|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
||||||||||||||||||
A karosszéria felépítése, a gyártók író nyelvei
Az autógyártók által meghatározott és ma is érvényes javítási irányelvekre pillantást vetve láthatjuk, hogy a sorozatban gyártott személygépkocsiknál, de különösen a külső burkolóelemeknél számos bontási-vágási vonal már adva van.
Mint az új járműgenerációk szerkezete bizonyítja a mellső és hátsó tartomány is így van kialakítva.
Kivételt képeznek azon csomópontok közelében lévő vágási vonalak, ahol erőkomponensek sokasága fut össze.
A modell felépítéstől függően itt különböző vágási lehetőségeket adnak meg.
Itt a hátsó oldalfalakat választották le anélkül, hogy a tetőszerkezetet érintették volna.
Ezt az ablakvonal magasságában lévő külső hátsó oldalfalcserét ma már gyakorlatilag minden gépjárműgyártó lehetővé teszi.
A külső karosszériaelemekhez hasonló módon az első hossztartóinál (váznyúlványok) is meghatározhatók megfelelő vágási vonalak.
Ezeknek a hossztartóknak a teljes karosszériát tekintve hordozó szerepük van, ezért a bontási vonalak meghatározása gyakran modellre vonatkozóan történik.
Egységes kezelés nem valósítható meg mindig reálisan. 333i86d
A hossztartókat megkülönböztető ismérveinek szerkezeti alapelvük adja, melynek alapjában négy variációja lehetséges:
1.Egyenes váznyúlvány.
2.A tűzfal előtt egyszerűen lefelé hajló hossztartó.
3.Befelé vagy oldalra hajló hossztartó.
4.Duplán hajlított kengyel formájú hossztartó.
Figyelembe véve az egyes karosszériatípusokat általában előforduló deformálódásokat, a konstrukciós adottságoktól függően különböző választóvonalakat fejlesztettek ki.
Alapvetően azonban feltétlenül a gyártó előírásai szerint kell a karosszéria vágási helyét kiválasztani, hogy a javítás befejezésével a jármű karosszériájának eredeti szilárdságot visszanyerjük.
Ezzel elérjük, hogy a deformáció után javított járművek a sértetlen járműhöz hasonló magatartást tanúsítsanak.
A következő áttekintés a szakember számára útmutatóval a manapság gyakori és lehetséges választóvonalakról annak érdekében, hogy szakmailag helyesen válasszon a lehetőségek közül.
Az alvázkeret és a karosszériatest egyéb tartományainak cserelehetőségéről még részletesebben beszélünk a továbbiakban.
A különböző feltételek miatt a hátsó és mellső tartományban az alkatrészcserét más-más módon kell kezelni.
Míg a hátsó hossztartó területén az elemcsere rendszeresen a tengelyfelfüggesztéseken kívül szükséges - és általában megengedett - , a karosszéria mellső részében lévő tartórészek elválasztási vonalait differenciáltabban kell kezelni.
A váznyúlványok alakja, a doblemez kialakítása, illetve az alsó tengely és a motor felfüggesztése határozza meg azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tipikus, konstrukcióknak megfelelő vágási vonalakat kialakítják.
A doblemez szétvágási lehetőségeit(ÁBR) az 1. és 2. jelöli, míg a ______ 1-től 3-ig számozták.
A homloklemez lehetséges elemcseréit A és B betűvel jelölik.
Az utóbbi 4-5 évben gyártott járműmodelleknél, a bontási vonalaknak megfelelő elemdarabok sok esetben egyedi alkatrészként szerepel az alkatrészlistán.
A mellső váznyúlvány, az első doblemezek és a homloklemezek az előbbiekben leírt szétválasztás szerinti részletek, táblázatos formában láthatók.(ÁBR)
A bemutatott elemcserés helyreállítások a gyártók által műszakilag elfogadott javítási fajták.
Ezeket azonban csak akkor lehet elfogadni, miután vizsgálatok bebizonyították, hogy a javítási mód után a jármű első részének magatartása az ütközés során nem változik.
Hasonló vizsgálatokat végeztek az úgynevezett takarékos vagy részletelemekkel is.
Ennek a javítási módnak a gyakorlati bevezetésével nemcsak jelentős munkabér megtakarításokat érhetünk el, hanem gyakran az alkatrészárak is mérsékeltebbek így.
