Daruk

Daruk

Azokat a berendezéseket, amelyeknél a teher mozgatására a függöleges irányú fömozgáson kívül egy- vagy többirányú mellékmozgással is összekapcsolható, daruknak nevezzük. A mellékmozgások lehetnek: vízszintes síkban történö haladás (esetleg két egymásra meröleges mozgás), tengely körüli forgás, esetleg billenö mozgás. E mozgásoknak megfelelöen ismerünk futó-, és forgódarukat.

A futódaru három különbözö mozgása:

- függöleges irányú teheremelés,

- a futómacska vízszintes síkban történö elmozdulása (legtöbbször a kiszolgált
területen keresztirányban),

- a daruhíd mozgása (vízszintes síkban történö elmozdulás, a kiszolgált terület hossza irányában).

A futódarukkal kiszolgált terület olyan négyszög, amelynek egyik oldal 252i89c a a darupálya hossza, másik a szerkezet L távolsága. A 2.32.ábrán zárt mühelyben müködö, hídszerkezetre épített daru látható. A szerkezet legfontosabb része a daruhíd, amelynek célja a futómacska és tartozékainak hordása.

A híd készülhet rácsos vagy lemeztartós megoldással, szegecselt vagy hegesztett kivitelben; futókerekeken gördül az épületre vagy 14 tartópillérre helyezett darusínen. A  futómacska a daruhíd 5 fötartójára szerelt pályán, a daruhíd haladásának irányára meröleges mozgást végez. A daruhíd futókerekei külön tartószerkezetben, a 9 kerékszekrényben helyezkednek el. A daruhidakhoz feltétlenül szükség van 11 kezelökosárra, amelyben az irányításhoz szükséges kapcsolók és müszerek vannak.

A daruhidak jellemzö mérete a "horog szélsö állás", amely a fesztávolságon belül "e" értékkel helyezkedik el. Ugyanis a horog sohasem érhet a darusín középvonalába, éppen a kiszolgálási terület szélességét csak ezzel a kisebb értékkel vehetjük figyelembe.

A daruhidak kialakításában fontos az áramellátás is. a 2.33.ábrán azt a megoldást mutatjuk be, amikor a gerendán elhelyezett futómacska szerkezet kábelen keresztül kapja a villamos energiát. A kábelt az I-gerenda vagy darusín alatti huzalra függesztik. Ha a futómacska elöre halad, kábeltartó karikák ezen a huzalon mozdulnak el. Ezt a kábelelvezetést "úszókábelnek" is nevezzük.

Van olyan futódaru is, amelyet kinyúló gémmel kapcsolnak össze. A normál híddaruk vasszerkezetére forgóváz kerül, ez kinyúló gémmel és annak végén emelöszerkezettel rendelkezik. A daru méretezésekor és készítésekor ügyelni kell arra, hogy a kinyúló gém, valamint a rajta elhelyezett terhelés az egész szerkezetet felbillentheti.

Mühelyek belsö anyagmozgatására jól használhatók azok a daruk, amelyeket az épület falára vagy pillérekre erösítenek. Jellegzetes típus a fali futódaru. Készülhet rögzített kinyúló gémmel, ekkor konzoldaru néven említjük. (2.34.ábra). Az 1 fötengelyhez kétféle csapágy kapcsolódik. Az alsó 2 megtámasztást olyan futókerékkel biztosítják, amely a falazat alsó vízszintes részén kiképzett sínen mozog. Ez a függöleges irányú V eröket veszi fel, ettöl függetlenül célszerü, ha a mühely hosszában történö vezetést olyan kerék is elösegíti, amelynek tengelye függöleges (3) és a falon gördül. A tulajdonképpeni daruszerkezet az a 4 gerenda, amely konzolosan, a távolságban nyúlik ki. Ez az érték egyúttal az 5 futómacska szélsö állásának is tekintendö. A konzol rögzítését külön 6 rudazat biztosítja. Ebben a megoldásban a fötengely felsö vezetését olyan 7 kerékkel valósítjuk meg, amely a falazattal érintkezik

A mühelyeken belüli anyagmozgatásban alkalmazhatók egyéb daruk is. Föként javító- vagy szerelömühelyekben esetleg nagyobb szerszámgépek nehéz alkatrészeinek asztalra helyezéséhez fali forgódarut alkalmaznak, amelynek magasságát tetszölegesen állíthatjuk be. Lehet a fali forgódarut  futómacskával is felszerelni (2.35.ábra). A konzolos kinyúlás csak a megtámasztó, tartó vasszerkezetet illetöen állandó, a futómacska - és a rászerelt emelöszerkezet - tetszölegesen távolodhat el az 1 fötengelytöl.

