|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||
Az épületekben, a lakótelepülésen olyan tüzvédelmi célokat is kiszolgálni képes vízforrásnak kell lenni, amely legalább három órán keresztül biztosítani tudja a tüzoltás vízigényét.
Szóbajöhetö vízforrások: közüzemi vízhálózat, felszíni és felszín a 424h75e latti víztároló, kutak, nyomásfokozó berendezések, stb.
A használati vízhálózat mellett külön tüzoltó vízhálózatot csak abban az esetben kell létesíteni, ha e két csöhálózatot gazdasági vagy müszaki okból nem kapcsolható össze. Ilyen kizáró ok lehet például, ha a létesítmény számított oltóvíz igénye nagyobb, mint a használati vízigény.
Az oltóvíz mennyiségét a következök figyelembevételével lehet meghatározni:
V = Vm * k * z * n1 * n2 lit./min
ahol:
Vm - a mértékadó vízmennyiség, lit./min
k - tüzveszélyességi tényezö
z - épületszerkezeti tényezö
n1 - szinttényezö
n2 - tüzgátlási tényezö
A Vm mértékadó vízmennyiség értéke a létesítmény alapterületétöl függ. A táblázat csupán néhány értéket tüntet fel:
|
Alapterület /m2/ |
Mértékadó víztérfogat /lit/min/ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az épületszerkezetek tüzállósági fokozata:
I. fokozottan tüzálló
II. közepesen tüzálló
III. mérsékelten tüzálló
IV lángálló
V nem lángálló
Tüzveszélyességi osztályok a helyiségek, ill. a munkafolyamatok besorolása alapján:
A ; fokozottan tüz- és robbanásveszélyes
B ; tüz- és robbanásveszélyes
C ; tüzveszélyes
D ; mérsékelten tüzveszélyes
E ; nem tüzveszélyes
A "k" tüzveszélyességi tényezö értékei:
|
Tüzveszélyességi osztály |
"k" |
|
A |
|
|
B |
|
|
C |
|
|
D |
|
|
E |
|
A "z" épületszerkezeti tényezö értékei:
|
Az ép. szerk. tüzállósági fokozata |
"z" |
|
I. és II. |
|
|
III. |
|
|
IV. |
|
|
V. |
|
Az n1 szinttényezö értékei:
|
A /lakó/szintek száma |
n1 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
> |
|
Az n2 tüzgátlási tényezö értékei:
|
A tüzszakaszon belül tüzgátló elválasztással kialakított részek száma |
n2 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
5 vagy ennél több |
|
A külsö tüzivíz csöhálózat belsö átméröjét az oltóvíz mennyiségének ismeretében úgy kell méretezni, mint általában a vízvezeték esetében az szokásos. A tervezett csöátmérö NA 100-as méretnél kisebb nem lehet, ha arra külsö tüzcsapot szerelnek.
A tüzcsap szabványos föld alatti /altalaj/ vagy föld feletti /feltalaj/ lehet. Ezeket elsösorban a tüzoltóság használja, de adott esetben innen vehetnek vizet a Vízmüvek dolgozói a csatornahálózat átmosatásához, vagy a köztisztaságiak gépkocsijai a közútak locsolásához. Ez utóbbi esetekben a tüzcsapra vízméröt kell felszerelni.
A földfeletti tüzcsap NA 80 vagy NA 100 méretü karimás csatlakozással készül. A talajszint fölé nyúló kútszerü állvány tetején a két 75 mm-es lezárt, szívócsonk kapocsban végzödö kifolyónyílás egymástól 180 -ra helyezkedik el.
A tüzcsap müküdtetésére egyetlen szelep szolgál, amelynek nyitószerkezete a kútállvány tetején van.
A szelep után található önmüködö víztelenítö furaton keresztül a talajba távozik a használat után a csöben maradó víz. Ennek télen fagyvédelmi oka van.
A tüzcsap elött a hálózatban az "A" és "B" tüzveszélyességi osztályba tartozó létesítményekben legalább 2,0 bar, "C" és "D" osztályba tartozókban pedig legalább 1,5 bar nyomásnak kell lenni.
A külsö tüzcsap vízszállítása legalább 300 l/min legyen.
A külsö tüzcsapok elhelyezésének néhány fontosabb szempontja:
a tüzoltó gépkocsik akkor tudják jól megközelíteni, ha az utak mellett vannak,
az épületek romhatárán kívül, de azoktól legalább 5 m-re,
lehetöleg az utcák keresztezödésében legyenek,
lakótelepülésen zárt sorú beépítés esetén egymástól legfeljebb 100 m-re, szabadon álló beépítés esetén legfeljebb 300 m-re legyenek,
az altalaj tüzcsapokat úttesten nehéz, más esetben könnyü kivitelü szekrényben kell elhelyezni.
Gyártelepen belül a tüzcsapok közelében tüzcsapszekrényt kell felszerelni tüzcsap kulccsal, három tekercs tömlövel, sugárcsövel és altalaj tüzcsap esetén állványcsövel.
