A Nemzetek Szövetsége

A Nemzetek Szövetsége, mely helyett a nem egészen szabatos Népszövet­ség kifejezés ment át a köztudatba, az I. világháború végén jött létre, egyez­ségokmányát (Covenant, Pacte) a Központi H 353i86d atalmakkal kötött békeszerző­dések, így a trianoni békeszerződés I. fejezete tartalmazza. Bár fénykorában 55 tagja volt, univerzális jelleget soha nem sikerült elérnie: az amerikai sze­nátus nem adta meg Wilson elnöknek az Egységokmány ratifikációjához szükséges felhatalmazást, a legyőzött államok felvétele időben eltolódott (Magyarországot 1922-ben, Németországot 1926-ban vették fel), a Szovjet­unió csak 1934-ben lépett be, majd különösen a harmincas évektől meg kezdődtek a kilépések (Németország és Japán 1933-ban, Olaszország 1937­-ben, Magyarország 1939-ben), a Szovjetuniót pedig Finnország megtáma­dása miatt 1939-ben kizárták. A Népszövetség célja a nemzetközi közösség politikai megszervezése volt, ennek érdekében kötelezővé tette a viták békés rendezését és korlátozta a háborúindítás jogát. E feladatának nem tudott megfelelni, az I. világháborút követő status quo nem bizonyult fenntarthatónak a nemzetközi erőviszonyok vál­tozása miatt.

Az Egyezségokmány sikertelen kísérletet tett a technikai feladatokat el­látó nemzetközi szervezetek irányításának megszervezésére. E törekvés csak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és néhány kisebb jelentőségű szervezettel kapcsolatban valósult meg (p1. Dunai Állandó Vízügyi Műsza­ki Bizottság). Jogi okokból az Állandó Nemzetközi Bíróság is a Népszövetség keretein kívül alakult meg.

A Népszövetség hagyatékának pozitív oldalához tartozik a képviseleti szervek megkettőzésének bevezetése, mely szerint az évente egyszer összeülő Közgyűlésen valamennyi tagállam képviselője részt vesz, az évente négy ülésszakot tartó szűkebb körű Tanács pedig a korlátlan érdekkörű hatalmakból, azaz a nagyhatalmakból és a Közgyűlés által választott tagok­ból áll. (A Tanács legnagyobb létszáma 15 volt és létrejött a félállandó tagság is.) E szervezeti megoldással biztosították - egyéb célok mellett - az államok jogi egyenlősége és a tényleges egyenlőtlenség közti ellentét áthi­dalását. E megoldás - az adminisztratív feladatokat ellátó Titkársággal együtt - az univerzális nemzetközi szervezetek háromrészes felépítési mo­delljévé vált.

A Népszövetség eredményei közé sorolható még a mandátumrendszer kialakítása, mely a gyarmati rendszer felszámolásához vezető első szerény lépésként értékelhető, a Népszövetség égisze alatt létrejött nagy számú tech­nikai szerződés (p1. a leánykereskedelemről, az ópium forgalmáról, a nem­zetközi forgalom különböző területeiről), a nemzetközi jog kodifiká­ciójának megkezdése és végül, de nem utolsó sorban az Állandó Nemzetközi Bíróság joggyakorlata.