|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
||||||||||||||||
A közlekedésbiztonság fogalma, célja, szerepe, jelentősége
A közúti közlekedés biztonságának fenntartása és növelése a közlekedéspolitika egyik alapvető célja. A közlekedésbiztonsági tevékenység rendkívül összetett, szorosan kapcsolódik számos más sza 737d34h kterülethez.
1. Valamennyi közlekedésbiztonsági törekvés középpontjában az ember testi és lelki sértetlensége áll. A közlekedésbiztonság tehát egészségügyi kérdés is.
2. A közúti balesetek hatalmas nemzetgazdasági veszteségeket okoznak, melyeket végül is mindannyiunknak kell megfizetnünk. A nagy teljesítményű, biztonságos és környezetbarát közlekedési rendszerek létrehozásával és fenntartásával kapcsolatos beruházások munkahelyeket teremtenek, elősegítik vállalkozások létrejöttét és a regionális infrastruktúra kiépítését A közlekedésbiztonság tehát gazdasági kérdés is.
3. A közlekedésbiztonsági tevékenység tehát egyrészt az általános biztonság része, másrészt átfogóan szolgálja az élet és az életfeltételek védelmét; ilyen értelemben környezetvédelmi kérdés is egyben.
4. A közúti közlekedés biztonságának fenntartása és növelése elsősorban az állam feladata. Az ezen a területen tett erőfeszítéseket csak széles körű társadalmi összefogás viheti sikerre. A közúti biztonság alapvető kérdése, hogy képesek vagyunk-e olyan szintű felelőséget tanúsítani mások iránt a mindennapi közúti közlekedésben, mint amilyet mi magunk várunk el másoktól. A közúti közlekedésben mutatott magatartás a társadalmi magatartás olyan megjelenési formája, amelyet egyrészt mi magunk alakítunk, másrészt a közlekedési szabályok. Még ha az előírások betartása és betartatása nélkülözhetetlen is, a közlekedés biztonságát sem elrendelni, sem kikényszeríteni nem lehet. Ezért az előírások és azok betartatása, mellett a közlekedők felelősségtudatára is súlyt kell helyezni. A közlekedésbiztonság ezért társadalmi kérdés is.
5. A közúti közlekedés biztonsága az európai integráció folyamatában olyan problémakörré válik, amely nem ér véget az országhatároknál. A hazai közlekedésbiztonsági tevékenységet egyre inkább a szomszédos és a távolabbi európai országokkal összehangoltan kell szervezni és végezni. A közlekedésbiztonság tehát az Európa-politika része is.
A közlekedésbiztonság színvonalának növelése érdekében végzett erőfeszítések - az egyik felosztás szerint - három alapvető befolyásoló tényező köré csoportosíthatók:
ember - jármű - út és környezete
Bár e három terület mindegyike fontos, a jövőben is a közlekedők magatartását befolyásoló nevelést, képzést, felvilágosítást és propagandát kell a közlekedésbiztonsági tevékenység középpontjába állítani.
Egy másik felosztás is három - az előzőtől részben eltérő - csoportba sorolja a közlekedésbiztonsági tevékenység fő területeit. Ez az ún. "három E" szabály (az angol szavak kezdőbetűi után):
1. Education (nevelés, oktatás, képzés, propaganda),
2. Enforcement (a közlekedési szabályok betartásának kikényszerítése ellenőrzéssel és a be nem tartás szankcionálásával),
3. Engineering (mérnöki tevékenység, mely nemcsak a gépjárművel, hanem a közúttal kapcsolatos - forgalomtechnikai - feladatokat is magában foglalja).
Alapfogalmak
A közlekedésben előforduló események - veszélyességük szempontjából - egymástól jól elhatárolható, de egymás között folyamatos átmenetet képező csoportokba sorolhatók.
A legsúlyosabb következményekkel járó, legritkábban előforduló esetek csoportját a balesetek képezik.
A forgalom elemi eseményeinek gyakorisága olyan piramissal szemléltethető, melynek talapzatát a zavartalan forgalom, csúcsát pedig a halálos kimenetelű baleset alkotja. A zavartalan haladás és a balesetek közé sorolhatók az ún. forgalmi konfliktusok.
Baleset
veszélyeztetés " Súlyos konfliktus
zavarás (veszélyforrás) " Enyhe konfliktus
enyhe akadályozás " Majdnem konfliktus
Zavartalan haladás
A fenti kifejezések közel azonos tartalommal bírnak.
