|
||
|
|||||||||||||||||||
Az a hivatalosan elismert személy, akinek az adott idõszakban nincsen munkahelye, de aki munkát keres.
Akik munkát szeretnének vállalni, de nincs munkájuk
Regisztrálásra kerülnek (munkaügyi központ)
Jövedelempótló támogatást 838e49i igényelnek
Surlódásos (frikcionális) munkanélküliségen az önkéntes munkahely változtatással járó állástalanság. Ez a fajta munkanélküliség minden gazdaságban létezik, ahol az emberek szabadon választhatják meg lakóhelyüket, illetve szabadon választhatják munkahelyüket. A surlódásos munkanélküliség egyben önkéntes munkanélküliség is.
Önkéntes vagy szándékolt munkanélküliségrõl beszélünk akkor, ha a munkanélküliség a munka nélkül maradt dolgozó egyéni tudatos döntése, vagyis választás eredménye. A mai munkanélküliséget nem tekinthetjük teljes mértékben önkéntesnek. A munkanélküliség egy része tehát kényszerû jellegû.
W
P
LD LS
önkéntes munkanélküliség
L* L
dolgoznak
munkakínálók
foglalkoztatnának
(aktív népesség)
Kényszerû munkanélküliségrõl olyan állás nélkül maradt emberek esetében beszélünk, akik az adott feltételek mellett dolgozni szeretnének, de nem találnak munkát.
W LS
P LD
Kényszerû munkanélküli
L
foglalkoztatnak
dolgoznának
tágabb értelemben: a teljes aktív lakosság foglalkoztatásra kerül.
szûkebb értelemben: teljes foglalkoztatást jelent a munkapiaci egyensúlyt biztosító foglalkoztatás.
2.
W/P W/P
LD LS LS
LD
L* L
L* L
Potenciális kibocsátás Y*(K,L):
Tágabb értelemben vett teljes foglalkoztatás mellett bekövetkezõ makrogazdasági kibocsátás.
Y
Y*
L* L
Munkanélküliségi rátán a kényszerbõl munka nélkül maradtak számának és az aktív népesség számának a viszonyát értjük. A munkanélküliségi ráta a foglalkoztatottság alakulásán kívül az aktív népesség alakulásától is függ. Az aktív népesség növekedését okozhatja a teljes népesség növekedése. Ugyanakkor fontos megemlíteni az aktív és inaktív népesség közötti átjárhatóságot.
A munkapiaci helyzet is hat az aktivitási hányadra.
Az aktív és inaktív népesség között is átjárhatóságot tapasztalunk, a teljes potenciális munkaerõ tartalékot nemcsak a munkanélküliek adják, hanem az inaktív népesség egy része is.
Önmagában a foglalkoztatottak mozgása nem magyarázza a munkanélküliek számának alakulását, hiszen az inaktívak száma is hat erre a nagyságra, a népesség mobilitása befolyásolja a munkanélküliségi ráta alakulását.
A munkakereslet a termelési szint függvénye. A termelés csökkentése kevesebb munkaráfordítást igénnyel, így a munkanélküliség növekedni fog.
Egyrészt megvalósulhat úgy, hogy a munkahelyváltoztatás az adott vállalaton belül történik. Ennek nincs hatása a munkapiacra.
Mikor a munkavállalót elbocsátják. Nõ a munkanélküliek száma ez egyben kényszerû munkanélküliség.
W
P LD LS Önkéntes munkanélküliek
(W/P)e
Le L* L
LS= munkakínálati függvény Þ mennyi munkát szándékoznak kínálni
W/P = reálbér
Å= munkaerõ állományi kínálat Þ ez nem függ a reálbértõl, a munkaképes korú népesség nagyságától függ. Tökéletes verseny esetén a WD/P reálbér mellett megvalósul a teljes foglalkoztatás (L*) itt mindenfajta munkanélküliség csak szándékolt munkanélküliség lehet, Å -L* különbsége mutatja.
Tehát a klasszikus munkanélküliség szándékolt munkanélküliség.
Szerint az válik munkanélkülivé, aki teljes munkaidejét arra áldozza, hogy jobban fizetett munkát találjon. A munkavállalók és a munkanélküliek is egy elfogadható reálbért keresnek - ha emelkedõ akkor egyre több munkavállaló talál magának bért így a szándékolt munkanélküliség ekkor csökkenõ. LS és Å görbék közötti távolság a reálbér növekedésével csökken.
A vállalatok és a munkavállaók közötti kapcsolatok nem csupán az írott szerzõdések alapján szabályozódnak, hanem ezeket befolyásolják úgynevezett hallgatólagos (inplicit) szerzõdések is. Ha egy cég termékei iránti kereslet bizonytalan - kihat a cég munkapiaci keresletére hallgatólagos megállapodást köt a dogozóival.
A munkanélküliség mértéke így attól függ, hogy a munkavállalók mennyiben választják a biztos, illetve mennyiben az instabil foglalkoztatást.
