Általános közigazgatási ismeretek

I. kötet

Általános államháztartási ismeretek

Hibajegyzék és kiegészítés

1. fejezet: Az államháztartás közgazdasági szerepe és jelentősége

1.1 Az államháztartás helye és szerepe a nemzetgazdaságban 949c21j

Az általánosan elfogadott definíció szerint nemzetgazdaságon egy ország gazdasági szereplőinek (a gazdasági tevékenységet folytató egyének és intézmények) összességét értjük, valamint a köztük lévő kapcsolatok, kölcsönhatások rendszerét.

Az állam a nemzetgazdaság egyik - igen különleges, meghatározó - szereplője, az államháztartás pedig a nemzetgazdaság része. Az pedig, hogy az állam mennyire fontos szereplő, valamint az államháztartás mekkora súlyt képvisel a nemzetgazdaságon belül, az elsősorban politikai döntések következménye. E politikai döntés alapján alakul ki, hogy mi tekinthető állami feladatnak, melyek azok a feladatok, melyeket az államháztartás finanszíroz.

Az állam nyilvánvalóan a modern polgári államokban is a nemzetgazdaság egyik legfontosabb szereplője, de igen speciális szereplő.

Az állam feladatainak többsége közvetlenül nem gazdasági célokat szolgál, bár nyilvánvalóan e feladatok ellátásának is vannak gazdasági hatásai (pl. egy kórház, vagy egy iskola is megjelenik vevőként a piacon, az ország védelme egyben a vagyon védelmét is szolgálja, vagy a jogszabályok teremtik meg a vállalkozások gazdálkodásának feltételeit). Gazdálkodásának jellemzője, hogy alapvetően nem profitorientált, hanem a közfeladatokat kívánja megfelelő színvonalon ellátni. (Bár tevékenysége során természetesen tekintettel lehet gazdaságossági szempontokra is.)

A legfontosabb specialitása éppen az, hogy a nemzetgazdasági szereplőkhöz való kapcsolatrendszere sajátos. Nem csupán, mint egyszerű piaci szereplő van jelen, hiszen közhatalmi helyzetéből következően jelentősen befolyásolni tudja a többi szereplőt. (Bár az egyes költségvetési szervek gyakran egyszerű piaci szereplők, azaz vevők, vagy eladók.) Az állam meghatározza a nemzetgazdaság működésének jogi kereteit, különös jogosítványokkal bír a pénzpiac szabályozásában, illetve feladatainak ellátása érdekében elvon jövedelmeket a közvetlenül profitorientált gazdasági szférától, és újra elosztja azokat. Az állam jellemzően másodlagos jövedelemtulajdonos, közpénzekkel gazdálkodik, épp ezért van szükség az államháztartási szereplők gazdálkodásának szigorú szabályozására. Az elvont jövedelmek pedig - elsősorban nem gazdasági megfontolások szerint - újraelosztásra kerülnek az államháztartás működésén keresztül. A másik oldalról az állam direkt gazdaságpolitikai eszközökkel, vagy indirekt módon (pl. kiszámítható jogszabályok, az ország védelme, kiművelt emberfők, stb.) befolyásolja a gazdaság működését is. Ez utóbbit, azaz az állam gazdaságot befolyásoló eszközeit (állami intervenciókat) - mutatja be a második dia. (A könyv szövege sajnos csak a feladatellátás közgazdasági modellje kapcsán utal az állam intervenciókra, és a csak itt használja a rövid távú, gazdaságpolitikai preferenciákon alapuló beavatkozásokra a speciális intervenció kifejezést).

1. 2. 1. Gazdasági növekedés

- A tankönyv 122. oldalának 1.2.1. pontjának első bekezdésében szerepel a gazdasági teljesítőképesség fogalma. A tananyag megértéséhez nincs igazán szükség rá, így a fogalom magyarázatának törlése szükségeltetik.

