SZÜKSÉGLET ÉS IGÉNYFELMÉRÉS

A hajléktalan emberekről készült szükségletfelmérés célja:

Be kívánjuk mutatni e célcsoport méretét, hátrányos helyzetének okait, munkaerőpiaci kirekesztettségének mértékét és okait

Próbálunk utalni arra, hogy milyen kísérletek történtek korábban a hajléktalan emberek reintegrációjára.

Mit tett a SAVARIA-REHAB TEAM KKhT. a célcsoport reintegrációja érdekében és milyen tapasztalatai vannak a társaságnak

A hajléktalanság kialakulásának okai Magyarországon

Napjainkban a hajléktalanságot újratermelő társadalmi jelenségek (az elszegényedés, a munkanélküliség, a lakhatási nehézségek, a lakásvesztés, az alkohol- és a drogfogyasztás miatt megjelenő viselkedészavarok) felerősödtek. Ezek a családi konfliktusok közvetlen kiváltó okaiként jelentkezve gyakran hajléktalansághoz vezetnek.

A hajléktalan emberek között igen nagy számban vannak állami gondozásból kikerült, hosszabb-rövidebb börtönbüntetésből szabadult, elvált, alkoholbeteggé lett emberek. Ők nem egy esetben a megfelelő segítség hiánya, a szociális intézményrendszer diszfunkcionális működése miatt váltak hajléktalanná.[1]

Több szerző utal arra, hogy a hajléktalanság soktényezős folyamatok eredőjeként beálló állapot. Bár a makro-társadalmi, gazdasági folyamatok jelentős szerepet töltenek be egyes marginális helyzetű csoportok hajléktalanná válásában, nem egyedüli okozói a hajléktalanságnak, a jelenség magyarázata érdekében meg kell különböztetni:

a társadalom strukturális viszonyaival összefüggő okokat,

a közvetett okokat, amelyek elsősorban azt mutatják, hogy mely társadalmi csoportok vannak leginkább kitéve a hajléktalanság veszélyének,

a közvetlen személyes okok szintjét, amelyek azt mutatják, hogy az egyes kockázati csoportokon belül kik a legveszélyeztetettebbek.

A hajléktalansággal az emberi kapcsolatok szempontjából foglalkozó elméletek és kutatások - elsősorban az angolszász irodalmakra támaszkodva[2] - megfogalmazták, hogy a hajléktalanság nemcsak a fedél, a hajlék hiányát jelenti, hanem a kapcsolati háló eltűnését is, annak a kapcsolati hálónak az eltűnését, amely biztonságot nyújt, hozzájárul az egészség, a jólét megőrzéséhez, erőforrást jelent, átsegít a válsághelyzeten .

A hajléktalan emberek szociológiai jellemzői

A '90-es években végzett felmérések, vizsgálatok alapján összegezhető adatok, amelyek ma is a legérvényesebbnek tűnnek[4].

A hajléktalan emberek átlagos életkora 38 és 44 év között változik. Az eltérések oka az, hogy az intézményeket használó emberek fiatalabbak, mint az utcán élők.[5]

A hajléktalan emberek mintegy háromnegyed része 30 és 60 év közötti, az átlagnépességben e korcsoport aránya mintegy 50%, a 30 és 50 év közötti korcsoportban felülreprezentáltságuk még magasabb.

Az 50 és 60 év közöttiek az intézményekben kisebb, az utcán nagyobb arányban vannak jelen.

A 60 év feletti emberek aránya az átlagnépességben meghaladja a 25%-ot, míg a hajléktalan emberek körében nem éri el a 10%-ot. Ennek oka nyilvánvalóan a hajléktalan emberek rövidebb élettartamában keresendő.[6]

Az elmúlt tíz évben közel megduplázódott, mintegy 25%-ra növekedett a nők aránya.

A hajléktalan emberek kevésbé iskolázatlanok, mint az átlagnépesség. Az általános iskola nyolcadik osztályát az átlagnépesség mintegy 20%-a nem végzi el, ez az arány a hajléktalan emberek körében - felmérésenként változóan - 5 és 14% . A vizsgálat szerint a nyolc osztályt elvégzettek és különösen a szakmunkások aránya jelentősen magasabb a hajléktalan népességben, míg az érettségizettek inkább kevesebben vannak, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők jelentősen kisebb arányban vannak jelen. A szakmunkás végzettségűek azonban zömükben olyan szakképzettséget szereztek, amelyre ma már nincs kereslet.

