A BELSőÉGÉSŰ MOTOROK FEJLőDÉSÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE

A BELS ÉGÉSŰ MOTOROK FEJL DÉSÉNEK RÖVID ÁTTEKINTÉSE

A mai értelemben vett belsőégésű motor közel 140 éves. Az első működő motort 1860-ban Lenoir szerkesztette és mutatta be. A belsőégésű motor innen a mai napig szédületes karriert futott be. A ma használatban lévő működőképes belsőégésű motorok együttes teljesítménye messze meghaladja minden más energiaforrás összes teljesítmény kapacitását. De a belsőégésű motorok fejlődéstörténete nem a Lenoir-motorral kezdődött, az lényegesen hosszabb múltr 959e49j a tekint vissza.                                                                                                            Az első többé-kevésbé sikeres próbálkozás Christian Haygens holland fizikus nevéhez fűződik, aki 1673-ban mutatta be dugattyús lôporgépét. 1791-ben az angol John Barber világítógázzal működő, 1794-ben Robert Steet alkohol, illetve terpentin párlattal működő, a svájci Isaac de Rivaz hidrogénnel működő motorra kért szabadalmat. Barber szabadalmát egyúttal a gázturbina ősének is tekinthetjük. Ezek a próbálkozások azonban alig haladták meg az elméleti elképzelések, a műszaki leírás vagy egy-egy kísérleti gép megvalósításának szintjét.

Az ősmotorok alkotói közül - akik elképzeléseiket meg is valósították - meg kell említeni az angol William Cecil (1820), Samuel Brown (1829), az amerikai Samuel Merey (1826), a francia Hugon, az olasz Barsanti és Malteucci (1853) nevét. Külön kell szólni John Ericsonról, valamint Robert és James Stirlingrôl. Ők a hőlégmotorral foglalkoztak. Az általuk megalkotott erőgép, a Stirling-motor, amelyet újra felfedezve igen sok konstruktőr fantáziáját megmozgatva századunkban többször fontos fejlesztési irányként határoztak meg.             A mai motor őseként a Lenoir-motorokat kell tekinteni. A Lenoir-motorok gyártásával indult útjára a világ motoripara. Ezeket a robosztus, felépítésében a gőzgépre emlékeztető, kis teljesítményű, ugyanakkor egyszerű kétütemű motorokat viszonylag nagy darabszámban, hosszú idôn keresztül több országban is gyártották. Akinek mindez a nevéhez fűződik, Jean-Joseph Etienne Lenoir (1822-1900) szakképzettség nélküli vállalkozó, feltaláló. Franciaországban élt és alkotott. Sok különböző szakmailag szerteágazó szabadalma és műszaki alkotása ismert, melyeket a legtöbb esetben, saját vállalataiban vett gyártásba.

 A gázmotoripar fejlődésének, a motortechnikai tökéletesítésének egyik legnagyobb egyénisége azonban Nikolaus August Otto (1832-1891). Kereskedőnek tanult, utazó ügynökként dolgozott, mikor találkozott a motortechnikával. Ez egy életre megragadta. Csak ennek élt. Mint autodidakta képezte magát és nem csak különböző motorokat, köztük a 4 ütemű motort, hanem sok egyéb a motortechnikában nélkülözhetetlen részegységet alkotott, többek között a gázosítót, a gyújtást, a motor indikátort, stb. Munkájában fő segítője Michael Zons mechanikus volt. Később Eugen Langen jómódú nagyiparos támogatta. Ebbôl az együttműködésbôl született meg az Otto-Langen-féle atmoszfizikus motor. Ebből az igen megbízható gépből az 1865-76. időszakban több ezer gyártására került sor. A nagy előrelépést a sűrítés alkalmazású, a 4 ütemű motor működésének feltalálása, a működő motor gyártása jelentette. 1876-ban szabadalmazása a 4 ütemű motort. A motort 1878-ban Párizsban a Világkiállításon mutatta be. A négy ütem, a sűrítés, a motor megbízhatósága és fajlagos mutatóinak jelentős javulása jelentette az átütô világsiker alapjait. A belsőégésű motor meghódította a világot. Nikolaus August Otto mellett feltétlen említést kell tenni KarlBenzrôl (1844-1929), Gottlieb Daimlerről (1834-1900) és Wilhelm Maybachról (1846-1929). Daimler és Maybock közel 10 évet dolgoztak az Otto-Langen vállalkozás üzemében. Miután útjaik elváltak, továbbra is a motor, majd a járműfejlesztés területén tevékenykedtek. A motorfejlesztésben egymás konkurensei voltak, de megmaradt közöttük a korrekt üzleti és baráti kapcsolat. Fejlesztési elképzelésük is eltért. Először közösen, majd egymástól függetlenül a könnyű, a járműben használható kis fajlagos tömegű és viszonylag nagy teljesítményű motor kifejlesztésén dolgoztak. Céljuk tehát a járműmotor megalkotása volt. Első sikereiket 1884-ben érték el. Maybachra ma mint a karburátor fefedezőjére, Daimlerre pedig mint az automobilizmus egyik megalkotójára, meghatározó úttörőjére emlékezünk.