Fizetési mérleg

A tananyag a folyó fizetési mérleg és a fizetési mérleg közötti különbségre nem hívja fel a figyelmet. Hiánya ugyanis csak a folyó fizetési mérlegnek van, maga a fizetési mérleg - mint minden év végi mérleg - egyensúlyban van.

Megjegyzés a tankönyv 125. oldalán található 1. sz. táblázathoz:

A statisztikák már más szerkezetben, és elnevezéssel közlik a fizetési mérleg adatokat. Fő elemei:

Áruk egyenlege

Export

Import

Szolgáltatások és jövedelmek egyenlege

Szolgáltatások egyenlege

Export

Import

Jövedelmek egyenlege

Adósság típusú befektetésekhez kapcsolódó jövedelem egyenleg

Nem adósság típusú befekt.-hez kapcsolódó jövedelem egyenleg

Munkajövedelmek egyenlege

Viszonzatlan folyó átutalások egyenlege

Folyó fizetési mérleg egyenlege

Az adatszolgáltatás során ezután külön közlik az adósságot nem generáló finanszírozási egyenleget. (Részvény és egyéb tulajdonosi részesedés egyenlege ezen belül külföldön és itthon, illetve portfolió befektetések, tulajdonviszonyt megjelenítő értékpapírok egyenlege.)

- A folyó fizetési mérleghez kapcsolódóan új jelenség, hogy európai uniós csatlakozásunkkal a viszonzatlan folyó átutalások egyenlegét (a tananyagban, szereplő szerkezetben a fogadott pénzeszközök, nyújtott pénzeszközök nagyságrendjét) módosítja az európai unió számára teljesített befizetések, illetve az európai uniós támogatások forgalma.

Államadósság

A szöveg nem hívja fel a figyelmet a különbségre az ország eladósodottságának mértéke és az államadósság között.

Az ország eladósodottsága a nemzetgazdaság külföld felé való eladósodottsága, a folyó fizetési mérleg ellentételezése kapcsán keletkezik, és tartalmazza minden gazdasági szereplő külföldi adósságát, míg az államadósság csak az államháztartás adóssága, melynek egy része külföldi, más része belföldi jövedelemtulajdonosok felé keletkezik. (Az elmúlt években az államháztartási hiányt döntően belföldi adóssággal fedezték, de ez a tendencia tavaly megfordult.) Természetesen a külföld felé meglévő államadósság része az ország teljes adósságállományának.

Az államháztartás adósságállománya nem csupán a központi költségvetés adósságait jelenti, hanem az önkormányzati alrendszer adósságait is, valamint, hogy az EU az államadósság esetén is az ESA '95 szerinti számítási metódust alkalmazza, azaz beszámítja, pl. a többségi állami tulajdonú vállalatok adósságait.

2. fejezet: Az államháztartás rendszere, funkciói, és alapelvei

2. 1. 2. Az államháztartás fogalma

Az államháztartás fogalmáról szóló fejezet pontosítást igényel. Az államháztartás jogi fogalma az államháztartási törvény 1. §-ban szereplő meghatározás. Azaz:

"Az államháztartás a központi kormányzat, az elkülönített állami pénzalapok, a helyi önkormányzatok és a társadalombiztosítás állami feladatot ellátó és finanszírozó gazdálkodásának rendszere."

2. 1. 3. Államháztartási alrendszerek

A tankönyvben e pontnál szereplő utolsó mondat már tartalmilag a következő pont része, hiszen az éves költségvetés, mint pénzügyi terv alapján folyó gazdálkodás az államháztartási gazdálkodás minden alrendszerre vonatkozó egyik legfontosabb közös szabálya.

2.3. Az államháztartás alapelvei

Az alapelvek egy része a tervezés, és elszámolás olyan közös módszertani szabályaira vonatkozik, melyek biztosítják az államháztartási gazdálkodás egységességét, és átláthatóságát (éves költségvetés elve, egységesség elve, teljesség elve, valódiság elve, univerzalitás és bruttó elszámolás elve, részletezettség elve).