A konfliktus annak következménye, hogy a jármű, a környezet és/vagy a közlekedők között szükséges
összhang - valamilyen körülmény(ek) hatására megbomlik. Olyan megfigyelhető helyzet, amelyben
két vagy több közlekedő oly mértékben közelít egymáshoz, hogy az összeütközés elkerülhetetlen, ha a
résztvevők sebessége és/vagy haladási iránya változatlan marad. A baleset elkerüléséhez tehát
valamilyen elhárító akcióra van szükség, amely a leggyakrabban fékezés, de lehet irányváltoztatás,
gyorsítás, esetleg ezek kombinációja is. Ha az elhárító reakció eredménytelen, közúti baleset történik.
A közlekedési baleset - statisztikai szempontból - olyan váratlan, nem szándékosan előidézett forgalmi esemény, amelynek következtében haláleset, illetve személysérülés történt, vagy anyagi kár keletkezett. A közlekedési baleset - ezek szerint - járhat:
- anyagi kárral és/vagy
- személysérüléssel.
A közlekedési baleseti statisztika megfigyelési köre ezek közül csupán az utóbbiakra terjed ki.
Személysérüléssel járó közúti közlekedési baleset minden olyan forgalmi esemény, amely a közúton történt, vagy közútról eredt, és amelyben legalább egy mozgó járműnek vagy igavonásra is használható állatnak szerepe volt, és amelynél legalább egy személy meghalt vagy megsérült. A személysérüléses balesetek kimenetel szerinti minősítését Magyarországon a következők szerint végzik:
halálos sérülést szenvedett az a személy, aki a baleset következtében annak helyszínén, vagy a balesetet követő 30 napon belül elhunyt. (A hazai nyilvántartás 1976. január l-jén vezette be az ún. 30 napos definíciót, mely nemzetközileg is a leginkább használatos
súlyos sérülések az általában 8 napon túl gyógyuló sérülések, törések, zúz6dások, rázkódások, belső sérülések, súlyos vágások és roncsolások, orvosi kezelést igénylő általános sokk, illetve bármely olyan sérülés, amely kórházi ápolást tesz szükségessé
könnyű sérülések a ficamok, horzsolások, melyek gyógyulása 8 napnál rövidebb időt igényel
Kár
Veszély
Veszélyforrás
A nem megfelelő fogalmak használata gyakran félreértést okoz. Előfordul például, hogy összekeverik a halálos sérültek és a halálos kimenetelű balesetek számát, pedig e két adat között jelentős eltérés lehet. Egy halálos kimenetelű baleset során ugyanis egyszerre több személy is életét vesztheti, sőt emellett még súlyos és könnyű sérültek is előfordulhatnak.
A közúti közlekedésbiztonság színvonala és mérése
A közúti közlekedésbiztonság színvonalát az adott közlekedési környezetben (országban, megyében, városban, úthálózaton stb.) előfordul halesetek, illetve az ezek következtében megsérült vagy meghalt személyek abszolút vagy relatív számával mérjük. A relatív számokat (fajlagos baleseti adatokat vagy baleseti mutatókat) úgy képezzük az abszolút adatokból, hogy azokat a közúti közlekedés egyéb jellemzőihez (ún. háttéradatokhoz, mint pl. forgalomnagyság, járműállomány stb.) viszonyítjuk.
Ezek közül a relatív baleseti mutató (br) és a balesetsűrűség (bs) a legfontosabb.
- A relatív baleseti mutató a baleseti kockázat legszélesebb körben elfogadott mérőszáma.
Meghatározására az alábbi összefüggés szolgál:
b r = (B x 10 ÁNFx 365x T xL (baleset/106 járműkilométer)
ahol:
br: relatív baleseti mutató
B: a T megfigyelési időtartam alatt bekövetkezett összes baleset száma
ÁNF: átlagos napi forgalom (jármű/nap)
T: megfigyelési időtartam (év)
L: szakasz hossza (km)
A fenti jelölésekkel a balesetsűrűség:
b s = B : (LxT) (baleset/km, év) Bs: baleset sűrűségi mutató
E mutatószámok elsősorban különböző úthálózatok, útszakaszok, illetve útkategóriák közlekedésbiztonsági színvonalának összehasonlítására alkalmasak, bár a relatív baleseti mutató nemzetközi összehasonlítás céljára is előnyös. A közúti közlekedésbiztonsági helyzet fontos minőségi mérőszáma az ún. Súlyossági mutató, amely a 100 személysérülés közúti balesetre átlagosan jutó halálos áldozatok számát jelenti.
Az összehasonlítások általában területi jellegűek (országok, régiók, megyék, települések, útszakaszok, csomópontok) és abszolút (baleset/ év; meghalt/év; megsérült/év) vagy relatív (a fentieken kívül még
Mortalitási index: 
Súlyossági mutató: 
Találat: 13776
