Statisztikai módszerek alkalmazásának lehetőségei a kis- és középvállalkozások versenyképességének elemzésében

Abstract

Assessing the competitiveness of enterprises - within the frameworks of small and medium- sized enterprises - is not supposed to be an easy project to complete for many reasons. On the one hand, the definition of SMEs has changed a lot for the last decade furthermore they have been applied differently in particular statistical data resources, making their comparison even more difficult. On the other hand, there are different definitions of competitiveness, according to different approaches, and it follows that the methods of assessment are also various. The present study has double objectives. First it represents the effects of diverse definition and statistics on the development of the most important indexes of the SME sector. Then two statistical methods (standardization and concentration) are represented here - beside many other methods - being suitable for analyzing the competitiveness and comparison of the national and international economic significance of SMEs. The overall work is considered to be a chapter of a longer studying procedure ending up in a detailed final study of analysing the national and international competitiveness of the SME sector, with particular attention to introducing a wide range of the applied statistical methods.

Bevezetés

Magyarországon az összes működő vállalkozás 99,9%-a kis- és középvállalkozás, s 1995 és 2004 között évente átlagosan közel 30 ezerrel nőtt a szektorba tartozó vállalkozások száma (KSH). Ha ehhez hozzátesszük, hogy a KKV szektorban dolgozik az összes foglalkoztatott[1] közel háromnegyede (2003-ban 74,2%-a ), akkor még inkább érzékelhető e vállalatcsoport gazdasági súlya. A társadalom széles rétegeinek megélhetése, jóléte függ a szektorba tartozó vállalkozások fennmaradásától és teljesítményétől. Ezen a háttéren figyelmet érdemel, hogy a Nemzeti Fejlesztési Tervhez készített SWOT-analízis egyik erősségünknek a KKV-k nagy számát jelölte meg, s a gyengeségek között sorolta fel azok alacsony termelékenységét és versenyképességét. (Román 2005)

A kis- és középvállalkozások versenyhelyzetének elemzése tehát nagy fontossággal bír, s a múltbeli változások tanulmányozásával tárhatók fel a jelenleg kialakult - nem éppen kedvező - helyzet okai, s talán így válnak megismerhetővé a szektor jövőbeni versenyesélyei. Mindezt egy hosszabb kutatási folyamat keretében szeretném tanulmányozni, melynek fontos része lesz, hogy összefoglalja és a KKV-k adataira alkalmazza mindazokat a statisztikai elemzési eljárásokat, melyek felhasználhatók a szektor versenyképességének elemzésében. Ehhez járul hozzá ez a tanulmány is, melynek célja egyrészt a fogalmi keretek tisztázása, másrészt pedig két olyan statisztikai módszer (standardizálás, koncentráció) bemutatása, melyek - sok más egyéb mellett - alkalmasak lehetnek a versenyképesség elemzésére, a KKV-k gazdasági súlyának hazai és nemzetközi összehasonlítására.

1. Definíciók

1.1. Kis- és középvállalkozások

E vállalati kör törvény általi meghatározása több kritérium alapján történik, de a statisztikák többsége (pl. KSH, EU-statisztikák) csak a létszám-kategóriákat veszi figyelembe. Ennek egyik oka, hogy az egyéb kritériumok (a nettó árbevétel és a mérleg-főösszeg maximuma, függetlenségi kritériumok) az évek során változtak, ami megnehezíti az időbeli összehasonlítást. A másik ok, hogy a nemzetközi statisztikák is csak a létszámot használják csoportképző ismérvként, vagyis a térbeli összehasonlítás is csak így lehetséges. Vannak azonban kiadványok (pl. a Magyar Gazdaságelemző Intézet éves jelentései 1996-2002-ig), melyek az egyéb kritériumokat is figyelembe veszik, amire az elemzésnél tekintettel kell lenni. (A kétféle definiálás hatásaira később még kitérünk.)

A KKV-k definiálására vonatkozó magyar szabályozás alkalmazkodott az Európai Unió gyakorlatához, ami az új KKV-törvény[3] megalkotásában öltött testet. Mivel ez a törvény csak 2005. január 1-jétől hatályos, ezért a következő táblázatban összehasonlításképpen az előző KKV-törvény meghatározásai is láthatók.

