Etikai kódex a jatékautomata iparban

Etikai kódex a játékautomata iparban

1. Feszültségek és törekvések

Ezt a viszonylag új iparágat létrejötte - azaz az 1940-es évek - óta több alkalommal is részletekbe menő vizsgálatoknak vetették alá. A közvélemény tulajdonképpen sohasem lelkesedett túlságosan a játékautomatákért. Másfelől viszont mindig volt egy bizonyos igény az ilyen gépekkel való játék iránt. Azok a feszültségek, amelyek egyrészt a közvélemény 959h76j rosszallásából, másrészt az ezzel párhuzamosan jelentkező játékigényből fakadtak, gyakran sodorták különféle konfliktusokba az iparágat a hatóságokkal. Így az iparág valamiképpen mindig a feszültségek szektora volt, és olykor még az ma is.

A 80-as években az iparág vállalkozói belátták, hogy hosszú távon lehetetlen a törvényen, a politikán és a közmorálon kívül tevékenykedni. Ezért fokozatosan módosították stratégiájukat, mely akkoriban még a jogi rendelkezések elleni küzdelemből állt illetve a jogszabályok kijátszására irányult. Ma már a szektor legtöbb vállalkozója egyenesen szükségesnek ítéli mind a megfelelő törvényi szabályozást, mind pedig az etikai kódexek megalkotását a nemkívánatos helyzetek elkerülése érdekében. E nemkívánatos helyzetek mindenképpen kihatnának a gépek üzemeltetőire, akik megfelelő szabályozás híján a permanens bizonytalanság állapotában dolgoznának, de érintenék a játékosokat is, akik kellő jogi és erkölcsi védelem hiányában könnyen válhatnának illegális üzemeltetők áldozataivá. Hollandiában ezek az iparágon belüli változások vezettek a szerencsejátékokról szóló törvény elfogadásához. A törvény 1987-ben lépett hatályba. Maga a törvény végülis egy tárgyalási illetve egyeztetési folyamat eredményeként fogható föl; a tárgyalások kormányzati tényezők és a szektort képviselő szervezet, a VAN (Holland Játékautomata Szakmai Szövetség) között folytak. A törvény előírásai az alábbi egyeztetett megfontolásokon nyugszanak:

- a játékosok igénylik, hogy fogadhassanak

- kívánatos, hogy a vállalkozók megfelelő bevételhez jussanak, mert ez teszi lehetővé a jó management kiépítését

- a játékosokat védeni kell a túlzott veszítéstől

- olyan szabályozásra van szükség, amely érvényesíthető, végrehajtható

Tulajdonképpen már ezek a pontok is tartalmaznak morális megfontolásokat: a felek egyenlő szabadságot élveznek, ugyanakkor a gyengébb fél többletvédelemben részesül. Azon a tárgyalássorozaton, amelyet kormányhivatalnokok folytattak a VAN képviselőivel, számos más erkölcsi kérdés és szempont is fölmerült. Világossá vált azonban, hogy ezek különféle összefüggésekben részletesebb vizsgálódásokat igényelnek. És voltaképpen ez adta az indító lökést egy etikai kódex kimunkálásához.

2. Úton az országos etikai kódex felé

1990-ben a VAN elfogadta az országos etikai kódex tervezetét. A kódex kulcsszava az önszabályozás. Tény, hogy a szerencsejátékokról szóló törvény paraméterei között még mindig van bizonyos tere a kétes magatartásnak, s hogy ezzel összefüggésben előállhatnak vitatható helyzetek is. A kérdés tulajdonképpen az, hogy milyen messzire menjen az iparág a cselekvési szabadságnak a jogi rendezésen túli szabályozásában. Föltehető, hogy erről sokat fognak még vitázni, s volatképpen ez az, amiért a kódexet nem véglegesítik, hanem munkakódexnek tekintik az elkövetkező években. Ez annyit jelent, hogy rendszeresen összehasonlítják a kódexet és a gyakorlatot, majd a VAN tagjai vita után eldöntik, a gyakorlaton kell-e változtatni, hogy jobban megfeleljen a kódexnek, vagy a kódexet kell-e inkább hozzáigazítani a gyakorlathoz. Ezt a kódexet vagy kódextervezetet végülis csak úgy lehet értelmezni, mint egy sajátos kompromisszumot eltérő törekvések és érdekek között. Az elfogadott munkakódex szövege a következő:

1. cikk A játéktermeket üzemeltető VAN-tagok megállapodnak abban, hogy személyzetük a játékszenvedély korai felismerésének illetve a játékszenvedéllyel való küzdelem fokának függvényében "Jellinek-nevelésben" részesüljön.