Más részük közvetlenül a kiadások teljesítése során követendő szabályokhoz kapcsolódik (közbeszerzési kötelezettség elve, állami támogatások korlátozásának elve).

A nyilvánosság elve pedig olyan alapelv, melynek megvalósítása "túlmutat" az államháztartás közvetlen szereplőin, és a közpénzekkel való gazdálkodás egyfajta "társadalmi" ellenőrizhetőségét biztosítja.

Nehéz feladat az államháztartási törvény első két fejezetének tartalmát tananyagszerűen feldolgozni. A tankönyv megírása után keletkezett újabb rendelkezések, illetve módosítások még jobban megerősítik ezt a megállapítást, és még jobban megnehezítik a tananyag jogszabály módosításokhoz illeszkedő korszerűsítését.

A változások egy része a tervezés, elszámolás szabályait érinti. A nagy programokhoz kapcsolódó, hosszú távú kötelezettségvállalások éves költségvetésen túli biztosítását lehetővé tevő rendelkezések ugyanis - bár az éves költségvetés elvét nem borítják fel teljesen (az áthúzódó finanszírozási kötelezettségeket meg kell tervezni az adott év éves költségvetésében) - mégis új elemként jelennek meg a szabályozásban, és gyakorlatilag egy új "alapelv" megjelenését jelzik a magyar államháztartási gazdálkodásban (programozás elve). Ez az elv ráadásul testet ölt magában a költségvetési törvényben, hiszen a 2004. évre szóló költségvetés kiegészült az államháztartás három éves kereteiről szóló fejezettel. A programozás elve egyébként a szabályozás más területén is megjelenik, például a hasonló célokat szolgáló támogatások összehangolásának biztosítását előíró rendelkezések kapcsán.

Szintén elsősorban az európai uniós tagságunkhoz, illetve a hazai támogatáspolitika átalakulásához kötődnek azok az új előírások, melyeket a törvény a gazdálkodás alapelvei fejezetben tartalmaz az európai uniós támogatások, illetve általában a költségvetési támogatások felhasználására vonatkozó szabályozásáról.

Ilyen új szabályozást jelent az európai unióból származó források elkülönített elszámolása, annak a kötelezettsége, hogy ezek kizárólag arra a célra használhatóak, melyre az adományozó juttatta, a jogszabálysértő, vagy nem rendeltetésszerű felhasználás esetén visszafizetési kötelezettség előírása, a támogatott szervezetek, magánszemélyek számára számadási kötelezettség előírása, a számadási kötelezettség elmulasztása esetén a támogatások felfüggesztése, a támogatási szerződések szabályozása, a visszafizetési kötelezettség adók módjára való behajtásának előírása stb. Ezek az új szabályok szintén az államháztartás egészének gazdálkodására vonatkoznak, egyfajta szigorúbb felhasználási és elszámolási rendet írnak elő. Az uniós támogatások ráadásul érintik az univerzalitás elvét, mivel ezek a források nem használhatóak fel "szabadon" a költségvetésben, hanem csak arra a célra, melyre jutatták őket.

A tankönyvben szereplő alapelvek közül kiegészítésre szorul a nyilvánosság elve is.

Az "üvegzsebtörvény" rendelkezései kapcsán ugyanis a nyilvánosság jogszabályban előírt követelménye újabb - a költségvetés végrehajtási szakaszához köthető - elemekkel bővült. Az új szabályozás közzétételi kötelezettséget ír elő az államháztartáshoz tartozó szervezetek számára:

a nem normatív céljellegű fejlesztési támogatások kedvezményezettjeinek adataira, illetve a támogatási cél, és összeg megjelenítésére,

az 5 millió forintot meghaladó árubeszerzések, építési és egyéb szolgáltatások megrendelése, vagyon (illetve vagyoni értékű jog) értékesítése, koncesszióba adása esetén.

