A nemzetközi kisebbségi jogviszony

A nemzeti, etnikai, nyelvi és vallási kisebbségekre vonatkozó nemzetközi jogi szabályozásból logikailag háromoldalú jogviszony létrejötte következik.

A területi állam, mint a nemzetközi kisebbségi jogviszony alanya

A nemzetközi kisebbségi jog létét és s 252c29c zükségességét az a tény indokolja, hogy vannak olyan államok, melyek területén nemzeti, etnikai, nyelvi vagy vallási kisebb­ségek léteznek, ilyen csoportokhoz tartozó személyek élnek. Másképpen fogalmazva: egy állam akkor alanya a nemzetközi kisebbségi jogviszonynak, ha egyrészt vannak kisebbségei, ami prima facie ténykérdés, másrészt a ki­sebbségi tárgyú nemzetközi jogalkotás ezen államra kiterjed.

. A kisebbségek létezése ugyan egyszerű ténykérdés lenne, egyezőleg az Állandó Nemzetközi Bíróságnak a görög-bolgár közösségek ügyben adott tanácsadó véleményével (1930), azonban a nemzetközi jog síkján a tények nem mindig egyértelműek. Eltekintve attól a körülménytől, hogy a különböző kisebbségi csoportok megjelölésére használt jelzők, jelesül nem­zeti, etnikai, nyelvi, vallási minőség, egyrészt nem egyértelműek, másrészt részben fedik egymást, végül a kisebbségi dokumentumok sem mindig ugyanazt a csoportot célozzák, jelenleg nincs általánosan elfogadott kisebb­ségdefiníció. Nincs fogalom-meghatározás sem a kisebbségi tárgyú nemzet­közi szerződésekben, sem a politikai dokumentumokban, annak ellenére, hogy több definíciót is kidolgoztak.

A területi államnak kisebbségeivel szembeni jogai és kötelezettségei aszerint alakulnak, hogy milyen kisebbségi tárgyú nemzetközi szerződéseknek a részese. Ezen kívül - mint láttuk - a nemzetközi jog általános szabá­lyai is tartalmaznak ilyen kötelezettségeket.

. Általánosan elfogadottnak tűnik a területi államot terhelő nemzetközi kötelezettségek non self-executing (nem önvégrehajtó) természete, melyből az következik, hogy ezen államnak belső jogi intézkedéseket kell foganato­sítani e kötelezettségek végrehajtásának érdekében. A kötelezettségek ilyen természete ad módot olyan kijelentésre, hogy az adott állam belső jogszabá­lyai összhangban vannak nemzetközi kötelezettségeivel, sőt azt meghaladják.

. A kisebbségi jog forrásainak áttekintése tükrözi a területi állam nem­zetközi kötelezettségeinek programjellegét, nagyfokú határozatlanságát, soft law jellegét, melynek következtében az esetek többségében helyesebb állami feladatokról beszélni, melyek skálája a non facere-től a pozitív diszk­riminációig terjedhet.

. Ezzel szemben különös hangsúlyt kap a területi állam védelme azzal a szokásos formulával, hogy tiszteletben kell tartani a ^szuverén egyenlőség elvét, az állam területi integritását és politikai függetlenségét. Másképpen arról van szó, és ez bennrejlik mind a szerződési szövegekben, mind a hi­vatalos álláspontokban, hogy a kisebbség nem rendelkezik önrendelkezési joggal, nincs joga az elszakadásra (secessio). A kisebbségi jogok megtaga­dását vagy súlyos és rendszeres megsértésének következményeit így nem a nemzetközi kisebbségi jog rendszerén belül kell orvosolni, hanem azon kívül: a kisebbségi jogok rendszeres és tömeges megsértése a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető helyzetet hozhat létre.

A nemzeti, etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek helye a nemzetközi kisebbségi jogviszonyban

A nemzetközi jog jelenleg nem ismeri el a nemzeti, etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek nemzetközi jogalanyiságát. Jogi szempontból megkülönbözteti a kisebbséget mint csoportot a néptől és nemzettől és csak ez utóbbiakat tekinti az önrendelkezési jog. Az igazság érdekében hozzá kell tenni azt, hogy a kisebbségnek nincs jogilag meghatározott fo­galma, az önrendelkezési jogra kialakított territoriális népfogalom pedig független az etnikai, szociológiai realitásoktól. E premissza alapvetően meghatározza a kisebbségek helyzetét a nem­zetközi kisebbségi jogviszonyban.

Mint fentebb láttuk, a területi állam nemzetközi kötelezettségei non self=executing természetűek, így a kisebbségi jogok teljessé válása megfelelő belső jogalkotást feltételez, azaz a nemzetközi jog kisebbségvédelmi követelményeit a belső jog közvetíti a kisebbségek, illetve tagjaik számára. Más­képpen fogalmazva: a nemzetközi jogból közvetlenül nem származnak ki­sebbségi jogok. Ennek kivétele eljárásjogi vetületben található, amennyiben az emberi jogok nemzetközi rendszerében biztosított panaszjog vagy bí­rói jogorvoslat egyes kisebbségi jogok megsértése ese­tében közvetlenül alkalmazható.

Fontos kiemelni azt is, hogy a releváns nemzetközi jogi dokumentu­mok konzekvensen a kisebbséghez tartozó személyek jogainak biztosításá­ról szólnak, mely tökéletes összhangban van a kisebbségvédelemnek em­beri jogi problémaként történő felfogásával. E megfontolás és egyéb tényezők alapján nem véletlen az ún. kollektív jogok elismerésének megta­gadása, melynek legvilágosabb megnyilvánulása a kisebbségi önkormány­zat lehetőségének kizárására irányuló törekvés. Ha ezen általános, de nem kivétel nélküli attitűd érvényesülését aligha lehet kétségbe vonni, ugyanak­kor nehéz tagadni azt a logikai ellentmondást, mely egyrészt a kisebbségi jogok individualista felfogása, másrészt annak elfogadása között áll fenn, hogy a kisebbségnek joga van a fennmaradásra, identitásának megőrzésére, sőt a fejlődésre is.

A nemzetközi közösség és az érdekelt államok kapcsolata a nemzetközi kisebbségi jogviszonyokhoz

Miután a kisebbségek nem valódi alanyai a nemzetközi jogviszonynak, a dolog természete szerint felértékelődik a nemzetközi közösség, mint egész, illetve egyes államok szerepe.

A bilaterális szerződésektől eltekintve, melyeknél a szerződés megkö­tésével nemzetközi jogviszony keletkezik a felek között, a nemzetközi kisebbségi jog forrásai és egyéb dokumentumai hallgatnak a területi államnak a nemzetközi közösség, mint egész, illetve egyes különösen érdekelt országok irányában fennálló kötelezettségeiről. E jogforrások és dokumentumok legfeljebb addig mennek el, hogy elfogadják, elismerik, esetleg: támogatják a kisebbségek, illetve a kisebbséghez tartozó személyek határon átnyúló kapcsolatait, azaz azt, hogy együttműködhetnek más álla­mok területén élő - velük nemzeti, etnikai, nyelvi vagy vallási szempont­ból azonos vagy rokon - nemzettel, néppel, esetleg kisebbséggel. Az ilyen kapcsolatokra a dolog természete szerint a nemzetközi jog közvetlenül nem irányadó.