A NEMZETKÖZI JOG JOGI JELLEGE ÉS A NEMZETKÖZI JOGREND ÉRTELMEZÉSE

A nemzetközi jog jogi jellege és a nemzetközi jogrend értelmezése

A NEMZETKÖZI JOG JOGI JELLEGE

Az államok általában elfogadják a nemzetközi jog létezését, kötelezõ erejét és a nemzetközi kötelezettségek megszegésébõl beálló nemzetközi felelõsségüket, a nemzetközi 626g65g jogra hivatkozva kívánják igazolni külpolitikai lépéseik törvényességét, tisztességét vagy annak látszatát. Legfeljebb egyes szabályait vonják kétségbe, kívánják módosítani, vagy hatályon kívül helyezni, illetve vitatják a konkrét tényállást és annak jogi következményeit. A nemzetközi jog jogi jellegét tovább erõsíti az a tendencia, hogy a nemzetközi jogszabályok egyre nagyobb részét a nemzetközi jogrendszerek integrálják. A belsõ jogi és a nemzetközi jogi norma így identifikálódik, a jogalkalmazók számára pedig - jogállami feltételek között - nincs köztük minõségi különbség.

A nemzetközi jognak bizonyos megközelítések szerint nincsen jogi jellege, ilyen megközelítés a jogpozitivista, a szociológiai stb. Kritikaként felhozható, hogy a nemzetközi jog kikényszerítési mechanizmusa nem létezik, vagy legalábbis nagyon gyenge.

A NEMZETKÖZI JOGREND ÉRTELMEZÉSE

A nemzetközi jog döntõ részben nemzetközi - és nagy többségében bilaterális - szerzõdésekbõl áll. A nemzetközi szerzõdések csak a szerzõdõ feleket kötelezik, ennek következtében minden szerzõdés a felek közötti speciális jogrendet hoz létre. Minden egyes szerzõdés elvileg autonóm, azaz jogilag független más szerzõdésektõl. A különbözõ szerzõdések között nincsen alá-fölé rendelt viszony, azaz a szerzõdések egyenértékûek - függetlenül a szerzõdõ felek számától vagy a szerzõdés tárgyától. A nemzetközi szerzõdéseken kívül léteznek a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai is, azaz az általános nemzetközi jog. A nemzetközi jog szabályai autonóm jellegûek, egyenértékûek, egyes szabályok összeütközésének jogi feloldása pedig nem lehetséges. Bár: "Ha az Egyesült Nemzetek tagjainak a jelen Alapokmányból folyó és bármely egyéb nemzetközi megállapodásból eredõ kötelezettségei összeütköznének, az Alapokmányból folyó kötelezettségeiket illeti meg az elsõbbség." - ENSZ Alapokmánya. A nemzetközi jognak van egy sajátos csoportja, a regionális nemzetközi jog, ami nem azonosítható semmiféle regionális szerzõdéssel vagy szervezettel. A regionális nemzetközi jog kialakulása erõs szolidaritást, közös értékeket, az általános nemzetközi joggal kapcsolatos közös attitûdöt, eltérõ megoldásokat, sajátos intézményeket követel. A legrégebbi regionális nemzetközi jog az amerikai kontinens államai között jött létre, mely nemcsak regionális szokásjogot jelent, hanem sajátos - nemzetközi szerzõdésekben is tükrözõdõ - fogalmakat, jogelveket, jogintézményeket (pl. közös határfolyó feletti kondomínium). Hasonló regionális nemzetközi jog van kifejlõdõben Afrikában. Az ötvenes évektõl meginduló európai integrációs folyamat nemcsak sajátos természetû szervezetet alakított ki, hanem létrehozta azt a jogi normarendszert, amit Európajognak nevezünk, ami nem regionális nemzetközi jog, hanem a nemzetközi jogtól és a nemzeti jogrendszerektõl megkülönböztetõ sui generis jogrend.