3. fejezet: Az államháztartási rendszer központi alrendszerei

3.1. A központi kormányzati alrendszer

3. 1. 1. A központi költségvetés szerkezete

A legfontosabb állami szervek fejezetei közül pontosítást igényel:

A IV. fejezet pontos címe Országgyűlési Biztosok Hivatala (Az Állampolgári Jogok Országos Biztosának Hivatala helyett)

A VIII. fejezet pontos címe: Magyar Köztársaság Ügyészsége (Legfőbb Ügyészség helyett)

A külön fejezetet alkotó országos hatáskörű szervek közül jelenleg nem alkot külön fejezetet: sem a Történeti Hivatal, sem a PSZÁF.

3. 1. 2. A költségvetési ciklus

A tankönyv 138. oldalának közepén a pótköltségvetésre vonatkozó szabályozás módosult:

41. §. A kormány pótköltségvetési törvényjavaslatot köteles az Országgyűlés elé terjeszteni, ha év közben a központi költségvetés, a társadalombiztosítási alapok és az elkülönített állami pénzalapok együttes egyenlegeinek a költségvetési törvényben megállapított összege a jóváhagyottól legalább ezek kiadási főösszege együttes összegének 5 % százalékával tér el.

3. 1. 3. Közbevételek

A 139. oldal közepén már nem igaz a közteherviselés alkotmányos szabályozásának pontosításának szükségességére vonatkozó passzus. A 2002. évi XLI. törvény módosítása szerint az Alkotmány 70/1. §-a jelenleg így szól: "Minden természetes személy, jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."

A tankönyv szövege viszont annyiban pontos, hogy az államháztartási törvény értelmezi ezt a szabályozást, és tételesen felsorolja azt a kört, mely közterhek viselésére kötelezhető:

10. § (1) A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel, vagy vagyonnal rendelkező belföldi, vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartási alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz.

Az európai uniós csatlakozáshoz kapcsolódóan módosult a befizetési kötelezettségekre vonatkozó szabályozás is. Az uniós közös piaci szabályozásból adódóan a vámbevételek nem a magyar költségvetést illetik, így a 139. oldal utolsó előtti bekezdésének példálózó felsorolásából kimarad a vám, illetve a vámbiztosíték. (Az államháztartási törvényben a 10. § (2) pont példálózó felsorolásának szövege: "A fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság, vagy díj formájában írható elő.")

Ugyanígy módosultak azok a kivételek, melyek esetében nem törvényben, vagy törvény alapján önkormányzati rendeletben kell a befizetési kötelezettséget megállapítani.

Így a 140 oldal 3. bekezdése helyesen: E főszabály alól kivételt képeznek a díjak és a bírságok.

A 141. oldal c) pont zárójeles felsorolásából ugyanígy kimarad a vám. Ugyanebben a pontban az egyéb bevételek felsorolásánál - nagyságrendjük miatt - érdemes kiemelni az EU forrásokat. (2004-2007 közötti becslések szerint 200-400 milliárd Ft, 2007 után várhatóan 800-1000 milliárd Ft).

3. 1. 4. A közkiadások

Az eltelt idő jogszabály módosításai azonban olyan rendelkezéseket tartalmaznak, melyek gyakorlatilag módosítják a kiadások költségvetési tervezésének "filozófiáját", sőt bizonyos értelemben a költségvetés szerkezetét. Ezek a rendelkezések egyrészt a lehetővé teszik a hosszú távú kötelezettségvállalások, illetve nagyobb programok, projektek éves költségvetési hatásainak nyomon követését, bizonyos garanciát adnak a hosszú távú kötelezettségek éves szintű "betervezésére", másrészt biztosítják, hogy az országgyűlés rendelkezzen információkkal a nagy összegű és hosszabb távú kötelezettségvállalásokról, sőt befolyásolni is tudja azokat.

