|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
||||||||||||||||||
A karosszéria felépítése, a gyártók író nyelvei
Az autógyártók által meghatározott és ma is érvényes javítási irányelvekre pillantást vetve láthatjuk, hogy a sorozatban gyártott személygépkocsiknál, de különösen a külsõ burkolóelemeknél számos bontási-vágási vonal már adva van.
Mint az új jármûgenerációk szerkezete bizonyítja a mellsõ és hátsó tartomány is így van kialakítva.
Kivételt képeznek azon csomópontok közelében lévõ vágási vonalak, ahol erõkomponensek sokasága fut össze.
A modell felépítéstõl függõen itt különbözõ vágási lehetõségeket adnak meg.
Itt a hátsó oldalfalakat választották le anélkül, hogy a tetõszerkezetet érintették volna.
Ezt az ablakvonal magasságában lévõ külsõ hátsó oldalfalcserét ma már gyakorlatilag minden gépjármûgyártó lehetõvé teszi.
A külsõ karosszériaelemekhez hasonló módon az elsõ hossztartóinál (váznyúlványok) is meghatározhatók megfelelõ vágási vonalak.
Ezeknek a hossztartóknak a teljes karosszériát tekintve hordozó szerepük van, ezért a bontási vonalak meghatározása gyakran modellre vonatkozóan történik.
Egységes kezelés nem valósítható meg mindig reálisan. 333i86d
A hossztartókat megkülönböztetõ ismérveinek szerkezeti alapelvük adja, melynek alapjában négy variációja lehetséges:
1.Egyenes váznyúlvány.
2.A tûzfal elõtt egyszerûen lefelé hajló hossztartó.
3.Befelé vagy oldalra hajló hossztartó.
4.Duplán hajlított kengyel formájú hossztartó.
Figyelembe véve az egyes karosszériatípusokat általában elõforduló deformálódásokat, a konstrukciós adottságoktól függõen különbözõ választóvonalakat fejlesztettek ki.
Alapvetõen azonban feltétlenül a gyártó elõírásai szerint kell a karosszéria vágási helyét kiválasztani, hogy a javítás befejezésével a jármû karosszériájának eredeti szilárdságot visszanyerjük.
Ezzel elérjük, hogy a deformáció után javított jármûvek a sértetlen jármûhöz hasonló magatartást tanúsítsanak.
A következõ áttekintés a szakember számára útmutatóval a manapság gyakori és lehetséges választóvonalakról annak érdekében, hogy szakmailag helyesen válasszon a lehetõségek közül.
Az alvázkeret és a karosszériatest egyéb tartományainak cserelehetõségérõl még részletesebben beszélünk a továbbiakban.
A különbözõ feltételek miatt a hátsó és mellsõ tartományban az alkatrészcserét más-más módon kell kezelni.
Míg a hátsó hossztartó területén az elemcsere rendszeresen a tengelyfelfüggesztéseken kívül szükséges - és általában megengedett - , a karosszéria mellsõ részében lévõ tartórészek elválasztási vonalait differenciáltabban kell kezelni.
A váznyúlványok alakja, a doblemez kialakítása, illetve az alsó tengely és a motor felfüggesztése határozza meg azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tipikus, konstrukcióknak megfelelõ vágási vonalakat kialakítják.
A doblemez szétvágási lehetõségeit(ÁBR) az 1. és 2. jelöli, míg a ______ 1-tõl 3-ig számozták.
A homloklemez lehetséges elemcseréit A és B betûvel jelölik.
Az utóbbi 4-5 évben gyártott jármûmodelleknél, a bontási vonalaknak megfelelõ elemdarabok sok esetben egyedi alkatrészként szerepel az alkatrészlistán.
A mellsõ váznyúlvány, az elsõ doblemezek és a homloklemezek az elõbbiekben leírt szétválasztás szerinti részletek, táblázatos formában láthatók.(ÁBR)
A bemutatott elemcserés helyreállítások a gyártók által mûszakilag elfogadott javítási fajták.
Ezeket azonban csak akkor lehet elfogadni, miután vizsgálatok bebizonyították, hogy a javítási mód után a jármû elsõ részének magatartása az ütközés során nem változik.
Hasonló vizsgálatokat végeztek az úgynevezett takarékos vagy részletelemekkel is.