A 3/8-3/13 (Ábrán) példákat láthatunk a módszer alkalmazására.
A személygépkocsik baleseti javításának költségei egyértelműen bizonyítják, hogy a sérülések túlnyomó többségét bizonyos javítási fokozaton, illetve leválasztott tartományon belül lehet tartani.
(ÁBR)Az ábrán leegyszerűsített változatot mutat be erről a helyzetről.
1. Javítási fokozat.
Minden kisebb ütközés okozta sérülés a karosszéria első szakaszában, a tengelyfelfüggesztés előtt található.
A kárnak megfelelően a javítás legfeljebb homloklemez-elemcserére, valamint hossztartó (váznyúlvány) és a doblemeznek a tengely-, illetve rugóstag- felfüggesztéséig tartó részének részleges cseréjére korlátozódik.
2. Javítási fokozat.
Közepes erősségű ütközésnél a sérülés, illetve a deformáció nagyobb, egészen a tűzfalig terjedhet az egyik oldalon.
Az ennek megfelelő javítás magában foglalja a homloklemez, valamint az egyik doblemez és váznyúlvány teljes cseréjét.
A szükséges helyreállítás a legtöbb gépjárműmodellnél rendszerint problémamentes, mivel a tűzfalnál eredeti gyári hegesztési varrat fut végig.
3. Javítási fokozat.
Erős frontális ütközésnél a deformálódás és a javítás a legnagyobb kétterjedésű, mely azonban még gazdaságosabban helyreállítható.
Ilyenkor az autó egész eleje a tűzfalig erősen sérült.
Az ennek megfelelő javítás az autó tűzfal előtti részének teljes cseréjét igényli.
Az autók elülső részének deformálódása esetén, mely magát a tűzfalat és az utastér elejét is érinti, feltétlenül szükség van gondos gazdaságossági vizsgálatra.
Az autógyártók saját termékeiken egyedi szerkezeti tulajdonságaira vonatkozó kezdeti álláspontja - az autó első része javítási lehetőségeinek elutasítása - ma már a múlté.
A részletes baleseti és fárasztó vizsgálatok a fent említett, autógyárak számára is bebizonyították, hogy a javított járművek az eredeti karosszériának megfelelően viselkedik.
Bizonyos általánosítás tehát a fejezet elején a gépkocsi mellső részén lévő különbségek ellenére is lehetségesek.(ÁBR)
Oldalirányú ütközésnél a jármű úgynevezett "lágy" részei sérülnek.
Az oldalsó ellenállóképesség problémája még nem teljesen megoldott, mivel még nem rendelkezünk olyan biztos ismeretekkel, melyek segítségével a személygépkocsi oldalának merevségi követelményei megfogalmazhatók és megoldhatók lennének.
Az Oldalkeret (függetlenül attól, hogy két-vagy négyajtós járműről van-e szó) egy préselt részből áll.
Ez azt jelenti, hogy a bontási varratban jelentős eltérés mutatkozik az eredeti varrattól, attól függően, hogy a baleseti javítás mit igényel.
A baleseti károk javításakor szinte soha nem fordul elő, hogy a komplett oldalkeretet kicserélik, csak az első és a hátsó ajtó küszöbrészeit.
Az A és B oszlop (első és hátsó) cseréje viszonylag ritkán fordul elő.
Csak néhány kivételes esetben van szükség négyajtós járműveknél az alsó könyökdarab cseréjére.
Az (ÁBR) ábra egy négyajtós személygépkocsi oldalkeretének vázlatos képeit láthatjuk.
A lehetséges bontási vonalakat 1-től 9-ig számok jelölik.
Ezeknek mindegyikét ajánlják agyártók.
A személygépkocsi oldalának javításához szükséges vágási vonalakat az (ÁBR) ábrán sorolták fel táblázatosan.
A mindenkori járműmodellektől és azok szerkezeti adottságaiktól függően tehát a részleges javításhoz igen nagy számú vágási (bontási) vonal áll rendelkezésre.
Leggyakrabban az 1. és a 2. bontási vonalakat használjuk baleseti javításoknál.
A karosszéria szilárdságát az 1-9. vonalak menti megbontás nem csökkenti.