1. táblázat: A kis- és középvállalkozások meghatározása

Forrás: Kállay-Kissné-Kőhegyi-Maszlag (2003/2004)

Megjegyzés: A korábbi törvény 2004. május 1-jén hatályát vesztette, s az új törvény hatályba lépéséig egy ún. átmeneti rendelkezés volt érvényben, mely szerint az éves nettó árbevétel maximuma kisvállalkozásoknál 7, a közepeseknél 40 millió euró volt, az előző évi mérleg-főösszeg maximuma pedig sorrendben 5 ill. 27 millió euró.

A táblázatból kitűnik, hogy az árbevételre és mérleg-főösszegre vonatkozó határok jelentősen kitolódtak, melynek következtében 2005-ben több ezer vállalat átsorolása indokolt, s a szektoron belüli belső arányok is megváltoznak, várhatóan a közepesek rovására. (GKM 2004).

Még egy megjegyzés: Az új törvény szerint a KKV-szektorba tartozó vállalkozásban az állam vagy az önkormányzat részesedése külön-külön és együttesen sem haladhatja meg a 25%-ot, s emellett a jogszabály részletesen kitér arra, hogy mikor tekinthető egy vállalkozás más vállalkozásoktól függetlennek.

A jogszabályi változások tehát megnehezítik az adatok időbeli összehasonlítását, ám - mint ahogy már említettük - a KKV-k definiálásánál figyelembe vett változók körének eltérése is gondokat okozhat. A kis- és középvállalkozások helyzetét elemző éves jelentések 2003/2004-es kiadványa már - a KSH és az EU-statisztikákkal összhangban - csak a létszám-kategóriákkal dolgozik, míg a korábbiak figyelembe vették a nettó árbevételre és a mérleg-főösszegre vonatkozó kritériumokat is. A kétféle definíció alkalmazásának következményeit mutatja a 2. táblázat.

2. táblázat: A társas vállalkozások száma a kétféle definíció szerint 2003-ban

Forrás: Kállay-Kissné-Kőhegyi-Maszlag (2003/2004)

A fenti táblázatban jól látható, hogy az árbevételre és mérleg-főösszegre vonatkozó kritériumokat is figyelembe véve a 236.644 társas vállalkozás közül 7.355 (3,1%) nagyobb méretkategóriába került át. Mivel ezek éppen a legnagyobb teljesítményt felmutató vállalkozások, ezért ha csak a foglalkoztatottak létszáma alapján csoportosítunk, akkor a kisebb vállalkozások teljesítménye nagyobb, a nagyobbaké pedig kisebb lesz az egyéb feltételeket is figyelembe vevő elemzésekhez képest. Vagyis a nemzetközi összehasonlításra is alkalmas létszám alapú kategorizálás felülbecsüli a KKV-k súlyát és gazdasági teljesítményét a jogszabályban meghatározott teljes körű definiáláshoz képest. Jól szemlélteti ezt a tényt a 3. táblázat.

3. táblázat: A társas vállalkozások legfőbb mutatói a

kétféle definíció szerint 2003-ban (%)

Definíció: 1. Csak létszám-kategóriák szerint

2. Az egyéb kritériumokat is figyelembe véve

Forrás: Kállay-Kissné-Kőhegyi-Maszlag (2003/2004)

Látható, hogy kizárólag létszám alapján történő csoportosítással a KKV-k részesedése minden mutató esetén jelentősen nagyobb. Különösen szembetűnő ez a mikro- és a kisvállalkozásoknál, hiszen az egyéb kritériumok figyelembe vételével ennek a két vállalatcsoportnak a száma csökkent, míg a közepes és nagyvállalatoké nőtt (2. táblázat).

1.2. Vállalati versenyképesség

A versenyképesség manapság igen gyakran használt közgazdasági fogalom, ám mindenki által elfogadott definíciója nemigen létezik. Ennek egyik oka mindenképpen a versenyképességre ható tényezők sokféleségében keresendő, melyek közül az egyes elemzők mást és mást tartanak fontosnak és kiemelendőnek. Tovább színesíti a definíciók palettáját az a tény, hogy a versenyképesség sokféle szinten értelmezhető. Beszélhetünk országcsoportok (pl. Európai Unió), országok, régiók vagy kisebb földrajzi területek, ágazatok, vállalatcsoportok vagy vállalatok versenyképességéről.

