A BEAVATKOZÁS TILALMÁNAK TÁRGYA

A beavatkozás tilalmának tárgya

A DOMAINE RÉSERVÉ

A domaine réservé (fenntartott joghatóság) fogalma jelenti az ügyek azon körét, melyekben az állam - szuverenitása alapján - függetlenül dönthet, azaz amely nem lehet más államok, esetleg nemzetközi szervezetek beavatkozásának tárgya. A beavatkozás tilalma nemcsak az állam belügyeire vonatkozik, hanem külügyeire is kiterjed, amint azt az 1975. évi Helsinki Záróokmány kifejezetten rögzíti is. A domaine réservé alkalmazásának listájáról megemlíthető pl. az álla 717h77h mpolgárság meghatározása, a tulajdon közérdekű célú kisajátítása, a pénzügyi rendszer kisajátítása, a közrend fenntartása, a diplomáciai kapcsolatok felvétele és megszakítása, elismerés, emberi jogok tiszteletben tartása, kisebbségi ügyek. A domaine réservé kulcskérdése határainak megállapítása. Abból kiindulva, hogy az állam szuverenitását a nemzetközi jog nemcsak legitimálja és védelmezi, hanem korlátozza is, ezért a beavatkozás tilalmának határait is a nemzetközi jogban kell keresni. Ez tükröződik a Nemzetközi Jogi Intézet 1954. évi határozatában: "A fenntartott joghatóság az állami tevékenységnek azon területe, ahol az állam joghatóságát a nemzetközi jog nem köti meg. E terület terjedelme a nemzetközi jogtól függ és fejlődésével változik. A fenntartott joghatóság kivétele felhozásának lehetőségét minden olyan kérdésben, mely ezen kötelezettségek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos. A domaine réservé fogalma kettős értelemben relativizált és ennek következtében bizonytalan: egyrészt időben változó, másrészt minden egyes állam vonatkozásában más és más, miután - eltekintve a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaitól - az államok nemzetközi jogi kötelezettségei különböznek. Mindezek figyelembevételével tehát megállapítható, hogy csak a konkrét helyzet megvizsgálása alapján dönthető el valamely ügynek a fenntartott joghatósági körbe tartozása.

A NON-INTERVENCIÓ ELVÉNEK TARTALMA

A szuverén egyenlőség elvéhez hasonlóan az 1970. évi közgyűlési deklaráció és az 1975. évi záróokmány adnak útmutatást arról, hogy a beavatkozás milyen formáinak tilalmáról alakult ki konszenzus a nemzetközi közösségen belül. Az említett dokumentumok azzal kezdődnek, hogy tilos bármilyen okból minden közvetlen vagy közvetett beavatkozás más állam belső joghatóságának körébe tartozó bel- vagy külügyekbe. Az állam (a deklaráció szerint az állam jogalanyisága, illetve politikai, gazdasági ás kulturális alkotóelemei) ellen irányuló fegyveres beavatkozás vagy ilyen beavatkozással való fenyegetésbármely formájától tartózkodni kell. Egyetlen állam sem alkalmazhat politikai, gazdasági, vagy egyéb más intézkedést abból a célból, hogy egy másik államot szuverén jogairól való lemondásra vagy bármilyen előny nyújtására kényszerítsen. Tilos terrorista, felforgató tevékenység támogatása, mely más állam rendjének erőszakos megdöntésére irányul, továbbá tilos a másik államban folyó belső harcba való beavatkozás. A közgyűlési határozat ezen kívül emlékeztet arra, hogy "erőszak alkalmazása népeknek nemzeti identitásuktól való megfosztása céljából sérti elidegeníthetetlen jogaikat és a be nem avatkozás elvét", továbbá "minden állam elidegeníthetetlen joga, hogy más állam bármilyen formában megnyilvánuló beavatkozásától mentesen válassza meg politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendszerét.

A nemzetközi jog tiltja azt, hogy az állam más állam helyébe lépve ez utóbbi joghatóságába tartozó műveletet hajtson végre. A kétséges esetek köré sorolható a törvényes kormány kérésére nyújtott segítség, mert megkérdőjelezhető a segítséget kérő kormány döntési szabadsága, a segítségnyújtás befejezésére vonatkozó kérelem politikai lehetetlensége, végül a beavatkozás önmagában is a nemzetközi jogba ütközhet az emberi jogok vagy a népek önrendelkezési jogának megsértése következtében. A jószolgálat vagy a közvetítés felajánlása nem tekinthető barátságtalan cselekedetnek. Ide sorolható továbbá a diplomáciai kapcsolatok megszakítása, nemzetközi jogsértés esetében törvényes ellenintézkedés foganatosítása.

Legnehezebb kérdésnek a humanitárius intervenciók nemzetközi jogi megítélése tekinthető, melyet széles körben alkalmaztak a klasszikus nemzetközi jog korszakában, de jelen vannak a mai nemzetközi gyakorlatban is (pl. az 1898. évi krétai felkelés). A Nemzetközi Jogi Intézet 1989-ben elfogadott határozata az emberi jogok megóvása és az államok belügyeibe való beavatkozás tilalmának elve közötti egyensúlyt kívánja megteremteni. E határozat abból indul ki, hogy az emberi jogok (ide értve a kisebbségi jogokat is) már nem tartoznak a dominae réservé körébe. E jogok megsértésének esetében válaszként az államok - az ENSZ szervei hatáskörét nem érintve - egyénileg vagy kollektíve a nemzetközi jog által megengedett diplomáciai, gazdasági és más intézkedéseket tehetnek, melyeket nem lehet törvénytelen beavatkozásnak tekinteni. Tartalmazza azt is, hogy szükséghelyzetben a segítség felajánlását nem lehet beavatkozásnak minősíteni és önkényesen nem utasítható vissza. A határozat ugyanakkor nem ad világos választ arra, hogy humanitárius okokból megengedhető-e a fegyveres beavatkozás.