A kormányelismerés

Az államelismeréstől meg kell különböztetni a kormányelismerést. Az új állam elismerése a dolog természete szerint magába foglalja a kormány elismerését is. Nemzetközi jogi értelemben a kormány az államhatalmat gyakorló, az állam legfőbb döntésh 959d33j ozó és az országot nemzetközi szinten képviselő szerveinek összességét jelenti, melyhez politikai és intézményi mechanizmusok kapcsolódnak. Ezért helyesebb lenne a kormányzati rendszer elismeréséről beszélni. Az állam nemzetközi jogalanyiságának folyamatossága mellett kormánya nem állandó, ellenkezőleg: rendszeresen vagy kevésbé rendszeresen változik. E változás, azaz a kormányváltás alapvetően két módon történhet: az állam alkotmánya vagy alkotmányos jogszabályai által megszabott módon, vagy pedig nem alkotmányos módom, azaz forradalom, ellenforradalom, felkelés, katonai puccs következtében.

A nem alkotmányos úton hatalomra jutott kormányokkal kapcsolatban alakult ki a kormányelismerés intézménye. A kormányelismerés más állam kormányainak (az elismerő kormányoknak) olyan egyoldalú aktusa, amellyel a maguk vonatkozásában kifejezetten vagy hallgatólagosan elfogadják a nem alkotmányos úton megalakult kormányt, mint az adott ország irányítóját és képviselőjét a nemzetközi kapcsolatokban.

Az államelismerés és a kormányelismerés összevetése:

A kormányelismerés is deklaratív abban az érelemben, hogy a nem alkotmányos úton hatalomra jutott kormány létrejöttét és működését az elismerő tudomásul veszi.

Az elismert és az el nem ismert kormány nemzetközi jogi helyzete között is az a különbség, hogy ez utóbbi nem tud nemzetközi szerződést kötni, diplomáciai kapcsolatot létesíteni stb. A kormányelismerés elmaradása ezen kívül olyan következményekkel is jár, mint a diplomáciai kapcsolatok megszakadása és a nemzetközi szerződések alkalmazásának felfüggesztése.

Az államelismeréshez hasonlóan nincs kormányelismerési kötelezettség sem.

A kormányelismerés területén nagyobb szerepe van a hallgatólagos elismerésnek. E gyakorlat eredete az Estrada elvre vezethető vissza, melyben a 1930-ban az akkori mexikói külügyminiszter kijelentette: miután az elismerés beavatkozást jelentene más államok belügyeibe, ezért országa csak arra szorítkozik, hogy diplomáciai képviselőit állomáshelyükön hagyja, vagy - ha szükségesnek ítéli - visszahívja, illetve fogadja - szintén ha szükségesnek tartja - más államok diplomáciai képviselőit anélkül, hogy ítéletet alkotna más nemzeteknek kormányuk fenntartására vagy felváltására vonatkozó jogáról.