A NEMZETKÖZI JOG ALANYAI

A nemzetközi jog alanyai

A nemzetközi jog is a jogalanyiság általános jogi fogalmát alkalmazza. A nemzetközi jog alanya az, akit a nemzetközi jog nemzetközi jogokkal és kötelezettségekkel ruházott fel, más nemzetközi jogalanyokkal szembeni érvényesít 323i81d ésük nemzetközi eljárás tárgya, megsértésük nemzetközi jogi felelősséget keletkeztet, továbbá a velük kapcsolatos vitákat a nemzetközi jog szabályai szerint kell lerendezni. A nemzetközi közösségen belüli kapcsolatokat szabályozó nemzetközi jog az államok jogalanyiságát helyezi előtérbe, miután a közösség meghatározó tagjai az államok. Az elmúlt évtizedekben fokozatosan teret nyert a nemzetközi szervezetek jogalanyisága is, ám ez a kiterjesztés még nem jelent radikális szakítást a nemzetközi jog államközi jellegével. A nemzetközi jog 1945 után létrehozta az emberi jogok és az alapvető szabadságok nemzetközi rendszerét és e jogok megerősítését összekapcsolta a jogérvényesítés nemzetközi eljárásainak kidolgozásával, melyből a természetes személyek nemzetközi jogalanyisága alakult ki.

A nemzetközi közösség lényegéből következik az, hogy a nemzetközi jog elsődleges alanyai az államok, melyek jogalanyisága elvileg korlátlan. Az elsődlegesség azt juttatja kifejezésre, hogy az állam kialakulásával létrejön nemzetközi jogalanyisága is. Ez a jogalanyiság korlátlan, mert az állam elvileg bármely nemzetközi jognak és kötelezettségnek alanya lehet. Az állam és nemzetközi jogalanyisága közötti korrelációt nem érinti a, hogy bizonyos esetekben a nemzetközi különbség, mint egész nem minősít államnak valamilyen területileg szervezett politikai egységet (bábállamok, szakadás államok) Ebben az esetben azonban maga az államiság kétséges, így a dolog természete szerint nemzetközi jogalanyiság kérdése sem merülhet fel. Az ún. nasciturus (születőben levő) állam is eljuthat - speciális feltételek teljesülése esetén - a nemzetközi jogalanyiságig. Az állam jogalanyiságából folyó jogok gyakorlását és a kötelezettségek teljesítését az állam elismerésének hiánya nem korlátozhatja: nem tud nemzetközi szerződést kötni, nem létesíthet diplomáciai kapcsolatot, jogi aktusainak extraterritoriális hatályát nem fogadják el stb.

A nemzetközi szervezetek nemzetközi jogalanyisága a nemzetközi jog legújabb fejlődésének eredménye. A nemzetközi szervezeteket alapító nemzetközi szervezetek csak kivételesen ismerik el expressis verbis e nemzetközi jogalanyiságot. Az állam és a nemzetközi szervezetek jogalanyisága lényegesen különbözik. Az legalapvetőbb kérdés az, hogy a nemzetközi szervezet megalakulásával jogalanyisága automatikusan nem jön létre. Feltétele az, hogy a nemzetközi szervezetet alapító államok e szervezetet felruházzák jogalanyisággal. A nemzetközi szervezetek jogalanyisága származékos. Továbbá korlátozott vagy funkcionális is, azaz csak olyan jogokra és kötelezettségekre terjed ki, melyek alanyává a nemzetközi szervezetet az alapító tagok kifejezetten vagy hallgatólagosan tenni kívántak. A nemzetközi szervezetek nemzetközi felelőssége kidolgozatlan, bár általánosan elfogadott vélemény, hogy a nemzetközi szervezetek nemzetközi felelősségi jogviszonyok aktív és passzív alanyai lehetnek, azaz velük szemben nemzetközi jogsértések követhetők el. További kérdés vethető fel a nemzetközi szervezetek nemzetközi jogalanyiságával kapcsolatban, hogy vajon e jogalanyiság mennyiben erga omnes jellegű, azaz érvényesülhet-e nem-tagállamokkal szemben is. A Nemzetközi Bíróság a Bernadotte-ügyben kimondta, hogy a nemzetközi közösség tagjainak igen nagy többségét képviselő államoknak jogában állt a nemzetközi jog értelmében objektív nemzetközi jogi személyiséggel, nem pedig csupán az általuk elismert személyiséggel rendelkező szervezetet létrehozni. Ha az ENSZ és a szakosított intézmények esetében e tétel el is fogadható, más nemzetközi szervezetekre nem terjeszthető ki. A nemzetközi szervezet nemzetközi szerződéssel jön létre, mely harmadik államok helyzetét nem érintheti, erga omnes, azaz objektív nemzetközi jogalanyisággal rendelkező nemzetközi szervezet így nem hozható létre. Nem-tagállamoknak az adott szervezet nemzetközi jogalanyiságát el kell ismerni, mely diszkrecionális döntést jelent, azaz politikai, célszerűségi megfontolásokat is jelent.

A nemzetközi jog 1945 utáni fejlődésének egyik legfontosabb következménye az emberi jogok nemzetközi rendszerének kiépülése. Ennek keretében az államok kötelesek az emberi jogokat és alapvető szabadságokat megőrizni, tiszteletben tartani és megőrizni. Az emberi jogok nemzetközi rendszere valódi jogokat kíván adni az állampolgároknak saját államukkal szemben, és ennek érdekében különböző eszközöket bocsát rendelkezésükre. Az eljárási módok azonban meglehetősen heterogének, korlátozottak és feltételesek, azaz ebből nem lehet a természetes személy nemzetközi jogalanyiságának általános létezésére következtetni. A természetes személyek nemzetközi jogalanyisága irányába mutat az a fejlődés is, melynek alapján létrejött a nemzetközi jog megsértése miatti közvetlen büntetőjogi felelősség, a delicta iuris gentium.

Tendenciaként jelent meg a nemzetközi jogalanyiság igen szűk mértékű elfogadása a jogi személyekkel kapcsolatban is. E körben az államok elsősorban arra törekedtek, hogy szabályozzák a jogi személyek transznacionális tevékenységét, de a nemzetközi gazdasági jog területén a multilaterális és bilaterális szerződések választott bírósági eljárást írnak elő az államok és a magánszemélyek között, továbbá ismételten a külföldi féllel kötött koncessziós szerződések jogi természetének problémája.