|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
||||||||||||||||||
Összehasonlító közgazdaságtan
A modern gazdasági rendszerek:
piacgazdasági - tervgazdasági modellek:
Kelet-Európában 50-70 évig működött, ma sem teljes, tiszta a piacgazdaság
Piacgazdasági modellek
Fejlődési fázisok:
I. Indulás, klasszikus tőkés árutermelés (ebből nőnek ki a XX. századi rendszerek, modellek)
II. Részvénytársasági árutermelés (monopol kapitalista rendszer, monopóliumok, részvénytársaságok által uralt modellek) 1933-ig, a II. világháborúig
III. Vegyesgazdaságok, állammonopol-kapitalizmus (az állam szerepe megnő, tulajdonosként és koordinátorként)
Tervgazdasági modellek
I. Klasszikus modell
II. Megreformált modell
Klasszikus tőkés árutermelés modellje
Kialakulása
XIX. század közepe, Nyugat-Európa, Észak-Amerika
a tőkés termelési mód uralkodóvá válik
a kereskedelmi tőke kitüntetett szerepet kap
XV.-XVI. század Nyugat-Európa
a feudális gazdasághoz képest a termelőerő fejlődése gyorsul, a kézműipar munkaeszközei tökéletesednek
a textilipar, bányászat fellendül
a gépek alkalmazása jellemzővé válik
az ipar és mezőgazdaság is fejlődik
a munkatermelékenység gyorsan fejlődik
a piaci kapcsolatok bővülnek, az árukapcsolatok szélesednek, a társadalmi munkamegosztás elmélyül
a kereskedelmi tőke fellendül, ennek eredménye a nagy földrajzi felfedezések (a világkereskedelem központja áttevődik a Földközi Tengerről az Atlanti térségre)
nagy kereskedelmi tőke halmozódik fel
a bővülő piac igényeit feudális termeléssel nem lehet kielégíteni
nagytömegű bérmunkás réteg alakult ki a bekerítések miatt, ez egy kettős értelemben szabad bérmunkás réteg
az állam segíti a f 545c23f olyamatot (kereskedelmi háborúkkal és protekcionista gazdaságpolitikával) (aktív szerepet vállal a gazdasági társadalmi folyamatok koordinációjában)
az eredeti tőkefelhalmozással kialakul a tőkés árutermelés szerkezete
Szerkezete
Egyszerű árutermelés modell:
kistermelők, saját munkával termelnek,
a termelő eszközök magántulajdonban vannak
szabad verseny
a magántulajdon rendszere megváltozik
nem saját, hanem bérmunkára épül
a többi jellemző magasabb szinten van jelen
szereplők: tőkés vállalkozó és munkás (a termelőeszközök és a munkaerő birtokosai)
tökéletes verseny (nincs aki megmondja, hogy hova fektessen be tőkét, mit, kinek termeljen)
alapja: a gazdaság atomizált szerkezete:
sok kistőkeerejű vállalkozó működik minden iparágban
egy termelő az ágazat, adott termék termelésének csak kis százalékát adja - így a kínálatot nem tudja befolyásolni (az árat sem)
ebben a helyzetben a gazdaság szereplői árelfogadók
A piaci mechanizmus működése
a piaci mechanizmus a gazdaság működésének olyan formája, amelyben az egyes fogyasztói és üzleti szervezetek a piacon lépnek kölcsönhatásba egymással, hogy megoldják az alábbi hármas problémát:
MIT? HOGYAN? KINEK?
mit, milyen mennyiségben termeljen
az erőforrások milyen allokációjával termeljen
a gazdaság, társadalom szereplői milyen arányban és formában részesedjenek a megtermelt javakból
megoldása:
az árjelzéseken keresztül oldódik meg
erősen kényszerít a fejlesztésre (a ráfordítások átlag alá szorítására)
Érdekeltség, tőke, munka allokáció
a szereplők érdekeltsége, jövedelmei:
Klasszikus és Neoklasszikus elmélet szerint: a tőkének kitüntetett szerepe van: szűkös erőforrás, aki rendelkezik vele áldozatot hoz (azzal, hogy nem fogyasztja el, hanem befekteti), ezért részesülnie kell a megtermelt javakból - a profit a tőkebefektetés méltányos haszna
Riccardo, Smith, Marx elmélete szerint: a tőke nem termel értéket, csak a munkaerő. Az értéktöbblet a munka által termelt új érték része, a profit is a munkaerő által megtermelt új érték része (a kamat és a kereskedelmi jövedelem is)
a gazdasági szereplők érdekeltségének centrumában a profit maximálás van
vállalkozó: a profit tömegét és a profitrátát is növelni akarja:
p' = ∙100
Profit
Lekötött összes tőke
egységnyi befektetett tőkére jutó haszon %-ban
a tőkeallokáció (szabad tőkeáramlás) a profitráta alakulásával értelmezhető, oda áramlik tőke, ahol a profitráta nagyobb (a tőkeáramlásnak technikai korlátai vannak, nem társadalmi, gazdasági)
idegen tőke igénybevétele csak átmeneti (a családi tulajdonú vállalatok jellemzőek a XIX. század közepéig)
kétpiacos modellnek nevezik, ezek az áru- és a munkaerő piac (csak az árupiac kompetitív, nincs tőkepiac)
a munkabér maximálásában érdekelt a munkás
a munkaerő allokációt a bérarányok határozzák meg
a XVI-XVII-XVIII. századra a munkaerő túlkínálat, a tőke felhalmozódás lassúsága, alacsony szintű koncentrációja jellemző
kevesebb a munkahely - a munkás népesség száma gyorsan nő, (nagyon rossz viszonyok, 16-18 órás munkaidő, alacsony bér)
monopszónia jellemzi a munkaerő piacot (a keresleti oldalon van monopólium)
a XVIII-XIX. században jól megoldódik az allokáció, a fejlődési eredmények türközik:
a felhalmozási ráta magasabb
a növekedési ráta 1-4% (az ókor óta stagnálás jellemző)
az állami beavatkozás nő
a munkaidő csökken, az egészségügyi feltételeket biztosítják (Angliában állami szegénysegélyezést vezetnek be)
Riccardo, Malthus ostorozza az állami beavatkozást
az állam beavatkozásának rendszer-konszolidáló funkciója volt
A felhalmozás, növekedés, ciklikusság alakulása a modellben
a fejlődés növekedése magasabb:
a nettó felhalmozási ráta 10%, a bruttó felhalmozási ráta 15%, a növekedési ráta 1-4%
az iparosítás gyorsul
a gazdasági növekedést válságok szakítják meg, ennek okai:
a termelés gyorsan bővül, beleütközik a fizetőképes kereslet korlátjába
lefelé kumulálódó folyamat (multiplikátor - akcelerátor hatás)
a beruházások csomósodása nagy szerepet játszik (a beruházást a profit motiválja, nincs egyenletes eloszlás, az újratermelődés ciklikus)
a fogyasztási cikkek piacáról indul ki a válság, később túlkereslet alakul ki, ami megindítja a fellendülést
az önszabályozó piac nem tud minden problémát megoldani, hogy válságmentes legyen a fejlődés
Részvénytársasági árutermelés
(monopol kapitalista rendszer)
Kialakulása
az 1850-1860-as évek technológiai, gazdasági folyamatainak eredményeképpen létrejön a monopoltőkés (részvénytársasági) árutermelés
változások:
a nehézipar területét érintő találmányok
1864 Martin-kemence üzembe állítása Bessemer - Siemens-Martin
1876 Telefon Bell
1879 izzólámpa Edison
1883 géppuska Maxim
1885 transzformátor Déry, Bláthy
1885-86 automobil Benz, Daimler
1895 X-sugár felfedezése Röntgen
1896 uránsugárzás felfedezése Becquerel
1898 rádium és polónium Curie házaspár
1902 villanymozdony Kandó
gyors ipari fejlődés indul be, a gazdaság átstrukturálódik
a könnyűipar (textilipar) helyett az acélipar, vegyipar, villamosipar válik húzóágazattá
feltétele: a tőke koncentrációja
a nehézipar óriási tőkét igényel
az adott időszak kulcságazataiban nagy a minimális üzemnagyság
a befektetések lassan térülnek meg
óriási tőkéknek kell előteremtődni
Tőkekoncentráció: egyes kezekben lévő egyéni tőkék a profit visszaforgatása, tőkésítése során szaporodnak
Tőkecentralizáció: a meglévő tőkék egyesülése révén nő az egyéni tőke
egymást erősítik
a termelés koncentrálódik (egy adott ágazat, iparág termelésének nagy része egy vagy néhány vállalat kezében összpontosul)
