A Nemzetközi Bíróságra vonatkozó jogforrások

A Nemzetközi Bíróságról alapvetően három jogforrás rendelkezik: az ENSZ Alapokmánya, a Statútum mint az Alap­okmány melléklete, végül a Bíróság 1978. évi Ügyviteli Szabálya.

Az Alapokmány XIV fejezete

Miután a Nemzetközi Bíróság az ENSZ főszerveinek egyike és egybe 626d39g n legfőbb bírói szerve (92. cikk), magától értetődik az, hogy a legfontosabb releváns nemzetközi jogforrás az Alapokmány. A XIV. fejezet azonban szűkszavú: csak arról rendelkezik, hogy mely államok ré­szesei ipso facto a Statútumnak és más államok milyen feltételek mellett csatlakozhatnak a Statútumhoz, szól a Bíróság határozatainak végrehajtásá­ra vonatkozó kötelezettségről, megerősíti az államok szabadságát arra vo­natkozóan, hogy a vitáik meóoldását más bíróságra is bízhatják, végül sza­bályozza a tanácsadó vélemény kérésére jogosítottak körét.

A Statútum

A Statútum az Alapokmány integráns része, így különbözik az Állandó Nem­zetközi Bíróság Statútumától, mely független volt a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmányától. E különbségtől eltekintve a jelenlegi Statútum kisebb módosításokkal átvette a korábbi Statútum rendelkezéseit.

Minden ENSZ tagállam ipso facto részese a Statútumnak. Ezen kívül más országok is csatlakozhatnak a Statútumhoz a Biztonsági Tanács ajánlására és a Közgyűlés által meghatározott feltételek szerint. Jelenleg ilyen helyzetben van Svájc és Nauru.

Csak az az állam lehet peres fél a Nemzetközi Bíróság előtt, mely része­se a Statútumnak. Ezen alapeseten kívül a Biztonsági Tanács állapítja meg azokat a feltételeket, melyek mellett egyéb államok is a Bírósághoz fordulhatnak. Ez a gyakorlatban a következő ügyekben fordult elő: Korfu-szoros-ügy, albán arany ügy, amerikai repülőgép leszállásra kény­szerítése Magyarországon, északi-tengeri kontinentális talapzatügy, német-­izlandi halászati ügy.

Az 1978. évi Ügyviteli Szabályok

Az ENSZ Alapokmánya és az annak integráns részét alkotó Statútum nem­zetközi szerződés, melyet az államok abból a célból hoztak létre, hogy fel­állítsák a Nemzetközi Bíróságot és szabályozzák működését. Magától érte­tődő az, hogy a Bíróságnak e jogforrások szerint kell eljárnia. Ugyanakkor - a szerződésértelmezés és alkalmazás közti iunctim alapján - a Bíróságnak szükségképpen értelmeznie kell ezen szerződéses rendelkezéseket. Pl. az ENSZ költségei ügyben adott tanácsadó véleményében értelmezte az ezen a területen fennálló joghatóságát, kiemelte azt, hogy ezzel vesz részt az ENSZ tevékenységében.

Az Alapokmánytól és a Statútumtól eltérően az Ügyviteli Szabályokat a Nemzetközi Bíróság fogadja el. Az 1978. évi Szabályok lépett a korábbiak, mely az előzőeknél nemcsak terjedelmesebb és részletesebb, de újításokat is bevezet (a taná­csok, a többséghez tartozó bírák megnevezése stb.). Az Ügyviteli Szabályok rendez olyan kérdéseket is, mint a Bíróság működésének részletei, a jegy­ző feladatai, az eljárás megindításának szabályai, a periratok paraméterei, a szóbeli tárgyalás lefolytatása stb. Ezen kívül az 1976. évi határozat szól a határozathozatal módozatairól.