A szabadtéri daruk között olyan típusokkal találkozunk, amelyek részben eltérnek a mühelyek belsejében üzemelö és korábban ismertetett darutípusoktól. Bakdarunak (2.36.ábra) azt a megoldást nevezzük, amikor a tehermozgások iránya megegyezik a híddaruk tevékenységével, viszont a darut nem felül elhelyezett síneken, hanem talajszintre szerelt pályán mozgatják. Föként rakterületeken használható elönyösen. A futómacska a vasszerkezet felsö élén halad, Elképzelhetö, hogy e szerkezetnek csupán két fömozgás van: emelömozgás a futómacska pályamenti mozgása. Fontos méret az ún. h ürszelvény. Ez azt jelenti, hogy a bakdaru alá rakodási célzattal mind tehergépkocsival, mind vasúti kocsival be lehessen állni. Teherbírás kézi mozgatású bakdarunál 0,5...20 t; villamos mozgatású bakdarunál 3,2...200 t.

Különleges típusként kezelhetjük a konzolos bakdarukat (2.37.ábra). Elönye, hogy a teheremelés nemcsak az eredeti L fesztávolságon belül, hanem az a konzolos részen is megtörténhet. A szerkezet azért is különleges, mert a futómacskának a daruhídon teljes hosszában (l + a) végig kell haladnia. Az oldalnézeten látható az a függesztett jellegü megoldás, amelyet alsópályás futókerék vezetésnek is nevezhetünk.

Ilyen rendszereket rakodóhíd néven ismerünk. A különbözö változatok föként a vasúti, gyárüzemi, vagy kikötöi viszonyoktól függnek. Így pl. készíthetö olyan konzol is, amikor a kinyúló rész billenthetö és szükség szerint (kizárólag a konzol) függöleges állásba hozható. E megoldásnál bonyolult helyzetet teremt, hogy a futómacskát a konzolon végig kell vezetni, ugyanakkor a csuklópontot megfelelöen kell méretezni.

A daruk külön csoportját képezik azok a berendezések, amelyeknél az egyik legfontosabb mozgás egy függöleges tengely körüli elfordulás. Ezeket gyüjtönéven forgódaruknak nevezzük. Legegyszerübb típusként álló oszlopú megoldást mutatunk be (2.38.ábra). Rögzített talapzathoz az 1 merev vázszerkezet kapcsolódik. Elfordulási szögét a k kinyúlás mértékétöl függöen is határozzuk meg A müködtetés egyszerü 2 csörlövel kötélzeten keresztül, 3 kötélkerék, ill. a 4 horogszerkezettel történik. Ez a darutípus a forgódaruk kategóriájába csak akkor sorolható, ha a talapzat és a szög alatt hajló váz egymáshoz képest el is fordulhat. Ebben az esetben alul megfelelö csapágyazásról kell gondoskodni, amely a fali forgódaruk megoldásához hasonló.

A talajszinten elhelyezett forgódaruk jellegzetes típusa még a forgótárcsás megoldás (2.39.ábra). Itt már nincs hosszú függöleges oszlop, hanem az alátámasztást, ill. a forgatást, kör alakú sínen gördülö, perem nélküli futókerekek teszik lehetövé.

Új szerkezeti elem a szerkezet közepén elhelyezett királytengely, ill. a királycsap, amely a daru központos f forgatását biztosítja. A tárcsa készülhet görgös kivitelben is.

A forgódaruk másik föcsoportjának tekinthetök azok a szerkezetek, amelyekkel már különleges magasságokban történik az üzemelés. Ezek az állóoszlopos toronydaruk készülhetnek billenö gémmel vagy vízszintes gémen futó macskával. A toronydarukat ugyancsak biztosítani kell a feldölés ellen. A stabilizálást részben a gémmel ellentétes oldalon elhelyezett ellensúllyal, részben pedig a vasszerkezetü, függöleges váz alsó részében elhelyezett súlyokkal biztosítják.

Külön típusként kezeljük az ún. portáldarukat. Tulajdonképpen forgóvázra szereltek. Ez a váz a bakdarukhoz hasonló, és lehetövé teszi, hogy alatta közúti és vasúti jármüvek is elhaladjanak. A legegyszerübb kivitel vázlatát mutatja a 2.40.ábra. Az alsó szerkezet készülhet lehorgonyzott kivitelben vagy sínpályán mozgatható megoldással. Az ábrán merev gémet láthatunk, a kinyúlás maximális értéke: k. Az ürszelvény maximális szabadmagassága: h. A felsö forgóváz, valamint gém a forgódarukhoz hasonló billenö megoldású.

A daruk alkalmazási lehetöségeit kiterjeszthetjük azáltal, ha a darugémet olyan alvázra szereljük, amely a helyét könnyen tudja változtatni.

Ilyen megoldásoknál beszélhetünk:        - traktorra szerelt;

- gépkocsi alvázra szerelt;

- vasúti alvázra szerelt;

- úszó alvázra szerelt darukról.