A hajléktalanná válás óta eltelt évek száma: az egy évnél rövidebb ideje hajléktalanok aránya 17 és 27% közötti; több mint két éve hajléktalan 81, illetve 56%; több mint öt éve 40, illetve 29%. Tíz évnél is régebben hajléktalanként él 12, illetve 6%-uk.[7]

A hajléktalanok legnépesebb csoportjai

Állami nevelés megszűnése (nagykorúság miatt) vagy családi konfliktus, ritkábban börtönből szabadulás miatt utcára kerültek

A lassan lecsúszók csoportja, amely korábban hagyományosan iskolázatlan, szegény, főleg mezőgazdaságból, illetve vidéken élő családok jellemzően ipari szakképzettséget szerző leszármazottaiból áll. E csoportba tartozók zömmel középkorúak, illetve idősebbek, szakképzettek, illetve elváltak.

A rossz mentális állapotúak csoportja, akik pszichiátriai, szociális otthonból, kórházból kerültek ki vagy értelmi fogyatékosok.

A hosszú ideje hajléktalanok csoportja, akik közel tíz éve vagy annál is régebben élnek hajlék nélkül, akik jellemzően legalább középkorúak és alacsony iskolai végzettségűek.

A hajléktalan emberek egészségi jellemzői

A hajléktalanság tömeges megjelenése nemcsak a szociálpolitikát, de az egészségügyi hálózatot is felkészületlenül érte. Arra a közegészségügyi kihívásra, amit a hajléktalanság jelent, a mai napig nem készült összehangolt koncepció.

Az első (és azóta egyetlen) hajléktalan intervenciós eset-kontroll vizsgálat 1994-ben történt, amely 350 fővárosi hajléktalan ember és 1000 budapesti 18 évnél idősebb, bejelentett állandó lakással rendelkező kontrollszemély reprezentatív mintáját foglalta magába.^[8]

A vizsgálat adatai alapján:

A hajléktalan emberek között 19-szeres volt az alkoholelvonás,

6-7 szeres az öngyilkossági kísérletek, négyszeres a depresszió aránya

Kétszer annyi hajléktalan ember panaszkodott álmatlanságról és állandó idegességről, mint a kontrollcsoportban megkérdezett budapestiek.

A hajléktalanok között 8,8 %, a kontrollcsoportban 5,6 % a szívinfarktus aránya.

A TBC gyakorisága a hajléktalanok között nagyjából tízszer, a köhögéses panaszoké kétszer, a fulladásos panaszoké háromszor nagyobb, mint a fővárosi kontroll férfi lakosság körében. Míg a fővárosi lakosság 41,7 %-a, addig a hajléktalan emberek 89,9 %-a dohányzott.

Nyolcszor annyi fejsérülés, ötször annyi végtagtörés fordul elő körükben.

Kétszer annyi hajléktalan ember lát illetve hall rosszul, mint nem hajléktalan, és ötször annyian küzdenek beszédzavarral.

Míg a nem hajléktalanok fél %-át, addig a hajléktalanok 7,4 %-át zaklatják élősködők.

Ha a hajléktalanok magasságát és testsúlyát összehasonlítjuk a kontrollcsoportba tartozókéval, kiderül, hogy a hajléktalanok alacsonyabb, és kisebb súlyú emberek, mint a nem hajléktalanok.

A hajléktalan emberek ellátására létrejött intézményrendszer

2002. évi adatok alapján országosan 36 népkonyha /4185 adag/, 67 nappali melegedő /3 336 férőhely/, 59 éjjeli menedékhely /2 298 férőhely/, 92 átmeneti szállás /3967 férőhely/ 13 rehabilitációs intézmény /313 férőhely/ és 11 hajléktalanok otthona /350 férőhely/ működik.

1993 elején a szociális törvény születésének évében az ország 45 településén, 137 intézményben közel 4000 ágy működött. A jelenlegi szállásrendszernek gyakorlatilag a fele már létezett az 1/1994. /I.30./ NM rendelet megjelenése előtt.

A hajléktalan-szállásrendszerben ma az átmeneti szállások aránya a legmagasabb. 1996-ban az átmeneti szállások aránya közel 70% volt, napjainkban 50% körüli. Az éjjeli menedékhelyek aránya 1996-ban 26% volt, ez mára eléri a 40%-ot. A specializált szállást nyújtó helyek aránya ma sem több mint 10%.

1994-től kezdődően a hajléktalan-szálláshelyeknek több mint a fele a fővárosban volt. 1997-től megfordult az arány, mostanra a férőhelyek aránya valamivel magasabb vidéken (53%).