2. cikk A játéktermeket üzemeltető VAN-tagok egyetértenek a reklámtilalom fenntartásában.

3. cikk A VAN tagjai megállapodnak, hogy bevezetik, betartják és a szórakoztató iparban tevékenykedő társüzemeltetőik esetében is érvényesítik a következő szabályt: 18 éven aluli személyek nem játszhatnak a játékautomatákkal.

4. cikk A VAN tagjai megállapodnak abban, hogy bevezetik és betartják az ún. önkéntes játéktilalmat, azaz egy adott játékteremben eltiltják a játéktól azokat, akik ezt magukkal szemben kérik, és azokat is, akikkel kapcsolatban ezt valaki más kéri.

5. cikk A VAN tagjai megállapodnak abban, hogy az NMI-vel való konzultációk után figyelmeztető felirattal látják el az összes játékautomatát.

6. cikk A VAN tagjai megállapodnak abban, hogy a játkautomaták számával kapcsolatos, a kormány vagy a helyi önkormányzat által elrendelt esetleges korlátozásokat korrekten végrehajtják és betartják, vonatkozzanak ezek akár a játékautomaták üzembehelyezésére, akár üzemeltetésük időtartamára, s minderre társaikat illetve társüzemeltetőiket is kötelezik.

7. cikk A VAN tagjai megállapodnak abban, hogy az NMI-vel való konzultáció után törvénytisztelően végrehajtják a gépek élettartamára vonatkozó rögzített korlátozást, s hogy erre társaikat illetve társüzemeltetőiket is kötelezik.

Mielőtt megvizsgálnánk ezeket a cikkeket, soroljuk őket bizonyos kategóriák alá. Az első cikk a cégen belüli oktatásra vonatkozik; ez szervezeti illetve alkalmazotti ügy. A második a hirdetést illetve a marketinget korlátozza, míg az 5., a 6. és a 7. a termékkel illetve a gépekkel kapcsolatban ír elő megszorításokat. A 3. és a 4. cikk a nyilvánosság illetve az ügyfél szempontjából tartalmaz restrikciókat: nem mindenki használhatja a gépeket.

Nem teljesen világosak azonban sem a cikkelyek mögötti indítékok, sem az, hogy miért éppen ebben a sorrendben követik egymást a szabályok. Miért épp az adott helyen fogalmazzák meg pl. a reklám tilalmát? És milyen meggondolásból hozták pl. a minimális korhatárra vonatkozó szabályt? Mindezek mellett a szövegezés olykor bizonytalan vagy pontatlan. Komolyan gondolják, hogy el lehet és el is kell tiltani valakit a játktól egy másik személy kérése alapján? Bármely más személy kérésére? Mi itt a szándék, mi indokolja ezt a szabályt? Nem tudjuk, mert a szabályok alapját képező értékek és érvek hiányoznak a dokumentumból. Ez a kódex tényleg tervezet csupán; nem több, mint bizonyos speciális normák együttese, mely normák magukban állnak, értékek és célok nélkül. A kódexről, ahogy azt megalkotói is tervezik, valóban sok vitát kell még folytatni.

A viták egyik résztvevője egy lépéssel már megelőzi az országos szintet. E cég így erkölcsi szempontból valamiképpen már előrevetíti az iparág jövőjét is. Nem érdektelen ezért megismerkedni programjával.

