A nemzetközi jog rendelkezései a beavatkozás tilalmáról

A BEAVATKOZÁS TILALMA A NEMZETKÖZI JOG FORRÁSAIBAN

A beavatkozás tilalma tekintetében is az ENSZ Alapokmányából kell kiindulni: "A jelen alapokmány egyet 151b11b len rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelynek lényegileg valamely állam belső joghatóságának körébe tartoznak, és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy ilyen ügyeket a jelen Alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá bocsássák."

Már II. Ramszesz és III. Hattusilis közötti szerződés (ie. 1260 körül) azon kitétele, mely szerint kölcsönösen kiszolgáltatják a menekülteket, a beavatkozásról való lemondásként értékelhető.

Róma - a választott bíróság eszközével - általános beavatkozási jogot biztosított a maga számára más népek ügyeiben a pax romana biztosítása érdekében.

A hűbéri rendszer lényegét jelentő személyi függőségben természetes volt a beavatkozás, különösen a pápa részéről (pl. VIII. Bonifác a magyar koronát Anjou Károlynak ítélte).

A francia forradalom kezdetben a szigorú non-intervenció álláspontjára helyezkedett a forradalom megdöntésére szövetkező monarchiákkal szemben, melyet hamarosan felváltott a felszabadító beavatkozás elve: a konvent a francia nemzet nevében kijelentette azt, hogy testvéri segítséget nyújt a szabadságukat visszaszerezni kívánó népeknek.

1815-ben létrejött a Szent Szövetség felhatalmazta magát arra, hogy tagjai (osztrák császár, orosz cár, porosz király), mint a Gondviselő képviselői bárhol beavatkozzanak az uralkodók isteni jogai ellen irányuló forradalmak elnyomására.

Az európai nagyhatalmak latin-amerikai intervenciójának lehetőségére az USA válasza a Monroe-elv meghirdetése volt.

A világpiac kialakulása a beavatkozás új formáját termelte ki: a gazdasági intervenciót, melynek elsődleges célpontjai a latin-amerikai országok voltak. Az európai nagyhatalmak a kölcsönök visszafizetésének kikényszerítésére fegyveres erőszakot vettek igénybe. Ez ellen irányult a Calvo-doktrína és a Drago-Porter egyezmény.

Tehát a klasszikus nemzetközi jog nemcsak a fegyveres erőszakot engedte meg, hanem az a maiore ad minus maxima alapján a beavatkozást sem tiltotta. A beavatkozás tilalma elvének kulcskérdése egyrészt a beavatkozásoktól mentesített terület pontos meghatározása, melyet domaine réservének szokás nevezni, másrészt a non-intervenció tartalmának feltárása, figyelemmel a különböző releváns dokumentumokra.