A tüzcsap helyét és a vízvétel körülményeit jelzötáblával kell jelölni. Az ábra olyan jelzötáblát mutat, ahol a tüzcsap 200 mm-es ipari vízhálózatra csatlakozik. A tüzcsap a táblától jobbra 2,5, elöre pedig 5,9 m távolságra van és jobbra nyitható.
Balranyitás esetén a kör alakú nyíl a tábla bal alsó sarkába kerül. Ha a tüzcsapot ivóvíz hálózatra szerelik, a gyári jel elmarad a tábláról.
Közterületen, utcán tüzcsapszekrényt nem szokás elhelyezni. Amennyiben tüz esetén igénybeveszik a külsö tüzcsapot, ez a következöképpen történik:
a tüzoltó gépkocsin lévö szivattyú a kocsi 6 m3-es tartályából szívja a vizet és 15 bar nyomáson nyomja az épülettüz irányába állított fecskendöbe,
ezalatt rácsatlakoztatják a külsö tüzcsapra azt a tömlöt, amellyel a gépkocsi tartályát kezdik tölteni,
a folyamatos tüzoltás menete tehát az, hogy a külsö tüzcsapról töltik a gépkocsi tartályát, ebböl pedig a nyomásfokozó szivattyú emeli ki a vizet és nyomja a fecskendökbe.
A tüzoltó gépkocsin lévö nagyteljesítményü szivattyú szívócsonkját azért nem kötik közvetlenül a külsö tüzcsapra, mert a hálózatból csak így biztosítható a folyamatos, egyenletes intenzitású vízkiemelés.
Külsö (feltalaj- és altalaj-) tüzcsapok
Külsö tüzcsapok helyzetének jelölése
Az ábra szerint a külsö tüzcsap gyártelepen található, NA 200-as csövezetékre csatlakozik, a táblától jobbra 2,6 m-re, elöre pedig 5,0 m-re található, a csapszerkezet jobbmenetes.
Épületen belül a következö létesítmények esetében kell belsö tüzcsapokat elhelyezni:
ipari üzemekben, kivéve ott, ahol víz használata életveszélyt, tüzet, robbanást vagy nagy anyagi kárt okozhat, például vegyi üzemekben, ha a víz a technológiai folyamat komponenseivel kémiai reakcióba léphet,
több szintes szállodában, szálloda jelleggel kialakított épületeben, egészségügyi létesítményben,
négy- vagy ennél többszintes köz- és irodaépületben,
16 tantermesnél nagyobb tanintézetben,
pályaudvaron, vasútállomáson, az A, B, C tüzveszélyességi osztályba sorolt raktárépületben, áruházban, ha az épület 5.000 m3 vagy ennél nagyobb térfogatú,
középmagas és magas épületekben, /középmagas az épület, ha legfelsö szintjének padozata és a járdavonal között a szintkülönbség legalább 13,6 m, magas az épület, ha mindez eléri a 30 m-t/.
A fali tüzcsapokat ellátó vízhálózat önálló, vagy a használati vízhálózattal közös rendszerü lehet. Önálló tüzivíz hálózatot akkor kell kialakítani, ha az oltóvíz mennyisége nagyobb, mint az épület használati vízigénye. Arra ügyelni kell, hogy a tüzivíz hálózat magaspontján legyen valamilyen csapoló a csöhálózat idöszakos átöblítése érdekében.
Az oltóvíz hálózatot úgy kell kialakítani, hogy
az A és B tüzveszélyességi osztályba tartozó épületekben a tüzcsap elött legalább 2 bar, az egyéb esetekben legalább 1,5 bar kifolyási nyomás legyen,
a fali tüzcsap vízszállítása legalább 150 l/min legyen,
a fali tüzcsap általában a védeni kívánt helyiségen kívül, a bejárati ajtó közelében, a padló szintjétöl számított 1,5 m magasságban legyen,
a védeni kívánt helyiség minden pontja a fali tüzcsapra szerelt legfeljebb két, egyenként 20 m-es tömlövel elérhetö legyen
A fali tüzcsapot fali tüzcsapszekrényben kell elhelyezni, melynek ajtajára 80 mm magas nyomtatott betükkel TŰZCSAP feliratot kell vörös színnel festeni. A tüzcsaphpz 52-es nyomócsonk kapoccsal csatlakozik a tömlö, illetve a tömlöhöz a sugárcsö.
Önálló tüzivíz hálózat esetén külön vízmérövel kell mérni a csöhálózati vízkivételt.
Az épületek belsö tüzvédelmi hálózata felosztható száraz, félszáraz és nedves rendszerekre.
Száraz tüzivíz hálózat esetében a csövezetékben csak akkor van víz, amikor tüzoltásra kerül sor, egyéb esetekben nincs hálózati víznyomás alatt.
A nedves hálózat állandóan feltöltött állapotban és az elöírt nyomáson van.
Félszáraz rendszereknél csak a fagyveszélyes idöszakban nincs víz a hálózatban.