monopóliumok jönnek létre (olyan vállalati forma, ahol a szereplők megegyeznek a verseny korlátozásában, minél nagyobb monopolista profit elérésének érdekében)
Monopolista formák
a fejlődés, az összefonódás mértéke szerinti sorrendben
Konvenció időleges megállapodás, a verseny korlátozására, a megállapodások az árakra vonatkoznak, a résztvevő vállalatok megőrzik függetlenségüket
Kartell hosszabb távú megállapodás az árakra, bérekre, termelésre vonatkozóan, a résztvevő vállalatok megőrzik függetlenségüket
Szindikátus kereskedelmi kapcsolatok tekintetében értékesítési és/vagy beszerzési piacokat osztanak fel egymás között
Tröszt a tagvállalatok teljes mértékben összefonódnak, elvesztik önállóságukat, a tröszt érdekeinek alárendelik magukat
Konszern a közös tőketulajdon, pénzügyi függőségi szálak jellemzik, horizontális és vertikális irányban is tevékenykedhet (széles tevékenységi körrel rendelkezik)
Szerkezet, működés (a piaci mechanizmus működése)
a gazdaság szerkezete centralizált - a monopólium ármeghatározó, az ár nem külső adottság
a piacnak nincs kompenzáló szerepe, ez monopolista versenyt eredményez
MIT, HOGY, KINEK probléma megoldódása:
az áralakulás a monopólium pozíciójából ered, vevőként is monopol helyzetben van
a monopol ár: magas ár, vevőként pedig alacsony felvásárlási - monopszónikus helyzet
a mennyiség is monopszónikus megegyezés eredménye
a piaci automatizmusok sérülnek
a HOGYAN? Megoldása
klasszikus ár (nem tudja az átlagnál magasabb ráfordításait érvényesíteni) maradék elven
monopolista profit nem a maradékelven működik (nem összes árbevétel - összes költség), a monopólium által kalkulált profit fedezi a fejlesztés. kiadásait (célprofit ráta), a pozíciója ezt lehetővé teszi
a tevékenység nyereségessége sok mindentől függ pl. a monopólium alkupozíciójától
a piaci mechanizmusok sérülnek:
Schumpeteri hipotézis: a kutatás-fejlesztési tevékenység finanszírozásának 80%-a a nagy szervezetekből kerül ki (több, mint ötezer főt foglalkoztató)
mások szerint a nagyvállalatok az összes találmány kevesebb, mint a felét finanszírozzák, mert a nagyvállalatok e pozícióban nem érdekeltek az innovációban
kicsikre és nagyokra is szükség van az innovációhoz (a nagy forrást tud biztosítani, az 1980-as évek tapasztalatai jelzik, hogy a kicsikre is szükség van)
a modern gazdaságban a piac speciális mechanizmusai nem működnek:
kettős koordináció jellemző: piac és monopólium (saját határon belül is koordinálja a tevékenységet)
Részvénytársaságok
a XIX. század végétől uralkodó társasági forma
a tőkekoncentráció formája, vállalati, szervezeti forma, általánossá teszi a tőketulajdonosi funkció és a tőkét működtető funkció szétválasztását
Tőkeműködtető funkció: a vállalat gyakorlati, szakmai irányítása
Tőketulajdonosi funkció: stratégiai funkció, meghatározott vállalatvezetési, kinevezési, leváltási, díjazási döntések, döntés a képződő profit felhasználásáról
Tulajdonosok a hosszú távú profitmaximalizálásban, az osztalék növekedésében érdekelt
érdeke a költségek csökkentése (a bérköltség - ezen belül a menedzserek és az alkalmazottak bérének csökkentése)
dönt a tőkeallokációról, a szerkezet átalakításáról, a menedzserektől kapott információk alapján
Menedzserek a saját hatalmi pozíciójának stabilizálásában, jövedelme növelésében érdekelt
érdeke, hogy a profit stabilan nőjön (több profit visszaforgatását akarja, a képződő jövedelem felhasználásra fordítását, ezért nem érdeke az osztalék növekedése)
jó manipulatív pozíció (helyzete, szaktudása alapján képes a tulajdonosokat manipulálni)
Galbraith szerint a hatalom átment a menedzserek kezébe a részvénytársaságban
Alkalmazottak a bér és ilyen jellegű jövedelmek maximalizálásában érdekelt, a munkaerőpiac szelídült, jelen vannak az érdekképviseleti szervek, a szakszervezetek
A részvénytársaság sajátos magántulajdont megtestesítő forma: kollektív magántulajdont. Kollektívan hoznak döntést, a részvényhányad alapján. Az irányító (ellenőrző) paketthez sokszor 5-10% is elég lehet.
Már nem családi tulajdonon alapul, ekkora társasági forma idegen tőke alkalmazása nélkül nem működőképes.
4 piacos modell: árupiac, tőkepiac, munkaerőpiac, menedzserpiac (a munkaerőpiac szigorúan elvált része).
A felhalmozás, növekedés, ciklikusság alakulása a modellben
a gazdaság hallatlan gyors növekedésbe kezd:
felhalmozási ráta: 20-25%
a növekedési ütem gyorsan emelkedik
gyorsan nő a technikai, műszaki fejlődés
a GDP növekedés üteme is gyorsan emelkedik
gazdasági válságok törik meg a fejlődést, 1873 nyitja, 1929-33 zárja a válságok sorát, melyek a beruházási javak piacáról indulnak
nem teljes kapacitás-felhasználás mellett dolgoznak a vállalatok (hogy az árat ne szorítsa le a túl sok termék)
a fejlesztést, beruházást nem fogják vissza, ezzel a lekötött tőkemennyiség emelkedik, de a termelést nem növelik
a nyereség nem nő annyira, mint a lekötött tőke, ezzel a profitráta csökken
felesleges, ki nem használt kapacitásokkal rendelkeznek
beindul a spirál, ami a válságot generálja, a depresszió hatására a lekötött tőke csökken, a nyereség nem nő, de olyan ütemben csökken a lekötött tőke, hogy a profitráta nő
Összegzés
a kettős koordináció sem tud megfelelő megoldást a termelési tényezők allokációjára (mint a klasszikus sem)
Vegyesgazdaságok
A II. világháború után kialakult rendszerek Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban
a kormánynak és a piacnak jelen kell lennie a gazdaságban
Mitől vegyes?
az állam kettős értelemben van jelen: koordinátorként, szabályozóként (emellett a piac koordinációs szerepe is megmarad)
tulajdonosként is szerepet vállal a gazdaságban
ok: HATÉKONYSÁG, IGAZSÁGOSSÁG, STABILITÁS
hatékonyság:
a modern gazdaságot óriási szervezetek, mamutok uralják, a piac láthatatlan keze nem tudja allokálni az erőforrásokat, a piaci koordinációt ki kell egészíteni
az externáliák kezelése (negatív, pozitív külső hatások)
stabilitás:
az állam feladata a komoly válságok kivédése, elviselhető infláció, munkanélküliség, ennek érdekében a piaci koordináció kiegészítése
igazságosság
komoly jövedelmi, vagyoni differenciálódás kiküszöbölése
polgári eszmék megvalósítása csak redisztribúcióval lehetséges
A jóléti államokban valósul meg
Szerkezeti változások a II. világháború után
vegyesgazdaságok - állammonopol kapitalista rendszerek - posztindusztriális társadalom
értelmezhető részvénytársasági árutermelésként, a gazdaságot mamutok uralják
|
Cégenkénti átlagos forgalom (1000$) |
Az üzleti szervezet
formái (USA)
2000 Részvénytársaság
1000
Társulások
Egyéni vállalkozók
25 50 75 100
Az összes cégek százaléka (%)
tőkekoncentárció - tőkecentralizáció folyamatának folytatódása a II. világháború után
50-60-es évek: 3. fuzionálási hullám
a vállalkozások széles profilban terjeszkednek (profilidegen vállalatokat vásárolnak)
új típusú konszern körvonalazódik, ez a KONGLOMERÁTUM
a konszern horizontális terjeszkedésével alakul ki, diverzifikált struktúrát hoznak létre (szerteágazó, széles profil jellemző rá)
a legkorábban, leggyorsabban koncentralizálódó ágazatokból jön létre, a profit ott felhalmozódott, az ágazat túlkoncentrálttá vált máshol kell befektetni a profitot
