A NEMZETKÖZI JOG ÉS A BELSŐ JOG VISZONYA

A nemzetközi jog és a belső jog viszonya

Nemzetközi jog fogalma A nemzetközi jog a nemzetközi közösség tagjai - elsődlegesen és döntő mértékben az államok - közötti kapcsolatokat, viszonyokat szabályozó jogi normák rendszere.

Belső jog fogalma A nemzeti jogrendszerek összessége, azaz a Föld valamennyi államának jogrendszerét e gyűjtőfogalom felöleli.

A nemzetközi jog és a belső jog viszonya egyrészt elméleti, másrészt gyakorlati kérdés. Ez utóbbi keretében arról van szó, hogy a nemzetközi jog hogyan határozza meg kapcsolatát a belső joghoz, illetve az egyes nemzetközi jogrendszerek hogyan fogalma 424e41e zzák meg viszonyukat a nemzetközi joghoz.

A NEMZETKÖZI JOG ÉS A BELSŐ JOG VISZONYÁRA VONATKOZÓ ELMÉLETEK

Dualista elmélet: E nézet szerint a nemzetközi jog és a belső jog két különálló jogrendszer, mely különbözik alanyaiban, tárgyában, jogforrásaiban és szankcióiban. E felfogás nemcsak tagadja a két jogrendszer kölcsönös - tényekben megmutatkozó - egymásra hatását, hanem nem veszi figyelembe azt a körülményt sem, hogy a nemzetközi jog realizálása nagy mértékben függ a belső jog intézményeitől. Ezen kívül elvonatkoztat a nemzetközi jog fejlődésétől is, melyben egyrészt egyre nagyobb jelentőséget kap az államok közötti interdependencia, másrészt egyre növekszik azon nemzetközi normák száma, melyek végső címzettjei a természetes és jogi személyek. A dualista elmélet ezen tények hatására már csak ún. mérsékelt felfogásban létezik. (Triepel, Walz, Anzilotti)

Monista elmélet: Eltörli a nemzetközi jog és a belső jog közötti határokat, a jog lényegével összhangban a jogrendszer egységéből indul ki: a jog egy, a jog kettős definíciója ki van zárva. A monista elméletből szükségszerűen következik a primátus, a felsőbbség vagy az elsőbbség kérdése, azaz annak eldöntése, hogy az egységes jogrendszeren belül melyik áll a másik fölött. Először a belső jog primátusát hirdették, melynek végső következménye a nemzetközi jog kötelező ereje egyoldalú megszüntetésének lehetősége (Hegel, Jellinek, Visinszkij). A nemzetközi jog primátusa tekinthető ma a legáltalánosabb felfogásnak. Ez az irányzat viszont idealizálja az államoknak a nemzetközi joggal szembeni attitűdjét, elvonatkoztat attól, hogy az állam és saját jogrendszere a nemzetközi jogtól függetlenül létezik. Mellette szól viszont az, hogy a nemzetközi jog - bizonyos határok között - ténylegesen érvényesül a nemzeti jogrendszerekben, normáit a közigazgatás és a bíróságok alkalmazzák.

A különböző felfogások per tangentem áttekintéséből az a következtetés vonható le, hogy a nemzetközi jog és a belső jog tényleges és bonyolult kapcsolata egyetlen elmélet alapján sem értelmezhető adekvát módon és a gyakorlat is árnyaltabb megoldásokhoz folyamodik.

A NEMZETKÖZI JOG ÉS A BELSŐ JOG VISZONYA A GYAKORLAT SZERINT

A nemzetközi jog szemszögéből a nemzetközi jog és a belső jog viszonyát néhány alapvető szabály tisztázza. Az Állandó Nemzetközi Bíróság egy ítélete a következőket tartalmazza:  "Az állam nem hivatkozhat egy másik állammal szemben saját alkotmányára, hogy kivonja magát olyan kötelezettségek alól, amelyek a nemzetközi jogból vagy érvényben levő nemzetközi szerződésekből hárulnak rá." A nemzetközi szerződések jogáról szóló1969. évi bécsi egyezmény e tételt tovább általánosítja: "Egyetlen részes fél sem hivatkozhat belső jogának rendelkezéseire annak igazolásául, hogy elmulasztotta a szerződést teljesíteni." Az államok nemzetközi felelősségéről szóló 1996. évi tervezet más szempontból hangsúlyozza a nemzetközi jog és a belső jog egymástól való függetlenségét: "Az állam valamely magatartását jogsértővé csak a nemzetközi jog minősítheti. Erre a minősítésre nem lehet hatással az, hogy ugyanezt a magatartást a belső jog jogszerűvé minősíti.

Az előzőekben idézett nemzetközi jogszabályok inkább a dualista elmélet megerősítésének tűnhetnek. Ettől eltérni látszik a Nemzetközi Bíróság 1998. évi tanácsadó véleménye egy ügyben, melyben a nemzetközi jog alapvető elvének minősítette a nemzetközi jog elsőbbségét a belső jog fölött. Hasonlóan monista elméletet tükröz az, hogy az elsőbbséget élvező nemzetközi szerződés érvénytelen, ha azt a szerződéskötési hatáskörre vonatkozó belső jogi rendelkezések megsértésével kötötték.

A NEMZETKÖZI JOG ÉS A BELSŐ JOG VISZONYÁNAK SZABÁLYOZÁSA A KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOK ALKOTMÁNYAIBAN

A különböző országoknak a nemzetközi jog és a belső jog viszonyára vonatkozó alkotmányos megoldásait összehasonlítva igen vegyes képet találunk. A skandináv államok, Olaszország, Nagy Britannia vagy az USA stb. alkotmánya dualista alapra helyezkedik, mellyel szemben pl. a német, francia, spanyol, portugál alkotmányok a monizmust, ezen belül a nemzetközi jog primátusát fogadják el bizonyos korlátok között. Az alkotmányok e rendelkezéseinek értékelésénél azonban nem felejthető el az, hogy az alkotmány a belső joghoz tartozik, vagyis a nemzetközi jogszabályok államon belüli érvényesülését a belső jog határozza meg.

A Magyar Alkotmány a nemzetközi jog és a magyar jog viszonyáról elvi éllel csak annyit tartalmaz, hogy "a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangját". Az idézett szöveg csak a nemzetközi jog általános szabályairól rendelkezik és ezen szabályok automatikusan, azaz külön transzformáció nélkül is a magyar jog részévé váltak. A nemzetközi szerződéseket pedig belső jogszabályban, azaz törvényben, kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben kell kihirdetni, ami azt jelenti, hogy a szerződéses szabályok belső joggá transzformálódnak.