MAKROÖKONÓMIA

A makroökonómia története Közgazdaság két ágra osztása a nagy világgazdasági válság után, 1930-as években. Ny-Eu-ban a XVI. sz-tól egyre többször merültek fel állami szintű problémák. Ezek, mint gyakorlati gazdaságpolitikai ajánlá-sok, és mint elméleti összefüggések jelentek meg. A közgazdaságtan általános fejlődésének fő elméleti irányzatai: Merkantilizmus: (nem tudományos szintű) Gazdaságpolitikai közgazdaság-tani irányzat a XVII-XVIII. sz-ban, főként Angliában és Fro-ban. A nemzeti gazdaság alapját a pénz, illetve a nemesfém felhasználásában látta, és növelésének forrásának a (kül)kereskedelmet tartotta. Az elmélet szerint az állami beavatkozás teremti meg a gazd-i folyamatok szabályszerűségét, mivel a gazdaságnak nincsenek belső törvényszerűségek. (Mun, Colbert). A legfontosabb kérdése: Mitől függ és hogyan növelhető a nemzet gazdasága? Magvalósítás: Fro - külkereskedelem (csőd), Anglia - gyarmatosítás. Fiziokratizmus: (tudományos közgazd-i rendszer) XVIII. sz-i francia elmélet (phisis-természet, cratos-hatalom) a természetes gazdasági rend eszméjén alapult. A fiziokraták szerint: A gazdaságban örök törvények uralkodnak, és ezek szabályozzák a gazdaság működését; nincs szükség állami beavatkozásra; a pénznek csak közvetítő szerepe van; a gazdaság egyedüli forrása a föld, ill. a mg-ban végzett munka. A fogyasztás ösztönzése helyett a megtakarítás, beruházás knövelése kerül előtérbe. (Quesnay - Gazdasági táblázat) Klasszikus (angol) közgazdaságtan: Az ipari forradalom előtt, közben alakul ki. Nézeteik szerint: a gazdaság belsőleg stabil, létezik önszabályozó piaci mechanizmus, a "láthatalan kéz" (Smith), amely biztosítja az egyensúly letrejöttét. Az állam csak éjjeliőr, gazdasági szerepet nem vállal. (Szerepei csupán: társadalom védelme a külső támadásokkal szemben, kifogástalan igazságszolg. biztosítása, közművek, közintézmények létesítése, amely a többség érdekét szolgálja.). A pénz csak arra való, hogy elköltsék. A gazdasági fejlődés feltételeinek megteremtését a tőkefelhalmozásban látta (kínálati megközelítés). A kereslet a kínálathoz igazodik. Képviselői: Smith: láthatatlan kéz, állam szerepe, tőkefelhalmozás, a gazdasági feljlődés hosszú távon korlátokba ütközik. Ricardo: elosztás kérdésével részletesen foglalkozott, adózás vizsgálata. Malthus!!! a gazdasági növekedés alapfeltétele az, hogy legyen elég kereslet a felhalmozás nyomán megnövekedett termékmennyiség számára. Ricardoval ellentétben szerinte a kereslet nem nő együtt a kínálattal. Szükség van "improduktív fogyasztók" jelenlétére (állam is lehet). Szerinte a gazdaság belsőleg nem stabil, ezért szükség van külső beavatkozásra. (Keynes elődjének tartotta) Say: Say-dogma - Minden kínálat megteremti a maga keresletét, az összkereslet sohasem lehet elégtelen. Nincs szükség állami beavatkozásra, a pénz csak a csere technikai eszköze. Kritikai közgazdaságtan XIX. Sz közepe - Marx. A marginalista forradalomig mindkét szemléletmód, utána a mikroszemlélet a jellemző. Neoklasszikus közgazdaságtan: makro következtetéseket csak mikro elemzések melléktermékeként vontak le. Say-dogmában hittek. Walrasi általános egyensúly kidolgozása (Say-dogma matematikai újrafogalmazása). A pénzelmélet területén merültek fel egyedül makroökonómiai összefüggé-sek - árszínvonal változása) Képviselői: Fisher, Marshall, Pigou, Hicks, Schumpeter, Hayek - felismerik a gazdasági bajok létét, de ennek ellenére a gazdaságot stabilnak tartják. Átmeneti időszaknak tartják. John Maynard KEYNES: (XX. sz eleje) A modern makroökonómia kialakulása, egyértelmű elválása a mikroö-tól, és az elnevezés is hozzá fűződik. A világgazdasági válság (1929-33) megrendítette a piaci önszabályozásba vetett hitet. A piaci erők működése nem szüntette meg a munkanélküliséget és a kapacitás kihasználatlanságot. Bírálta a Say-dogmát. Szerinte a bajok fő oka az elégtelen kereslet, hatékony kereslet elemzés szükséges az egyensúly biztosításához. A magára hagyott gazdaság működésképtelen, a piaci mechanizmus nem biztosítja a zavartalan újratermelést. Az államnak szabályozni kell a gazdaságot, ez a társadalom stabilitásának feltétele. A pénz több mint csereeszköz, a vagyontartás legbiztosabb formája. Mai makroökonómia: Legfontosabb kérdései: infláció, munkanélküliség kezelése. Többféle irányzat, melyek közötti különbség elsősorban a gazdaság működőképességével és az önszabályozó mechanizmus létezésével összefüggő eltérő álláspontokból ered. Postkeynesi elméletek; Neoklasszikus szintézis; Monetarizmus - a direkt állami beavatkozás ellen lép fel; Neokeynesiánusok; Új klasszikus markroökonómia; Nem egyensúlyi modellek.