|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
A nemzetközi jog területén a genfi egyezményeknek van a legtöbb részes állama, így valódi generális sokoldalú egyezményeknek tekinthetők. Ezen kívül a hágai és genfi jog legtöbb szabálya a nemzetközi szokásjog része, sőt alapelveik - mint azt a volt Jugoszláviában elkövetett bűncselekmények fölött ítélkező Nemzetközi Büntetőtörvényszék több ítéletében expressis verbis leszögezte - a nemzetközi ius cogenshez tartoznak, így a nemzetközi közösség valamennyi tagját feltétlenül kötelezik.
A hágai és genfi jog 333c21d erga omnes jellege.
E tekintetben legvilágosabban az 1949. évi genfi egyezmények közös 1. cikke fogalmaz: ,,Magas Szerződő Felek kötelezik magukat, hogy minden körülmények között tiszteletben tartják és tiszteletben tartatják a jelen Egyezményt." Ebből következik az, hogy az állam nemzetközi felelősséggel tartozik kombattánsainak minden cselekményéért, sőt mint megszálló a polgári lakosság általános védelméért is. Az idézet második fordulata viszont arra utal, hogy az államoknak minden eszközzel biztosítani kell a nemzetközi közösség más tagjai jogszerű magatartását. Ennek negatív megjelenése az, hogy a hágai és genfi jog szabályainak megsértése esetében a nemzetközi közösség valamennyi tagja sértett államnak minősül, mint azt a Nemzetközi Jogi Bizottságnak az államok nemzetközi felelősségéről szóló 1996. évi tervezete általános formulája rögzítette is.
A si omnes klauzula megszűnése
A nemzetközi fegyveres összeütközések során alkalmazandó nemzetközi jogszabályokat létrehozó korábbi egyezmények, p1. az 1907. évi IV. hágai egyezmény azt tartalmazta, hogy ezeket a szabályokat csak a szerződő feleknek kell alkalmazni és csak akkor, ha a fegyveres összeütközésben részt vevő minden hadviselő fél részese az egyezménynek. Ezt nevezzük si omnnes (ha mindenki) klauzulának, melyet az 1949. évi genfi egyezmények eltöröltek. Ezzel megszűnt az a kibúvó, melyre hivatkozással nem kellett a hágai és genfi jog szabályait alkalmazni.
A genfi jog kifejezett rendelkezései tiltják azt, hogy a hadifoglyokkal való bánásmód, a polgári lakosság védelmére vonatkozó kötelezettségek megsértését a sértett állam az ellenség hadifoglyain vagy polgári lakosságán torolja meg. Általános síkon ez jelenik meg a nemzetközi felelősség jogában: a Nemzetközi Jogi Bizottság 1996. évi tervezete kodifikálja a törvényes ellenintézkedések alkalmazásának korlátai között. Továbbá a nemzetközi szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény szerint szerződésszegés esetén sem lehet megszüntetni - többek között - az ember védelmére vonatkozó humanitárius szerződéseket.
Itt említhető meg az is, hogy az 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyv szerint a polgári lakosság védelmére vonatkozó rendelkezések alkalmazása nem szűnhet meg a beleegyezés, jogos védelem vagy szükséghelyzet mint jogellenességet kizáró körülmények fennforgása esetén sem.
A sebesültek és betegek, továbbá a hadifoglyok vonatkozásában kifejezetten rögzíti azt, hogy ezen személyek nem mondhatnak le jogaikról.
Az 1949. évi genfi egyezmények bevezették a védőhatalom intézményét, melyek feladata az összeütköző felek érdekeinek oltalmazása. A védőhatalmak diplomáciai vagy konzuli személyzetükön kívül saját - vagy más semleges hatalom - állampolgáraiból küldötteket jelölhetnek ki, melyek részére meg kell szerezni azon hatalom hozzájárulását, amelynél feladatukat teljesíteni fogják és ez utóbbi köteles munkájukhoz minden könnyítést meg adni. A védőhatalom intézménye nem zárja ki azt, hogy p1. a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága emberbaráti tevékenységet fejtsen ki.
Az 1977. évi I. kiegészítő jegyzőkönyv létrehozta a Nemzetközi Ténymegállapító Bizottságot, melynek hatáskörébe tartozik:
minden olyan tény kivizsgálása, amely a bejelentés szerint a genfi jogban meghatározott súlyos jogsértés;
közbenjárásával elősegíteni a genfi jog jövendő tiszteletben tartását.
Magyarország 1991-ben ismerte el a Bizottság hatáskörét.
A hágai és genfi jog által előírt kötelezettségek súlyos megsértése alapvető összetevője a delicta iuris gentium-nak.
A hágai és genfi jog megköveteli azt, hogy előírásai megjelenjenek az egyes országok katonai szabályzataiban, magasabb katonai parancsnokságokon a nemzetközi jog ezen területének specialistáit alkalmazzák és általánosságban biztosítani kell a humanitárius jog terjesztésének, tanulmányozásának és oktatásának elősegítését a polgári és katonai képzések keretében.
A nemzetközi jog alkalmazásának általános gyengeségei mellett nem hagyható figyelmen kívül az, hogy a hágai és genfi jog szabályait fegyveres összeütközések esetében kell tiszteletben tartani, melyek ab ovo különböznek a normális nemzetközi kapcsolatoktól és amelyekben e viszonyok hatalmi jellege mértéken felül dominál. Nem nemzetközi fegyveres összeütközésnél apriori motivál a politikai hatalom vagy az ország egysége megőrzésének stb. minden rendelkezésre álló eszközzel történő biztosítása.
Az előző általános megjegyzés után ki kell emelni azt, hogy a hágai és genfi jog konkrét rendelkezései kifejezetten elismerik a katonai előny, a katonai szükségesség szempontjait. Ebből következik az arányosság követelménye: egyrészt a katonai szükségesség által diktált katonai lépéseknek és az ebből következő emberi és anyagi pusztításnak egyensúlyban kell állnia az emberiességi megfontolások érvényre juttatásával, másrészt a katonai cél és az alkalmazott eszközök tekintetében is érvényesülnie kell az arányosságnak.
A katonai szükségességre hivatkozás tehát alkalmas a hágai és genfi jog kötelezettségeinek relativizálására. E relativitás érvényesül a megengedett és tiltott célpontok közötti határ megállapításában is.
Végül arra is emlékeztetni kell, hogy az igazságos háború elméletének újbóli felbukkanása is alááshatja a hágai és genfi jog hatékonyságát, miután az ellenség ebben a helyzetben törvényen kívül helyezte önmagát, akivel szemben a harc minden formája és eszköze megengedett.
Találat: 2661