más országokban saját tevékenységi körbe (multinacionális cégek)
saját országokban profilidegen vállalatokba
híradástechnika, vegyipar, textilipar - az 1960-as évek technológiai forradalma; az új technika, technológia térhódításának helye
a gyors technológiai, műszaki változásokhoz így tud alkalmazkodni, hogy ne az ágazati ingadozásoktól függjön fennmaradása
mi integrálja egésszé a konglomerátumot: a tudományos kutatás, marketing tevékenység, számítógépes adatfelhasználás, az olyan tevékenységek jelentősége nő, melyeknek nagy a tőkeigényük, mert ilyen profilban gazdaságosabban működtethető (pl. a kutatások mellékeredményeit fel tudják használni)
a tőke megtalálta a szervezeti formát, amivel a technika kihívásaira választ tud adni
Egyéb dekoncentrációnak látszó folyamatok a II. világháború utáni években
1970-es 80-as évek
bedolgozó - összeszerelő vállalati forma kezd elterjedni (Japánból)
az 1970-es évek válságai, a mikroelektronika, informatika forradalma felveti, hogy a nagyvállalatoknak rugalmasabbnak kell lenni
sok beszállítót és sok kis céget alkalmaz értékesítési körében - ebből úgy tűnt a kisvállalkozóké a vezető szerep
a nagyvállalat erejét növeli (versenyezteti őket, a kisvállalatok mozgékonyabbak, mobilabbak), költségkímélő formula, közvetve a tőkekoncentrációt segítő folyamat
sajátos munkamegosztás: a kicsik részegységeket állítanak elő, de a kulcsegységeket még mindig a nagyok állítják elő
a vállalkozáson belül vállalkozások működtetése (mint új érdekeltségi rendszer). Jelentése: a vállalati szervezet érdekrendszerének fejlődésének eredménye
a modern technika az önálló alkotó munka jelenlétét feltételezi, taylor-i módszerrel nem szervezhető meg kreatív munka
pl. Volvó gyárban autonóm munkacsoportokat hoztak létre: 10-12 munkás önálló feladatokat és pénzt kap, oldják meg határidőre, saját belátásuk, képességeik szerint
a vállalat nyereségközpontú egységekből épül fel
új munkaszervezési, bérezési, ösztönzési eljárás alkalmazása a hatékonyság érdekében
Erőforrás allokáció - HATÉKONYSÁG
külső gazdasági hatásokat kell kezelni
a cégek, emberek költségeket, előnyöket okoznak egymásnak anélkül, hogy fizetnének érte (ez az externália)
negatív: környezetszennyezés
pozitív: találmányok hasznosítása, közjavak köre (oktatás, közbiztonság)
az államnak bele kell szólnia az erőforrás allokációba:
reguláció: a szabályozás azon típusa, amikor a vállalatok, háztartások mikroszintű döntéseit közvetlenül is szabályozzák
közvetlen állami beavatkozás
trösztellenes törvények: cél: a monopolizáltság szétszabdalása, részekre bontása, versenyellenes magatartás, tevékenység akadályozása, tiltása (piacfelosztás, ármegállapítás tiltása)
ár és termelésszabályozás
természetes monopóliumok szabályozása (természetes monopólium: a modern gazdaságban vannak területek, amit szükségszerűen egy cég tart a kezében pl. áramellátás, közlekedés.), az állam feladata a fogyasztói érdekek védelme (olyan ár alkalmazására kényszeríti a monopóliumot, hogy a társadalom nagy része igénybe vehesse, de a terület rentábilis maradjon)
környezetvédelem, munka- és egészségvédelem szabályozása
az 1960-70-es évektől előtérbe kerül a környezetvédelem pl. szigorú környezetvédelmi normák előírása
Dereguláció - szabályozók leépítése
okai:
szabályozás túlzottan elburjánzott, hozzá alkalmazkodtak a vállalatok (a nem kívánt magatartást folytatják)
monetarista ellenforradalom: Friedman előtérbe kerül - az állam vonuljon ki a gazdasági folyamatokból
a reguláció túl sokba kerül
a piacot, versenyt védő intézkedések, az ár és termelésszabályozás a piacot, versenyt helyettesíti
a környezetvédelem, munkavédelem szabályozása a piacot korlátozza
a dereguláció a piacot erősítő intézkedések sora
a modern gazdaság a piaci és az állami szabályozás együttesével oldható meg
állami finanszírozással lehet az erőforrás allokációt megoldani
a nehézipar (bányászat, kohászat, acélipar), hadiipar, posta, vasút, légitársaság, hajóipar a legkorábban koncentrálódott iparágak, nem működtethetőek rentábilisan, vagy a társadalom szempontjából fontos, hogy az állam működtesse
1970-es évek második fele: Nyugat-Európai privatizációs hullám:
oka a monetáris ellenforradalom, az állami vállalatok alacsony hatékonysága
A kiforrott részvénytársaságok, szerepük a piaci mechanizmus módosításában
Galbraith: Új ipari állam
hagyományos (vállalkozói) részvénytársaság az a szervezeti forma, ami módot ad a tőketulajdonosnak a hatalom gyakorlására
kiforrott, érett részvénytársaság a tőketulajdonos helyébe a technostruktúra lép
technostruktúra: magasan kvalifikált szakértői gárda, megfelelő információval, speciális szaktudással rendelkeznek (vezető menedzserek)
a II. világháború utáni ipari rendszerek társadalmak alapzatai a kiforrott részvénytársaságok
Ipari rendszer a gazdaság azon szektora, amelynek a nagyvállalati forma jellemzője
szerkezet felépítés: hierarchikus működés, lassú, nehézkes, bizottsági munka révén valósul meg, a technostruktúra tagjai tanácskoznak, nincs olyan, aki rálát mindenre, bizonyos döntésekbe a tulajdonosi réteg bele se lát
DE: a menedzsereket részvényben javadalmazzák, bekerülnek a tulajdonosok exkluzív klubjába, megmarad a profit motiváció
A specifikus kereslet irányítása, ellenőrzése
a modern gazdasági rendszerben a piaci mechanizmus torzul
a működés kockázata csökken, okai:
a tevékenység tervezés, stratégiai tervezés hosszú és középtávon
a piac, a piac szereplőinek irányítása, manipulálása
a kockázatot csökkenti, ha a saját igényeknek megfelelően irányítja a vállalat a piacot
megdőlt, hogy a fogyasztó voltaképpen a király - nem dönthet szabadon (a nagy szervezetek irányítják a társadalom, a kultúra, az egyén döntéseit), az állami tevékenységek is a nagy szervezet céljait szolgálják
Stabilizáció
a neoklasszikus iskola szerint az összhang spontán módón a piaci mechanizmusok által valósul meg, az ár-bér spontán mozgása nagy szerepet játszik benne. Ez a szemlélet a XX. század első évtizedében mérvadó volt.
munkanélküliség a piacgazdaságra nem jellemző - csak önkéntes lehet
a gazdaságot teljes foglalkoztatás-egyensúly jellemzi
az 1929-33-as válság bebizonyította, hogy ezek a nézetek nem állják meg a helyüket.
1936 Keynes: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete című könyvének megjelenése
nem Eukleideszi közgazdaságtan - új, tapasztalati alapokra helyezi a közgazdaságtant:
nincs teljes foglalkoztatás
a gazdasági növekedésben nagy szerepet játszik a fogyasztás a kereslet (multiplikátor hatás), beruházások (akcelerátor hatás)
a modern gazdaságban az árak-bérek nem spontán módón alakulnak egy nagy szerv alakítja, megegyezések, tárgyalások eredményeként alakul, nem követik a piaci mechanizmusokat, ezzel a piac ellenőrző szerepe megszűnik, és a gazdasági egyensúly felborult
a makróökonómiának befolyásolni kell a kibocsátást (a neoklasszikus iskola szerint a makróökonómia nem befolyásolja a GNP-t) az összkereslet alakításának eszközei a kereslet, beruházás
a New Deal-ben valósul meg, megoldást jelent a válságból való kilábalásra, kimozdítja a gazdaságot a holtpontról, mindezt a kereslet oldaláról teszi.