Az ábrán mélyebb oldalsérüléseknél végezhető ez a részleges csere, mivel a külső burkolóelemek lebontása után az alvázcsoport jól hozzáférhető.
Igen nagy jelentősége van a részleges javításnak a személygépkocsi hátsó tartományában.
A hátsó oldalfalak és a karosszéria záró lemezeinek (hátfal) nagy felülete miatt szinte minden járműmodellnél, de különösen a kisebb osztályok 3,5-4 méteres autóinál nagyon előnyös bontási lehetőségek adódnak a legkülönbözőbb helyeken.
A baleseti sérülések gyakorisága miatt is nagy jelentőségű a jármű hátsó részének részleges, takarékos cseréje, s emiatt alaposan és részletesen elemezték ezt a módszert.
(ÁBR) Vázlatosan láthatjuk a jobb oldali hátsó oldalfalakat, valamint a manapság lehetséges, modelltől függő, különböző
bontási-vágási vonalakta.
Az oldalfalaknál I-IV, illetve 1-3, a hátfalnál pedig A és B jelöli a lehetséges vágási illetve bontási vonalakat.
Ezeket a bontási vonalakat alkalmazni kell a különböző járműmodellekre.
Az (ÁBR) ábrán láthatjuk, hogy az I. és a II. vonal gyakorlatilag minden típusnál alkalmazható.
A III. és a IV. vonal viszont csak azoknál a modelleknél alkalmazható, amelynél a gyártó hozzájárulását adja.
Ez a korlátozás az egyes járművek oldalánál speciális szerkezeti kialakítástól függ.
Hasonló módon az A és B, valamint az 1-2-3. bontási vonalak és a különböző járművekre vonatkoztatva lettek kialakítva.
Ebből az összeállításból minden műhely azonnal megértheti, hogy melyik bontási vonalakat ajánlják a gyártók.
Előrelépésként tartják számon, hogy a járműgyártók mind több és több területet adnak meg a pontos bontási vonalak helyett, amelyeken a vágás bárhol megengedett.
A javító szakember így rugalmasabban tud igazodni a javítási követelményekhez.
Természetesen ez esetben a vágási vonalak megfelelően levágott megtakarított elemeknek már többé nincs értelmük.
A levágott, sérült elemrész egy egész préselt elemből való kiszabása, nagy ahogy az (ÁBR) ábrán látható, a négyajtós változat egyik oldalfalának miatt részelemnek felhasználása szinte rendszeressé válik.
A hegesztési varratok elkészítésekor sem szilárdsági, sem pedig gyakorlati problémák nem merülnek fel.
Egy másik helyen hiánytalan képsorral mutatják be a javítási munkák folyamatát.
Összefoglalva tehát járműkarosszéria hátsó részén is vannak világosan lehatárolható kár-, illetve javítási zónák.(ÁBR)
A hátsó részt csak kis lökés éri, az azt jelenti, hogy a deformáció okozta károkat csak a csomagtérnek a hátsó doblemezek tartó részén találunk.
Ennél a kárnál arra kell törekedni, hogy az oldalfal a keréknyílás közepéig tartó részleges és a hátfal teljes cseréje jelentse a javítást.
Szintén fontos, hogy a javításokat a hátsó szélvédő kicserélése nélkül el tudjuk végezni.
Elsősorban kétajtós modelleknél fordul elő, néha nem teljesítik a felállított követelményeket.
A doblemezen túlnyúló sérülések sajnos még mindennaposak.
Ehhez az esethez a részleges elemcsere már nem elegendő, a kis ütközés ellenére a következő javítási fokozatokra van szükség.
1. Javítási fokozat.
A hátsó részen közepesen súlyos ütközések okozta sérülések javítására általában a 2. fokozat felel meg.
A hátfal és az oldalfal, egészen az ablak vonaláig beletartozik a javítási terjedelembe.
2. Javítási fokozat.
A súlyos ütközésből adódó sérülések általában szükségessé teszik a két hátsó oldalfal, a hátfal és a csomagtérnek, valamint a hátsó hossztartót alagútig tartó részének cseréjét .
Ennél súlyosabb sérülések az utastérben vagy a tetőn már túlságosan megnövelnék a javítási költséget.
:
3768
