|
||
|
|||||||||||||||||||
Elektronikai technológiák
Az elektronikai szereléstechnikában a hatvanas évektől egészen napjainkig szinte egyeduralkodó eljárás a nyomtatott áramköri szerelés. Korábban az alkatrészeket szegecselt forrfülekre forrasztották, vagy csavarkötéssel szerelték. A felrögzített alkatrészeket egyenként, szigetelt vezetékekkel kötötték össze. Ez a módszer igen időigényes, szinte egyáltalán nem lehet gépesíteni, igen költséges eljárás.
A nyomtatott áramkör nem más, mint egy szigetelő lemez felületére, vagy felületeire felvitt fémfóliából kialakított forrasztási pontok, és az ezeket összekötő vezető sávok hálózata. Az alkatrészek a forrasztási pontokra vannak forrasztva, az elektromos kapcsolatokat a vezető sávok biztosítják.
A lemezek lehetnek merevek, vagy papírszerűen hajlékonyak, egy, vagy több rétegűek.
Kétoldalas, furatfémezett nyomtatott huzalozású lemez készítése:
A furatfémezett nyáklemezek főbb gyártási műveletei:
(általános felsorolás)
Furatok készítése
Panelgalvanizálás
Maratásálló maszk készítése
Rajzolatfotózás
Maratás
A maszk eltávolítása
Forrasztást elősegítő réteg galvanizálása (ónozás)
Védőlakk felvitele
Forrasztásgátló lakk felvitele
Alkatrész-pozíciók fotózása
Az áramkörök készítésének legfontosabb alapanyaga a folizált lemez. Egy szigetelő lemez, melynek az egész felületére (gyakran mindkét oldalára) fémfóliát vittek fel. A szigetelő lemezek általában fenol- vagy epoxigyanta alapúak, cellulóz papír, jobb esetben üvegszövet vázanyaggal megerősítve. A lemezvastagság többféle lehet, (0, 2 - 3, 2 mm) a legelterjedtebb méret 1, 5 mm.
Mi már méretre vágott, kifúrt lemezekkel kezdtünk el dolgozni.
Furatfémezés:
A folírozott lemez lyukainak falára egy jól forrasztható, vezető réteget viszünk fel, ezzel biztosítjuk a galvanikus összeköttetést.
A redukciós rezezés lépései:
1. Mechanikai tisztítás:
Egy polírpapírral dolgoztunk amivel eltávolítottuk a lehetséges szennyeződéseket.
Egy sima csapvíz alatti mosást végeztünk ezután.
2. Zsírtalanítás:
Az egyenletes tapadást elősegítő felületaktív
szerves bázisú (Cleaner BuzzR) anyag vizes oldatában tettük a lemezt. Ez kb 2
perces kezelés volt, elszívófülke alatt, a mosószert pedig melegítettük közben.
Ez a művelet a felület tisztításán túlmenően a furat falát hívatott alkalmassá
tenni a kolloid méretű Pd (Palládium) részecskék megtapadására.
Enyhén kellemetlen szaghatás volt észlelhető a fülke környezetében.
Ezután öblítés következett folyó csapvízzel.
3. Mikro érdesítés:
A nagyobb tapadási felület elérése céljából.
Ammóniumperszulfát volt a kezelőanyag,
1 percig tettük az oldatba. 1 oldalas lemeznél a 35 mm-es rétegvastagság, 2 oldalasnál a 17-18 mm-es a megfelelő. Ezután is öblítés következett, de most már
desztillált vízzel végeztük.
4. Dekapírozás:
Dekapírozó fürdőt használtunk. Ez egy félperces kezelés volt, célja az oxidréteg eltávolítása. A 10%-os kénsavba mártva ónnal és paládiummal aktiváltuk a műanyagréteg felületét fél percen keresztül. A sósavionokat kloridionra cseréljük le.
Ezután ismét egy desztillált vízben való öblítés következett, majd 10%-os sósavba mártottuk a panelt.
5. Érzékenyítés:
Sósavas (ÓnIIklorid) oldatban kezelés, a szigetelő felületen adszorbeálódó Sn gócok létrehozása. A sósavas kezeléssel a szulfátionokat lecseréljük klórionokra.
