Gazdasági fejlõdés és növekedés. A gazdasági növekedés mérése, általános törvényszerûségei. Kitüntetett növekedési pályák.

Gazdasági fejlõdés és növekedés

Gazdasági növekedés

Az adott társadalomban a nemzeti kibocsátás bõvül, a megtermelt javak és szolgáltatások minõsége javul. (A társadalom szükségleteit magasabb szinten elégítik ki). A mennyiségi változások egy idõ után minõségi változásba mennek át.

Gazdasági tevékenységek számbavétele ugyanaz, mint a makrogazdaságnál. Lehet folyóáras, fixáras. GDP, GNP. Pontosabb a kép, ha ezt egy fõre vetítjük ki, ez a nemzetközi összehasonlítás miatt fontos.

Gazdasági fejlõdés

Fontos, hogy miben mérjük. A minõségi jegyek alapján közelítjük meg. Mit tekintünk indikátornak. Mennyiségi és minõségi változások összessége.

Marxi elmélet

Hogyan változott a termelési feltételek és az emberek egymás közötti viszonya, kölcsönhatása? Ez a kérdés a Marx által kidolgozott formációelmélet legfõbb problémája. Az erre adott válaszában Marx különbözõ társadalmi - gazdasági alakulatokat különböztet meg egymástól: Õsközösséget, a rabszolgatartó társadalmat, a feudalizmust, a kapitalizmust és a kommunizmust, valamint ez utóbbi kettõ közötti átmenetet jelentõ szocializmust. Az egyes formációk egymásba való átmenete úgy történik, hogy feszültségek keletkeznek a termelés módja és az azzal kölcsönhatásban lévõ emberi viszonyok között, amelyek az adott formáció keretében már nem oldódhatnak. A formáció keretfeltételei szétfeszülnek, s az új kölcsönhatásnak megfelelõ új társadalmi - gazdasági alakulat jön létre. Mivel a felsorolt formációk tulajdonképpen az emberiség egész fejlõdését fedik, nyilvánvaló, hogy az általuk jelölt idõhorizontok csak évszázadokban mérhetõk.

Az ún. ázsiai (redisztribúciós) termelési mód fejlõdése nem igazolja ezt a tételt, mivel ebben az esetben nem a termelés folyamatában keletkezõ ellentmondások vezettek az említett termelési mód stagnálásához és bukásához, hanem az elosztás feszültségei, az, hogy a túlzott adóelvonás csökkentette a termelési kedvet, eredményezte az ázsiai birodalomnak felbomlását.

Formáció elméleti alapon vizsgálja a társadalom fejletségi szintjeit.

F

e

j

l

e

t

s

g

t

Az ázsiai termelési móddal nem tud mit kezdeni, nem illik bele a formációba.

Rostovi elmélet

Az ipar fejlõdésén alapuló fejlõdéselméletet konstruál. Technikai fejletségi szinteket vizsgálja. A technikai fejlõdését vezeti vissza az ipar fejletségre. Az ember a háttérbe szorul.

A társadalmi és gazdasági fejlõdés szorosan kapcsolódik a technika és a technológia fejlõdéséhez. A technikai fejlõdés viszont jelentõs mértékben befolyásolja a gazdaság szerkezetét: a kezdetben szinte egyedül uralkodó mezõgazdasági termelés mellett kialakul a kézmûipar, amelynek súlya késõbb, mint gépi nagyipar egyre inkább nõ. Ezért lehetõség adódik arra, hogy a gazdaság fejlõdését az ipar fejlõdésével jellemezzük Ezt az emberi tényezõt nagyrészt figyelmen kívül hagyó irányzat fõleg W.W. Rostow nevéhez fûzõdik, aki a gazdasági fejlõdés öt lépcsõfokát különbözteti meg egymást:

Preindusztriális, hagyományos társadalom:

egy átmeneti szakasz, amelyben a késõbb meginduló iparosodás feltételei teremtõdnek meg;

gazdasági fellendülés idõszaka;

az a szakasz, amelyben a társadalom a gazdasági érettség állapotába kerül, és végül

a tömegfogyasztás (-gyártás) korszaka.