A szálláshelyek jellemzően férfiakat fogadnak. A hajléktalan nők szálláslehetőségei minimálisak, a települések többsége nem tart fent női férőhelyeket. (Jelenleg országosan mintegy 1000-1100 női férőhely van, a női éjjeli menedékhelyek száma alig több mint 200.)

A nappali melegedők férőhely száma az elmúlt években, 1999. évhez viszonyítva alig, 2900 férőhelyről 3336 férőhelyre növekedett. Utcai szociális munkást pedig csupán az intézmények fele foglalkoztat.

A hajléktalan embereket ellátó intézményrendszer jellemzői

A Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet 2002. évi kutatási beszámolója a vizsgálatba bevont 122 intézmény adatszolgáltatása alapján az alábbi megállapításokat tette:

A vizsgálatba bevont éjjeli menedékhelyek (1809 fh.) és átmeneti szállók ( 3202 fh.) 94 %-a integrált szervezeti formában működik, s csupán 20 %-uk rendelkezik önálló gazdálkodási jogkörrel.

A szálláshelyek 73 %-a belterületen, 23 %-uk külterületen, 4 %-uk pedig a település határán kívül létesült. Az intézmények 15 %-ának megközelítése balesetveszélyes. (23 halálos balesetet regisztráltak az intézmények).

Az épületek 65%-a teljes, vagy részleges felújítást igényel, 6 %-át öt éven belül le kell bontani.

A vizsgált intézmények 8 %-a (10 intézmény) felelt meg a jogszabályi előírásoknak. A szolgáltatások minőségét jól reprezentálják az alábbi megállapítások:

Az intézmények 55-%-ban van betegek elkülönítésére alkalmas helyiség,

85 %-ban van lehetőség főzésre,

93 %-ban étel melegítésére,

81 %-ban biztosítanak ágyneműt,

89 %-ban van lehetőség a személyes tárgyak elhelyezésére.

A tárgyi- épületbeli és személyi feltételek tartós hiánya miatt ma az átmeneti szállók 16 %-át, az éjjeli menedékhelyeknek pedig 34 %-át fenyegeti a megszüntetés veszélye.

A nagyvárosokban 13-33 között változik az éjjeli menedékhelyen az egy férőhelyére jutó hajléktalan emberek száma. A forgási sebesség mérése alapján minden második ember egész évben ugyanazt a férőhelyet foglalja el.

A nappali melegedők 82 %-a működik belterületen, 16 % külterületen, 2 % pedig a település határain kívül. A nappali melegedők épületbeli adottságai megegyeznek a szállásnyújtó intézményeknél leírtakkal.

A nappali melegedők 73 %-a bemondás alapján végleges működési engedéllyel rendelkezik, ugyanakkor az adatok alapján megállapították, hogy csupán 55 %-ban van mosásra alkalmas helyiség, 31 %-nál biztosított az egészségügyi ellátás, míg orvosi rendelő csak 22%-ban található.

A hajléktalanok nappali melegedői törvényi elvárástól eltérően működnek. A nappali melegedők 43 %-a az adott településen élő bejelentett lakcímmel rendelkezőknek nyújt ellátást, 82 % a szállón élő hajléktalanokat fogadja, a válaszolók 77 %-a a jövedelemmel nem rendelkezőket preferálta, 43 % a kisnyugdíjasokat. Összességében elmondható, hogy a nappali melegedők több településen a szegénygondozás intézményeivé váltak, alacsony színvonalú szolgáltatásokkal.

Hajléktalan emberek foglalkoztatása

2000-ben a Szociális és Családügyi Minisztérium és a Munkaerőpiaci Alap elindított egy olyan modellkísérleti programot, amely 4 régió 14 hajléktalanellátó szervezetének bevonásával próbálta meghatározni, kidolgozni és működtetni azokat a munkaerőpiaci aktív és passzív eszközöket, amelyek lehetővé tették a programba vont hajléktalan emberek munkaerőpiaci esélyeinek megteremtését, foglalkoztatását, ezáltal a társadalmi integrációjuk esélyét. A programban a hajléktalan ellátó szervezetek, a munkaügyi szervezetek, valamint a gazdasági szervezetek és képző intézmények közötti szoros együttműködés megteremtése volt a cél. A modellkísérleti program időtartama alatt - amely sajnos rövid időszakot foglalt magába 2000. decemberétől 2001. májusáig - ki kellett dolgozni:

Ø      - A hajléktalan emberek munkaalkalmasságát felmérő motivációs szintjét bemérhető mérési módszereket,

Ø      - A munkavégzésre felkészítő életmódformáló személyes és szakmai hatékonyságot növelő módszereket.