A SnCl2-os kezelés 3-4 percig tartott. A panelt mindig furat irányában kell mozgatni, hogy az oldatok egyenletesen érjenek minden felületet. Ezt figyelembe vettem a panel kezelése során, a mozgatást helyesen végeztem el. A Sn ionok a szelektív adszorpció következtében megtapadnak a műanyag felületén. Híg HCl oldattal öblítettünk..
6. Aktiválás:
Sn2+ helyére fém palládium leválasztással aktiválás. Ez egy 5 perces művelet.
Sn2++ Pd2+→ Pd + Sn4+
A palládium leválasztására 0,5 g/l-es PdCl2 oldatot használtunk. Az aktiválás ideje 5 perc, melynek során a palládium ionok reudukálódtak. Az aktiválást követő öblítéskor a lemez felületére Ón(II)-hidroxid válik ki, ami sok szempontból káros ezt el kell távolítani szigorúan desztillált vizes öblítés által.
7. Rézfürdő (redukciós fürdő):
A kb 8-10 perces művelet során a redukáló szer a formaldehid volt, a művelet során a lúgos oldat pezsgése volt megfigyelhető. A reakció csak akkor indult be, ha az aktivált felülettel találkozott.
Ezután csapvízzel való öblítés következett.
Észrevételeim: A folyamat során én az utolsóként végeztem el a felsorolt műveleteket, ezért tapasztaltam, hogy a nyomtatott áramköri lemezem az utolsó, rézfürdőben való kezelés után barnább maradt más munkadarabokénál. Véleményem szerint a redukálószer jelentősen veszíthetett redukáló képességéből, tehát annak gyengülésével magyarázható ez, mivel a 8 -10 perces időt végigvártam.
8. Panelgalvanizálás galvánfürdőben:
Utolsó lépés, amikor vastagítjuk a rezet. A panelt egy galvanizáló szerszámba fogjuk, csapvízben leöblítjük és utána dekapírozó medencébe tesszük. A galvanizálás
25 percig tart, miközben a katódokat folyamatosan
mozgatjuk, ami kézzel történik.
A panelnek a végére piros színűnek kell lennie.
Erre a műveletre sajnos óra keretén belül nem maradt időnk.
Rézvastagság kiszámítása Faraday-törvény alapján:
m= q∙v = q∙A∙d
ebből t = 25 min
Ahol: z - töltésszám, z = 2; M - Moltömeg, Cu2+M: 63,59 g/mol; d - rétegvastagság, d = 8mm = 0,0008 cm ; I -áramerősség; j - áramsűrűség , j = 1,2 A dm2 = 0,012 A∙cm2 ; F - Faraday állandó , F = 96500 As/mol
1 elemi töltés = 1,6 ∙ 10 - 19C
Maszkolás:
Első lépésként egy negatív fotoreziszt maszkot készítettünk, ekkor a rajz és a furat maradt szabadon. Második lépésként erre a szabad területre további rézréteget galvanizálunk, ezzel elérve a szükséges vezető-vastagságot.
A fotoreziszt előnye, hogy a réteg ellenáll különböző hatásoknak (maratószerek, galvanizálás).
Műveletek:
1. Felület előkészítése:
A galvanizált panelt egy szárítószekrényben, 100 0C -on előmelegítjük, majd a laminátor bekapcsolását követően a fólia fűtését is 100 0C -ra állítjuk.
(csak sárga megvilágítás mellett).
2. Laminálás:
Ügyelni kell, hogy a lemezt vízszintesen tartsuk. Az esetleges begyűrődések megelőzésére a kiadó oldalon lehet enyhén húzni a fóliát. Ennek a műveletnek a folyamán sajnos többször is begyűrődött a fólia, ami vagy a gép elavultságából, vagy a kiadó oldalon folytatott túl erős húzásból adódhatott.
A bevont lemezeket ezután körbevágtuk úgy , hogy kb. 0,5 - 1 cm fólia maradjon körben.
3. Maszk illesztése:
A pozitív filmet, amelyet az áramkörről készítettünk, a furatokra illesztve pontosan elhelyezve, mindkét oldalon ragasztócsíkkal rögzítettünk. Ezután egyetlen furatot sem szabad látnunk.
4. Exponálás:
Nagynyomású higanygőz lámpa segítségével mindkét oldalát megvilágítjuk a lemeznek.
A lemezeket egy kihúzható keretbe helyezzük, vákummal szorosan a reziszthez szorítjuk, ezt toljuk be a lámpatérbe és exponáljuk. Az exponálás végeztét egy telefoncsörgéshez hasonló hang jelzi. A megvilágítási idő 1 perc.