a II. világháború után elfogadott, alkalmazott gazdaságpolitika lett a globális kereslet szabályozása
A globális kereslet szabályozása
a II. világháborúig nagy volt a ciklikusság, nagy kilengések voltak a gazdaságban
a Keynes-i időszakban a ciklikusság szelídült, kisebbek az amplitúdók
mióta a Keynes-i filozófia alapján irányítják a gazdaságpolitikát a ciklusok kézben tarthatóak
az 1970-es évekig domináns filozófia maradt (a monetarista ellenforradalomig)
A makroszintű folyamatok stabilitását szolgáló gazdaságpolitika
az aggregált kereslet szabályozásán keresztül hat a reálkibocsátásra
a beruházási javak piacán a nagyobb kilengések vannak, mint a fogyasztási cikkek piacán (az akcelerátor hatás miatt)
az 1970-es recesszióban a ciklus amplitúdója kicsi
a fogyasztási cikkek termelése nő
a beruházási tevékenység ingadozása 10%
ütemváltozás alig észlelhető
következtetés: az állótőke javak termelését kell egyenletessé tenni - ez a ciklusok alapja
Az anticiklikus gazdaságpolitika összetevő elemei
az adózás, közkiadások alakításán keresztül hat az állam a makrofolyamatokra, hogy csökkentse a konjunktúraciklus kilengéseit és növelje a foglalkoztatást, stabilizálja az árakat
a GNP 30-60%-a átfolyik a költségvetésen (az adók révén), ezen keresztül az állam a legnagyobb fogyasztó
a kormányzati kiadások a GNP %-ában, néhány országban:
Svédország: 60-70%
Franciaország: 50-60%
Nagy Britannia: 50%
Egyesült Államok: 30-40%
Automatikus - beépített válságellenes intézkedések (első védelmi vonal)
azok a védelmi eszközök, melyek a kormány beavatkozása nélkül a konjunktúraciklusok kisimításának irányába hatnak
progresszív jövedelem adóztatás rendszere
konjunktúra idején a gazdasági szereplők több jövedelemhez jutnak, aminek nagyobb hányadát szívja el a költségvetés
dekonjunktúra idején a gazdasági szereplők kevesebb jövedelméből kevesebbet szív el az állam
bér és transzfer jellegű kifizetések, munkanélküli segélyek
a költségvetés kiadásainak 50%-át, a GNP 15-30%-át teszik ki
fix jövedelem a gazdaságban, amit fogyasztásra költenek, ezzel fix (fogyasztói) kereslet
beruházásokat indukál
stabilizáló hatással bír: ha a konjunktúra csökken, ezek a tételek nőnek, plusz keresletet pumpálva a gazdaságba (a munkanélküli segély, transzferek recesszió idejében nőnek) így a dekonjunktúra nem tud kibontakozni
állami megrendelések
pl. csúcstechnológia finanszírozása, katonai kiadások, ezen kiadások alakulása az USA-ban:
|
Év |
A katonai kiadások a költségvetés százalékában |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
ma 30% jellemző a fejlett országokra
konjunktúraciklustól független, biztos beruházást indukál, biztos jövedelem, biztos kereslet
Diszkrecionális költségvetési politika eszközei (második védelmi vonal)
a gazdaság mindenkori trendjeit figyelembe véve alkalmankénti beavatkozásokkal egészíti ki az automatikus stabilizátorok hatását
közmunka-foglalkoztatás (beruházás, foglalkoztatás nő, növelve a keresletet), megvalósulása hosszú távú, ha elhúzódik és hatása a konjunktúra alatt bontakozik ki (rátesz egy lapáttal) - destabilizáló hatású
jóléti kiadások (recesszióban a szegénység jobban érzékelhető, ezeknek a rétegeknek juttatott jövedelem pótlólagos keresletet támaszt, a szokásos transzfereken túl jövedelmet jelent a recesszió által sújtott rétegeknek, problémája: kilábalás után népszerűtlen visszavenni)
adókulcsok változtatása
adócsökkentés a recessziót nem engedi kibontakozni
adónövelés visszafogja a konjunktúrát
visszájára fordulhat, ha kimenekül az ország a recesszióból újra emelni kell
állami megrendelések (a válsággal sújtott ágazatot az állam kihúzza a bajból állami megrendelésekkel, a foglalkoztatás megmarad, jövedelmek képződnek (kereslet), a recesszió elmélyülését elkerülhetővé teszi)
Monetáris eszközök (pénzügyi eszközök)
a modern gazdaságban a pénzügyi folyamatok szerepe megnőtt, a monetáris politika eszközei csak akkor hatékonyak, ha a fiskális politika kereteibe illeszkednek. A fiskális eszközök gyakorlásának meg kell teremteni a fedezetét, a pénzpolitikával alá kell támasztani
pont akkor kell kiadásokat eszközölni, amikor a bevételek csökkennek, ez deficitet eredményez
recesszió időszakában az olcsópénz, konjunktúra időszakában a drágapénz politikáját kell folytatni
a pénzfolyamatok élénkítésének eszközei: (alacsony kamatláb)
rediszkontláb politika: a rediszkontálási kamatláb csökkentésével a hitel olcsóbb lesz
kötelező tartalékráta politika: kötelező tartalékráta csökkentésével nagyobb hitelteremtési lehetősége lesz a kereskedelmi bankoknak
nyílt piaci műveletek: állami értékpapír kibocsátásával a korábbi pénzkészlet csökkenthető
a konjunktúra szabályozását megoldják, de a fiskális politika keretei közé kell szorítani őket, a fiskális politikának monetáris oldalról meg kell teremteni a feltételeit
a monetáris szféra a fiskális eszközöket kiegészíti
A gazdaság stabilitását szolgáló egyéb tényezők (a fiskális és monetáris eszközök kiegészítő eszközei)
gyorsított leírások rendszere: részben költségvetési, politikai eszköz az állótőkék fizikai és erkölcsi elhasználódását meghatározó amortizációs kulcsot lehet használni
Egy gép bruttó értéke 1000, Ft, a gép 10 év alatt használódik el, amortizálódik le; értékcsökkenése:
|
Év |
Lineáris leírás |
Gyorsított leírás |
|
1. év |
|
|
|
2. év |
|
|
|
3. év |
|
|
|
4. év |
|
|
|
5. év |
|
|
|
6. év |
|
|
|
7. év |
|
|
|
8. év |
|
|
|
9. év |
|
|
|
10. év |
|
|
|
Halmozott |
|
|
|
Maradvány |
|
|
A gyorsított leírásnál:
- az első években a könyvelt amortizáció nagyobb, mint a tényleges amortizáció, tehát a vállalkozás több költséget érvényesít, és a profitja kisebb, mint a tényleges à adókedvezmény
- az 5. évtől a könyv szerinti profit nagyobb, mint a tényleges profit, mert a vállalkozás kevesebb amortizációs költséget tud érvényesíteni, mint a tényleges (nem létező nyereség után is adót kell fizetni)
- a beruházás 5. évben való lecserélésére ösztönöz
ösztönöz, hogy ne 10 évenként ruházzanak be, a beruházások egyenletes elosztását okozza, így anticiklikus hatású
gyors technikai fejlődést eredményez, a gyakoribb cserére való ösztönzés
állami vállalatok, állami vállalati szektor
a modern gazdaságban az összes beruházások 15-30%-a az állami szektorban valósul meg
az állami vállalati szektor ott működik, amely ágazat nem rentábilis, nem profitorientált, tehát ezen állami beruházások függetlenek a profitrátától, a konjunktúraciklusoktól, ezért stabilizáló a hatásuk
komoly beszállítói körrel, a kibocsátási oldalon is komoly kapcsolatokkal rendelkezik, ezek tevékenységét is stabilizálja
"szabálytalan" gazdaságpolitikai eszközök
a ciklikusság nem szüntethető meg, csak az amplitúdója csökkenthető,
csomagjai: fegyverkezési kiadások, fizetési mérlegproblémák kiegyensúlyozása
aszinkronitást visz a gazdaságba, az alaphullám mellé más mozgást generál:
Alaphullám "szabálytalan" eszközök
által generált hullám
eredmény
például:
háborús, fegyveres konfliktusba beleszólás és fegyverkezésre kiadások, hatására a lefelé irányuló hullám nem lesz olyan éles
ha a gazdaság felszálló ágban van, jól jön az import visszafogása: lefelé irányuló mozgás
modern tőkésgazdaság szerkezete
a foglalkoztatottak nagy része a tercier szektorban van foglalkoztatva (60%), a fejlett országokban már évtizedek óta, és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 3% alatt
a szolgáltatások egy részét az állam tartja fenn, oktatás, egészségügy, bürokrácia független a konjunktúraciklusoktól, a szolgáltatóipar nem konjunktúra érzékeny
a legtöbb szolgáltatás kereslete nem jövedelem-rugalmas
ha a jövedelem csökken, a szolgáltatásokat továbbra is igénybe veszik, míg a klasszikus fogyasztási cikkek iránti kereslet csökken
az emberek nagy része olyan iparágban kap fizetést, ami nem konjunktúra érzékeny
a monetárisok az 1960-as évek közepén előretörnek
az 1970-es évek a monetáris ellenforradalom ideje, érveik: az inflációt indukálja a fiskális politika, a konjunktúra csillapítása, a gazdaság élénkítése a gazdaság vitalitásának a keresletnek a visszafogása
a vádak alapja:
az inflációs időszak az 1960-as években keletkeztek: az angol stop-go politika inflációt is okoz
az 1970-es évek első felében a Keynesiánus gazdaságpolitika összedől, mert kezelhetetlen válság, infláció alakult ki
oka, hogy az 1970-es évek világgazdasági válsága más jellegű, mint az eddigiek, a válság 1973-75-ben tetőzött, az ipari termelés csökkent, az infláció és munkanélküliség gyorsan nőtt; 1976-79-ben különös növekedés kezdődött, a gazdaság élénkült, a fejlődés beindult de az infláció és munkanélküliség magas, 1980-1982 stagfláció: stagnálás és infláció, 0-1%-os növekedés, 10% feletti infláció
ez eredményezte a kínálat oldali gazdaságpolitika előretörését, a monetárisok célkitűzései:
a (középtávú) növekedés feltételeinek megteremtése
az inflációt tartják fő veszélynek és nem a munkanélküliséget
az aggregált kínálat szabályozására törekszenek, a kínálatot egyengetni kell, adócsökkentést tartanak szükségesnek
A monetarizmus lényege:
a nominális GNP szempontjából alapvető szerepe a pénzkínálatnak van:
Fisher egyenlet: MV=PQ
PQ = GNP, V állandó, az M (a forgalomban lévő pénzmennyiség) mozgatja a GNP-t
az állam megzavarja a piaci automatizmusok működését, a kormányzati beavatkozások elkerülésével az egyensúly helyreállítható: az M-nek állandó, szigorúan kiegyensúlyozott ütemben kell nőni, hogy a GNP-t stabilizálja, ennek érdekében dereguláció következik be a gazdaságban
Jóléti állam
a vegyes gazdaságokhoz tartozik.
