A delicta iuris gentium fogalma és nemzetközi jogi szabályozása nemzetközi szerződésekben

Fogalma:

A delicta iuris gentium alatt a természetes személyeknek a nemzetközi jogon alapuló büntetőjogi felelőssége értendő (crimes under international law).

Az államok sok büntetőjogi tárgyú nemzetközi szerződést kötöttek, me­lyek között találunk generális sokoldalú szerződéseket is. A delicta iuris gentium tárgyi hatálya jóval szűkebb az említett egyezmények szabályo­zási körébe vont bűncselekményeknél vagy az államok ezen utóbbiakkal kap­csolatban vállalt nemzetközi kötelezettségeinél. Önmagában az a tény, hogy valamely bűncsele 929j99j kménnyel kapcsolatban nemzetközi jogalkotás történt, nem elégséges delicta iuris gentium létrejöttéhez. E fogalom olyan bűncse­lekményeket feltételez, melyek a nemzetközi közösség mint egész alapvető érdekeit, sőt az is mondható: alapvető értékeit sértik vagy veszélyeztetik, ezért azokat - egyezőleg a szokásos formulával (nemzetközi ius cogens, nemzet­közi bűntett fogalma) - a nemzetközi közösség mint egész delicta iuris gentiumként ismeri el, annak minősíti. A delicta iuris gentium így azt jelenti, hogy maga a nemzetközi jog határoz meg büntetőjogi tényállásokat, állapít­ja meg az elkövetők büntetőjogi felelősségét és rendeli el megbüntetésüket.

A delicta iuris gentium a nemzetközi szerződésekben

Az előző pontban már volt szó arról, hogy a nagyszámú büntetőjogi tárgyú szerződés köréből ki kell emelni - meghatározott ismérvek alapján - azt a kisszámú és kivételes jellegű nemzetközi szerződést, mely a delicta iuris gentium körébe sorolandó bűncselekményekről rendelkezik. Az e körbe tartozó bűncselekmények nem a priori meghatározottak, ellenkezőleg a határok változhatnak.

Az államoknak a nemzetközi bűntettekért való felelőssége fényében a szerződési szabályozásban további hézagok is felfedezhetők. Így nincs nemzetközi szerződés a természetes személy nemzetközi jogon alapuló büntetőjogi felelősségéről környezetszennyezés esetében, továbbá az em­beri jogok súlyos és tömeges megsértésével kapcsolatos ilyen bűncselekmé­nyek csak részlegesen jelennek meg nemzetközi szerződésekben.

A népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában kötött 1948. évi egyezmény

Az egyezmény népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport mint olyan, teljes vagy rész­leges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

a)      csoport tagjainak megölése;

b)      a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;

c)      a csoportra megfontoltan oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;

d)      oly intézkedések tétele, melynek célja a csoporton belül a szü­letések megakadályozása;

e)      a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele. (II. cikk) Az egyezmény büntetni rendeli a genocidium elkövetésére irányuló szövetkezést, a közvetlen és nyilvános felbujtást, vala­mint a kísérletet és a bűnrészességet is.

Az egyezmény nem mentes az ellentmondásoktól:

Az egyezmény a nemzetközi jogba ütközőnek minősíti a népirtást, ugyanakkor a szerződő államok kötelezettségévé teszi azt, hogy "al­kalmazásának biztosítására alkotmányuknak megfelelően minden törvényes intézkedést megtesznek, nevezetesen hathatós büntető megtorlást állapítsa­nak meg...", ami - a kiinduló tétellel szemben - a közvetlen alkalmazást ki­zárná, ugyanakkor lehetővé teszik azt is, hogy ilyen ügyekben nemzetközi büntető bíróság járjon el.

A Nemzetközi Bíróság a genocid egyezményhez fűzött fenntartásokról, jelesül a Nemzetközi Bíróságnak az egyezmény értelmezésével, alkalmazásá­val és végrehajtásával kapcsolatos kötelező joghatósága kizárásának (ilyen tár­gyú a magyar fenntartás is) megengedhetőségéről szóló tanácsadó véleménye (1951) megállapítja azt, hogy az egyezmény alapját képező elvek a civilizált nemzetek által elismert elvek, melyek az államokat szerződéses kapcsolattól függetlenül kötelezik. Ezen obiter dictumból a genocid egyezmény deklaratív jellege következik, mely ennél fogva felveti azt a kérdést is, hogy a nemzetközi jog általános szabályai által meghatározott tényállás és annak szerződéses meg­jelenítése, figyelemmel ez utóbbi kompromisszumos természetére, teljesen azonos-e. Ebben az összefüggésben utalni kell arra a vitára, hogy a genocidium csak valamely csoport fizikai megsemmisítésére irányul-e vagy ezenkívül létez­het-e ún. kulturális genocidium is, továbbá - a felsoroltakon kívül - más cso­portok megsemmisítése is kimeríti-e a népirtást.

A Nemzetközi Bíróság a népirtás bűntettének megelőzése és elnyomása tárgyban kötött egyezmény alkalmazásával kapcsolatos - Bosznia-Hercego­vina és Jugoszlávia közötti - jogvitában a pergátló kifogásokról szóló íté­letében (1996) kimondta: a genocid egyezmény nem kizárólag természe­tes személyek által elkövetett bűncselekményekről szól, másképpen nem zárja ki a felelősség más formáit, ide értve magának az államnak a felelős­ségét is, továbbá utal arra, hogy az államvezetők és hivatalos személyek fe­lelősségét az egyezmény kifejezetten rögzíti. A Nemzetközi Bíróság ezen ítélete tehát megerősíti az állam nemzetközi büntette és a delicta iuris gen­tium közötti korrelációt.

