A nemzetközi jog és a belső bíróságok

A nemzetközi jog és a belső jog összhangjának megteremtése nem korlátozható a jogalkotásra, az esetek többségében szükség van a jogalkalmazók, elsősorban a bíróságok közreműködésére is, mely megállapítás nemcs 747b11h ak a tényekkel egyezik meg, de levezethető az Alkotmányból is. A bíróságok növekvő szerepe a nemzetközi jog szabályainak alkalmazásában - legalábbis a jogállamiság eszméjét követő nemzeti jogrendszerekben - a nemzetközi jog fejlődésének erősödő tendenciája, melynek elősegítését célozza pl. a Nemzetközi Jogi Intézet 1993. évi milánói határozata. A gyakorlat azt is mutatja, hogy a bíróságok szerepvállalása a nemzetközi jog alkalmazásában többé-kevésbé független attól, hogy saját jogrendszerük dualista vagy monista alapon áll. A nemzetközi jog belső bíróságok általi alkalmazása természetesen nem mentes különböző akadályoktól, a bíróság magatartását számos külső tényező befolyásolhatja. E tényezők egyrészt megalapozhatják azt, hogy a nemzetközi jog közvetlen alkalmazásából a bíróságokat elzárják, másrészt a bíróság maga is ezek védelme mögé menekülhet, ha el kíván zárkózni a nemzetközi jog jogalkalmazásától. E tényezők közül a leggyakoribbak a következők:

A közvetlenül alkalmazható és közvetlenül nem alkalmazható nemzetközi jogi normák közötti szokásos különbségtétel, és különösen ez utóbbiak kiterjesztő értelmezése. A bírói jogalkalmazás szempontjából a nemzetközi jogi normák ilyen elválasztása kétségesnek tűnik. A nemzetközi jog általános szabályaira egyébként is alkalmazhatatlan ez a megkülönböztetés, továbbá összekeveri a szerződésnek a kihirdetéssel vagy más módon létrejött formális első hatályát a szerződés tartalmi elemeivel, nevezetesen annak kellő pontosságával. A nem közvetlenül alkalmazható szerződések körét így csak azokra a szerződésekre kell korlátozni, melyek pusztán lehetőségeket adnak az államoknak, illetve a vállalt kötelezettségek végrehajtásához elengedhetetlenül szükség van új szervek vagy eljárási szabályok létrehozására.

Hivatkozás arra, hogy a nemzetközi jogszabály alkalmazása kormányzati hatáskörbe tartozik, melyben nincs lehetőség bírói döntésre.

Az ún. Act of State doktrína az előző alapállás ellentéte. Nem arról van szó, hogy a bíróság nem ellenőrizheti saját államának aktusait, hanem e doktrína alapján a külföldi államok aktusainak nemzetközi jogellenességét nem teheti vizsgálat tárgyává. Legfontosabb előfordulási területei a külföldi vagyon államosítására, kereskedelmi embargó elrendelésére vonatkozó belső jogszabályok extraterritoriális hatályával kapcsolatosak.

A nemzetközi jog belső bíróságok általi alkalmazásának következő kérdése az, hogy a bíróság hogyan oldhatja fel a belső jogszabály és a nemzetközi jogszabály közötti esetleges kollóziót. Azokban a nemzeti jogrendszerekben, ahol az alkotmány vagy a belső jogrend kifejezetten biztosítja az általános nemzetközi jog és a nemzetközi szerződések prioritását a törvények felett, e probléma megoldott. Ha viszont ilyen formális rendelkezés nincs, akkor a kollózió feloldását értelmezési jogelvek biztosítják. Ilyen jogelvek a lex superior derogat legi interiori, a lex posterrior derogat priori, illetve a lex specialis derogat generali.

Az említett jogelvek nem küszöbölhetnek ki minden kollóziót a nemzetközi jogszabály és a belső norma között, figyelembe kell venni azt az esetet, amikor azonos vagy magasabb hierarchikus rangú későbbi belső jogszabály ütközik nemzetközi szerződésbe. Ennek lehetősége egyrészt elvileg nem zárható ki, másrészt nem fosztható meg a belső jogalkotó attól, hogy szándékosan alkosson nemzetközi kötelezettségeivel ellentétes jogszabályt.