5. Előhívás:
A poliészter védőfólia óvatos lefejtése után
teljesen levágjuk a szélét, és úgy helyezzük az előhívóba. A reziszt szerves
oldószerekben és gyenge lúgokban is oldódik, mi 2%-os Na2Co3
oldatot használtunk. A vastagabb anyag eltávolítását fogkefével végeztük, vigyázva nehogy megsértsük a lemezt. Ezután 1 percre még az oldatban hagytuk a lemezt, majd kiemeltük egy csipesszel és folyó csapvíz alá tartottuk.
Rajzolat galvanizálás:
Célja, hogy egyenletes legyen és tapadjon a lemezünk. Fontos a fürdő szóróképessége, ezt vezetősók alkalmazásával tudjuk beállítani. Makroszórásról és mikroszórásról beszélhetünk, az utóbbi esetében a felület finom egyenetlenségei eltűnnek.
A rézréteg vastagítása a vezetőpályáknál 20 - 25 mm vastagságot kell, hogy elérjen. A művelet úgy zajlott mint a panelgalvanizálás.
Ón galvanizálás: Folytatjuk a galvanizálást az ónfürdőben. A folyamat itt is 1 perc mikroérdesítés, fél perc dekapírozás ugyanazokban a fürdőkben, mint a réz-galván előtt.
Öblítés nélkül tesszük az ón-fürdőbe és 1 A/dm2 áramsűrűség mellett kb 10 mm rétegvastagságig elektrolizálunk.
Az ónbevonat funkciói: védi a rajzolatot a maratószertől, könnyebb forraszthatóság a felületen, illetve a réz megvédése az oxidációtól.
Reziszt eltávolítás:
5 % NaOH-t alkalmaztunk, mivel a polimerizálódott reziszt csak erősen lúgos közegben oldódik. A lemezt pár percre az oldatba tesszük, a fólia kisebb darabokban lekúszik a lemezről. Ezután folyó csapvízben lemossuk a lemezt.
Maratás:
Kisipari és kisüzemi gyártásnál leginkább a szubtraktív, (fóliamaratásos) eljárást alkalmazzák. Ennek az a lényege, hogy a fólia azon felületeit, amelyek az áramkört fogják alkotni, maratásálló védőréteggel látják el, majd a szabadon maradt rezet vegyi úton leoldják.
A maratáshoz leggyakrabban alkalmazott anyag a ferriklorid oldat, népszerűbb nevén vasklorid, FeCl3. A reakció a következő lépésekben folyik le:
FeCl3 + Cu =
FeCl2 + CuCl
CuCl + FeCl3 = CuCl2 + FeCl2
CuCl2 + Cu = 2CuCl
Ezen kívül használatos még a rézklorid, a krómsav, az ammóniumperszulfát, vagy a kénsav-hidrogénperoxid is.
A maszk által nem védett felületről a rézbevonat eltávolítása a cél. A maratás kémiailag alapvető fázisa az oxidáció: Cu = Cu2++2e -
A maratószernek valamilyen erős oxidálószert kell tartalmaznia, hiszen a réz az oxidációnak jobban ellenáll, de a rézionokat oldatban is kell tartani. Elegendően savas közegben hidratált Cu2+ ionok maradnak, lúgos közegben pedig réz-tatrammin koplex ion: [Cu(NH3)4]2+ keletkezik, de csak ha van az oldatban ammónium-hidroxid. A komplex ion jellemzője, hogy olyan kötés van a központi ionon, ahol van szabad hely ionok felvételére.
A laborban nátrium-kloridos maratót használunk. A maratási idő néhány perc.
Maratószerek tulajdonságai: marási sebesség, kapacitás (hány m2 panelt lehet lemaratni a maratószerrel), alámaratás.
Maratási faktor:
Ennek értéke 2,5 -3,5 körülinek kell lennie.
Maratószer környezeti hatásai:
Nehézfémeket tartalmaz (Cu), tehát potenciálisan veszélyes hulladék, ennek megfelelően kell kezelni. A lehetséges kezelések egyike a regenerálás, itt egy pH visszaállítás, és a réz kinyerése után használható lesz újra. Másik lehetséges kezelés az ártalmatlanítás.
Én mindenképpen a regenerálási eljárásnak vagyok a híve, környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve.
:
3608