3. Az ERREL-Holding

Az Errel társaság egyike az öt legnagyobb cégnek a holland játék- és játékautomata iparban. Az Errel megkülönböztetett figyelmet tanusít az üzlet erkölcsi oldala iránt. A vállalat természetesen betartja az országos etikai kódex tervezetének előírásait, de ezen túlmutató erőfeszítéseket is tesz olyan erkölcsi szabályok és eljárások kimunkálására, amelyek megfelelnek a piac erkölcseinek. Az Errel lényegében arra tesz kísérletet, hogy összhangba hozza az üzleti etika elméletét és gyakorlatát. Másszóval az Errel elfogadja a piacon megjelenő vállalatok társadalmi felelősségének gondolatát. Ez a felelősség azonban nem korlátlan és bizonyos, hogy nem lehet összehasonlítani mondjuk egy politikai párt erkölcsi felelősségével. Az utóbbi általában értékteremtésre is vállalkozik, egy jobb politika kimunkálására és megvalósítására pedig mindenképpen kísérletet kell tennie. Egy vállalatot nem terhelnek ilyen kötelességek; az ő dolga az, hogy árukat illetve szolgáltatásokat kínáljon. A vállalat küzd a fennmaradásáért és ehhez profitot kell termelnie. Egy üzleti vállalkozás felelőssége tehát mindenképpen kisebb mint egy politikai párté vagy más politikai szervezeté. Ilyenformán a piacot egy sajátos, korlátozott erkölcs jellemzi, mely erkölcs nagy részét az "érdekek tranzakciója" és az "alapvető jogok elismerése" alkotja. Az Errel mint vállalat a piacon tevékenykedik, s ezért a piac moralitásához kötődik. Figyelemmel a piac sajátos moralitására az Errel egy következetes etikai vállalatpolitika kidolgozására törekszik. Az Errel első ízben az 1991-es "Üzletpolitikájában" foglalt írásba bizonyos erkölcsi megfontolásokat és morális érveket üzletpolitikai elveinek megvilágítása céljából. Az alábbiakban ebből következik egy fontosnak tetsző részlet. A szöveg megismertet bennünket az üzletág bizonyos sajátosságaival, s kiemelten foglalkozik a játékszenvedély kérdésével.

Erkölcsi felelősség

Az Errel Holding jól ismeri helyzetét a változó társadalomban. A Holding nem szorítkozhat arra, hogy csupán reagáljon a társadalmi változásokra; elébük kell mennie. Ehhez arra van szükség, hogy a vállalat tevékenységét egy kimondottan hosszútávú politika alakítsa és vezérelje. Egy ilyen politika kifejezésre juttatja a vállalat erkölcsi felelősségét is. De mit jelent mindez konkrétan?

Határvonalak

Kiindulópontunk az, hogy az Errel Holding a vállalkozási szabadság alapján működik. A vállalkozási szabadság tulajdonképpen egy olyan tér, amelyben egy vállalat a saját elképzelései szerint tevékenykedhet. E szabadság mindemellett nem korlátlan. Először is vannak olyan határvonalak, amelyeket a törvény húz meg, s amelyek a szerződésekkel, az adókkal és a foglalkoztatással kapcsolatos vállalati tevékenységeket érintik. Magától értetődik, hogy az Errel Holding a jog határain belül marad minden jogilag szabályozott területen.

Másodszor: a jó vállalkozásnak vannak bizonyos imperatívuszai. Megbízhatóság és elérhetőség; ezek az Errel Holding jól átgondolt hosszútávú politikájának kulcsszavai. E kulcsszavak döntőek a kollégákkal, a szállítókkal és a vásárlókkal szembeni kapcsolatokban és érvényesek a játékautomaták és más termékek gyártása valamint karbantartása során is. Különösen fontosak e szavak a több mint kétszáz alkalmazottal folytatott együttműködésben és a személyzeti munka további fejlesztése szempontjából.

Végül: A nyugati kultúrában, melyben az Errel is tevékenykedik, az erkölcsi minták és normák fokozatosan változnak. Különösen áll ez azokra a társadalmi nézetekre és morális ítéletekre, amelyek az Errel által forgalmazott termékekre illetve ezek hatásaira és mellékhatásaira vonatkoznak.

A játékszenvedélyről

A játékautomaták legproblematikusabb mellékhatása a játékszenvedély. Mivel az idők során az Errel Holding minden alkalmazottját érinti valamilyen formában ez a probléma, indokoltnak látszik, hogy ismételten megfogalmazzuk ezzel kapcsolatos nézetünket.

