A NEMZETKÖZI JOG JOGI JELLEGE ÉS A NEMZETKÖZI JOGREND ÉRTELMEZÉSE

A nemzetközi jog jogi jellege és a nemzetközi jogrend értelmezése

A NEMZETKÖZI JOG JOGI JELLEGE

Az államok általában elfogadják a nemzetközi jog létezését, kötelező erejét és a nemzetközi kötelezettségek megszegéséből beálló nemzetközi felelősségüket, a nemzetközi 626g65g jogra hivatkozva kívánják igazolni külpolitikai lépéseik törvényességét, tisztességét vagy annak látszatát. Legfeljebb egyes szabályait vonják kétségbe, kívánják módosítani, vagy hatályon kívül helyezni, illetve vitatják a konkrét tényállást és annak jogi következményeit. A nemzetközi jog jogi jellegét tovább erősíti az a tendencia, hogy a nemzetközi jogszabályok egyre nagyobb részét a nemzetközi jogrendszerek integrálják. A belső jogi és a nemzetközi jogi norma így identifikálódik, a jogalkalmazók számára pedig - jogállami feltételek között - nincs köztük minőségi különbség.

A nemzetközi jognak bizonyos megközelítések szerint nincsen jogi jellege, ilyen megközelítés a jogpozitivista, a szociológiai stb. Kritikaként felhozható, hogy a nemzetközi jog kikényszerítési mechanizmusa nem létezik, vagy legalábbis nagyon gyenge.

A NEMZETKÖZI JOGREND ÉRTELMEZÉSE

A nemzetközi jog döntő részben nemzetközi - és nagy többségében bilaterális - szerződésekből áll. A nemzetközi szerződések csak a szerződő feleket kötelezik, ennek következtében minden szerződés a felek közötti speciális jogrendet hoz létre. Minden egyes szerződés elvileg autonóm, azaz jogilag független más szerződésektől. A különböző szerződések között nincsen alá-fölé rendelt viszony, azaz a szerződések egyenértékűek - függetlenül a szerződő felek számától vagy a szerződés tárgyától. A nemzetközi szerződéseken kívül léteznek a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai is, azaz az általános nemzetközi jog. A nemzetközi jog szabályai autonóm jellegűek, egyenértékűek, egyes szabályok összeütközésének jogi feloldása pedig nem lehetséges. Bár: "Ha az Egyesült Nemzetek tagjainak a jelen Alapokmányból folyó és bármely egyéb nemzetközi megállapodásból eredő kötelezettségei összeütköznének, az Alapokmányból folyó kötelezettségeiket illeti meg az elsőbbség." - ENSZ Alapokmánya. A nemzetközi jognak van egy sajátos csoportja, a regionális nemzetközi jog, ami nem azonosítható semmiféle regionális szerződéssel vagy szervezettel. A regionális nemzetközi jog kialakulása erős szolidaritást, közös értékeket, az általános nemzetközi joggal kapcsolatos közös attitűdöt, eltérő megoldásokat, sajátos intézményeket követel. A legrégebbi regionális nemzetközi jog az amerikai kontinens államai között jött létre, mely nemcsak regionális szokásjogot jelent, hanem sajátos - nemzetközi szerződésekben is tükröződő - fogalmakat, jogelveket, jogintézményeket (pl. közös határfolyó feletti kondomínium). Hasonló regionális nemzetközi jog van kifejlődőben Afrikában. Az ötvenes évektől meginduló európai integrációs folyamat nemcsak sajátos természetű szervezetet alakított ki, hanem létrehozta azt a jogi normarendszert, amit Európajognak nevezünk, ami nem regionális nemzetközi jog, hanem a nemzetközi jogtól és a nemzeti jogrendszerektől megkülönböztető sui generis jogrend.