Kialakulása
1800-as évek
az 1830-as évek Angliai állami intézkedések a munkaerő folyamatokat érintik (munkássegélyezés), az 1860-80-as években másutt is történtek hasonló intézkedések
Bismarck: kötelező betegbiztosítási rendszer bevezetése
Franciaország: részleges nyugdíjrendszer
Európában ingyenes és kötelező oktatási rendszer kiépítése
a jóléti törekvések nem nagyon fejlődnek, kivétel a New Deal, ami tartalmaz jóléti kiadásokat is
Franciaországban a népfront kormány hozott hasonló intézkedéseket (1936)
a totalitárius rendszerek átfogó szociálpolitikával rendelkeztek
a jóléti állam kiépült, rendszerré vált
a monarchikus rendszerekben alakult ki a leggyorsabban (itt volt a legnagyobb szükség a legitimációra), intézményi oldalról felkészültebbek (kiépítettebb bürokráciával rendelkeztek, ami segíti a jóléti rendszer kialakulását)
összefügg a gazdasági, társadalmi fejlettségi szinttel: a piacgazdaság, a tőkés fejlődés eredményeképp jön létre (nem automatikusan)
az iparosodás, kapitalizáció időszakában emberek áramlanak a városokba, behurcolják a társadalmi problémáikat (lakás, betegellátás, öregek, gyerekek ellátása - ezt súlyosbítja, a régi falusi összefogás hiánya) - a társadalomnak választ kell adni a problémákra
a tűrhetetlen állapotok állnak a jóléti társadalom kiépülése mögött, célja a baloldali mozgalmak kezelése, példák:
1942 Anglia: a népi nemzeti összefogást erősíti
1980-as évek dán miniszterasszonya szerint: "kevésbé költséges, mint az elnyomó eszközök (.) alkalmazása"
A jóléti állam funkciói, eszközei
az államnak az elesettek minimális létbiztonságát kell biztosítani, elviselhető feltételeket kell teremtenie
később: átlagos feltételeket kell biztosítania jóléti programok kidolgozásával, esélyegyenlőség elérését célozza
Eszközei:
kormányzati bevételek, kiadások
Kormánybevételek hatása:
adókból származik - forrásokat jelent a jóléti célok eléréséhez, az adóztatás rendje, adótechnikák alkalmazása a vagyoni különbségek nivellálásának módja,
az adók csoportosítása:
lineáris: minden jövedelemsávnak ugyanaz az adókulcsa
degresszív: a jövedelemsávhoz igazodva csökkenő az adókulcs
progresszív: jövedelemsávhoz igazodva növekvő - nivellálja a különbségeket
a progresszív adókulcs alkalmazásával az adózott jövedelmek közötti különbségek kisebbek, mint az adózatlan jövedelmek közötti különbségek
közvetlen: a jövedelemre irányul, általában progresszív
közvetett: árukra, szolgáltatásokra irányul, pl. ÁFA, fogyasztási adó, luxusadó, vám, degresszív hatású (Engel törvény: az alacsony jövedelműek jövedelmük nagy részét költik fogyasztásra, ezért relatíve többet adóznak)
USA: az adókulcs az 1920-30-as években alacsony volt, alig progresszív, az 1970-80-as évekre megnőtt, de mindkét időszakban a GNP 16 %-át fordították beruházásra
redisztribúció: a költségvetés kiadásai a GNP 30-60%-át teszik ki, ebből kb. 25-27% fordítódik jóléti kiadásokra; csoportjai:
transzferkifizetések (TB típusú kiadások, munkanélküli segély)
természetbeni kiadások, szolgáltatások (ilyen kiadások dinamikusan nőnek a II. világháború után, így a szegények helyzete lényegesen javult, úgy, hogy a társadalom többi csoportjának a helyzete is javult (Nyugat-Európában), az USA-ban megváltozott a jövedelemelosztás struktúrája, nivelláltabbak lettek a jövedelmek)
A jóléti állam típusai
a jóléti beavatkozás mértéke szerint: (GNP hány százalékát fordítják jóléti célokra)
élen járó: 30-35% Skandináv országok, Hollandia, Ausztria
középen járó: 20-25% NSZK, Franciaország, Olaszország, Belgium
követő országok: 20%-nál kevesebb USA, Japán, Anglia, Kanada, Svájc
intézményi berendezkedés szerint:
korporatív: elosztás kérdését együtt kezeli a termeléssel, a nagy társadalmi csoportok folyamatos érdekegyeztetése (három oldalú) következményeképpen alakulnak ki a makrocélok (elosztás, termelés kérdése), tárgyalásos gazdaság pl. Ausztria, Németország, Skandináv országok
pluralista: gazdasági döntéshozatal színtere a sokszereplős piac, itt dőlnek el az alkuk, az állam nem akarja nagyon befolyásolni a sokszereplős piacot pl. Anglia
szociális szolgáltatások jellege szerint:
univerzalitásra épül:
szociális szolgáltatások univerzális és átfogó rendszere, a legfejlettebb: valamennyi állampolgárra, élethelyzetek széles körére kiterjed (minimális állami nyugdíj mindenkinek); elutasítja környezettanulmányokat, a szociális szolgáltatásokat állampolgári jogon nyújtja, skandináv modell
univerzális modell: minden tag számára állampolgári jogon nyújt szolgáltatást, az élethelyzetek bizonyos körében, angol gyakorlat
szelektivitásra épül:
szelektivitás: átfogó, kevésbé univerzális, az élethelyzetek széles körére kiterjed, de a szolgáltatás kötődik valamihez. Pl. foglalkoztatás Japán
reziduális modell: a jóléti gondoskodás csak arra irányul, aki magáról nem képes gondoskodni. A piaci mechanizmusokon keresztül kell megoldani, a biztosítási rendszer magánszerződésekre épül, amerikai modell
különbségek: a szelektivitásra épülő modellek közvetve gondoskodnak az állampolgárokról. (Japánban a vállalat finanszírozza nyugdíjrendszert, lakáshoz juttat., az USA-ban adókedvezményeken keresztül gondoskodnak az emberekről: tandíj, gyógykezelés, lakáshitel levonható az adóból).(a GNP kis hányada fordítódik jóléti kiadásokra, más úton valósulnak meg). Az univerzálisak közvetlenül az állami költségvetésen keresztül nyújtanak támogatásokat (a GNP jelentős hányadát fordítják erre), a szelektív rugalmasabb, a piachoz jobban igazodik, nagyobb garanciát jelenthet, versenyképességet növelni tudja
Válságban van-e a jóléti állam
az 1970-es évek közepén egyre többet támadják, vádak:
a válság csökkenti a bevételeket, ezért a jóléti kiadások forrásai leszűkülnek (ilyen szempontból válságban van)
a válságot a jóléti állam okozta, azzal, hogy sok forrást emésztett el:
a Keynes-i gazdaságpolitika tényleg válságban volt, de ez nem a jóléti állam válsága
tény, hogy nem tudja céljait elég hatékonyan megvalósítani; nincs kemény keresleti korlát, újra kell gondolni az állam kiadásait, a hatékonyabb gazdaságszervezéshez
1990-es évek: ahol fejlett a
jóléti rendszer, erős a szociális háló kiegyensúlyozottabb, látványosabb a
fejlődés, a válságot jobban állja, ennek az az oka, hogy az emberi-humántőkét
megtérülő beruházásként kezelik:
Japán Finnország Ausztria
negatív irányú az összefüggés a jövedelemkülönbségek és a termelékenységnövekedés között. A gondoskodásra fordított források a termelésnövekedést pozitívan befolyásoló tényezők egy ország kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából
a leginkább az angolszász országokban támadták a jóléti államot, de a szociális hálót itt se rombolták szét
ma senki sem kérdőjelezi meg a redisztribúció szükségességét
Mi a jóléti intézkedések célja:
az elesettekről gondoskodást kell felvállalni
föl kell vállalni az esélyegyenlőség megteremtését
a legtöbb országban ez nem célja a politikának, ha az esélyegyenlőséget tűzik ki célul az elosztási rendszerbe való kis beavatkozással elérhető, ha az elesettekről gondoskodást sokoldalúan differenciált eszközrendszerrel teremthető meg, az egész piacgazdaság szerkezetébe be kell avatkozni, ami a rendszer alapjait érinti
Magyarországi helyzet értékelése
Kornai: túlfejlett a jóléti állam, "Magyarország koraszülött jóléti állam"
a GDP 27%-át fordítják jóléti célokra, 3%-át a legelesettebbek segítésére
a jövedelemkülönbségek 8-9-10-szeresek Nyugat-Európához képest, a munkaerő újratermelés nincs fedezve
a költségvetési bevételek 60%-át költik jóléti kiadásokra
Tervgazdasági modellek
Alapfogalmak