Meg kellett teremteni azokat a feltételeket, amelyek segítik, támogatják a munkaerőpiacra történő kilépést, a munkaerőpiacon történő bennmaradást, a tartós munkavégzést.

A hagyományos munkaerőpiaci technikákon és módszereken túl szükségessé vált továbbá - a szociális munka eszközei mellett - a rehabilitációt és reintegrációt célzó eszközök, módszerek végiggondolása, majd működtetése.[11]

A program eredményeként 2000. decemberétől 2001. április végéig 32 foglalkoztatást segítő szakember (mentor) képzésére került sor, akik részt vettek a munkaerőpiaci információk megszerzésében, kapcsolatot tartottak a munkaügyi központokkal, s egyéb, a foglalkoztatásban érintett szervezetekkel, koordinálták a programot, közreműködtek a hajléktalan emberek szűrésében, kiválasztásában, szervezték a támogatott programokat, dokumentálták a munkával kapcsolatos tevékenységeket.

A modellkísérleti programban résztvevők jellemző adatai

A programban 1200 hajléktalan ember szűrésére került sor, közülük 74% férfi és 26 % nő volt. Átlag életkoruk 43-44 év volt.

Nemek aránya

Legmagasabb arányban, 35%-ban a 40-49 évesek szerepeltek a mintában. Őket 24%-ban a 30-39 évesek, majd 19%-ban az 50-59 évesek követték. A 18-29 éves korosztály aránya 20% volt.

Életkori megoszlás

A szűrés során kiderült, hogy a fiatalok 2/3-ának nem volt szakmája, 1/4-ének pedig soha nem volt egyetlen munkahelye sem. A 18-24 évesek 60%-a semmilyen jövedelemmel nem rendelkezett.

A felmérésben részt vevők lakhatási helyzete a következőket mutatta. A szűrés idején a célcsoport 48%-a átmeneti/rehabilitációs szállón élt, 28%-a éjjeli menedékhelyen, 7% anyagyermekotthonban, 4% albérletben, 3% szívességi lakáshasználó volt, míg 10% utcán, közterületen tartózkodott.

A programba bevontak 25%-ának volt valamilyen fokú munkaképesség-csökkenése.

Iskolai végzettség szerinti megoszlás: a kevesebb, mint 8 osztályt végzettek aránya 2,5% volt, az általános iskola 8 osztályát 50% végezte el, szakmunkás bizonyítvánnyal 32%, gimnáziumi vagy szakközépiskolai végzettséggel 13%, felsőfokú végzettséggel 2,5% rendelkezett.

Iskolai végzettség

A szakképzettséggel rendelkezők közül vas- és fémipari szakmával 25%, míg építőipari, építőanyag-ipari szakmával 14% bírt. A szakképzettek elsősorban a 40-59 évesek voltak.

Ezek az adatok megegyeznek más hajléktalan kutatások adataival, amelyek szerint a hajléktalan populáció kevésbé iskolázatlan, mint az átlagnépesség, a szakmunkásképzőt végzettek felülreprezentáltak, a 8 általános iskolai osztályt el nem végzettek aránya pedig alacsonyabb, mint az átlagnépességben.

Az adatok alapján a hajléktalan emberek jó prognózissal indulhatnának a munkaerőpiaci versenyben, de szakképzettségük, ahogy a minta adatai is jelzik, piacképtelen, illetve energiájukat a túlélésre kénytelenek fordítani (lásd: lakhatási helyzet, jövedelemhiány).

A hajléktalan emberek 34%-a volt csak regisztrált munkanélküli, 66%-a pedig nem ált kapcsolatban a Munkaügyi Központtal. A regisztrált és a regisztrálatlan munkanélküliek között ugyanolyan arányban volt jelen mind az idősebb, mind pedig a fiatal korosztály.

A megkérdezettek mintegy fele részesült már munkanélküli járadékban, azonban folyamatosan eltűntek a munkaügyi ellátásból. Az eltűnés okai között 1/3-nál a kapcsolattartás hiánya jelent meg okként.

A szűrést követően a foglalkoztatásra, képzésre 317 hajléktalan embert választottunk ki. A kiválasztottak közül a foglalkoztatás szempontjából lényeges szempont volt a lakóhely szerinti mobilitás elemzése. A programba bevontaknak 53%-a immobil lakóhelytípusát tekintve, közülük 68% maradt a megyehatáron belül. A mobil (47%) válaszadók mintegy 39%-a lakóhelyének típusát tekintve felfelé volt mobil, ők a városból a megyeszékhely, községből a megyeszékhely, városból a főváros irányában mozdultak.

