Kötelek és lancok

Kötelek és láncok

Az emelögépekre a terhet felhelyezik, különféle terheket vontatással továbbítanak, ill. a terheket egy megfogó szerkezetre felkötözik. Ilyen és hasonló feladatokhoz szükség van kötelekre és láncokra, amelyeket az anyagmozgatáshoz sokféle célra és sokféleképpen használnak.

a) Kötelek

A kötelek anyagminöségi szempontból három fö csoportba sorolhatók: - kenderkötelek;

- acélsodrony kötelek (drótkötél);

- müanyag- és egyéb kötelek.

A kenderköteleket általában csak kisebb igénybevételre alkalmazzák.

A megengedett szilárdsági értékek: s_m 0,15 Mpa                        normál üzem esetén;

s_m 0,12 Mpa fokozott és lökésszerü terhelések esetén.

A kenderkötelet több pászmából fonják össze (2.02.ábra). A húzóerö számításánál csak a valóságoskeresztmetszetet veszik számításba:

=  N/mm², A=

ahol T maximális kötélerö, N;

A tényleges keresztmetszet, mm² ,d a kötél átméröje, mm.

Ennek alapján a d kötélátmérö számítható. Ez viszont meghatározza a kötéldobot, ill. annak D átméröjét, amelyre felcsavarjuk:

D = (7. . .10) d sima palástú dob, egyszerü kézi hajtás esetén;

D = (20. . .40) d hornyolt kerék vagy dob, motorikus hajtás esetén.

Az acélsodronykötelek föként abban térnek el a kenderkötéltöl, hogy megengedett szilárdságuk az elözönek többszöröse: s_m Mpa.

Az ún. elemi szálakat - amelyekböl a kötelet összefonják- igen jó minöségü tégelyacélból készítik, húzó eljárás segítségével. A szálakból pászmát, majd ezekböl kötelet fonnak. Alkalmaznak kenderbetéteket is, amelybe az acélpászmák szinte beleágyazódnak (2.03.ábra), ez egyúttal a hajlékonyságot is elösegíti. A szabvány jelölés utal az elemi szálak számára: ha pl. 6x19-es kötélröl van szó, ez azt jelenti, hogy a kötél 6 pászmából áll, azon belül 19-19, összesen 114 elemi szálat találunk.

A kötelek fonása alapján a kötél lehet hosszfonatú vagy keresztfonatú. A keresztfonatúnál a pászma és a kötél sodrata ellenkezö, ezért a kötél lényegesen tömörebb lesz, noha hajlékonysága rosszabb, mint a hosszfonatú kötélé. Az acélköteleket nemcsak hajlító igénybevételre, hanem húzóigény-bevételre is méretezzük.

Szerkezeti szempontból a kötél mérete az alkalmazott tárcsák, korongok és dobok méretét is befolyásolja.

Gyakorlati tapasztalatok alapján:

: különféle csörlöknél 1/400 . . . 1/600,

személyszállító rendszereknél     1/1000 . . . 1/1800,

anyagszállító berendezéseknél                1/500 . . . 1/700,

ahol D kötéldob vagy tárcsa átmérö, mm;

kötél elemi szál átmérö, mm.

Fontos szerepe van a kötelek végtelenítésének, ill. a kötélvégek kialakításának. Kedvezö a kötélszívek (2.04.ábra) alkalmazása, amelyeket sajtolt vagy kovácsolt acélból készítenek, a kötelet köré tekerik, majd alul vékony acélhuzallal vagy kenderrel csavarják körül.

A kötéldobok tulajdonképpen kettös szerepet töltenek be. Egyrészt a hajtómü forgómozgását alakítják át a hajlékony függesztö elem haladó mozgására, másrészt viszont a dobok a kötél tárolását is végzik. Ezek biztosítására a dob palástján hornyokat képeznek (2.05.ábra), amelyek méretét és menetemelkedését szintén a szabvány rögzíti. A ábrán kettös dobot mutatunk be, amelyekre a kötélágak külön-külön, két oldalról csavarodnak fel.

A müanyag kötelek egyre nagyobb szerepet játszanak. Föleg a perlon és az ezzel rokon poliamid alapanyagú köteleket alkalmazzák. Fonása és kezelése hasonló a többi kötéléhez.

b) Láncok

A láncokat több csoportba sorolhatjuk:

- szemes lánc;

- hevederes (csapos) lánc;

- tagos (izületes) lánc.

A szemes lánc többféle típusa nagyjából hasonlít egymásra (2.06.ábra), azonban a föbb méretek aránya változik, amint ezt a méreti összefüggések mutatják. A föméreteket a szabványok is megadják, a fentieken kívül a terhelhetöségre is utalva.

A szemes láncok külön típusaként kezeljük azokat a megoldásokat, amikor a láncvezetö kerék koszorúja nem sima, hanem olyan horony kiképzése van, amelyekbe a láncszemek pontosan befeküdve, a lánckeréktöl hajtást kapnak (2.07.ábra). Ilyen esetben kalibrált láncról és ún. láncdióról beszélünk. E lánckerék anyaga öntöttvas, nagyobb terhelés esetén acélöntvény.

A hevederes és csapos lánc (közismert néven gall-lánc) alkalmazási területe széles körü. A hevederek az összekötö csapok két oldalán helyezkednek el (2.08.ábra), a méretek széles határok között változhatnak. A kisebb láncszemek összekötése szegecseléssel, a nagyobbaké sasszeggel vagy csavaranyával történik. A láncokat lánckerékkel vezetjük, a foghézagba a lánc csapjának pontosan kell befeküdnie.

Az izületes vagy tagos láncok alapvetö jelentösége, hogy föként folyamatos szállítóberendezések vonóelemeiként jól használhatók. Ezt a láncszemekre hegesztett vagy vele együtt kovácsolt, sajtolt lapátok, nyúlványok, segítik elö. A tagos láncokat sok helyütt lehet alkalmazni, elöállítási költségük csekély, kezelést, karbantartást nem igényelnek, élettartamuk szinte korlátlan, de húzáson kívül másfajta igénybevételre rendkívül érzékenyek.