi döntés, esetleg súlyozott szavazás). Ezen kívül gyakori korlátozott lét­számú testületek felállítása is (tanács, végrehajtó bizottság stb.), melynek tagsága kettős megfontoláshoz igazodik: ex officio vagy választás útján az adott nemzetközi szervezet céljai, tevékenysége szempontjából legfonto­sabb, legreprezentatívabb államok jelentik az első csoportot. Emellett figye­lembe veszik a méltányos földrajzi megosztás elvét is a további tagok megválasztásánál: a szervezet földrajzi összetételét visszatükröző tagállamok képviselőiből állnak, akik lehetnek ex officio vagy választott tagok, illetve e két megoldás keverhető is. E két alapvető szervtípus gravitációs terében jönnek létre a segédszervek.

i) A nemzetközi szervezetek az államok közötti együttműködés eszkö­zeiként jönnek létre. Bár nem változtathatják meg a nemzetközi kapcsola­tok alapvető mechanizmusait, annak markánsan államközi jellegét, mégis létezik relatív önállóságuk, önmagukból adódó súlyuk a nemzetközi élet­ben. Egyszerű példával élve: p1. az Egyetemes Postaunió meghatározta a nemzetközi postaforgalom szabályait, így gyakorlatilag egyetlen állam sincs abban a helyzetben, hogy ezt figyelmen kívül hagyja;

j) Bár a nemzetközi szervezetek az államok közötti együttműködés eszközei, ennek ellenére a specialitás elve érvényesül a nemzetközi szer­vezeteknél. E specialitás egyaránt tükröződik a szervezeti struktúrában, a feladatkör és a tevékenységi formák (normatív, operatív stb.) meghatározásában, a finanszírozási rendszerben, mint a döntési hatáskör (az egyszerű ajánlástól a kötelező határozatig terjedő skálán) megállapítá­sában. A specialitás elvét mutatja a nemzetközi szervezetek nemzetközi jog­alanyiságának megoldása is: bár a nemzetközi szervezetek rendelkeznek magánjogi jogképességgel, egyes szervezetek nemzetközi jogalanyisággal való - kifejezett vagy hallgatólagos - felruházása és annak mértéke a tagállamok döntésétől függ. Így a specialitás elvére hi­vatkozással tagadta meg a Nemzetközi Bíróság azt, hogy az Egészségügyi Világszervezet kérésére tanácsadó véleményt adjon a nukleáris fegyverek legalitásáról.

A nemzetközi szervezetek előzőekben taglalt fogalmi ismérveinek - főleg az állandó adminisztráció vonatkozásában - nem felelnek meg a dip­lomáciai kongresszusok és konferenciák, bár szokás ezeket ideiglenes nem­zetközi szervezeteknek nevezni. Az analógia mégsem tekinthető teljesen elhibázottnak: diplomáciai konferenciákon a részt vevő államok képviselő­inek plenáris ülése mellett létesülhet korlátozott létszámú testület is, átmeneti jelleggel működhet titkárság, a tanácskozás elfogadott ügyrend szerint történik, így joggal tehető fel az a kérdés, hogy akkor miben külön­bözik egy rövid ideig fennálló nemzetközi szervezet (p1. a Bagdadi Pak­tum) egy hosszú évekig tartó diplomáciai konferenciától (p1. a III. tenger­jogi konferencia vagy az ún. GATT-fordulók). Így megengedhető egy olyan szembeállítás, hogy vannak ideiglenes és állandó nemzetközi szervezetek.