Mobilitás

A foglalkoztatottak és a képzésben résztvevők hajléktalanná válás előtti lakhatási vizsgálata az alábbi képet mutatta.

Legrosszabb körülmények között gyermekkori lakásaikban éltek, hajléktalanná válást megelőző lakáshelyzetük már jobb volt, mint gyermekkori lakáskörülményeik. A legjobbnak mondott lakásaikból 2/3-uk tovább költözött.

Integrációs mobilitás vizsgálatukból kiderült, hogy iskolai végzettségük tekintetében 36%-uk felfelé mobil (magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, mint édesapja), 25%-uk pedig lefele. A felfelé mobilak szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkeznek, míg a lefelé mobilak nagy többségénél az apa szakmunkás bizonyítvánnyal, a megkérdezett pedig csak általános iskolai végzettséggel rendelkezett.

A programban, azaz a foglalkoztatásban és a képzésben résztvevők közül 93% szállást nyújtó intézményekben élt, s csupán 3% volt az utcán élők aránya.

A vizsgálat rákérdezett arra is, hogy a résztvevők mióta hajléktalanok. Közel 1/3-uk 1 éve, illetve 1 évnél rövidebb ideje vált hajléktalanná, 18%-uk 2 éve, 54% pedig 3 vagy több éve (közülük 11% már 10, vagy annál több éve hajléktalan).

Hajléktalanság ideje

A hajléktalanság okaként a résztvevők 1/3-a első helyre tette az anyagi okokat, míg 3/4 részük az első három hely valamelyikére, 27% második helyen a személyes okokat nevesítette. A megkérdezettek az utolsó bejelentett munkahely megszűnésének okaként a munkáltató felmondását (29,2%), a munkavállaló részéről való felmondást (27,6%), a munkahely megszűnését (16,2%), a közös megegyezést (22,5%) jelölte meg.

Az elsődleges, illetve a másodlagos munkaerőpiacon 64%-uk 3 vagy több éve már nem dolgozott, 36%-uk 2 vagy kevesebb, mint 1 év időintervallumon belül esett ki a munkaerőpiacról.

Munkaerő-piaci aktivitás

A megkérdezettek 21%-a a hajléktalanná válással egy időben veszítette el munkahelyét, 41%-uk pedig előbb vált munkanélkülivé, mint hajléktalanná.

A munkahely megszűnést, a hajléktalanság okait és a lakhatást reprezentáló adatok megerősíteni látszanak azt a feltevést, hogy sem a lakásvesztés, sem munkavesztés nem jár azonnal hajléktalansággal, ugyanakkor több tényező együttes hatása a szakszerű segítség nélkül elvezet a kirekesztettség állapotába.

A hajléktalanokat ellátó szervezetek és a modellkísérleti program tapasztalatai, vizsgálatai alapján a hajléktalan emberek a munkaerő piaci esélyüket illetően az alábbiak szerint csoportosíthatók[13]:

Ø      Munkaképességükben csökkentek, a valóságos munkaerőpiacon boldogulni nem képesek, akik elsődlegesen terápiás jellegű védett körülmények között foglalkoztathatók csak. Ez a csoport nagy valószínűséggel nem vezethető ki az elsődleges munkaerőpiacra.

Ø      Azok az idősebb korosztályhoz tartozó, 45-50 év feletti hajléktalan emberek, akik munkatapasztalatokkal rendelkeznek, de tudásuk, szakmájuk az elsődleges munkaerőpiacon nem konvertálható. Többségük erősen motivált a munkavégzésre, de eddig sorozatos kudarc érte őket. Ők képességük, motiváltságuk alapján kivezethetőek lennének az elsődleges munkaerőpiacra, de a munkaerőpiac "támogatás" nélkül nem fogadja be őket.

Ø      Az a szakmával rendelkező fiatalabb korosztály, amely hajléktalan életmódja miatt, ha el is jut az elsődleges munkaerőpiacra, nem tud ott megtapadni, nem tud ott gyökeret verni. Ők speciális támogatásokat igényelnének.

Ø      A fiatal korosztályhoz tartozó hajléktalan emberek, közöttük sok egykori állami gondozott, akik szakmával nem rendelkeznek, motiváltságuk munkavégzésre gyenge. Ők legtöbb esetben meg sem jelennek a munkaügyi szervezeteknél, munkáltatóknál.