Háborús bűntettek

A háború áldozatainak védelméről szóló 1949. évi genfi egyezmények (a szárazföldi háború sebesültjeiről és betegeiről, a tengeri háború sebesültjeiről, betegeiről és hajótörötteiről, a hadifoglyokról, valamint a polgári la­kosság védelméről) számos súlyos cselekmény elkövetését kifejezetten háborús bűntettnek minősíti.

Az apartheid bűncselekményének leküzdéséről és megbüntetéséről szóló 1973, évi New York-i egyezmény

Az 1973. évi egyezmény a genocid egyezmény modelljét követi, de kiszéle­síti a bűncselekmény törvényi tényállását (a csoportnak az ország politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életében való részvételének, vagy fejlődé­sének megakadályozása, gettók létrehozása, vegyes házasságok megtiltása, földtulajdon kisajátításával a lakosság faji származás szerinti szétválasztása, kizsákmányolás, különösen a kényszermunka, az apartheidet ellenző szerve­zetek és személyek üldözése, alapvető jogaiktól és szabadságuktól megfosz­tása). Az embertelen cselekmények kibővítése összefügg e bűncselekmény célzatának átfogalmazásával, mely nem elsősorban a fizikai megsemmisítés­re irányul, hanem valamely faji csoport által egy másik faji csoport feletti ura­lom megszerzésére, fenntartására, illetőleg rendszeres elnyomására.

A genocid és az apartheid egyezmény közötti további különbségek a következők:

az apartheidegyezmény egyértelműen megfogalmazza azt, hogy az apartheid az emberiség ellen elkövetett bűncselekmény,

az apartheid bűncselekmény tekintetében egyetemes büntető joghatóságot ismer el, ugyanakkor hallgat a nemzetközi büntetőbíróságról,

a bűnösséget kiterjeszti szervezetekre és intézményekre,

a Nemzetközi Bíróságnak az egyezmény értelmezésével, alkalmazá­sával és végrehajtásával kapcsolatos joghatósága a vitában álló felek megegyezésén alapul,

a szerződő államok periodikus jelentések benyújtását vállalják;

bár a Dél-afrikai Köztársaságban, melyet az egyezmény külön említ, bekövetkezett politikai fordulat következtében az 1973. évi egyez­mény inkább elvi jelentőségű, az emberi jogok egyik legsúlyosabb megsértésének kriminalizálása azt jelenti, hogy a delicta iuris gentium és az emberi jogok védelme összefügg.

A kínzás és más kegyetlen, embertelen, vagy megalázó bánásmód elleni 1984. évi New York-i egyezmény (előző tételek)

Az  Egyesült Nemzetek és személyzetének biztonságáról szóló 1994. évi egyezmény

Az ideiglenes és a végleges tervezet közötti alapvető különbség az, hogy ez utóbbi több mint felére redukálja a kódex hatálya alá tartozó bűncselekmé­nyeket. A csökkentés okai között olyanok játszottak szerepet mint a nemzet­közi környezet változása, a jogászibb megközelítés, és nem utolsósorban az államok érthető óvatossága. Az 1996. évi formula szerint az emberiség béké­je és biztonsága elleni bűncselekmények körébe a következők tartoznak: az agresszió, a genocidium, az emberiség elleni bűncselekmények (crimes against humanity 11 elkövetési magatartással), az Egyesült Nemzetek személy­zete (p1. a békefenntartók) elleni cselekmények és a háborús büntettek. Az ideiglenes tervezet ezeken kívül olyan bűncselekményeket is tartalmazott, mint az agresszióval való fenyegetés, a beavatkozás, a gyarmati uralom vagy az ide­gen uralom más formái, az apartheid, zsoldosok toborzása és felhasználása, nemzetközi terrorizmus, súlyos környezetszennyezés. A kódex végleges, 1996. évi szövegtervezete ugyanakkor hangsúlyozza azt, hogy a listáról való lemara­dás nem prejudikál abban, hogy valamely cselekmény az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekménynek minősül-e vagy sem.

A tisztánlátást nehezíti az a körülmény, hogy a kódex nem alkotja meg az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekmény általános fogalmát. Van ugyan általános része, mely a következőket tartalmazza: az ilyen bűncse­lekmények elkövetése individuális felelősséget keletkeztet, a büntetésnek arányban kell állni a bűncselekmény jellegével és súlyával, a "parancsra tet­tem", a hivatalos minőség, valamint az indíték önmagában nem büntethető­séget kizáró ok, végül az államok kötelessége az elkövetők feletti joghatóság létrehozása, mely egyetemes joghatóság alól az agresszió esete lenne a kivé­tel, tekintettel annak elkerülhetetlen politikai összefüggéseire.

Az általános rész rendelkezik a megbüntetési vagy kiadatási kötelezettség­ről (aut iudicare aut dedere), különböző büntetőeljárási garanciákról, a ne bis in idem elvéről és az enyhítő körülményekről, végül tartalmazza e bűn­cselekmények elévülhetetlenségét.