Tervgazdálkodás: a gazdaság szerveződésének olyan módja, ahol a Mit? Hogyan? Kinek? Kérdést állami utasításokkal oldják meg
Közvetlen tervgazdálkodás: (az elnevezés Bauer Tamástól származik) direktív irányítási rendszer, nem a tőke-áruviszonyok, hanem a tervviszonyok kapcsolják össze a gazdaság szereplőit. "A terv nem tervjóslás, nem tervtalálgatás, hanem tervutasítás"
Közvetett tervgazdálkodás: a tervgazdálkodás logikája nem változik, de közvetett tervviszonyon alapul. Felismerik, hogy az áru és pénzviszonyokat nem lehet teljesen kikapcsolni, az áru és pénzviszonyok beintegrálódnak a gazdaságba, melyet a terv és a piac is szabályoz. Cél, hogy a terv és a piac egysége valósuljon meg, a politikai rendszer keretei között, megreformált tervgazdaság
Reform: az
eredeti modell önkorrekciós kísérlete, nem annak lényegi megváltoztatása
Hullámai Magyarországon:
1950-es évek: 1953-54-től 1956-57-ig, a politikai indíttatás dominál
1960-as évek: 1963-64-től 1973-ig; 1968 új piaci mechanizmus, a gazdasági motivációk dominálnak
1978-1989 a politikai és gazdasági megfontolások és motiváció is jelentős (reform előidézői: elméleti indíttatás, komoly objektív problémák, a nemzetközi politikai helyzet változása, szubjektív tényezők)
Közvetlen - Klasszikus tervgazdálkodás működése
a korabeli Szovjetunióban alakult ki, a háború idején az intervenció éveiben a hadikommunizmus:
a termelési, fogyasztási, elosztási, forgalmi és fogyasztási folyamatokat felülről vezérelték, kikapcsolva az áru és pénzviszonyokat;
kudarcának oka, hogy nem ösztönzi az embereket gazdálkodási tevékenységre, eredménye éhínség volt
NEP (Novaja Ekonomicseszkaja Polityika)
1921 Lenin újságcikke: A termékadóról: a parasztoknak a termelési kedvét a piaci viszonyok beinjekciózásával lehet visszahozni, a parasztoknak termékadót kellene fizetniük, de cserébe értékesíthetnék a piacon termékeiket
Lenin tervezte, az ipar visszaállítását, és a külföldi tőke bevonását
1926 vita az értéktörvényről: hogy a tőkefelhalmozás törvénye vagy az értéktörvény alapján kell megfogalmazni a gazdaságpolitikát (ebből ered az erőltetett iparfejlesztés koncepciója)
1929 Sztálin hatalomra jut, ez a NEP vége, elindul a közvetlen tervgazdálkodási logika szerint a gazdaság, gazdaságpolitikai koncepcióváltás előzte meg a gazdasági vezető váltást
erőszakos növekedés, erőltetett iparosodás, célja a lemaradás leküzdése, tengerentúli fejlettség elérése, felkészülés a háborúra
(1929-ben a Pravda-ban megjelent Sztálin egy cikke, melyben azt írja, hogy "10 évünk van, hogy behozzuk a lemaradást, mielőtt lerohannának")
1947-48-tól alakul ki
1945-46 a vegyesgazdaság kiépítése folyik, koalíciós kormány van hatalmon
evidens, hogy a koalíciós kormány a II. világháború előtti állammonopol-kapitalizmus szerint kezdi beindítani a gazdaságot
1947-től a győztes nagyhatalmak szembefordulnak, viszonyuk hűvössé vált
a Szovjetunió berendeli a leendő szocialista államok vezetőit, akiket utasít, hogy fel kell gyorsítani a "népi demokratikus" fejlődés útját, ennek hatására hozzálátnak a gazdaság-politika megváltoztatásához; 1948 létrejön az egypárt rendszer
Koordinációs rendszer
Gazdaságpolitika:
gyors növekedés, erőltetett iparfejlesztés (nehézipar); háborúra felkészülés és felzárkózás motívuma, erőltetett fejlesztés, extenzív növekedési program jellemzi
megoldása: koncentrálják, központilag allokálják az erőforrásokat, az áru és pénzviszonyokat kikapcsolják a rendszerből, ennek feltételeképp a tulajdonviszonyokat át kell alakítani: a társadalmi tulajdonviszonyok mellett megszüntethetőek a piaci kapcsolatok
egységes pénzügyi irányítást alakítanak ki, a bankrendszert egyszintűvé teszik
az ipar irányítási rendszerét, az iparigazgatást átalakítják, létrehozzák az ipari minisztériumot, tervhivatalt. hierarchikus, bürokratikus rendszert hoznak létre, melynek célja, hogy a döntéseket a központ hozza
Koordinációs rendszer:
tervezési rendszer: az éves terveket lebontják hónapokra, dekádokra (10 napos intervallum); a tervben szereplő tervmutató teljesítése a vállalat számára kötelező, a gazdasági kapcsolatokat, a mit?, hogyan?, kinek? kérdésekre felülről adnak választ
gazdasági szabályozási rendszer: az árrendszert átalakítják, fiktív árrendszert vezetnek be, nem követik az árak a ráfordításokat, költségeket; az alapvető árucikkek ára csökken, hogy a parasztok és a munkások hozzájussanak, a luxuscikkeké pedig emelkedik; a rendszerben az ipari árak sokkal magasabbak, mint a mezőgazdaságban, ahol az árak nyomottak, ezzel pumpálják át a mezőgazdaságban megtermelt jövedelmet az iparba (=agrárolló)
izolált árrendszer: külső értékítélettől elszakított árrendszer, nem tükrözi a keresleti-kínálati viszonyokat, az ár gazdaságpolitikai célokat szolgál, ami több jövedelem átszivattyúzása az iparba; a reálbér 20-22%-kal csökken, a vállalati érdekeltség középpontjában a vállalati teljes termelékenységi mutató áll: Σ(c+v+m) (a mutató tartalmazza az anyagfelhasználást, az új értéket, és az amortizációt is), elkezdik a gyárak anyag-energiaigényes termékek gyártását, a takarékosság nem lényeges szempont; a fiktív árrendszer nem nyújt információt, hogy van-e szükség az adott termékre; a tervezés szemlélete mennyiségi szemléletű, a minőség háttérbe szorul
gyors gazdasági növekedés érhető el, a terv célkitűzései teljesülnek
a tervezésben a mennyiségi és nem a minőségi szemlélet érvényesül, a selejthányad és az anyagigényesség megnő, a hatékonysági mutató csökken
a vállalati profil csökkentésére ösztönöz néhány típusú terméket termel (pl. Duna cipőgyár a II. világháború előtt 80 féle cipőt gyártott kisebb szériában, míg ekkor 16 félét 25 000-res szériában)
egyre újabb és újabb utasításokat kap a vállalat felülről, így egyre több adminisztratív alkalmazottat foglalkoztat, a munkás-alkalmazotti arány rosszul alakul
hiány van alapvető fogyasztási, szükségleti cikkekből, alkatrészekből, energiahordozókból, korszerű technológiából
a nemzeti jövedelem realizálatlan készletekben, befejezetlen beruházásokban hever
a reform szükségessége a rendszerből, a rendszer anomáliáiból következik
1953. március 5. Sztálin halála után nyílik lehetőség a reformra
a szovjet gazdaságpolitikában is jelentkeznek az anomáliák, a szovjet vezetés is fordulatot hajt végre, megkezdik Sztálin túlkapásait bírálni, újra berendelik a szocialista államok vezetőit Moszkvába, leszúrják Rákosit, kalandor politikája miatt, Gerő Ernő jegyzőkönyvet vesz fel erről, erre alapul a reform
A gazdasági reformok
1953 június az I. Nagy Imre kormány által végrehajtott gazdasági reform célja a gazdaságpolitika korrigálása, szakít az erőszakos, gyors menettel, leállítják a kollektivizálási programot, leállítanak nagy beruházásokat (Sztálin Vasmű (Tiszai Vasmű, Duna Ferr), metró építését), felülbírálják az 5 éves tervet, forrásokat biztosítanak az életszínvonal fejlesztésére, nem ismerik fel, hogy a gazdasági irányítási rendszerben van a hiba
elmélet színterén: megjelenhet a tervutasításos rendszer bírálata, nem csak bírálatok, alternatívák jelennek meg, 1954-ben megalakul a Közgazdasági Szemle, ahol az első ilyen tanulmányt Péter György írta, itt jelenik meg Kornai kandidátusi disszertációja is
a reformgondolatok nem hatnak a gazdaságirányításra, 1956-ban indul el, lassan az irányítási rendszer reformja
1956. október 23. II. Nagy Imre kormány eltörli a kötelező beszolgáltatást, a kötelező vetésterület rendszerét, utat engednek a nem tervutasításos rendszer működésének is, a határozatok novemberben érvényüket vesztik, de a reformfolyamat folytatódik
