FEJEZET ÁRUPIACI EGYENSÚLY

FEJEZET ÁRUPIACI EGYENSÚLY

ÖSSZKIADÁSI FÜGGVÉNY: az összes kiadást mutatja az összjövedelem függvényében. A kiadást is mint a jövedelmet javak mennyiségében mérjük ezért reálváltozóként kezeljük. A függvény meredeksége megegyezik a foygasztási függvény meredekségével.

E(Y) a reálkiadások (E) a reáljövedelem (Y) függvényében

C(Y_d) a fogyasztási kereslet a rendelkezésre álló jövedelem (Y_d)  függvényében. I beruházási k 525g68f ereslet G kormányzati kereslet

A kiadások azért függnek a jövedelemtöl mert a fogyasztási kereslet függ az összjövedelemtöl  Ha nö az összjövedelem akkor nö a fogyasztási kereslet így nönek a kiadások is.

FOGYASZTÁSI GÖRBE MEREDEKSÉGE Megmutatja,hogy mennyivel növeli a kiadásokat a jövedelem egységnyi növekedése. HA a jövedelem nö akkor a fogyasztás emelkedése miatt növekednek a kiadások így a kiadási görbe meredeksége a fogyasztási függvény meredekségével egyenlö (ΔC/ΔY) Ez pedig a fogyasztási határhajlandóság (c) vagy jövedelemfüggö adó esetén c(1-t). Lásd a könyv 74.-75. oldalt.

EGYENSÚLYI JÖVEDELEM: összes kiadás= összes jövedelem (E=Y) a multiplikátor és az autonóm kiadások szorzata Így az autonóm fogyasztás a beruházás és a kormányzati kereslet egységnyi változása a multiplikátor nagyságával megegyezö jövedelemvátlozást eredményez. jövedelemváltozás és autonóm kiadások változásának hányadosa a multiplikátorral egyenlö:

ha a kiadások megegyeznek a jövedelemmel ekkor kialakul az árupiaci egyensúly. Ekkor beáll az árupiaci egyensúly. Tehát az egyensúlyi jövedelem az árupiaci egyensúlyt biztosító reáljövedelmi szint.

-Egyensúlyi jövedelem csökken: ha a multiplikátor vagy az autonóm kiadások csökkennek

-Egyensúlyi jövedelem nö ha a multiplikátor vagy az autonóm kiadások emelik a jövedelemet. a fogyasztási határhajlandóság növekedésével is nö az egyensúlyi jövedelem.

A jövedelemnövekedés a beruházási növekedés és a multiplikátor szorzata: ΔY=mΔI

Lásd a könyv 76.-77oldalát.

MULTIPLIKÁTOR: annak mérésére használják hogy mennyivel változik az egyensúlyi jövedelem az autonóm kiadások változása eredményeként.

TÚLKERESLET: amikor a jelenlegi jövedelem kisebb mint az egyensúlyi jövedelem ekkor a vállalatok növelik a termelés mennyiségét így nö a megtermelt jövedelem ami az adók levonása után többletjövedelemként jelentkezik a fogyasztóknál akik növelik fogyasztási keresletüket így nö a kiadások szintje is egészen addig amíg a túlkereslet meg nem szünik és el nem éri a gazdaság az Y_e egyensúlyi jövedelem szintjét.

TÚLKíNÁLAT: amikor a jelenlegi jövedelem nagyobb mint az egyensúlyi jövedelem ez a túlkínálat a termelés csökkenését idézi elö a vállalatoknál. A megtermelt jövedelem esésébel csökken a fogyasztókho jutó jövedelem ami a fogyasztás csökkenéséhez vezet így a kiadások csökkennek A folyamat addig tart míg a jövedelem az egyensúlyi Y_e  szintjére nem esik vissza és a kiadások nem egyeznek meg a jövedelemmel.