A folyamatokat jellemzi a gazdasági szerkezet változása (ipari vagy társadalmi forradalom) és az új szerkezethez való alkalmazkodás (fejlõdés). Mindkét elmélet a revulúció és az evulúció elméletén alapszik.

Strukturális fejlõdés

A 80-as évek közepétõl lendült fel. Értelmetlen a társadalmi fejlõdés vizsgálata, mert nincs fejlõdés. Az adott társadalom struktúrájával jellemzi a társadalmi fejlõdést. A különbözõ kultúrákban a szerkezeti struktúrája teljesen azonos ezért nincs értelme fejlõdésrõl beszélni.

A gazdaság növekedésének vizsgálatánál abból indulnak ki, hogy a gazdálkodás feltételei adottak és változatlanok. A vizsgálás célja itt azon tényezõk meghatározása illetve azon törvények feltárása, amelyek adott kereteken belül az egyenletes fejlõdést biztosíthatják, valamint annak megfogalmazása, hogy milyen tudatos beavatkozással érhetõ el ez a növekedés. Ez azt jelenti, hogy a növekedési vizsgálatokhoz szükséges idõhorizont jóval rövidebb, mint a fejlõdési törvényszerûségek feltárásához figyelembe veendõ idõhorizont. Ezt az idõhorizontot nem lehet konkrét években megadni.

A gazdasági növekedés mérése, általános törvényszerûségei

1. Nominális: nominális gazdasági növekedésrõl akkor beszélünk, ha a folyamatot folyóáras adatsorokkal jellemezzük.
2. Reálnövekedés: azt jelenti, hogy a növekedést az árszínvonalváltozás hatásaitól megtisztított adatok mutatják.

Növekedési ráta (α):

A növekedési mutató (pl.: a GNP) valamely idõszak alatt (általában 1 év alatt) bekövetkezett növekményét a mutatónak az idõszak elején meglévõ mértékéhez viszonyítja.

Képletben: Y_t - Y_t-1 / Y_t-1 = a_y → Y'/Y=a_y, ahol Y'=dY(t) / dt. Attól függõen, hogy a növekedési rátát az árszínvonal változástól megtisztítva számoltuk vagy nem, beszélhetünk reál-, illetve nominális gazdasági növekedési rátáról.

Általános törvényszerûségek

A reálbérek gyors növekedésnek indulnak

A bérek aránya a megtermelt értékhez képest állandó. W/Q= Constans

A tõke/termelés aránya illetve a beruházás/termelés aránya stabil. K/L, K/Q; T/Y, I/Q

A tõkeállomány gyorsabban nõ, mint a népesség. ΔK/K₀ > ΔL/L₀ à egy fõre jutó tõkeállomány növekvõ. ΔK/ ΔL > K₀ / L₀

Nõ az egy fõre jutó termelés (termelékenység), és az egy fõre jutó fogyasztás. Y/L

Az egy fõre jutó reáltõke állomány trendjéhez hasonló a reálbér és a reálkamat trendje.
K_reál/L, w/p, i(reálkamat)/p

A termelési tényezõk részesedése a termelési értékbõl viszonylag stabil. Q=f(L, K, A, τ)
(δQ/δL)/(δQ/δK)=2:1 (Parciális differenciálhányadosok arányában osztjuk)
δQ/δL egységnyi munkaváltozás milyen mennyiségû kibocsátás növekedéshez vezet.
Az egyes termelési tényezõknek a kibocsátáshoz való hozzájárulásának aránya stabil.

A technikai haladás egyre meghatározóbb a termelési tényezõk között

a)   Ha a technikai haladást szélességében vizsgáljuk, a gazdasági növekedés ütemét hosszú távon nem befolyásolja.