A munkakínálat növekedésével a munka határáldozata - vagyis szabadidõ értéke - nõ, s ezt csak a magasabb bérek kompenzálhatják. Ezzel magyarázzák azt is, hogy a munkakínálati görbe emelkedõ, vagyis emelkedõ bérek esetében a munka kínálata nõ, csökkenõ bérek mellett a munka kínálata csökken.
Valamely nemzetgazdaságban hosszabb távon állandóan érvényesülõ állástalanságot értjük. A természetes munkanélküliség rátája értelemszerûen a természetes munkanélküli és az aktív népesség aránya. A természetes munkanélküliség a potenciális kibocsátáshoz tartozó önkéntes munkanélküliség.
A lefelé merev magas árak és a stabil nominálbérek az áru -és a munkapiacon túlkínálati állapotok kialakulásához vezetnek. Hiszen a magas árszínvonal csökkenti a keresletet a termékeke iránt, a magas bérszínvonal pedig azt eredményezi, hogy sokan keresnek munkát, de a vállalatok számára az alkalmazásuk túl költséges.
Az egyensúlytalanságok az elégtelen kereslet miatt alakultak ki.
Keynes szerint az elégtelen kereslet meghatározza a termelés szintjét, amelynek eléréséhez nem a teljes munkakínálat alkalmazása szükséges elégtelen kereslet termelés foglalkoztatás munkanélküliség.
Keynes szerint a kényszerû munkanélküliség oka az elégtelen keresletben keresendõ. Ebbõl következik, hogy a foglalkoztatottság szintjét a kereslet ösztönzésével lehet emelni.
Keynes szerint a teljes foglalkoztatottság akkor érvényesül, amikor az árupiaci kereslet növkedése már változtatja meg a kibocsátást. Keynesi kényszerû munkanélküliség, ha az árszínvonal növekedése vagy a monimálbér csökkenése már nem módosítja a munkakeresletet.
A klasszikus és a Keynesi munkanélküliséget összehasonlítva látjuk, hogy
az önmegtisztító piac alapján kifejtett klasszikus munkanélküliség csakis szándékos lehet, vagyis a munkakínálat nem elegendõ a teljes foglalkoztatottság biztosításának.
Az elégtelen makrokereslet miatt létrejött keynesi munkanélküliség nemcsak szándékos, hanem ezen kívül még kényszerû is lehet.
Klasszikus munkanélküliségnél ez ellen munka (kínálat) ösztönzõ gazdaságpolitikával lehet küzdeni.
Ha a keynesi változat bontakozik ki, akkor keresletösztönzõ gazdaságpolitika követendõ.
Ahhoz, hogy a munkanélküliségi rátát egy százalék ponttal csökkenteni tudjuk, a jövedelmek a potenciális jövedelemhez viszonyított 3%-os növekedését kell elérni.
3(Ut - Ut+1) = (Yt+1 - Yt) / Ŷ
Ui, illetve Y i az i.-dik idõszakra jellemzõ munkanélküliségi ráta, illetve az i-dik idõszak jövedelme, i=t, t+1
Ŷ= a potenciális kibocsátáshoz tartozó jövedelem.
a nominálbérek rövid távon változatlanok, és a nominálbérek valamint az árak lefelé meredekek.,
a tõkeállomány a vizsgált idõszakban változatlan,
Keynes-i rövid távú alkalmazkodást vizsgál a piacon.
Abból indul ki, hogy az árupiacon és a munkapiacon túlkínálat van, és ez a túlkínálat tartós. Az árupiacon azért van túlkínálat, mert magas az árszínvonal csökkenti a magas reálbéreket.
A munkapiacon magasak a bérek magas reálbér Þ
sokan akarnak munkát vállalni,
kevés munkát keresnek, hiszen számukra túlköltséges ilyen reálbérek mellett dolgoztatni.
a túlkínálat a munka- és az árupiacon
elégtelen kereslet
Megoldás: pótlólagos kereslet teremtése.
Emeljük a keresletet (pótlólagos kereslet teremtése) árszínvonal emelkedést von maga után. A nominálbérek változatlansága miatt az árszínvonal emelkedése maga után vonja a reálbér csökkenését túlkínálat csökken, nõ a foglalkoztatás szintje termelés, kibocsátás növekedés.
Pótlólagos keresletet csak addig szabad támasztani, ameddig az a makrogazdasági kibocsátást növeli.
Keynes-i szerint teljes foglalkoztatás van: ha az árupiaci kereslet növekedése már nem változtatja meg a kibocsátást.
Keynes szerint szándékos és kényszerû munkanélküliség is lehet. Þ INFLÁCIÓ
A munka- és az árupiac úgy is létrejöhet, hogy az erõforrások nincsenek kihasználva. Valamely piacon egyensúly van, de a makrogazdasági egyensúly nem áll fenn.
A termelés növekedésébõl nem következik egyértelmûen a munkanélküliség csökkenése, viszont nõ a munkaintenzitás. Munkamegtakarítás technikai haladás.