Az Európai Unió versenyképesség felfogása jelentős változáson ment keresztül a Lisszaboni Stratégia 2000-es elfogadása óta. Ez a dokumentum az Európai Unió versenyképességének növelését állítja a középpontba, s az ügy támogatása érdekében 2003-ban létrehozták az Európa Tanács mellett működő Versenyképességi Tanácsot. "A Versenyképességi Tanács megközelítése szerint a versenyképesség jelentős termelékenység növekedésből és magas foglalkoztatottságból származik, ami egyidejűleg mutatkozik meg az európai vállalatok globális piacokon elért sikereiben és a mindenki számára magasabb életszínvonalat lehetővé tevő növekvő reáljövedelmekben." (Czakó 2004, 17) (Kiemelés tőlem: NGA) Ez a definíció annyiban újszerű, hogy - az EU korábbi, kizárólag makroszintű megközelítésével ellentétben - az Unió versenyképességét befolyásoló legfontosabb tényezők sorába beemeli az ott működő vállalatok versenyképességét.

Magyarországon az 1999-ben létrejött Versenyképesség Kutató Központ tett jelentős erőfeszítéseket arra, hogy minél jobban használható definíciót adjon erre az igen összetett fogalomra, mely egyúttal összhangban van az uniós versenyképesség felfogással. A Központ munkatársai által megalkotott vállalati versenyképesség definíciót megfelelőnek tartom e tanulmány céljaira, mely meghatározás a következő: "Egy nemzetgazdaságban azokat a vállalatokat tekintjük versenyképesnek, amelyek a társadalmilag elfogadható normák betartása mellett a számukra elérhető erőforrásokat minél nagyobb nyereségfolyammá képesek transzformálni, képesek a működésüket befolyásoló környezeti és a vállalatukon belüli változások észlelésére és az ezekhez való alkalmazkodásra annak érdekében, hogy a nyereségfolyam lehetővé tegye tartós működőképességüket." (Chikán-Czakó-Zoltayné 2002, 31) (Kiemelés tőlem: NGA) A fenti definíció némi változáson ment keresztül a későbbiekben (Czakó 2004), ám az nem változott, hogy a vállalati versenyképesség egyik alapvető tényezőjének a nyereséges gazdálkodást tekinti. Ez a jelen tanulmány szempontjából azért lényeges, mert alátámasztja a versenyképesség elemzésének a következőkben alkalmazott megközelítését.

2. A versenyképesség elemzésének egy megközelítése

A vállalatok versenyképességének elemzésére igen sokféle megközelítés létezik. Ezek közül egy - és véleményem szerint az egyik legfontosabb - a gazdálkodásukra, annak jövedelmezőségére, hatékonyságára vonatkozó pénzügyi, számviteli adatok, s az ezekből kiszámítható mutatószámok értékelése. E mutatók többsége értelmezhető vállalati szinten és vállalatcsoportokra egyaránt, s vannak csak makroszinten értelmezhető mutatók is (pl. egy vállalkozásra jutó átlagos értékek). A következő táblázat a gyakorlatban leginkább alkalmazott mutatókat foglalja össze.

4. táblázat: A vállalatok gazdálkodásának elemzésére használható mutatók

* Csak vállalatcsoportokra értelmezhető

Forrás: Bíró-Pucsek-Sztanó (2001). és Sándorné (2000) alapján saját készítés

A fenti mutatók köre természetesen bővíthető, emellett egy-egy mutató felbontható az alakulását befolyásoló tényezőkre (mutatók piramisa), sőt ezekből új mutatók is képezhetők (pl. fenntartható növekedési ütem).

További kutatási téma lehet vállalatcsoportok esetében megvizsgálni a mutatók közötti esetleges sztochasztikus kapcsolatokat, majd klaszteranalízis segítségével csoportokat képezni a vállalatokból és feltárni a csoportok speciális jellemzőit.

Ebben a tanulmányban mindezekre nincs lehetőség, ám arra igen, hogy bemutatásra kerüljön egy olyan statisztikai adatelemzési módszer, mely ritkán használatos ugyan, de segítségével igen érdekes összefüggésekre bukkanhatunk bizonyos mutatók elemzése során.

2.1. Egy lehetséges elemzési módszer: standardizálás

A standardizálás célja, hogy összetett intenzitási viszonyszámok[6] időbeli változásának (vagy térbeli eltérésének) okait tárja fel. Mindig két okot különít el, mégpedig a részviszonyszámok változásának hatását (részhatás) és a struktúraváltozás hatását (összetételhatás). (Némethné 2000) A 4. táblázat mutatóinak többségére alkalmazható a módszer. Ha a vállalkozások mérete szerinti makroszintű elemzést szeretnénk készíteni, akkor alkalmas mutató lehet például az egy vállalkozásra jutó saját tőke értéke. Ez a mutató a vállalkozások tőkével való ellátottságát jellemzi, ami nem elhanyagolható tényező a versenyképesség szempontjából. A felhasznált adatokat és a részeredményeket az 5. táblázat tartalmazza.