 Új korszakot jelentett a motorfejlesztés területén Rudolf Diesel (1858-1913) munkássága. Ô a sokoldalú, tapasztalt mérnök tudatosan nyúlt a motorelmélethez. Fejlesztését egy dolgozat formájában jelentette meg és csak azt követően kezdett a kísérleti munkához. Előbb volt ismert a motor szerkesztett indikátor diagramja, mint maga a motor. Új eljárásának lényege, hogy a szikragyújtás helyett az égés öngyulladás következtében induljon be. Eredeti elképzelése szerint a motor szénporral üzemelt volna. A kísérletek során ezt az elképzelést feladta és a petróleum, illetve a nehezebb nyersolaj párlatok felhasználására tért át. A sikeres fejlesztés során 1897-ben megszületett a dízelmotor, mely stabil gépként, hajók és lokomobilok motorjaként rendkívül gyorsan nagy karriert futott be.

A XX. század már a motorizáció időszaka. Mind a gyártás, mind a fejlesztés szédületes méreteket, ráfordításokat és eredményeket mondhatott magáénak. Részben ennek tudható be, hogy az új eredmények már kevésbé kötődnek személyekhez, vagy nem lettek ismertek azok, akik az új megoldásokat, elveket megvalósították. Talán egy nevet kell még kiemelni Prosper l^,c Orange-ét. Elsősorban az ő nevéhez fűződik a ma használatos gyorsjárású belső keverékképzésű dízelmotor. Ennek megvalósítása mindenkor az adott technológia fejlettségének elismert szintjéhez kötődött. A motortechnika pedig mint a járműfejlesztés és gyártás meghatározó része az ipar húzó ágazatává nőtte ki magát. Fejlődése együtt a technika, az ipar előrehaladásával minden tekintetben meghatározóvá vált és alkalmazta, alkalmazza a legújabb eredményeket.

 Néhány szóban feltétlen említést kell tenni a magyar eredményekről is. A motorfejlesztés tekintetében elsősorban Bánki Donát (1859-1922) és hűséges munkatársát Csonka János (1852-1939) nevét kell kiemelni. Nevükhöz igen sok közös szabadalom, fejlesztés és alkotás kapcsolódik, példaként a karburátor megalkotása, a különböző motorok és járművek fejlesztése, stb. Ki kell emelni Bánki professzor motorelméleti tevékenységét és az első nagy kompresszióviszonyú, kis fogyasztású benzinmotor létrehozását. Említést kell tennünk még Epperlein Gusztávról és Jendrassik Györgyrôl. Epperlein Gusztáv, mint a Budapesti Fegyver- és Gépgyár vezérigazgatója elsőként a világon megvásárolta a dízelmotor szabadalmat és kezdett hozzá a motorgyártáshoz. Jendrassik György (1898-1954) nagynevű gépészmérnök volt, a dízelmotorok, a gázturbinák és a vasúti járművek fejlesztésével foglalkozott.

 A XX. században a belsőégésű motor szédületes karriert futott be. Gyártása meghatározó iparággá vált. A motorfejlesztés szoros kölcsönhatásba került az anyag és gyártástechnológia fejlesztésével. Megjelent az elektronika is. Mindezek következtében a motorfejlesztés előtt fantasztikus lehetőségek nyíltak meg és ma már a legszigorúbb működési, energetikai, szabályozástechnikai és környezetvédelmi feltételeknek is képesek megfelelni. A motorfejlesztés eredményei, a motortechnika sokfélesége, a széleskörű választék ma már a legkényesebb igényeket is ki tudja elégíteni a közlekedés, a mezőgazdaság, a haditechnika és minden más területen. Életünket a belsőégésű motorok nélkül ma már nehezen tudjuk elképzelni és megszervezni. Ehhez a hallatlanul nagy és egyre fejlettebb technikai rendszer szakszerű üzemeltetéséhez egyre több és egyre felkészültebb szakemberre van szükség. Tankönyvünkben e képzéshez szeretnénk segítséget adni.