Az Errel Holding, mint a holland szórakoztatóipar része, termékeket és szolgáltatásokat kínál, elsősorban a szerencsejátékok és a játkautomaták világában. A magunk részéről arra törekszünk, hogy garantáljuk e termékek és szogáltatások minőségét. Sok ember leli örömét e termékek használatában és e szolgáltatásokban. Az emberek egy kisebb része viszont gyakran minimális önuralommal használja illetve veszi igénybe őket. Tulajdonképpen ez vezethet a játékszenvedélyhez, s ez idézheti elő azokat a pénzügyi és más természetű problémákat is, amelyekkel e szenvedély rendszerint együttjár. Az elsődleges felelősség mindezért nem az Errel Holdingot terheli, hanem azt a játékost, akinek nincs kellő önismerete vagy önuralma. Nem maga a szerencsejáték ártalmas, hanem az a mód, ahogyan azt egyesek játsszák.

Felelősség

Ebben az összefüggésben mindenesetre az Errel Holdingot is terheli bizonyos felelősség, nevezetesen másodlagos felelősség. A vállalat óvatosságra inti a sokszor a játék bűvöletében levő játékosokat, így a játékosok mindvégig tisztában lehetnek a játék kockázatos természetével. Ez a visszacsatolás figyelmeztető jelzések segítségével valósul meg; azzal, hogy a cég pénzbeli korlátozást vezet be, amely minden játékterem illetve fogadóhely minden játkautomatájára vonatkozik. Emellett a Holding minden játékteremben illetve fogadóhelyen elhelyez egy a Holding veztése által kidoglozott figyelmeztető feliratot: "Fogadjon, ha kedve úgy tartja, de ne játsszon önmagával!" E jelzések, figyelmeztetések segítik a játékost abban, hogy gyakorolja saját felelősségét.

Kivételt kell azonban tenni a serdülőkkel, mivel ők általában még nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal a felelősségvállalásban. Ezt a korosztályt önmagától kell megvédeni. Esetükben ezt a játékautomaták hozzáférhetőségének megnehezítésével lehet elérni - az elkövetkező években. Ennek egy módja a 17 és 16 évesek (és természetesen a még náluk is fiatalabbak) kitiltása a játéktermekből. Egy másik út a játékautomaták számának korlátozása az alkoholmentes vendéglátó illetve szórakoztató iparban. Az Errel Holding tárgyalásokat kezdeményez a szektoron belül ezekről az intézkedésekről és más szóbajöhető lépésekről egy országos megállapodás érdekében.

Az idézett szöveg természetesen egy olyan egyedi üzleti terv része, mely bizonyos fokig reklámcélokat is szolgál. Ezzel együtt a benne kifejezett morális álláspont komoly erkölcsi érvekkel együtt jelenik meg. Természetesen nem szükséges egyetérteni az itt felsorakoztatott érvekkel, de az a tény, hogy egy holding elkötelezi magát bizonyos értékek, normák és érvek mellett, nos ez a tény mindenesetre figyelmet érdemel. Egyébiránt a dokumentum tulajdonképpen adalék a játék szenvedélyről valamint az ezzel összefüggő felelősségről folyó társadalmi vitához. Ebben a vitában nyilván minden félnek van vagy lehet mondanivalója és ez a vállalat elég világosan fogalmazza meg a magáét. A morális állásfoglalásnak ez a formája remélhetőleg támogatásra talál az iparágban és ez elvezet majd a jelenlegi országos kódex-tervezet tökéletesítéséhez, végső soron pedig egy kiérlelt országos etikai kódex elfogadásához.