Ilyen új - 2003-ban bevezetett - rendelkezések:

Az 50 milliárd forintot elérő vagy azt meghaladó értékű, több éves fizetési kötelezettséggel járó szerződések megkötése előtt - ha törvény másként nem rendelkezik - a Kormánynak az Országgyűlés felhatalmazását kell kérnie. Az Országgyűlésnek be kell mutatni a szerződés főbb tartalmi elemeit, az állami finanszírozási szükségletet, ennek kereteit, illetve ütemezését.

A szakmai programokkal összhangban álló központi beruházások hároméves programját évente ki kell dolgozni, és a költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg - annak részeként - kell előterjeszteni. A költségvetési törvényjavaslat keretösszegével egyező és az egyéb pénzügyi forrásokat is részletező beruházási programban az 1000 millió forint összköltség feletti beruházásokat tételesen, e összeghatár alatti projekteket összevontan kell bemutatni. A 25 milliárd forintot elérő vagy azt meghaladó összköltségű beruházásokhoz a költségvetési törvényjavaslatban az Országgyűlés előzetes felhatalmazását kell kérni.

A változások másik része kifejezetten az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkhoz kapcsolódik. Az uniós támogatások ugyanis nem csupán - kötött célú - bevételi forrást jelentenek a magyar költségvetés számára, hanem - a társfinanszírozás követelménye miatt - hosszú távú kötelezettségeket is a kiadási oldalon.

Egyes vélemények szerint a 2007-től induló tervezési időszakban ez várhatóan olyan nagyságrendet fog elérni, mely erőteljesen megköti a fejlesztési célú kiadások tervezése során a döntéshozók kezét, sőt egyesek szerint ezek a változások olyan mértékűek, hogy felmerült annak lehetősége, hogy esetleg a magyar költségvetési tervezésben is érdemes lenne bevezetni azt a megoldást, hogy külön költségvetés kerüljön elfogadásra a működési és a fejlesztési célú kiadásokra. (A társfinanszírozási igény becsült értéke 2004-2006 között 80-125 milliárd Ft, 2007-2013 között pedig 270-330 milliárd Ft). Az államháztartási törvényben mindenesetre megteremtődtek a jogi alapjai e kötöttségek éves költségvetésben való érvényesítésének.

23/A. § (1) A Kormány és az Európai Unió Bizottsága által jóváhagyott éves, illetőleg több évre szóló szakmai programok és projektek egy évnél hosszabb távú kötelezettségvállalást jelentenek a Kormány részére, ami egyben a fejezetek számára is a mindenkori fejezeti költségvetési előirányzatokon belüli kötelezettségvállalással jár.

(2) Az (1) bekezdésben vállalt kötelezettségek figyelembevételével kell éves szinten megtervezni a vállalt társfinanszírozás összegét, amelynek alapja minden esetben az Európai Unió Bizottsága és a Kormány által jóváhagyott programban vagy a projektben előirányzott nemzeti finanszírozás. A költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szerv köteles a program benyújtásakor megjelölt finanszírozási eszközt az adott időszaki fejezeti költségvetések kialakítása során megtervezni és a mindenkori fejezeti költségvetési kiadási főösszeg keretén belül biztosítani.

(3) Amennyiben a Kormány célelőirányzatból történő finanszírozásra vállalt kötelezettségét, akkor a fejezet a megfelelő célelőirányzatból köteles elkülöníteni és külön költségvetési soron megtervezni és megjeleníteni az éves társfinanszírozás előirányzatát.

A kiadási oldalt érinti az a változás is, hogy a Magyar Köztársaságnak megjelennek olyan befizetési kötelezettségei, melyek az uniós tagsághoz kapcsolódnak.

3. 3. Az elkülönített állami pénzalapok rendszere

A tankönyv 146. oldal utolsó bekezdésében említett két alapon kívül működik két új alap:

Wesselényi Miklós Ár és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap

Kutatási és Technológiai Innovációs Alap

Míg az első kizárólag költségvetési támogatásból működik, a másodikhoz kapcsolódik egy új közteher az "innovációs járulék" megjelenése.