5. táblázat: Az egy vállalatra jutó saját tőke változásának elemzése

Megjegyzés: Az adatok csak a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásokra vonatkoznak.

Forrás: KSH (2003), saját számítás

A fenti tábla bekeretezett értéke a főátlagindex, ami azt mutatja, hogy az összes vizsgált vállalkozásra nézve az egy vállalatra jutó saját tőke értéke 2000-ről 2001-re 13,2%-kal csökkent (). Ez meglehetősen kedvezőtlen és egyben meglepő eredmény, hiszen a mikrovállalkozások kivételével minden csoportban nőtt a mutató, s ott is kisebb mértékű (10,7%) a csökkenés, mint az összes vállalkozás esetén. A látszólagos ellentmondás feloldására kiszámítjuk a nagyságkategóriák szerinti változások átlagát (részhatás), melyhez most a vállalkozások számának 2001-es és a saját tőke 2000-es adatait tekintjük standard-nek. Ekkor a standard átlag: millióFt/vállalat. Ebből a részhatást kifejező részátlagindex: . Vagyis az egy vállalatra jutó saját tőke értéke az egyes nagyságkategóriákban átlagosan 5,3%-kal nőtt. Az összes vállalkozásra nézve azonban volt még egy tényező, amely szerepet játszott a mutató alakulásában, nevezetesen az, hogy megváltozott a vállalatok nagyság szerinti struktúrája. Ennek hatását mutatja az összetételhatás-index: . Tehát az a tény, hogy a vállalkozások száma eltolódott a legkisebb egy vállalatra jutó saját tőkével rendelkező mikrovállalkozások javára (5. táblázat "Vállalatok megoszlása" oszlop), 17,6%-kal csökkentette a mutató összes vállalkozásra vonatkozó értékét. A két hatás eredőjeként (számszakilag a részátlagindex és összetételhatás-index szorzataként) alakult ki a vállalkozások egészére vonatkozó csökkenés. Így a kép már nem is olyan kedvezőtlen!

A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a standardizálás "fordítva" is elvégezhető. Ez annyit jelent, hogy a standard átlagot millió Ft/vállalat formában számítjuk ki, s ekkor a részátlagindex: lesz, az összetételhatás-index pedig: , melyek szorzata természetesen egyenlő a főátlagindex értékével (86,8%). Látható tehát, hogy bár az eredmények némiképp eltérnek az előző módon kiszámítottaktól, nagyságrendileg megegyeznek azokkal, így a számítás módszerének megválasztása a levonható következtetéseket érdemben nem befolyásolja.

2.2. Egy módszer a nemzetközi összehasonlításra: koncentráció

Ha a magyar vállalkozások néhány fontos mutatójának százalékos megoszlását összehasonlítjuk az Európai Unió vállalkozásainak adataival (6. táblázat), akkor a következő megállapításokat tehetjük:

6. táblázat: A vállalatok legfőbb mutatószámai az EU-ban*

és Magyarországon 2003-ban (%)

*Az adatok az ún. Európa-19 országaira vonatkoznak, melybe az akkori 15 tagállamon kívül

Izland, Norvégia, Liechtenstein és Svájc adatai tartoznak bele.

Megjegyzés: A nagyságkategóriák képzése kizárólag a foglalkoztatottak létszáma alapján történt.

Forrás: Observatory 2003/7., Kállay-Kissné-Kőhegyi-Maszlag (2003/04)