Ennek a javítási módnak a gyakorlati bevezetésével nemcsak jelentõs munkabér megtakarításokat érhetünk el, hanem gyakran az alkatrészárak is mérsékeltebbek így.
A 3/8-3/13 (Ábrán) példákat láthatunk a módszer alkalmazására.
A személygépkocsik baleseti javításának költségei egyértelmûen bizonyítják, hogy a sérülések túlnyomó többségét bizonyos javítási fokozaton, illetve leválasztott tartományon belül lehet tartani.
(ÁBR)Az ábrán leegyszerûsített változatot mutat be errõl a helyzetrõl.
1. Javítási fokozat.
Minden kisebb ütközés okozta sérülés a karosszéria elsõ szakaszában, a tengelyfelfüggesztés elõtt található.
A kárnak megfelelõen a javítás legfeljebb homloklemez-elemcserére, valamint hossztartó (váznyúlvány) és a doblemeznek a tengely-, illetve rugóstag- felfüggesztéséig tartó részének részleges cseréjére korlátozódik.
2. Javítási fokozat.
Közepes erõsségû ütközésnél a sérülés, illetve a deformáció nagyobb, egészen a tûzfalig terjedhet az egyik oldalon.
Az ennek megfelelõ javítás magában foglalja a homloklemez, valamint az egyik doblemez és váznyúlvány teljes cseréjét.
A szükséges helyreállítás a legtöbb gépjármûmodellnél rendszerint problémamentes, mivel a tûzfalnál eredeti gyári hegesztési varrat fut végig.
3. Javítási fokozat.
Erõs frontális ütközésnél a deformálódás és a javítás a legnagyobb kétterjedésû, mely azonban még gazdaságosabban helyreállítható.
Ilyenkor az autó egész eleje a tûzfalig erõsen sérült.
Az ennek megfelelõ javítás az autó tûzfal elõtti részének teljes cseréjét igényli.
Az autók elülsõ részének deformálódása esetén, mely magát a tûzfalat és az utastér elejét is érinti, feltétlenül szükség van gondos gazdaságossági vizsgálatra.
Az autógyártók saját termékeiken egyedi szerkezeti tulajdonságaira vonatkozó kezdeti álláspontja - az autó elsõ része javítási lehetõségeinek elutasítása - ma már a múlté.
A részletes baleseti és fárasztó vizsgálatok a fent említett, autógyárak számára is bebizonyították, hogy a javított jármûvek az eredeti karosszériának megfelelõen viselkedik.
Bizonyos általánosítás tehát a fejezet elején a gépkocsi mellsõ részén lévõ különbségek ellenére is lehetségesek.(ÁBR)
Oldalirányú ütközésnél a jármû úgynevezett "lágy" részei sérülnek.
Az oldalsó ellenállóképesség problémája még nem teljesen megoldott, mivel még nem rendelkezünk olyan biztos ismeretekkel, melyek segítségével a személygépkocsi oldalának merevségi követelményei megfogalmazhatók és megoldhatók lennének.
Az Oldalkeret (függetlenül attól, hogy két-vagy négyajtós jármûrõl van-e szó) egy préselt részbõl áll.
Ez azt jelenti, hogy a bontási varratban jelentõs eltérés mutatkozik az eredeti varrattól, attól függõen, hogy a baleseti javítás mit igényel.
A baleseti károk javításakor szinte soha nem fordul elõ, hogy a komplett oldalkeretet kicserélik, csak az elsõ és a hátsó ajtó küszöbrészeit.
Az A és B oszlop (elsõ és hátsó) cseréje viszonylag ritkán fordul elõ.
Csak néhány kivételes esetben van szükség négyajtós jármûveknél az alsó könyökdarab cseréjére.
Az (ÁBR) ábra egy négyajtós személygépkocsi oldalkeretének vázlatos képeit láthatjuk.
A lehetséges bontási vonalakat 1-tõl 9-ig számok jelölik.
Ezeknek mindegyikét ajánlják agyártók.
A személygépkocsi oldalának javításához szükséges vágási vonalakat az (ÁBR) ábrán sorolták fel táblázatosan.
A mindenkori jármûmodellektõl és azok szerkezeti adottságaiktól függõen tehát a részleges javításhoz igen nagy számú vágási (bontási) vonal áll rendelkezésre.
Leggyakrabban az 1. és a 2. bontási vonalakat használjuk baleseti javításoknál.