4. fejezet: Az államháztartási rendszer helyi alrendszere

4. 4. 2. Átengedett központi adók

Az átengedett központi adók esetében a tankönyvben szintén egyszerű felsorolás szerepel. A felsorolás ellentmond a címnek, vagy a korábban a közbevételekről tanultaknak, hiszen az illetékbevételek a korábban tanultak szerint nem adók. (A munkafüzet diáján ez pontosan szerepel, hiszen a dia címe nem átengedett központi adók, hanem átengedett bevételek

Az átengedett központi adók esetében változik az önkormányzatokat megillető rész. Példaként lehet megemlíteni a személyi jövedelemadó megosztásának változásait.

A személyi jövedelemadó önkormányzatoknak átengedett része, nem automatikusan azt az önkormányzatot illeti meg, mely területén élők az adót befizették, hanem általában az önkormányzati szektort. Egy bizonyos hányad ugyan annál az önkormányzatnál marad, ahol az adó befizetője állandó lakos, de más részét különböző elosztási technikákkal "visszaosztják", mely technikák sok esetben az állami támogatásokkal rokon sajátosságokat mutatnak. (pl. kiegyenlítő mechanizmusok, feladatfinanszírozás stb.) Egy "támogatás" így nem minden esetben valóban állami támogatás, mivel forrása sokszor átengedett központi adó. Az éves költségvetési törvényben kerülnek elfogadásra ezek a nagyságrendek, és technikák, és az "átengedés" alapja nem az adott évben keletkezett adóbefizetés, hanem 2 évvel korábbi.

4. 4. 3. Állami támogatások

Megjegyzés e pont első bekezdéséhez:

A tankönyv szövegében nem a szabályozás jellemzőiről van szó, sokkal inkább azokról az elvekről, szempontokról, melyek figyelembevételével az önkormányzatok támogatásának szabályozását megalkották.

A pontos szöveg valahogy így hangzana:

"A helyi önkormányzatoknak juttatott állami támogatások szabályozása során a következő alapelvek érvényesülnek:"

A tankönyv 152. oldalán e) pontban, mivel az ott ismertetett támogatási formák nem a működésképtelenné vált önkormányzatok támogatását szolgálják, hanem Az önkormányzatok működőképességének megőrzését.

5. fejezet: A költségvetési szervek jogállása

A költségvetési szervek alapítása

159. oldal első bekezdése módosul. A 2003. évi XXXVII. törvény értelmében a költségvetési szervek közhiteles nyilvántartását a Magyar Államkincstár és Területi Igazgatóságai végzik, melyek a területi államháztartási hivatalok jogutódjai.

5. 4. A költségvetési szervek megszüntetése

Ez a pont szorosan összefügg az alapításra vonatkozó ismeretanyaggal, így érdemes közvetlenül utána tárgyalni, ahogy azt a prezentációs anyag is teszi.

Az 5. 3. és 5. 4. pontokhoz kiegészítés:

Az alapításhoz hasonlóan a pénzügyminiszter egyetértését be kell szerezni a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője által alapított költségvetési szerv megszüntetéséhez, átszervezéséhez, az alapító okirat tevékenységi kört érintő módosításához, továbbá önkormányzati költségvetési szervnek a központi költségvetés által történő átvételéhez is."

7. fejezet: A költségvetési szervek ellenőrzése

A 2003. évi XCV. törvény az államháztartási törvény ellenőrzéséről szóló XIII. fejezetét teljesen újraszabályozta. A szabályozás megváltoztatja az ellenőrzés céljának megfogalmazását, illetve kialakít egy teljesen új komplex ellenőrzési rendszert.