Hajléktalanság a nyugat-dunántúli régióban

A hajléktalanság kialakulásának okai nem régió-specifikusak. Az országos átlag alatti munkanélküliségi ráta ellenére az okok között vezető szerepet játszanak az elszegényedés, a munkanélküliség, a jövedelemhiány okozta lakhatási nehézségek, a lakásvesztés.

A régióban 2003. év decemberében 531fő hajléktalan ember vett rész kérdőíves lekérdezésben. A megkérdezettek hajléktalanságuk okát az alábbiakkal magyarázták.

Leggyakrabban a család széthullásával, a megszűnő életkeretek elvesztése miatt kerültek a hajléktalan létbe (a válás 103 fő, egyéb családi konfliktus 107 fő).

További hangsúlyos ok a különböző lakhatási formák megszűnése, ami a megkérdezettek 36%-nál szerepelt. (Albérlete megszűnt: 49 fő, saját tulajdonából, bérleményéből elűzték: 32 fő, lakbérfizetés elmaradása miatt jogviszonya megszűnt, kilakoltatták: 35 fő, eladta lakását: 29 fő, munkavégzés fejében lakott és ez a lehetőség megszűnt: 24 fő, munkaszállóról elbocsátották: 6 fő, jogcím nélküliként kilakoltatták: 10 fő, szolgálati lakása megszűnt 10 fő.)

Az egyéni felelősséget felvető, devianciákra kérdező válaszlehetőségek aránya alatta marad az egész társadalomra vetített adatoknak. (Alkohol: 14 fő > 2%!, játékszenvedély: 4 fő > 0,07%!).

A vártnál kisebb mértékben jelölték meg okként az egyéb szociális intézményeket, vagyis az adatfelvétel szerint nem jellemző az, hogy ezen intézmények embereket küldenének el.

A régióban élő hajléktalan emberek szociológiai életmódbeli jellemzői

A régiós vizsgálat alapján a férfiak aránya: 80.5%, míg a nőké: 19.5%, ami alacsonyabb, mint az országos átlag.

A régiós populáció korösszetételét vizsgálva szembetűnő, hogy a fiatalok aránya alacsonyabb, mint az országos átlag. (20 29 év között 10.5%). A válaszolók többsége a közép-korosztályhoz tartozik (40 49 év között van 22,6%, míg 50 59 év között 32,6%-uk). A hatvan év felettiek aránya 16,3%.

A régióban élő hajléktalan emberek 70%-a született a régiót alkotó három megye valamelyikében.

A téli időszakban a szállásokon megjelenő hajléktalan emberek közel 40%-a tudja éjszakáit átmeneti szállón, 20%-a éjjeli menedékhelyen, további csaknem 12% idős hajléktalanok otthonában tölteni.

A fennmaradt 28% a következők szerint oszlik meg: az intézményeken kívül maradottak 5.5%-a albérletben, illetve bejelentett lakásban (5.3%), 2.63% pedig hosszabb-rövidebb ideig utcán tölti a telet.

A lekérdezés adatai alapján a régióban a lakhatást tekintve a nyári adatok a téliekhez viszonyítva nagy eltérést nem mutatnak. Az azonban megfigyelhető, hogy az ellátó rendszerre nehezedő nyomás nyaranta csökken, ez leginkább az éjjeli menedékhelyekre igaz, ahol a téli számokhoz képest 10%-os a csökkenés. Ez a 10% a közterületen lakók számát gyarapította.

A régió hajléktalanjainak iskolai végzettségére az alábbiak jellemzők:

a többséget (47%) azok alkotják, akiknek iskolai végzettsége nem több nyolc általánosnál

szakmunkás végzettséggel bír 34%

érettségivel vagy annál magasabb végzettséggel 16%

A régióban élő hajléktalanok közül kevesebb, mint felének van munkahelye (47%). Ez nem tűnik soknak, ha azonban az egész populáció számából levonjuk a valamilyen rokkantsági fokban érintettek számát (190), láthatjuk, hogy nem "dologtalanokkal" van dolgunk.

A munkát vállalók kicsivel több, mint fele dolgozik betanított munkásként, 11,5%-uk segédmunkásként, szakmunkát alig 4% végez.

A régióban élő hajléktalan emberek egészségi jellemzői

A felvételkor kitöltött, betegségekre vonatkozó kérdéscsoport válaszai szerint a megkérdezettek legnagyobb arányban pszichiátriai és szenvedélybetegségekben szenvedtek (arányuk 25,4%).