1956. december a Kádár-kormány intézkedései: ők is meghozzák a fenti határozatokat; bizottságot alakítanak a gazdaság irányítási rendszerének reformjára, vezetője Varga István, nem tesznek le az asztalra javaslatot, hamar előkészítik, kimunkálják a reformcsomagot, ami majdnem olyan radikális, mint az 1968-as
1957 május-június nem várt konszolidáció bontakozik ki, a Kádár-vezetés nem akarja megzavarni a folyamatot; a szaklapokban Berci Andor vitát kezdeményez, mondván "aki megkérdőjelezi a tervirányításos gazdasági rendszert az ellenforradalmár", a hasonló publikációk miatt a reform nem kerül napirendre; a mezőgazdaságban részben piaci elvek kerülnek előtérbe
1957-1962 új kollektivizálási hullám:
a lenini elveket részben betartva terelik a parasztokat: állami támogatás, fokozatosság (az önkéntesség nem valósul meg), ennek köszönhető, hogy nem államosítják a föld és állatállományt, egy részét meghagyják a parasztgazdaságoknak, ezzel nem csak önellátó szerepet játszanak, hanem piacra is termelnek, beindul a fejlődés, a mezőgazdaság lesz a legnagyobb exportképes ágazat
előzmények:
a második iparosítási hullám során befejezték a beruházásokat
az 1960-as években a költségigényes iparágak kerültek előtérbe (villamos energetika)
az irányítási rendszert nem érintő kisebb lépések történtek, így az anomáliák újratermelődnek
a gyors fejlődés nem megalapozott (nyersanyagot, energiát, technológiát kell behozni; a mezőgazdaság sem érik be, nem elégíti ki az ország szükségleteit sem)
a hiány újratermelődik (a külső egyensúly felborul, a külkereskedelmi mérleg passzív)
kifelé sikeresnek tűnik az ország, a helyzet konszolidálódik, az életszínvonal emelkedik, a rendszer liberalizálódik
a háttérben komoly egyensúlyi problémák halmozódnak fel, az extenzív növekedés tartalékai kimerülnek
az elmélet színterén a Szovjetunióban újra felmerül a vita az értékelmélet körül (Lieberman, Lange, Brus)
szubjektív tényező: Kádár összeveszett Marosán Györggyel (a szociáldemokraták kulcsalakja volt), helyébe Nyers Rezső lép (a közgazdasági szemlében írt cikket, hogy a szocializmushoz, több irányítási rendszer kapcsolódhat, van alternatívája a tervgazdasági rendszernek)
az 1950-es években kiépített reformra épül, 1966-ban párthatározattal elfogadják az új gazdasági mechanizmust, ami elindítja a változást:
a szocialista gazdaság sokszektorúvá válik: a magángazdaság létjogosultságát elfogadják, a szövetkezeti szektort is elfogadják egyenrangúként
az anyagi javakkal kereskedni kell, nem elosztani - az árrendszert át kell alakítani, hogy tükrözze a kereslet-kínálat viszonyát, a külföld értékítéletét (a belföldi árak nem izolálhatók)
a piacgazdasághoz a vállalatokat önállóvá kell tenni
a dolgozók demokratikus jogait növelni kell (jelentése: a gazdasági rendszer reformja a politikai rendszer reformját szükségessé teszi)
1968-ban lép életbe, az áru és piaci viszonyokat beinjekciózza a gazdaságba, indirekt, piackomform eszközökkel irányítja a gazdaságot a tervben kitűzött célok felé
a fókuszban az intenzív növekedési pályára átállás áll, aminek elérése csak piaci eszközökkel lehetséges
tervezés: megszűnik a tervutasítás, közgazdasági szabályozókkal szabályozzák a vállalat tevékenységét; az operatív, középtávú tervezés szerepe megnőtt
gazdasági szabályozó rendszer: a vállalatok gazdálkodásának centrumába a nyereség, jövedelmezőség került, a vállalat növekedése, a bérfejlesztés ettől függ
árrendszer átalakítása: kis lépésekkel az árakat a költségek-ráfordítások figyelembe vételével szabad árakká alakítják
gazdasági szabályozó rendszer: adó-, ár- és jövedelemrendszerrel ösztönzik, elindul a differenciálódás, amihez a rugalmas kis szervezetek tudnak jobban alkalmazkodni, a nagy vállalatok nem tudnak nyereséget termelni, a vezetésre alkalmasság feltétele is megváltozott, a szakmai szempontok szerepe megnőtt
ez széles vezetői kört érint, a tiltakozások reform-visszarendeződést eredményeztek, nem az intézményi kereteket változtatják meg
a nagyüzemi munkások életmódja romlik, egyes társadalmi rétegek meggazdagodnak, ezt rendszeridegen folyamatnak bélyegzik, ez is a reform-visszarendeződéshez vezet
1971-ben 49 nagyvállalatot kiemelnek a szabályozóból, külön "kézi szabályozókat" alkalmaznak rájuk, amivel képesek nyereséget elérni (ezzel a szabályozók normativitása csökken)
1973-ra döntések újra centralizálódnak
1978-ra befejeződött a visszarendeződés, az 1973-as olajválság miatt felülbírálják a nyitást, nehogy a válság begyűrűzhessen, a szubjektív tényező, hogy 1972-ben Kádár 60 éves, beadja lemondását, de nehogy a Biszku Béla vezette erősen moszkovita irány kerüljön hatalomra mégse mond le, de a jobboldali reformközgazdászok érvényesülését is megakadályozza, Nyers Rezsőt, Fok Jenőt, Fehér-t kidelegálják a kormányzatból
a gazdaság irányítás visszazökken a megszokott mederbe, a költségvetés lenyeli az olaj-áremelkedést, Magyarország 1978-ra eladósodik, adóssága 6 mrd $.
a válság minden országot keményen érint, de a magyarországi gazdaság jelentős dinamikával 4-5%-os növekedési ütemmel fejlődik
az eladósodás másik oka, a mezőgazdaság import érzékenysége (1%-os növekedési ütemhez 2%-os exportnövekedés kellett, az importot nem tudták 8-10%-os exporttal ellentételezni, és nem is tudják növelni ennyivel, a különbözetet hitelekkel finanszírozzák)
a fejlődés következtében élénk a
beruházási hajlandóság, bérnövekedés, szociális rendelkezések, nő a GDP
fogyasztása
Adósságállomány
1973 1978 december
a közgazdasági szabályzók vannak, de nagyon differenciáltak, a rendszer piackonformnak tűnik, de a szabályozókat folyamatosan finomítják
a korszerűtlen termelési struktúra bővített újratermelése folyik, a gazdaság vezetői látják, hogy nem lehet tovább folytatni ezt a gazdaságpolitikát, ezzel néhány hónapon belül nem lesz képes az ország fizetési kötelezettségeit teljesíteni
3. reformhullám (1979-től elvisz a rendszerváltásig)
néhány nap alatt dolgozzák ki
meg kell szüntetni a nemzeti jövedelem és a nemzeti jövedelem belső felhasználása közötti szakadékot, vissza kell fogni az importot
gazdaságpolitikai koncepcióváltás: egyensúlyorientált, fő célja a külső (aktív külkereskedelmi mérleg) és belső egyensúly helyreállítása (a szakadék megszüntetése)
a koncepcióváltás lépései:
exportképesség növelése: versenyképes exportot teremteni csak piacképes eszközökkel lehet
elérésének eszközei:
szervezeti intézményi kereteket meg kell változtatni
egységes ipari minisztérium létrehozása (eddig sok ágazati minisztérium volt, ez a lépés jelezte, hogy a kormányzat a vállalat operatív ügyeibe nem szól bele)
mamutok, trösztök szétrobbantása, monopol-struktúra lebontása - sok önálló rugalmas szereplő szükséges
politikailag legalizálják a 2. gazdaságot (szürke gazdaság)
ösztönözni kezdik a kisvállalkozásokat, lehetőség nyílik GMK, vállalati GMK működésére
az állami tulajdon keretein belül is lehetővé válik a vállalkozás
koordinációs mechanizmus átalakítása: radikális átalakítás, piaci árakat alkalmaznak, ami a szolgáltatásokat is érinti, a kultúra termékeit elkezdik árusítani, nő a szabad árak köre, az alapvető fogyasztási cikkek ára közelít a költségekhez
az 1979-i áremelkedés drasztikus, a jövedelmek 15%-os csökkenését jelentette
a vállalat jövedelemszabályozási rendszerét is átalakították: az a vállalat járjon jól, amelyik képes exportra termelni
a gazdasági koordinációs rendszer piackomform átalakítása
aktívumok produkálódtak:
a lakossági fogyasztás és beruházás meredeken csökken
a nemzeti jövedelem növekedésének üteme lecsökken 1-2%-ra
A nemzetközi adósságválság éviben, a magyar gazdaság lassan fejlődik, a világpiacon képes konvertibilis exportot produkálni, törleszti tartozásait, ez igazolja a gazdaságpolitika sikerességét.