2004-ben módosításra került az 1989. évi XXXVIII. törvény az Állami Számvevőszékről, mely törvényben szintén szinte minden paragrafus módosult, illetve új kormányrendelet született a KEHI- ről.

Függelék

A tankönyvben szereplő fogalomtár frissítése és pontosítása:

Szükséges és hiányzó fogalmak

Közfeladat: minden olyan feladat, amelyet részben vagy egészben az államháztartás valamelyik alrendszeréből finanszíroznak, függetlenül a feladatot ellátó szerv vagy személy jogállásától és tulajdoni viszonyaitól.

Nemzetgazdaság: egy ország gazdasági szereplőinek (a gazdasági tevékenységet folytató egyének és intézmények) összessége, valamint a köztük lévő kapcsolatok, kölcsönhatások rendszere.

Állami intervenció: az állam gazdaságot befolyásoló eszköze. Az állami intervenciók két csoportját különböztetjük meg: az állami beavatkozások egy része elvben minden gazdasági ágat és lakossági csoportot érint. Ezek az általános beavatkozások: 1. EU kötelezettségek teljesítése (pl. befizetések az EU költségvetésbe), 2. Általános országos érdekek védelme (pl. háború- vagy válságmegelőzés, közbiztonság, rendvédelem), 3. Jogi keretrendszer felállítása (pl. alkotmányozás, jogi intézményrendszer működtetése), 4. Az állam gazdasági és pénzügyi tevékenysége (pl. az államháztartás egésze, alrendszerek, kiadások). Az állami beavatkozások másik csoportja csak bizonyos régiók, gazdasági ágak vagy lakossági csoportok érdekében szükséges. Ez a speciális beavatkozások csoportja: 1. Gazdasági ágak szerinti csoportosítás (pl. mezőgazdaság, infrastruktúra, idegenforgalom), 2. Lakossági csoportok szerinti csoportosítás (pl. családtámogatások rendszere, egyetemi hallgatók kedvezménye, nyugdíjasok).

Bruttó hazai termék (GDP, Gross Domestic Product): adott országban adott évben újonnan létrehozott termékek és szolgáltatások összessége, a folyó termelőfelhasználás (azaz a termelés során felhasznált termékek és szolgáltatások) nélkül, de az amortizációval együtt.

Ezzel összefüggésben fontos, adott ország gazdasági fejlettségét jól láttató mutatószám az egy főre jutó GDP.

Bruttó nemzeti termék (GNP, Gross National Product) vagy bruttó nemzeti jövedelem (GNI, Gross National Income): a bruttó hazai termék (GDP) termelésből eredő külföldről származó és külföldre kifizetett átutalásai egyenlegével korrigált összege.

Nettó hazai termék (NDP, Net Domestic Product): a bruttó hazai termék (GDP) csökkentve az amortizáció összegével.

Nettó nemzeti termék (NNP, Net National Product) vagy nettó nemzeti jövedelem (NNI, Net National Income): a bruttó nemzeti termék (GDP) vagy bruttó nemzeti jövedelem (GNI) csökkentve az amortizáció összegével.

Fizetési mérleg: A fizetési mérleg egy olyan mérlegszerű összeállítás, amely képet ad egy adott ország országhatárt átlépő gazdasági ügyleteiről, pénzmozgásairól egy meghatározott időtartamot (általában egy év) figyelembe véve.

Megjegyzés a tankönyv 125. oldalán található 1. sz. táblázathoz:

A statisztikák már más szerkezetben, és elnevezéssel közlik a fizetési mérleg adatokat. Fő elemei:

Áruk egyenlege

Export

Import

Szolgáltatások és jövedelmek egyenlege

Szolgáltatások egyenlege

Export

Import

Jövedelmek egyenlege

Adósság típusú befektetésekhez kapcsolódó jövedelem egyenleg

Nem adósság típusú befekt.-hez kapcsolódó jövedelem egyenleg

Munkajövedelmek egyenlege

Viszonzatlan folyó átutalások egyenlege

Folyó fizetési mérleg egyenlege

Az adatszolgáltatás során ezután külön közlik az adósságot nem generáló finanszírozási egyenleget. (Részvény és egyéb tulajdonosi részesedés egyenlege ezen belül külföldön és itthon, illetve portfolió befektetések, tulajdonviszonyt megjelenítő értékpapírok egyenlege.)