A szív- és érrendszeri betegségek aránya 19,2%, vagyis csaknem minden ötödik megkérdezett szenved ilyen jellegű betegségben.

Egy csoportba vontuk a mozgáskészséggel kapcsolatos betegségben szenvedőket és a segédeszközökre szorulókat. A reumatológiai kezelést igénylők (12,05%) és a mozgásszervi sérültek (17,7%) közül mozgást segítő eszközökre - hónaljmankóra 3,7%-nak, járókeretre 1,7%-nak, kerekes székre további 1,7%-nak - összesen 7,1%-nak volt szüksége. Talán ide tartozik a látást javító - és így a mozgást is segítő -szemüvegek igénye is, amely 16,2%-val önmagában is jelentős adat.

A légzőszervi betegséggel küzdők aránya 14,3%. Idegrendszeri problémákkal 11,1% küzd.

Az emésztőszervi betegséggel küzdők aránya 8,8%. Az emésztőszervi panaszokkal összefügghet, hogy a hajléktalan emberek 4,9%-a igényelne fogpótlást.

Az egészségügyi ellátórendszeren belül a tüdőgondozóba történő beutalás a leggyakoribb (38,4%). Furcsa ellentmondás, hogy a betegségfelmérésnél mindössze 14,4% jelzett légzőszervi problémát. Több mint negyedük számára (26,4%) alkoholelvonó kezelés szervezését kellett megkezdeni.

A hajléktalan emberek ellátására létrejött intézményrendszer a régióban

A régióban a hajléktalan ellátó szervezetek nyilvántartása és tapasztalatai alapján 1110 hajléktalan ember fordul meg. Ez az adat valószínűleg nem a teljes hajléktalan populációt jelzi, hisz a kistelepülésekről és az ellátó rendszerek látószögéből kieső településekről nincsenek a szervezeteknek adatai.

A régióban hét településen működik hajléktalan ellátó intézmény. A hajléktalan emberek ellátására 731 ágy áll rendelkezésre, ebből a családok átmeneti otthona 80 ággyal működik. A nappali melegedők 170 férőhelyen képesek fogadni a hajléktalanokat.

Ellátási kötelezettség teljesítése a Nyugat-Dunántúli régióban

A táblázatban jelzett adatok alapján a régióban 13 település kötelezett az Szt. szerint ellátásra. Közülük 6 településen semmilyen, hajléktalan embereket ellátó intézmény nem működik. A régióban a megyeközpontok az elmúlt években kiépítették a teljes ellátórendszert, így ezekre a településekre jelentős ellátási teher nehezedik.

Az intézmények állaga, állapota a régióban az elmúlt években jelentős minőségi változáson nem ment át. Hiányoztak a felújítási-beruházási programokhoz szükséges források. Különösen rossz tárgyi feltételek között dolgoznak és fogadják a hajléktalan embereket Sopronban és Nagykanizsán.

Innováció, válaszok a problémákra

Az elmúlt években a régióban a hajléktalan embereket ellátó intézmények közül Győrben és Szombathelyen foglalkoztatási programok indítására került sor. Több intézmény próbálkozott reintegrációt célzó lakhatási programok indításával, továbbá rehabilitációs programokkal.

E programok fenntarthatóságát komolyan veszélyeztetik a jelenlegi finanszírozási formák, így csak ott képesek fenntartani a programokat, ahol pályázati forrásokkal, vállalkozással a bevétel kiegészíthető /Győr, Szombathely/.

2003. évben a régióban megkezdte működését a Diszpécser Szolgálat, amelynek tevékenysége hozzájárul a hajléktalan emberekről szerzett információk bővüléséhez.

A hajléktalan embereket ellátó szervezetek módszertani támogatására Régiós Módszertani Intézményi kinevezést kapott a SAVARIA REHAB-TEAM Kiemelkedően Közhasznú Társaság /Szombathely/.