Ha a korszerû termelési tényezõbõl többet alkalmazunk: rövidtávon a gazdasági növekedés ütemét gyorsítja, hosszú távon nem befolyásolja. Ha mindig legalább ugyanannyival vagy nagyobb százalékos technikai fejlesztést alkalmazunk, akkor a növekedés üteme hosszútávon is javulhat. Ezt viszont egyetlen társadalom sem engedheti meg magának.
Ha a fejlesztésre költünk, a fogyasztás elõl vonjuk el a pénzt.

b)   A technikai haladást mélységében is vizsgálhatjuk. Ezt a szintváltozást fejezi ki a korszerûsödési ráta. Adott évben meglévõ technika mellett milyen potenciális kibocsátást lehet elérni. Fejlõdik a technika, ehhez más potenciális kibocsátás tartozik. E kettõ határozza meg a növekedés trendjét.

Kitüntetett növekedési pályák

Harrod - Domar féle egyensúlyi növekedési modell

Az egyensúlyi növekedési ütem egyenlõ a megtakarítási hányad és a tõkeigényesség hányadával.

a_y DY/Y = s/k

s = S/Y                           k: tõke igényesség k = K/Y

Ez a növekedés egyensúlyi, de nem egyenletes.

Tõkeigényesség rövid távon nem változik, a megtakarítási hányad igen Þ s/k = a_y

Ez a növekedési pálya instabil. Egy rendszerrõl akkor mondjuk, hogy stabil ha érvényesül benne olyan törekvés vagy hatás hogy egy kitüntetett állapotból való kimozdulás után a rendszer a szóban forgó állapotba visszatér.

Kommulatív folyamatok vannak ebben a modellben, mert nincsenek visszatérítõ automatizmusa az egyensúlyi helyzethez. Ez a növekedési modell stabil csak akkor lenne, ha a gazdasági növekedés állandó ütemben valósulna meg.

Az egyenletes növekedési ütem - a természetes növekedés

Általános tapasztalati tény, hogy hosszabb távon a munka kínálat és a foglalkoztatás egy-egy gazdaságra jellemzõ stabil érték körül ingadozik.

A makrokibocsátás és a munkamennyiség aránya hosszabb távon stabil. Y/L Þ 1 egységnyi kibocsátásra mennyi munka esik = TERMELÉKENYSÉG.

A termelékenység növekedési üteme hosszabb távon:

a_t D(Y/L) / Y/L = d(Y/L)/dt / Y/L = d( Y/t / L(t)) / Y/L (A kibocsátás és a foglalkoztatók száma is függ az idõtõl.) = (dY/dt*L - dL/dt*Y)1/L² / Y/L = dY/dt / L / Y/L = dY/dt / Y - dL/dt / L

a_t a_y a_L

a_t - termelékenység növekedési üteme hosszabb távon függ a technikai haladás ütemével (technikai haladás üteme)

a_y - gazdasági növekedés üteme

a_L - foglalkoztatottak (munkaráfordítás) növekedési üteme

A technikai haladás üteme azonos a termelékenység növekedés ütemével. Gazdasági növekedés üteme egyenlõ a technikai haladás üteme + a népesség növekedés üteme.

a_y a_t a_L

Egyenletes növekedés akkor valósul meg, ha a technikai haladás és a népesség konstans ütemben nõ.

Természetes növekedési ütemû (a_y) az olyan változatlan technikai és elosztási viszonyok mellett megvalósuló gazdasági növekedés, amikor a kibocsátás növekedés ütemét a népesség növekedési üteme határozza meg.

Optimális növekedési pálya. A felhalmozás aranyszabálya.

Minden megtakarítási hányad egy természetes ütemû egyensúlyi növekedés pályát határoz meg.

lnY                      természetes növekedési pálya, mely minden

megtakarítási hányadhoz tartozik egy.

t

A pálya növekedési üteme azonos csak a kibocsátásban térnek el.

A beruházási hányad optimális ha az általa meghatározott jövedelem (kibocsátás) maximális fogyasztást eredményez.      I/Y Þ beruházási hányad

Y = C + I felhalmozás = megtakarítás

A felhalmozás aranyszabálya: olyan megtakarítási hányad (s) meghatározása, mely mellett létrejövõ gazdasági növekedés egyensúlyi és olyan kibocsátási szintet eredményez, amely mellett a fogyasztás maximális.