A száraz felszállóvezeték legalább 100 mm belsö átméröjü, horganyzott acélcsöböl és idomokkal szerelik. Fekete asélcsö esetén külsö - belsö korrózióálló bevonattal kell ellátni.
Száraz oltóvíz hálózatot kell létesíteni az A és B tüzveszélyességi osztályba tartozó épületekben, a középmagas és magas lakó- és középületekben.
A gyakorlat szerint több helyen a középmagas és magas lakóépületekben nedves, víznyomás alatt tartott hálózatokat tartanak üzemben, mert többször elöfordult már, hogy a száraz vezetékek egy-egy csöszakaszát eltulajdonították a lakók. Tüz esetén az ilyen magatartás komoly veszélyt jelenthet.
Belsö tüzcsapszekrény
Különösen tüzveszélyes helyiségekbe önmüködö zuhanyberendezést /Sprinklert/ kel szerelni. Ilyen létesítmények például egyes gyártócsarnokok, raktárak, bevásárló központok, szállodák.
A védett terület felett csöhálózatot alakítanak ki, erre szórórózsákat szerelnek, amelyek elzárószerkezete önmüködöen nyílik, ha a környezet hömérséklete a meghatározott határérték fölé emelkedik.
A berendezés a kialakuló tüz höhatására lép müködésbe, emberi beavatkozás nélkül müködik azon a területen, ahol a höfejlödés kioldja a szórórózsák záróelemeit.
A Sprinkler berendezés is lehet száraz, félszáraz és nedves rendszerü, igazodva a körülményekhez. Száraz rendszerekben az elosztóvezetékben sürített levegö van.
Ez utóbbi esetben a víz csak akkor áramlik a szórórózsákhoz, ha azok záróeleme kiolvad és ennek hatására elöbb elszökik a csöben lévö levegö. Ez a konstrukció magával hordozza azt a hátrányt, hogy a záróelem kiolvadása után csak idökésleltetéssel jelenik meg a víz. Nagyobb rendszereknél külön elszívóberendezéssel kell siettetni a levegö mielöbbi távozását.
A nedves rendszer biztosabb és gyorsabb, mert nyitáskor az oltóvíz áramlása azonnal megindul.
A félszáraz, félnedves rendszernél nyáron vízzel, télen levegövel töltött az elosztóhálózat.
A rózsák minimális vízszállítása 60 - 70 l/min, ha az elötte lévö víz nyomása legalább 1 bar.
A rendszer fontos része az állomás föszelep, amely visszacsapószelephez hasonlít. Ha nincs tüz és nincs oltás, akkor az állomás föszelep zárt helyzetben van. Elötte a vízhálózat és utána a szórórózsák felé az elosztóhálózat nyomása kiegyenlített, azaz egyforma, ha a rózsák épek. Ha egy vagy több rózsa záróeleme kiolvad, a föszelep utáni nyomás csökken, a föszelep záróeleme a szelep elötti túlnyomás hatására felemelkedik és az oltóvizet az elosztóhálózatba engedi.
A szeleptányér elmozdulása müködésbe hozza a riasztóberendezést is.
A föszelep elött és után a nyomást nyomásmérök jelzik.
A Sprinkler berendezések üzeméhez két, egymástól független és mindenkor használható vízforrást kell biztosítani.
Az ún. elsö vízforrásnak 10 perces üzemet kell biztosítani, ami általában magastartállyal vagy hidroforberendezéssel valósítható meg.
A második vízforrásnak gyakorlatilag kimeríthetetlennek kell lenni, ami azt jelenti, hogy a berendezés vízigényét legalább 90 percen át biztosítani kell. Ez lehet víztároló szivattyúval vagy megbízható közmühálózat szivattyúval vagy anélkül.
Sprinkler berendezés
Szórórózsa 1./
Szórórózsa 2./
Állomás föszelep 1./
Állomás föszelep 2./
A záporberendezés a Sprinklerhez hasonló, de a zuhanyrózsák nyitottak, az elosztóhálózatban atmoszférikus nyomású levegö van.
Üzembehelyezése kézi indítással történik két, egymástól független helyen müködtethetö zárószerkezet kézi nyitásával.
A záporberendezéseket /Drensher/ színpadok stb. tüzvédelmére használják. Olyan "kiapadhatatlan" vízforrásnak kell biztosítani a szükséges oltóvíz mennyiséget, amelyik mindegyik rózsából legalább 25 l/min vízkiáramlást tesz lehetövé.
Vízforrás lehet:
a színpad felett a zsinórpadlás felsö légterében elhelyezett fedett, de légköri nyomású tartály, alatta az elosztóhálózatra szerelt szóró rózsákkal,
közüzemi vízhálózatra csatlakoztatott nyomólégüstös nyomásfokozó berendezés, mely elhelyezhetö akár a földszinten, vagy a pinceszinten is.
Ez utóbbi berendezés alkalmazása akkor elönyös, ha a zsinórpadlás nem terhelhetö a víztartály nagy tömegével.
Kézi indítású szóró rendszer (pl. Debrecen, Csokonai Színház, 2006)
:
20471