4. Impulzus egy európai etikai kódexhez

Az európai szintű etikai kódex ügye egyelőre lépéshátrányban van a holland országos etikai kódexhez képest. A jogi és erkölcsi környezet természetesen eltérő Nagy-Britanniában, Belgiumban, Dániában, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban és eltérő a szektor vállalatainak részvétele valamint tevékenysége is az iparág európai szövetségében. Mindazonáltal úgy tűnik, az EUROMAT (European Coin Machine Association) viszonylag hatékonyan működik és remélhető, hogy ez a hatékonyság a jövőben még erősödni fog. 1989-ben és 1990-ben a szövetség tagjai megvitattak néhány kódex-tervezetet. Mivel azonban túl sok érdekkonfliktus és összefüggésbeli különbség merült föl, nem tudták tető alá hozni a tervezett kódexet. Éppen ezért a VAN új megközelítésre tett javaslatot 1990 őszén. Ennek lényege, hogy a továbbiakban stratégiai keretek között haladjanak az Európai Etikai Kódex felé. A javaslat egyik részlete a következőképpen hangzik:

Amit akarunk, az világos. Ki akarunk dolgozni hivatásunk számára egy európai etikai kódexet. Hogy miért akarjuk ezt? Mert azt akarjuk, hogy hivatásunk megbízható legyen és azt akarjuk, hogy cégeinket felelősségteljes vállalatokként tartsák számon. A mi hivatásunkban egy etikai kódex mérföldkő az erkölcsi felelősség kifejlesztése szempontjából. Ez - röviden - a mi víziónk.

Néhány kódex-tervezet elkészült már, pl. a holland és az angol. Európai szinten azonban - magától értetődik - igen sok a különbség az egyes országok között. Mivel nem remélhetjük, hogy 2-3 éven belül eljutunk egy teljeskörű európai etikai kódexhez, egy speciális stratégiát kell követnünk.

Javaslatunk: tegyünk kísérletet hivatásunkon belül egy európai törekvésű kódex kimunkálására az elkövetkező két év alatt. Ez a kódex hivatásunk értékeit és eszményeit foglalná össze - európai látószögből. Ez az út egy keret- vagy ernyőkódexhez vezet; a kódex lefedi az európai játékautomata ipart, de nem terjed ki mindenre és nem megy bele mélyen a részletekbe. A továbbiakban minden országnak ez alatt az ernyőkódex alatt kell kidolgoznia saját kódexét. Öt-tíz éven belül bizonyára eljutunk egy teljesebb és hatékonyabban nevelő kódexhez; egy olyan kódexhez, amely magyarázatokat és tanácsokat is tartalmaz arra nézve, hogy miként lehet megoldani a kódex alkalmazásával kapcsolatban fölmerülő problémákat a különböző európai országokban. Mindeközben be kell érnünk egy gyengébb, de hosszú távon megiscsak hatékony szemlélettel.

Éppen ezért javasoljuk egy speciális, kislétszámú, nemzetközi munkacsoport felállítását, amely elvégzi nekünk ezt a munkát. A csoport folytasson kutatásokat és tegye összehasonlíthatóvá az empirikus adatokat. Dolgozza ki továbbá az aspirációs kódexet; ez képezi majd a vita tárgyát a szövetség tagjai között. A csoport rendszeresen számoljon be az aspirációs kódex kidolgozására irányuló munkálatok állásáról. A kódexnek 1992-ben készen kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a végrehajtás és az előrelépés problémái mindaddig az egyes országokra hárulnak. Ez mindenesetre időt biztosít országos kódexek kidolgozására, de legalábbis bizonyos kutatások elvégzésére.

A stratégiai cselekvési tervről szóló javaslatot az EUROMAT 1990. október 25-én Brüsszelben tartott ülésén elfogadták. Az ernyőkódex kidolgozása így szinte mindig napirendben levő kérdés lesz. A munkacsoportot (Anglia, Spanyolország és Hollandia) beiktatták és ellátták bizonyos útravalóval is. Nevezetesen megjelölték azokat a társadalmi szempontokat, amelyek meghatározhatják akár a kódex szerkezetét is (1). Fölvázolták továbbá azokat az irányelveket, amelyeket a szövetségnek a kormányzattal illetve az érdekcsoportokkal való viszonyában követni kell (2). A következőkről van szó:

(1) A játékautomata szakmának el kell ismernie a játékosokkal szembeni erkölcsi felelősségét; el kell ismernie egyebek közt számos önszabályozó intézkedéssel a következő összefüggésekben:

(a) játékautomaták

(b) játékmódok

(c) játékosok

(d) intézkedések, melyeket az üzemeltetők saját tevékenységükkel kapcsolatban hoznak

(e) intézkedések, melyeket az üzemeltetők a gépeiknek egységeikben helyet adó más cégek tulajdonosaival illetve vezetőivel szemben hoznak

(2) A kormány és az érdekcsoportok részéről üzletágunknak címzett ellenvetésekhez elvi hozzáállásunk a következő:

(f) készek vagyunk az ésszerű vitára minden érdekelt féllel

(g) az ilyen viták során a feleknek egyenlő helyzetben kell lenniük

(h) a vitákban fölvetett összes érvet figyelembe kell venni és csak a legjobb megoldásokat szabad alkalmazni

(i) minden ilyen vita alapja a konszenzus keresése; a kompromisszum ebben az össezfüggésben megmarad egy jó alternatívának.

Nem nehéz ráismerni a VAN kódex-tervezetre az (1) pontban. Meglehetősen szokatlan viszont, hogy a (2) pont kimondottan német filozófiai hatás alatt áll. J. Habermas bizonyára meglepődik, ha megtudja, hogy "Diskurs-ethik"-jének néhány alapszabálya elérte az Európai Játékautomata Szövetség ülését is. Hogy az ő elmélete a legmegfelelőbb a játkautomata ipar számára vagy sem, az természetesen vita tárgya lehet. Azt azonban mindenképpen előrelépésnek kell tekinteni, hogy az üzleti világ e szférájában kísérletet tettek az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására.

5. Következtetések és javaslatok

A játékautomata ipar meglehetősen nagy társadalmi és erkölcsi nyomás alatt áll. A "közjó" és a cégek érdekei között akkor érhetők el kompromisszumok, ha a cégek hosszú távon gondolkodnak, továbbá felismerik és el is ismerik erkölcsi felelősségüket (ennek korlátaival együtt).

Fontos, hogy a vállalkozók egymásra találjanak egy országos szövetségben. De milyen és mekkora körben gyűjtse össze őket ez a szövetség? Hozza össze mindannyiukat, vagy csupán azokat, akiket különösképpen érintenek (vagy éppen érdekelnek) bizonyos morális kérdések? Ez függ a politikai helyzettől, a közvélemény nyomásának erejétől és attól, hogy eljött-e már az ideje az iparágban egy országos politika kidolgozásának. Ezek után az országos szövetségnek igen nagy lehet a szerepe.

Először is, a jogszabály-tervezeteket az illetékes kormányzati tényezőkkel folytatott tárgyalások és viták során kell megszövegezni. A szövegezés folyamatában elkerülhetetlenül fölmerülnek bizonyos morális kérdések is. E kérdések összegyűjtése jó alapot nyújthat egy erkölcsi vitához. Előnyös lehet, ha párhuzamosan tárgyalják a jogi és az erkölcsi problémákat, ez azonban nem könnyű. Nem könnyű, mert ez a módszer meglehetősen időigényes és nagyon megterheli a szövetség legfontosabb vezetőit is. Bölcs dolog ezért már a kezdet kezdetén bevonni mind egy jogi, mind pedig erkölcsi tanácsadót a folyamatba.

Morális ügyekben a szövetség rendszerint az erkölcsi önszabályozásra koncentrál. Ez valószínűleg elvezet majd egy etikai kódexhez. Fontos, hogy ezt a kódexet ne valamiféle statikus nyilatkozatnak tekintsék, hanem inkább az önmagukkal való szembesülés és az önnevelés eszközeként fogják föl. Az etikai kódexek minden játékosnak megadják az esélyt a felelősségteljes játékhoz. De esélyt adnak ezek a kódexek a vállalati vezetőknek is: a vállalati politika jobbításának esélyét. E folyamat révén a vezető egyre finomabb és mélyebb képet kap annak a sajátos piacnak a moralitásáról, amelyben nap mint nap tevékenykedik. Eljön az ideje annak is, amikor integrálják ezt a piaci morált a vállalati politikába és később talán a kódex fölöslegessé is válik. De a játéküzletben és főleg európai szinten mindez legalább még egy évtizedet igényel.