A karosszéria szilárdságát az 1-9. vonalak menti megbontás nem csökkenti.
Az ábrán mélyebb oldalsérüléseknél végezhetõ ez a részleges csere, mivel a külsõ burkolóelemek lebontása után az alvázcsoport jól hozzáférhetõ.
Igen nagy jelentõsége van a részleges javításnak a személygépkocsi hátsó tartományában.
A hátsó oldalfalak és a karosszéria záró lemezeinek (hátfal) nagy felülete miatt szinte minden jármûmodellnél, de különösen a kisebb osztályok 3,5-4 méteres autóinál nagyon elõnyös bontási lehetõségek adódnak a legkülönbözõbb helyeken.
A baleseti sérülések gyakorisága miatt is nagy jelentõségû a jármû hátsó részének részleges, takarékos cseréje, s emiatt alaposan és részletesen elemezték ezt a módszert.
(ÁBR) Vázlatosan láthatjuk a jobb oldali hátsó oldalfalakat, valamint a manapság lehetséges, modelltõl függõ, különbözõ
bontási-vágási vonalakta.
Az oldalfalaknál I-IV, illetve 1-3, a hátfalnál pedig A és B jelöli a lehetséges vágási illetve bontási vonalakat.
Ezeket a bontási vonalakat alkalmazni kell a különbözõ jármûmodellekre.
Az (ÁBR) ábrán láthatjuk, hogy az I. és a II. vonal gyakorlatilag minden típusnál alkalmazható.
A III. és a IV. vonal viszont csak azoknál a modelleknél alkalmazható, amelynél a gyártó hozzájárulását adja.
Ez a korlátozás az egyes jármûvek oldalánál speciális szerkezeti kialakítástól függ.
Hasonló módon az A és B, valamint az 1-2-3. bontási vonalak és a különbözõ jármûvekre vonatkoztatva lettek kialakítva.
Ebbõl az összeállításból minden mûhely azonnal megértheti, hogy melyik bontási vonalakat ajánlják a gyártók.
Elõrelépésként tartják számon, hogy a jármûgyártók mind több és több területet adnak meg a pontos bontási vonalak helyett, amelyeken a vágás bárhol megengedett.
A javító szakember így rugalmasabban tud igazodni a javítási követelményekhez.
Természetesen ez esetben a vágási vonalak megfelelõen levágott megtakarított elemeknek már többé nincs értelmük.
A levágott, sérült elemrész egy egész préselt elembõl való kiszabása, nagy ahogy az (ÁBR) ábrán látható, a négyajtós változat egyik oldalfalának miatt részelemnek felhasználása szinte rendszeressé válik.
A hegesztési varratok elkészítésekor sem szilárdsági, sem pedig gyakorlati problémák nem merülnek fel.
Egy másik helyen hiánytalan képsorral mutatják be a javítási munkák folyamatát.
Összefoglalva tehát jármûkarosszéria hátsó részén is vannak világosan lehatárolható kár-, illetve javítási zónák.(ÁBR)
A hátsó részt csak kis lökés éri, az azt jelenti, hogy a deformáció okozta károkat csak a csomagtérnek a hátsó doblemezek tartó részén találunk.
Ennél a kárnál arra kell törekedni, hogy az oldalfal a keréknyílás közepéig tartó részleges és a hátfal teljes cseréje jelentse a javítást.
Szintén fontos, hogy a javításokat a hátsó szélvédõ kicserélése nélkül el tudjuk végezni.
Elsõsorban kétajtós modelleknél fordul elõ, néha nem teljesítik a felállított követelményeket.
A doblemezen túlnyúló sérülések sajnos még mindennaposak.
Ehhez az esethez a részleges elemcsere már nem elegendõ, a kis ütközés ellenére a következõ javítási fokozatokra van szükség.
1. Javítási fokozat.
A hátsó részen közepesen súlyos ütközések okozta sérülések javítására általában a 2. fokozat felel meg.
A hátfal és az oldalfal, egészen az ablak vonaláig beletartozik a javítási terjedelembe.
2. Javítási fokozat.
A súlyos ütközésbõl adódó sérülések általában szükségessé teszik a két hátsó oldalfal, a hátfal és a csomagtérnek, valamint a hátsó hossztartót alagútig tartó részének cseréjét .
Ennél súlyosabb sérülések az utastérben vagy a tetõn már túlságosan megnövelnék a javítási költséget.