1982-ben Magyarország belép az IMF-be, ahol újabb hiteleket kap
Boros Imre az MNB-nél Fekete János munkatársa volt, aki nagy szerepeket játszott a hitelek megszerzésében, jó kapcsolatban volt a külföldi bankvilág vezetőivel, az a társaság, aminek Boros is tagja volt külföldön tőzsdézett, sokszor az utolsó pillanatban sikerült megszerezniük a hitelek törlesztő részleteit.
az 1980-as évek közepétől a reformnak új szakasza kezdődött: egy 1984-es párthatározat új lökést adott volna a reformnak, ami a 4. reformhullám lehetett volna
a tulajdonosi rendszer reformja nélkül a piacgazdasági forma működése nem lehetséges
a tulajdonosi jogosítványokat le kell osztani vállalati szintre: új vállalat irányítási forma: vállalati tanács által vezetett
a vállalati tanácsba az ott dolgozók delegálják a képviselőket, tagjai még a vállalati vezetők
tulajdonosi jogok 96%-a ebbe a hatáskörbe utalt
kis-és középvállalatoknál közvetlenül választott vezetőség
majdnem azt jelenti, hogy a gazdasági kérdésekben függetlenek a vállalatok
elhatározták a jövedelem és árszabályozási rendszer radikális átalakítását, ami jobb helyzetbe hozza a versenyképes vállalatokat. A közgazdasági szabályozórendszer olyan átalakítása, hogy az életképes vállalatoknak (amelyik versenyképes exportot produkál) kedvező legyen
el is indul, elkezdik bevezetni, de fél-egy év múlva politikai fordulat vet véget neki: 1985 a felszabadulás 40. évfordulója, a politikai vezetés pozitív jövőképet akar kialakítani, és véget vetnek a megszorító intézkedéseknek
dinamizálnak, az életszínvonalat növelik, antiinflációs gazdaságpolitikát folytatnak, a fogyasztást növelik, a külső egyensúly háttérbe szorul
e gazdaságpolitika ára: 1986-ra az előző 7 év eredményét megsemmisíti, megduplázódik az adósságállomány
Pozsgai Imre a Hazafias Népfront első titkára felkérte munkatársai színe javát, hogy a kialakult helyzetet elemezzék, így keletkezett a Fordulat és Reform c. tanulmány (a legjelesebb társadalomtudósok írták, pl. Bokros, Matolcsy, Hankis, Ferge, Gombár.) szamizdat formában terjedt
1987/6? Közgazdasági Szemle közölte a tanulmányt, mely leírta a társadalmi és politikai válságot, és a kivezető utat, ezzel megadta a rendszerváltás forgatókönyvét
1984-től Németh Miklós navigálja a gazdasági eseményeket, 1987-től bevezetik a kétszintű bankrendszert
1988 Kupa Mihály: nyugati típusú adókonstrukció bevezetése
1990 Tőzsde megnyitása
a társasági és átalakulási törvények megalapozzák, lehetővé teszik a tulajdonviszonyok megreformálását, Sárközi Tamás nagy szerepet játszott a folyamatban
Kornai hiányelmélete
a reformfolyamatok hatására Magyarországon átalakul a gazdaság működési rendje, félig terv - félig piac által befolyásolt rendszer alakul ki, de a problémák, ellentmondások megmaradtak, 1980-ban kimondatik, hogy megreformálásához olyan eszközök szükségesek, melyek túlmutatnak a modell keretein
a reform-közgazdaságtan a szocialista rendszerek működését vizsgálta, ami legjobban Bauer Tamás Beruházási ciklusokról szóló és Kornai Hiány című könyvéből ismerhető meg
a Hiányban lévő kategóriák általánossá váltak, beépültek a zsargonba, nem vesztették el aktualitásukat (pl. szívásos-nyomásos piac, puha-kemény költségvetési korlát)
A hiány fogalma, kialakulása
a tervgazdasági modellek általános jellemzője, a szocialista modellek velejárója
kereslet oldalról kielégítetlen kereslet, nem elfutott fogyasztó kereslete, hanem vállalatoké
magatartásforma, nem egy-egy területet jellemez, átható jelenség, krónikus, áthatja az élet minden területét, az ilyen gazdaságot hiánygazdaságnak nevezzük
(Sóos Attila kínálat oldalról magyarázza)
a következmények nem pusztán gazdaságiak, a korrupció melegágya, átható társadalmi problémakört okoz;
olyan magatartásformákat indukál, melyek nem hatékony beruházásokhoz vezetnek (a hiányzó cikket vagy drágábbal, vagy gyengébb minőségűvel pótolják), a termelés minősége romlik, az önköltség nő, a műszaki fejlesztésre negatív hatást gyakorol
az eladók piaca alakul ki, ahol az eladó óhatatlanul fölénybe kerül
A hiány köreinek kialakulása
a modern gazdaságban a vállalat eredményességét meghatározza a fizikai korlát, ami szabályozza a megszerezhető anyag mennyiségét, beruházásokat; a tiszta piacgazdaságban a fizetőképességtől függ, hogy mennyire tud a vállalat a keresleti-kínálati viszonyoknak megfelelni. Ebben a modellben a kereslet korlátozott
a vállalat pénzügyi helyzete határozza meg a vállalat helyzetét, fennmaradását
a kemény költségvetési korlátos rendszer feltételei:
az ár a vállalat számára külső adottság legyen (piacon alakuló ár) (se input, se output oldalról ne tudja befolyásolni)
kemény legyen az adózás: a vállalatnak ne legyen beleszólása az adószabályok kialakításába, ne szólhasson bele az adórendszerbe, a normák mindenki számára kötelezőek legyenek, a kivetett adókat hajtsák be
a hitelezési rendszer kemény legyen, a piacgazdaságban megszokott módon tudjon hitelhez jutni a vállalat, a fölvett hitelt vissza kelljen fizetni
az államtól ne lehessen ingyenes adományokhoz jutni, csak a saját bevételeiből, felvett hitelekből gazdálkodjon a vállalat
következményei:
a vállalat a reálszférában reagál a gazdasági folyamatokra
a vállalat kilátásai a pénzügyi terv teljesítésétől függnek
a vállalati magatartásban a jobb termelési értékesítési magatartásra törekszenek, az önköltség, a műszerek, technológia fejlesztésére
a vállalat helyzete bizonytalan, nem tudhatja, hogy a piac, a vevő hogy ítéli meg, figyeli a vevő igényeit és alkalmazkodik azokhoz
a vállalatok input kereslete korlátozott és véges (csak a pénzügyi bevételei határozzák meg, hogy mennyi tényezőt vesz)
a vállalat pénzügyi helyzete nem, vagy részben határolja be a vállalat cselekvéseit
az ár nem külső adottság, ármeghatározó szerepe van a vállalatnak, az árhivatalnál, minisztériumoknál el tudja érni a számára kedvező árakat
puha adózás, egyes vállalatok különleges jogosítványokkal rendelkeznek, a kivetett adót nem kell befizetni, talál kiskapukat
puha hitelezés, lehetséges az átütemezés, adósság elengedés
a vállalat vezetői nem jobb értékesítési magatartással, hanem minisztériumoktól ismeretségekkel akarnak gazdasági előnyöket szerezni
következményei:
a vállalat a szabályozási szférában, nem a reál, vagy a termelési szférában reagál a gazdasági folyamatokra
a helyzet bizonytalan, a vállalati vezetés nem tudja, hogy mennyi többletköltséget tud az államra a vevőkre hárítani
a vállalat inputkereslete kielégíthetetlen, végtelen
A puha költségvetési korlát makroökonómiai következményei
Hidraulikai analógiával
Fogyasztási cikkek piaca (I.)
a termékek és szolgáltatások
áramlása
a makroszinten jelentkező készletállományt biztosan lehet szabályozni
árpolitikai és jövedelempolitikai eszközökkel (ez a csap) szabályozható a készletállomány szintje
a fogyasztás szférájában, a fogyasztó számára a költségvetési korlát kemény
gép, holtmunka
szélsőséges esetek, ha a vállalat minden pénzét gépre, vagy minden
pénzét elevenmunkára költi
a vállalat kombinációt fog alkalmazni, ha az összes pénzét elkölti ezen
a vonalon lesz a kombináció
puha költségvetési korlát esetén a kiadások meghaladhatják a rendelkezésre álló pénzmeny-
elevenmunka nyiséget, a kombináció kitolódhat az előbbi korlát rugalmas
H - sok tartalék esetén a hiány ebből kielégíthető
I - ha nincs tartalék a hiányt felnyomja a jelentkező igény, amit nincs mivel
kielégíteni
N
Y
TARTALÉK
Termelési eszközök piaca (II.)
a vállalatok pumpálják ki a folyadékot egy szivattyúval, pumpával
nincsenek mozgósítható
tartalékkészletek
V
V
V
az elementáris hiányok
keletkezése nem
kerülhető el
V
V
V
Átszivárgás, zsilip
adminisztratív úton megakadályozható, hogy bizonyos fogyasztási cikkek piacán a vállalatok részt vehessenek.
a tartály sohasem üres, a gazdaság több pontján lerakódott raktárkészletek és többletek is jellemezték a gazdaságot, de a rejtett tartalékok nehezen fellelhetők
az egész rendszer súrlódással, nehezen működik, de a súrlódás a piacgazdaságot is jellemzi
Szívásos piac
ha a gazdaságból az összes tartalék és készlet kiszivárog a puha költségvetési korlát miatt a vevő kiszolgáltatott helyzetbe kerül, hajlandó minden terméket megvenni a piacról
Nyomásos piac
piacgazdaság, kemény költségvetési korlát, ellentétje a szívásos piacnak
Találat: 3009