A SAVARIA-REHAB TEAM Szociális Szolgáltató és Foglalkoztatási Kiemelkedően Közhasznú Társaság által ellátott hajléktalan emberek szociológiai, demográfiai jellemzői, foglalkoztatási adatai

A nyugat-dunántúli régióban 4 nappali melegedő működik, Szombathely, Zalaegerszeg, Győr, Mosonmagyaróvár városokban. Vas megyében nappali melegedő csak a megyeközpontban létesült, így jelenleg ez az egy 20 férőhelyes intézmény próbálja ellátni a megyéből, a régióból és az ország különböző pontjairól a városban megforduló hajléktalan embereket. A régióban a hajléktalan embereket ellátó szervezetek 2003 évben 1110 hajléktalan emberrel kerültek kapcsolatba. (Ez az adat nem tartalmazza az ellátók látószögébe nem kerülő kistelepüléseken meghúzódókat.) A Vas megyében megforduló hajléktalan emberek száma egy évben megközelíti a 300 főt. Téli időszakokban 180 200 főt regisztrált társaságunk. Őket a szállásnyújtó rendszerekben (éjjeli menedékhely, átmeneti szállás, otthonház, hajléktalanok otthona, lakások, nappali melegedő) folyamatos nyitva tartás és 100 % feletti kihasználtság mellett képes csak a szervezet ellátni. A projekt elsődlegesen a nappali melegedő, az éjjeli menedékhely szolgáltatásait igénybevevő klienseket, továbbá az utcán élőket szólítja meg, de a rehabilitációs programokba be kívánja vonni azokat az átmeneti szálláson élő embereket is, akik egészségi állapotuk és szociális kompetencia hiányuk miatt önálló életvitelre még nem képesek, továbbá munkaerőpiacra történő kivezetésük csakis foglalkoztatási programok segítségével lehetséges.

A Segítőház és az utód SAVARIA REHAB-TEAM KHT. adatai 1998-2003.

Hajléktalan emberek foglalkoztatási adatai 2003.év

A hajléktalan emberek száma, a városközpontra nehezedő szolgáltatási kényszer, továbbá az igénybevevők megnövekedett igényei, a hajléktalan emberek munkaerőpiaci helyzete szükségessé teszi nappali központ létesítését, s új típusú szolgáltatásokkal való bővítését. A tervezett szolgáltatások csökkenteni kívánják az egyén másoktól való függőségét, s képzési és foglalkoztatási projekteken keresztül segítséget nyújtanak ahhoz hogy az egyén élete a munka világában normalizálódjon. E cél elérése érdekében a szervezet mozgósítani tudja a rehabilitáció és re-integráció területén gyakorlatot szerzett munkatársakat, partnereket, valamint azokat a programokat, amelyek ez ideig is a munkaerőpiaci, társadalmi integrációt szolgálták. A projektet eddig a szervezet azért nem tudta kiteljesíteni, mert a nappali melegedő infrastruktúrája a programok lebonyolítására alkalmatlan, szűk kapacitású.

A hajléktalan emberekre vonatkozó országos, és nyugat-dunántúli adatok, továbbá a SAVARIA-REHAB TEAM Kht. eddigi tapasztalatai és adatai tükrében igazolható, hogy a hajléktalan emberek munkaerőpiaci és társadalmi integrációja egészségi, mentális, pszichés állapotuk miatt csakis a fizikai, szociális és foglalkoztatási rehabilitáción keresztül valósulhat meg. Erre a jelenleg működő hajléktalan embereket ellátó intézményrendszer nem képes. Olyan új típusú szolgáltatásokat nyújtó nappali ellátásokra is szükség van, ahol megvalósul e célcsoport képessé tétele az önálló életvitelre, lehetőség nyílik a foglalkoztatáshoz szükséges képességek és készségek visszaállítására, fejlesztésére, továbbá partneri együttműködésben elindul a határterületekkel való közös gondolkodás és cselekvés.

A társaság tapasztalatai

A társaság 1995 óta foglalkoztat hajléktalan embereket, kezdetben intézményen belüli foglalkoztatással próbálkozott, amiről rövid időn belül kiderült, hogy nem segíti a munkaerőpiaci re-integrációt. 1997-től az elsődleges munkaerőpiaci szereplőkkel együttműködve próbáltunk munkahelyeket teremteni. E próbálkozások következtében néhány hajléktalan ember kilépett a munkaerőpiacra, de a többség pszicho-szociális támogatás nélkül erre képtelen volt, vagy súlyos kudarcokat szenvedett, ami tovább növelte hátrányaikat. A társaság a hajléktalan emberek szociális és foglalkoztatási rehabilitációjában elszenvedett kudarcok kezelésére rehabilitációs programokat indított, amelynek célja a szociális kompetenciák hiányának megszüntetése, a munkaképesség javítása volt. A komplex képzési és foglalkoztatási projektek igazolták, hogy rehabilitáció nélkül nem valósulhat meg a re-integráció, a re-integrációhoz viszont szükség van olyan források koncentrációjára, amelyeket nem csak a szociális szféra birtokol.

Összeállította: Horváth Olga, SAVARIA REHAB-TEAM Kht. ügyvezető igazgató