Értékelméletek a közgazdaságelmélet történetében. (A merkantilistáktól a szubjektív közgazdaságtanig).

Merkantilizmus

A gazdaságot a forgalomból kiindulva vizsgálták, a gazdaságot azonosították az aranypénzzel, csak a pénznek tulajdoní 929b18j tottak értéket.

Kameralizmus

Alapja ugyanaz, mint a merkantilizmusnak, a királyi domíniumokból és regálékból származó jövedelmet adókból akarják begyűjteni. A külkereskedelem a gazdagság forrása (védővámok, gyarmatok).

Klasszikus polgári közgazdaságtan megjelenése, kialakulása XVII - XVIII. század

Képviselői:

Petty:

A kereskedelem gazdagítja legjobban az országot.

A termelésből indul ki.

A gazdagság forrása: munka és a föld.

A nemesfémet alkotó munka hoz létre csak közvetlenül értéket.

Csak az a munka értékalkotó, amelyik terméke a cserén keresztül nemesfémmé válik.

Az áru értékét a használati értéket létrehozó tényezőkből igyekszik magyarázni.

Minden dolgot két természetes tényező alapján: a munka és a föld alapján kell értékelni → közös nevezőre igyekszik hozni; a föld árát a munkára vezeti vissza (21 év, a földjáradék elmélet csírája).

Fiziokraták:

Gazdasági szabadság jelszavával támadták a merkantilizmust és a feudalizmust.

A mezőgazdaságban látták a gazdaság egyetem forrását, az ipar inproduktív ágazat, ahol nem keletkezhet értéktöbblet.

A mezőgazdaság már tőkés mezőgazdaság

Az érték létrejöttét meghatározott konkrét munkával hozzák kapcsolatba és nem általános emberi munkára vezetik vissza.

Adam Smith (1723 - 1790, Angol)

Az ipari forradalom előestéjén működött

Elfogadja az önérdek alapvető szerepét a gazdasági életben (láthatatlan kéz)

A gazdagság forrása bármely termelési ágban kifejtett általános munka.

A tőke számára legelőnyösebb befektetési terület a mezőgazdaság, mert itt a természet is segít.

Az áru értéke (mindig pontosítja)

Az előállításhoz felhasznált általános emberi munka

Az áru annyit ér, amennyi eleven munkát lehet rajta vásárolni.

Az áru értékét a jövedelem határozza meg (Hiba! Nem tisztázza mit ért jövedelem alatt)

Ipari forradalom időszaka (XVII - XIX. század)

Ricardo: (A haladó ipari burzsoázia ideológusa)

Harcol minden ellen, ami a termelőerők fejlődését gátolja (földesurak, munkások)

Munkaérték elmélete:

Az áru értékét az előállítására eleven és holt munka mennyisége határozza meg.

Nem ismerte fel, hogy az áru értékét a társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg.

Élesen különbséget tesz az értékalkotás és használati értékalkotás folyamata között, rámutat, hogy értéket csak munka alkot, de használati értéket a tőke és a természet is: nem ismerte fel a konkrét és az absztrakt munka kettőségét.

A munkaerő árujellegének felismeréséig nem jut el.

Kispolgári szocialisták:

Kispolgári szocialisták

Proudhon

A tőkés gazdasági jelenségeket a kispolgárok szemszögéből vizsgálja.

A kapitalizmusban nem érvényesül az "örök igazságosság", mert nem érvényesül az értéktörvény.

Értékelméletük

Az áru értékének nagyságát a jószág abszolút társadalmi hasznossága adja, mi két részből tevődik össze: érték és hasznosság. Ez a két dolog egymással ellenétes irányban mozog.

Korai vulgáris közgazdaságtan.

Say

Say munkássága kiemelkedő jelentőségű, hiszen később elméletét tovább viszik. A nagypolgárság érdekeit képviseli. Bizonyítani akarja, hogy nem a munka az érték egyetlen forrása.

Áruérték: az áru értéke a hasznossága. (Hiba: nem tudják mit ért hasznosság alatt). Az áru értéke akkor növekszik, ha a hasznossága emelkedik.

Malthus

A munkaérték elmélet képviselője.

Áru értéke: az azért vásárolható munka mennyisége (Á → P → Á).

Az államnak fontos szerepe van a megfelelő kereslet megteremésében (Keynes előfutára)

Senior (1790-1864)

Az áru értéke: az áru értékét a benne megtestesülő áldozat adja. (áruban megtestesülő áldozat).

munka a munkás áldozata, lemond nyugalmáról, szabadidejéről (A munkás feláldozza a szabadidejét, és hajlandó munkát vállalni, amit meg kell fizetni.);

tőke a tőkés áldozata, eredetileg pénz volt, amit megvon magától, és inkább tőkeként működteti, nem magára költi. Ezt az áldozatot meg kell fizetni.Þ ez az áru értéke. Föl sem merül a kizsákmányolás kérdése.

Marx (Ipari forradalom időszaka után, a XIX .- XX. század

Az áru értéke: újraelőállítását társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg.

Neoklasszikus, vagy Szubjektív polgári közgazdaságtan (XIX. - XX. század

Képviselői: Menger, Jevons, Walras

Az áru értéke:

Hasznosság,

Termelési tényezők értéke

Munkás és tőkés együttes áldozata

Szubjektívan értelmezik. A szuverén fogyasztó racionális döntést hoz.