|
||
|
||||||||||||||||||
A gazdaság, illetve
a társadalom számára a rendelkezésre álló erőforrásokat és a megtermelt javakat
el kell osztani a gazdaság szereplői között. Az elosz 353e42d tás elvi alapja különböző
lehet attól függően, hogy a résztvevők közötti osztozkodás a kialakult
hagyományokra vagy valamilyen központi hatalmi pozícióra, vagy önkéntes cserére
épül.
Ezek alapján megkülönböztetünk:
A piaci mechanizmus során az erőforrások elosztása a termelési tényezők tulajdonosai és vásárlói közötti egyéni alkufolyamatok eredményeképpen alakul ki, és az önkéntesség alapján kölcsönösen előnyös cserében realizálódik.
Érdekességképpen
meg lehet említeni, hogy Kornai János magyar közgazdász megkülönböztet egy
negyedik, agresszióra épülő mechanizmust is.
A modern társadalmakban mind a három alapvető típus megtalálható. Azt hogy
melyik a domináns, alapvetően az adott ország politikai berendezkedése
határozza meg. Eddig a legeredményesebbnek a piaci mechanizmus bizonyult.
Magyarország a rendszerváltás után próbál áttérni a szociális piacgazdaságra,
ahol a piaci mellett az állami bürokrácia súlya se csekély.
A piac az adott áruk cseréjének színtere. Ezen a színtéren lép kapcsolatba egymással a csere két szereplője a vevő és az eladó. A gazdaság klasszikus körforgásában a résztvevők szerepe állandóan változik, hol vevőként, hol eladóként jelennek meg. A háztartások jövedelemhez munkájuk vagy más tulajdonukban lévő termelési tényező eladásával jutnak. A vállalatok ezeket a tényezőket az inputpiacon megveszik, és terméket gyártanak az outputpiacra, ahol mint eladó jelennek majd meg.
A termelési tényezők piacán (inputpiacon) a vállalkozások a termelésben használható javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a termelési tényezők tulajdonosaival, mint eladókkal.
A fogyasztási javak piacán (outputpiacon) a jövedelemmel rendelkező tényezőtulajdonosok a tovább már fel nem dolgozott javak és szolgáltatások vevőiként találkoznak a vállalkozásokkal, mint eladókkal.
A mikroökonómia legfontosabb feltevése hogy a szereplők a
saját hasznukat maximalizálva, racionálisan döntenek. A fogyasztó
racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére
törekszik, ezért jövedelmének legjobb elköltésével azokat a javakat szerzi be,
amelyek nagyobb hasznosságot biztosítanak neki. A termelői racionalitás lényege
a profit maximalizálása.
A racionalitás egy nagyon erős feltevés, és ennek nyomán több bírálat is érte
már a mikroökonómiát, ám annyira kényelmes és a valóságtól nem túlságosan
elrugaszkodott dolog, hogy ezt nyugodtan elfogadhatjuk.
Fogyasztó racionalitásának lényege, hogy szükségleteinek maximális kielégítésére törekszik, ezért jövedelmének legjobb elköltésével azokat a javakat szerzi be, amelyeket más javaknál vonzóbbnak vél. A termelői, vállalati racionalitás lényege a jövedelem maximalizálása.
Az egyéni kereslet
és kínálat a gazdaság egészének csak egy részpiaci mozzanata. Ezeknek az
összességét nevezzük piaci keresletnek és iparági kínálatnak.
A gazdaság egésze tehát összefüggő részpiacok összessége, melyeket külön-külön
is piacoknak nevezhetünk. Elemzéseink alapvető piacai: a fogyasztási javak és
szolgáltatások piaca ( termékpiac ), a termelési tényezők piaca ( a munkapiac,
a tőkepiac, a föld piaca ).
A keresleti és kínálati függvény egy közös ábrába rajzolható ( Marshall-kereszt ). A fenti ábra a bor keresletét és kínálatát ábrázolja. 80 Ft/l áron a kereslet 260 ezer liter lenne, a kínálat csak 100 ezer liter, ilyenkor túlkeresletről beszélünk. 180 Ft/l áron a kínálat haladja meg nagyságrendekkel a keresletet, vagyis a piacon túlkínálat van. Míg a 100 Ft/l ár mellett a kereslet és kínálat megegyezik, a piac egyensúlyban van.
Egyensúlyi ár az a piaci ár, amely mellett a termék keresleti és kínálati mennyisége egyenlő.
A termék mindenkori ára a piaci ár, de csak egyetlen kitüntetett ár lehet egyensúlyi.
Találat: 3817