1. Magyarországon a vállalkozások nagyobb hányada tartozik a KKV szektorba, mint az EU-ban de azok átlagos mérete kisebb. Ez abból következik, hogy ez a nagyobb arány a mikrovállalkozások nagyobb súlyának köszönhető, míg a kicsi és közepes vállalkozások aránya nálunk kisebb.
2. A foglalkoztatásból való részesedést tekintve szintén Magyarországon nagyobb a KKV-k jelentősége. Ezen belül a mikro- és a közepes vállalkozásoknál haladja meg ez az arány az EU adatait, míg a kisvállalkozások jelentősége a foglalkoztatásban kb. azonos szintű a két területen.
3. A nettó árbevétel és a bruttó hozzáadott érték tekintetében azonos tendenciák láthatók. Mindkét mutató esetén valamivel nagyobb a KKV szektor súlya nálunk, mint az uniós országokban. Ez önmagában kedvezőnek tűnik, ám a következőket mindenképpen meg kell jegyezni ezzel kapcsolatban: Egyrészt nálunk a vállalkozások nagyobb hányada tartozik a KKV szektorba, mint az Unióban, tehát a teljesítményből való nagyobb részesedést egy relatíve nagyobb vállalati kör érte el. Másrészt ha megnézzük a szektoron belüli megoszlásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy a KKV szektor nagyobb részesedése ezen teljesítménymutatókból kizárólag a kis- és közepes méretű vállalkozásoknak köszönhető, míg a mikrovállalkozások részesedése alatta marad az uniós adatnak. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a vállalkozások számát tekintve éppen a mikrovállalkozások aránya haladja meg az uniós arányt, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy Magyarországon a vállalkozások nagyobb hányada (96,1%-a) hozza létre az összteljesítmény kisebb hányadát (az árbevétel esetén 20,9%-át, a hozzáadott érték esetén 16,7%-át) az uniós országok vállalkozásaihoz képest (ott a vállalkozások 92,3%-ához kötődik az árbevétel 26,3 és a hozzáadott érték 20,8%-a).

Az itt leírt jelenség vizsgálatára alkalmas statisztikai módszer a koncentráció elemzése. A koncentráció a sokasághoz tartozó teljes értékösszeg (itt nettó árbevétel illetve bruttó hozzáadott érték) jelentős részének vagy egészének kevés megfigyelési egységre (itt vállalkozásra) történő összpontosulása. (Kerékgyártóné - Mundruczó - Sugár 2001) A koncentráció mérésére, összehasonlítására alkalmas Lorenz-görbe mindkét mutató esetén elkészíthető (1. és 2. ábra). A vízszintes tengelyen a felfelé kumulált relatív gyakoriság (jelen esetben a vállalatok százalékos megoszlásának kumulált értékei), a függőleges tengelyen pedig a felfelé kumulált relatív értékösszeg (az 1. ábránál a nettó árbevétel, a 2. ábránál pedig a bruttó hozzáadott érték százalékos megoszlásának kumulált értékei) vannak feltüntetve. A koncentráció mértéke annál nagyobb, minél távolabb helyezkedik el a görbe a koncentráció hiányát jelző átlótól. Az ábrákat megtekintve látható, hogy a Magyarországra vonatkozó Lorenz-görbék mindkét esetben távolabb húzódnak az átlótól, mint az uniós országok adataiból készített görbék, vagyis nálunk mindkét mutató esetén nagyobb a koncentráció mértéke, mint az EU-ban. Ez azt jelenti, hogy nálunk ezeknek a teljesítményt mérő mutatóknak a vállalkozások közötti eloszlása egyenlőtlenebb, ami elsősorban a mikrovállalkozások - számarányukhoz képest - alacsony teljesítményének a következménye.

1.ábra: A nettó árbevétel koncentrációja

Forrás: Saját ábrázolás a 6. táblázat adataiból

2.ábra: A bruttó hozzáadott érték koncentrációja

Forrás: Saját ábrázolás a 6. táblázat adataiból

4. A KKV szektor közvetlen exportból való részesedése Magyarországon jelentősen elmarad az uniós aránytól, ami elsősorban megint csak a legnagyobb súlyú mikrovállalkozások igen alacsony exportképességének köszönhető. Ez igen kedvezőtlen a KKV szektor versenyképességét illetően, de legalább két tényező azért mindenképpen árnyalja ezt a képet. Egyrészt a 6. táblázat adatai csak a közvetlen exportot veszik figyelembe, ám a kisvállalkozások - beszállítói kapcsolatok révén - hozzájárulnak a nagyok által exportált termékek egy részének előállításához, tehát közvetett módon mégiscsak részt vesznek a külkereskedelemben. Másrészt a kisvállalkozások versenyképességének megítélése nagyon egyoldalú lenne, ha azt az exportképességgel azonosítanánk. Különösen annak fényében igaz ez, hogy a működő kis- és középvállalkozások több mint 60%-a olyan ágazatokban tevékenykedik, melyek esetében az export vagy egyáltalán nem értelmezhető vagy nem jellemző (ingatlanügyek, gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatások, kiskereskedelem, javítás, építőipar). (KSH 2002) Így a KKV-k többsége számára sokkal fontosabb a lokális piacon való helytállás, mint a nemzetközi versenyképesség.

