Közgazdasági elméletek az ipari forradalom időszakában (XVIII-XIX. sz.). A klasszikus polgári közgazdaságtan továbbfejődése (Ricardo). A Smith-i gondolatok továbbfejlesztése Ricardo munkásságában.

Az ipari forradalom viszonyai között létrejött közgazdasági irányzatok (XVIII-XIX. sz.)

Történelmi háttér

Tudomány, technika fejlődése, gyorsul a tőkefelhalmozás. Differenciálódik a tőkésosztály, és a munkásosztály is. Pl.: fehérgallérosok.

Képviselői: Ricardo, Sismondi,

Proudhon, Say,

Senior, Malthus.

Gazdaságpolitikai kilátások

más konnyuktúra

túl sok pénz került a forgalomba a háború alatt → mi a megoldás? Þ
Mennyiségi pénzelmélet: a forgalomban lévő pénzmennyiség befolyásolja az árszínvonalat.

Ricardo a politikai gazdaságtan tárgykörét a jövedelem elosztásra szűkíti.

A klasszikus polgári közgazdaságtan továbbfejlődése.

Ricardo

A haladó ipari burzsuázia képviselője. Harcol minden ellen, ami a kapitalizmus fejlődését illetve termelőerők fejlődését gátolja (földesurak, munkások). Szabadversenyű kapitalizmus híve. A tőkés rendszert örök adottságnak tekinti. Felhasználva kora tudományos ismereteit megalkotja a tudományos munkaérték elméletet.

Mint gyakorlati szakember megpróbálja Smith logikai hibáit kijavítani. Mit módosít: csak gazdaságelméletre lapoz és az erkölcsfilozófiára nem. Hosszú távra és a makroökonómiára helyezi a hangsúlyt. Vizsgálata nem gyakorlati oldalú, hanem tudományos elvű. Leszűkíti a tárgykört a jövedelem elosztásra.

Tudományos munkaérték elmélete:

az áru előállítására fordított eleven és holt munka Þ az áru értéke. (Különbséget tesz az eleven- és holt munka között. Minden holt munka visszavezethető eleven munkára.)

nem ismerte fel, hogy az áru értékét a társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg (eleven munka + holt munka = munkamennyiség),

mezőgazdaságban helyesen mondja: a még művelésbe vont legrosszabb minőségű földön átlagos technikai felszereltség, termelékenység és intenzitás mellett az áruegység előállítására fordított munkamennyiség, a hamis termelési ár csírája!

az iparban is hasonlóan fogalmaz, de ez hibás.

A munkaerő áru jellegének felismeréséig Ricardo sem jutott el. Ricardo is azt állítja, hogy a munkás a munkáját adja el a tőkésnek és nem a munkaerejét. Ennek ellenére élesen különbséget tesz az értékalkotás és használati értékalkotás folyamata között, rámutat, hogy értéket csak munka alkot, de használati értéket a tőke és a természet is. Smith-hez hasonlóan ő sem ismeri fel az árutermelői munka kettőségét (az árutermelői munka egyben konkrét- és absztrakt munka is).

A klasszikus a neoklasszikus és a modern közgazdaságtan modern irányzatát képviselő közgazdászok mind tőle származtatják elméletüket. Ricardo-ra nagy hatást gyakorolt Smith műve, de úgy vélte, hogy Smith elemzésébe alapvető hibák vannak.

Munkásságának egyik eredménye, hogy kimerítően elemzi a gazdasági járadék természetét. Ez az elmélet csaknem érintetlenül megmaradt egészen napjainkig. Fő műve azonban a tőkés gazdaságban megvalósuló jövedelemeloszlás törvényeinek elemzése volt. Azt mondta, hogy a járadékok nőni fognak, és a föld lesz a gazdasági növekedés forrása. Ez a jóslata nem valósult meg.

Ricardo is három alapvető jövedelmet határozott meg:

munkabér (munkásoké),

profit (tőkéseké),

járadék (földbirtokosoké).

Mivel a teljes társadalmi növekedés korlátozott, azt hangsúlyozta, hogy ami az egyik társadalmi osztálynak jut, azt egy másiktól kell elvenni.

Szerették a tőkések, mert a szakszervezettek és a reformok keveset tehetnek a tömegért. Szerették a szocialisták, mert igazolást találtak nála, hogy a kapitalizmust el kell pusztítani, ahhoz, hogy a munkások megkapják az őket megillető részt a nemzeti kibocsátásból.

Szerinte értéktöbbletet a munka állít elő. A munkabér a munka ára. Elismeri a pénzt mint árut, de a pénzelmélet inkább csak mennyiségi, tehát csak a forgalomi eszköz funkcióját vizsgálta.

Szerinte fontos a tőkefelhalmozás a termelőerők fejlesztése érdekében. A társadalmi fejlődést mennyiségi változásként fogta fel, és nem vette észre a minőségi változást a fejlődésben. A termelési ár jelenségével nem tudta összehozni a tudományos munkaérték elméletét, és nem tudta a profit eredetét sem feltárni.

Klasszikus gazdasági elméletek:

Láthatatlan kéz: Adam Smith. A gazdasági szereplők alapvetően önzők. Ebből indul ki. Konfliktusok alakulnak ki. Kompromisszum születik. REND. Termelés és a szükségletek összhangba kerülnek. Valami oknál fogva a termelők azokat és annyit termelnek, ahol és amennyi szükséges. Termelés célja a szükségletek kielégítése. Felszín alatt zajló folyamatokban kiszámítható objektív törvényszerűségek figyelhetők meg, amik spontán módon jelentkeznek.  à Marx: Gazdasági törvény. A gazdaságot egy láthatatlan kéz irányítja (ezek a gazdasági törvények lesznek később).

Munkaértékelmélet: Áru értéke egyenlő az áruért vásárolható munka mennyiségével. Munka értékelmélet képviselője.

Mennyiségi pénzelmélet:

Csökkenő hozadék elve:

Say dogma: Áru értéke a piacon az árban határozódik meg. Tagadja a válság lehetőségét a kapitalizmusban. "Az ÖSSZKERESLET mindig együtt nő az ÖSSZTERMELÉSSEL" SAY DOGMA