EGYENSÚLYI JÖVEDELMI SZINT  tehát bármilyen jövedelemszintröl is jutunk el (túlkereselt vagy a túlkínálat) az Y_e   jövedelmi szintre juttatja a gazdaságot ahonnan már nem is mozdul el hacsak valamely külsö tényezö meg nem változik.

az autonóm kiadások multiplikátora (szorzója) megmutatja hogy az autonóm kiadások egységnyi változása mekkora jövedelemváltozást eredményez.

Tehát azt mutajta meg hogy mennyivel változik az egyensúlyi jövedelem az autonóm kiadások egységnyi változások hatására  Az autonóm kiadások multiplikátora a jövedelem változás és a kiadások változásának hányadosa

jövedelemfüggö adó csökkenti a kiadási multiplikátor értékét mivel a többletjövedelem egy részét adóként be kell fizetni. így csak a maradványtöbbletjövedelemet lehet elkölteni a fogyasztási határhajlandóság arányában.

1/[1-C(1-t)]<1/(1-c), ahol 0<t<1

MULTIPLIKÁTOR ÉS FISKÁLIS (KÖLTSÉGVETÉSI) POLITIKA(nem kell)

az államháztartás bevételein és kiadásain keresztül történö gazdaságszabályozás.

JÖVEDELEMTŐL FÜGGŐ ADÓK mérséklik az összjövedelmi ingadozásokat A beruházások kisebb jövedelemingadozásokat idéznek elö jövedelemfüggö adók jenetlétében mint azok nélkül Stabilizáló hatása automatikus mivel külön politikai döntés nélkül önmagától fékezi a gazdaság visszaesését.

ÁLLAMHÁZTARTÁS KIADÁSAI: az államháztartás más mint a magánháztartás. Itt a  jövedelem növekedése nem jár automatikusan a kiadások növekedésével mivel az államháztartás kiadásait nem a jövedelme változásai irányítják hanem politikai döntések befolyásolják.Tehát növekvö adóbevételek nem ösztönzik az államot költekezésre.

TRANSZFERMULITPLIKÁTOR megmutatja hogy a transzferek egységnyi növekedése mennyivel növeli az egyensúlyi jövedelemet egyenlö az autonóm kiadások multiplikátorának és a fogyasztási harárhajlandóság szorzatával   : ΔY/ ΔTR=c/1-c(1-t)

A transzfermultiplikátor a fogyasztásihatárhajlandóság arányában kisebb mint az autonóm kiadások multiplikátora.

ADÓMULTIPLIKÁTOR megmutatja hogy az adó egysényi növelése mekkora jövedelmváltozást okoz. Adómultiplikátor negatív meredekségü mivel az adónövelés csökkenti a jövedelmet. Az autonóm adó multiplikátora jövedelemfüggö adó mellett:

Az adómultiplikátor a transzfermultiplikátor ellentetje abszolút értékeben megegyezik vele csak ellentétes elöjelü mivel a transzferek növelik az autonóm adó pedig csökkenti a rendelkezésre álló jövedelemet.

Az adókivetés csökkenti a rendelkezésre álló jövedelmet és így a fogyasztási keresletet is ami az egyesnúlyi jövedele eséséhez vezet.Az  adómultiplikátor abszolút értéke a fogyasztási határhajlandóság arányában kisebb mint a kiadási multiplikátor. ΔG=Δta

JÖVEDELEM VÁLTOZÁSA: a jövedelem változását megkapjuk haa kormányzati kereselt növekedés okozta jövedelem bövülésböl kivonjuk az adóemelés okozta jövedelemcsökkenést és a változásokat szorozzuk a multiplikátorral ΔY=1/1-c*ΔG - c/1-c*ΔT

A jövedelem bövülése egyenlö a kormányzati kereslet bövülésével és egyenlö az autonóm adó emelésével is ΔY=ΔG=ΔT_a

Az egyensúlyban lévö költségvetés is növeli a jövedelmet a kormányzati kereslet nagyságával.