Folyó fizetési mérleg: a fizetési mérleg része, magában foglalja 1. a nemzetközi termékforgalmat (ez testesíti meg az ún. kereskedelmi mérleget), 2. a szolgáltatások forgalmát, 3. az ún. tényezőjövedelmeket (pl. a külföldről kapott vagy külföldre utalt tőkejövedelmek - kamat, osztalék stb. ), és 4. az egyoldalú átutalásokat (pl. nyugdíj, segély).

Az ország eladósodottsága: a nemzetgazdaság szereplőinek külföldi tartozásai.

Államadósság: az államháztartás korábban felhalmozott tartozásai, amelyekkel belföldieknek vagy külföldieknek tartozik.

EMU kritériumok: Az EMU-hoz (Economic and Monetary Union- Gazdasági Monetáris Unió) való csatlakozás feltételei (az ún. maastrichti konvergencia kritériumok):

Árstabilitás - a három élenjáró EU-tagállam inflációs rátája átlagát max. 1,5 százalékkal meghaladó infláció

Árfolyam-stabilitás - a nemzeti valuta leértékelés nélküli benntartása az árfolyam-mechanizmusban meghatározott ingadozott sávban

Hosszútávú kamatláb-szint - a három legalacsonyabb inflációs rátájú EU-tagállam hosszútávú kamatláb-átlagát max. 2 százalékkal meghaladó kamatláb-szint

Államháztartási hiány

Államadósság

Fiskális politika: A gazdaságpolitika körébe tartozó pénzügyi politika egyik területe, az államháztartás bevételeinek és kiadásainak alakítására irányuló tevékenység.

Monetáris politika: A gazdaságpolitika körébe tartozó pénzügyi politika másik területe, a pénz- és hitelviszonyok alakítására irányuló tevékenység.

Elhagyható fogalmak

Adósság-átalakítás

Állammal szemben nyilvántartott követelés

A bruttó hazai termék számításának részletezése

Egyenlegező tétel

Egyszerű kezesség

Hitel

Társadalmi önszerveződés

A tankönyvben szereplő jogszabályjegyzék frissítése és pontosítása

Elhagyható jogszabályok:

2001. évi LXXXV. törvény a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról

2000. évi CXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről

1995. évi XL. törvény a közbeszerzésekről

61/1999. Kormányrendelet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal felügyeletéről, feladat- és hatásköréről.

Felsorolni szükséges jogszabályok:

2003. évi CXXIX. törvény a Közbeszerzésekről

2003. évi CXVI. törvény a Magyar Köztársaság 2004.évi költségvetéséről és az államháztartás három éves kereteiről

70/2004. (IV 15.) Kormányrendelet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról

124/2003. (VII.25.) Kormányrendelet a monitoring rendszer kialakításáról 233/2003. (XII.16.) Kormányrendelet az Európai Unió Strukturális Alapjai és a Kohéziós Alap támogatásainak fogadásához kapcsolódó pénzügyi, számviteli és ellenőrzési rendszerek kialakításáról;

1/2004. (I.5.) Kormányrendelet az  Európai Unió strukturális alapjaiból és a Kohéziós Alapjából származó támogatások felhasználásáért felelős intézményekről;

vagy a TNM-FMM-FVM-GKM-KvVM-PM 1/2004 (II.16) együttes rendelet az EU Strukturális alapjaiból, valamint az ISPA/Kohéziós Alapjából származó támogatásokhoz kapcsolódó költségvetési előirányzatok felhasználásának egyes szabályairól.