Az uniós adatokkal való összehasonlítás céljából itt is megvizsgálható a koncentráció mértéke, melyet a 3. ábra szemléltet. Látható, hogy egyrészt újra nálunk nagyobb a koncentráció mértéke, másrészt pedig a görbék még távolabb vannak az átlótól, mint az előző két ábrán, vagyis az exportnak a nagyvállalatokra történő koncentrációja még nagyobb mértékű, mint az előző két teljesítménymutatóé.

3.ábra: Az export koncentrációja

Forrás: Saját ábrázolás a 6. táblázat adataiból

Összegzés

A tanulmány legfontosabb megállapításai a következőkben foglalhatók össze:

A kis- és középvállalkozásokról rendelkezésre álló statisztikai adatok elemzése nagy körültekintést igényel, mivel mind az időbeli, mind a térbeli összehasonlításnál tekintettel kell lenni a definíciós változásokra és az egyes források által alkalmazott értelmezések eltéréseire.

A KKV-k versenyképességének vizsgálatakor jól alkalmazható a gazdálkodásukra, annak jövedelmezőségére, hatékonyságára vonatkozó pénzügyi, számviteli adatok, s az ezekből kiszámítható mutatószámok értékelése.

A felhasználható statisztikai elemzési eljárások köre tág. A tanulmányban elsőként a standardizálás módszere került bemutatásra az egy vállalkozásra jutó saját tőke változásának elemzése kapcsán. Ebből kitűnt, hogy egy első látásra egyértelmű eredmény önmagában nem mindig vezet helyes következtetések levonására. Gyakran szükséges részletesebb elemzések elvégzése - például az adott eredményt kialakító tényezők feltárása - a tisztánlátás érdekében.

Hasonló megállapítást tehetünk a másodikként bemutatott eljárás, a koncentráció kapcsán is. Ha összehasonlítjuk a magyar KKV-k összteljesítményből való részesedését az Európai Unió hasonló adataival, akkor kedvezőnek tűnik a kép. Ám ha kicsit mélyebb elemzésekbe bocsátkozunk, akkor már sokkal óvatosabban kell fogalmaznunk e tekintetben.

Felhasznált irodalom

1. 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

Bíró Tibor - Pucsek József - Sztanó Imre (2001): Vállalkozások tevékenységének komplex elemzése. Perfect, Budapest

Chikán Attila - Czakó Erzsébet - Zoltayné Paprika Zita (2002, szerk.): Vállalati versenyképesség a globalizálódó magyar gazdaságban. Akadémiai Kiadó, Budapest

Czakó Erzsébet (2004): Az EU versenyképesség felfogása. In: Gazdasági szerkezet és versenyképesség az EU csatlakozás után. A VIII. Ipar- és Vállalatgazdasági Konferencia előadásai. Pécs, október 21-22. pp. 15-21.

Kállay László, Kissné Kovács Eszter, Kőhegyi Kálmán, Maszlag Ludmilla (2002): A kis- és középvállalkozások helyzete. Éves jelentés 2002. Magyar Gazdaságelemző Intézet, Budapest

Kállay László, Kissné Kovács Eszter, Kőhegyi Kálmán, Maszlag Ludmilla (2005): A kis- és középvállalkozások helyzete. Éves jelentés 2003/2004. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest

Kerékgyártó Györgyné - Mundruczó György - Sugár András (2001): Statisztikai módszerek és alkalmazásuk a gazdasági, üzleti elemzésekben. Aula Kiadó, Budapest

KSH (2002): Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban

KSH (2003): A vállalatok pénzügyi adatai 2000-2001.

KSH Stadat adatbázis. in: https://www.ksh.hu (Letöltve: 2005. szeptember)

Némethné Gál Andrea (2000): Általános statisztika. Tri-Mester, Tatabánya

Némethné Gál Andrea (2005): A kis- és középvállalkozások helye és szerepe a magyar gazdaságban, in: Acta Oeconomica MÜTF, Tatabánya (megjelenés alatt)

The Observatory of European SMEs. In:

https://europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/analysis/observatory.htm

(Letöltve: 2005. szeptember)

Román Zoltán (2005): A kis- és középvállalatok és a vállalkozás-statisztika helyzete. In: Gazdaság és Statisztika 2. pp. 36-53.

Sándorné Kriszt Éva (2000): Piacgazdasági hatások, döntéshozatal. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Budapest

Új törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2004. In: https://www.gkm.gov.hu (Letöltve: 2005. 08. 10.)