Az 1929-33-as gazdasagi vilagvalsag jelenségei és következményei

Az 1929-33-as gazdasági világválság jelenségei és következményei

A tőkés gazdaság fejlődése az 1920-as években: A háború után a győztesek gazdaságát a vesztesek jóvátételeivel, illetve a háborús károkat nem szenvedett USA kölcsöneivel állították talpra. A gazdasági, pénzügyi kapcsolatok miatt az egyes nemzetgazdaságok jelentős mértékben függtek egymástól. A '20-as évek elejére megtörtént a tőkés nemzetgazdaságok konszolidációja, ami általában a háború előtti utolsó békeév termelési volumenének az elérését jelentette. A stabilizáció felszívta a munkanélküliséget és politikai nyugalmat is hozott (forradalmi mozgalmak lezárulása), ám nem volt egyenletes, nem zajlott le minden országban, nem terjedt ki valamennyi iparágra és - mint az 1929-es év eseményei megmutatták - nem bizonyult tartósnak.

A piacot monopolizáló cso 515i82f portok természetes törekvése volt a profit növelése, amit viszonylag alacsony bérekkel és a relatíve magas árszínvonal fenntartásával értek el. Mivel az állam nem avatkozott be a termelésbe, és a munkavállalók szervezetei gyengék voltak, az egyes cégek saját profitérdekeit nézve nem foglalkoztak a nemzetgazdaság egészével. Az egyre csökkenő fizetőképes kereslet, s a termelés összehangolatlansága miatt mind nagyobb eladhatatlan árumennyiség halmozódott fel (túltermelési válság, ami azért alakult ki, mert a termelés üteme gyorsabb volt mint a fogyasztás üteme). A termelők nem vállalták az árcsökkentést, mert ellenkezett az üzleti filozófiájukkal, másrészt a termelési költségeket figyelembe véve ez veszteséget jelentett volna. A fizetőképes kereslet csökkenése és a termelés volumene közötti ellentmondás - ami a gazdaság szinte minden szférájában jelentkezett - a tőzsdei spekulációk egy darabig elfedték, hiszen a spekulánsok érdeke volt az értékpapírok árának megőrzése.

A válság kirobbanása és hatása:

Az összeomlás az USA-ból indult ki.

1929. október 24-én, a "fekete csütörtök"-ön New Yorkban szinte robbanásszerűen derült ki, hogy a tőzsdén mindenki szabadulni akar egyre kevesebbet érő részvényeitől, ám senki nem kívánja azokat megvásárolni. A reggel még milliókat érő részvények zárásra értéktelen papírokká váltak.A bankok likvid pénztőkéje kevésnek bizonyult, az emberek nem tudták kézhez kapni az eladásból származó összegeket. Öt nappal később, a "fekete kedden" 16 millió részvényt bocsátottak áruba, az árfolyamok meredeken lezuhantak, a felhalmozott vagyonok hirtelen semmivé váltak. A tőzsde összeomlását súlyos gazdasági válság követte. A bankok visszahívták kintlevőségeiket, ez azonnali üzembezárásokat, munkanélküliséget okozott, az életszínvonal csökkenni kezdett. Több tízezer ember jutott koldusbotra, többen öngyilkosságot követtek el. Az eladhatatlan árumennyiségek miatti veszteséget a termelés csökkentésével és a költségek leszorításával kívánták kompenzálni, ami a munkaerő jelentős részének elbocsátásához, vagy részmunkaidős foglalkoztatásához vezetett. Ezzel tovább gyengült az amúgy is gyér piaci kereslet. A csődbe ment vállalatok dolgozói valamennyien utcára kerültek, a folyamat öngerjesztővé vált. Az értékesítési nehézségekkel küszködő vállalatok nem tudták törleszteni a fejlesztésekre felvett hiteleket, ami gyöngítette a bankokat, ahonnét a betétesek tömegei igyekeztek kivenni pénzüket. Az ipar és a pénzügyi élet válsága átterjedt az agrárszektorra is, a tönkrement városi lakosság nem volt képes a farmerek áruit megvásárolni. Dühükben az elkeseredett emberek megsemmisítették teherré vált termékeiket. Az adóbevételek zuhanása fenyegetni kezdte az állam pénzügyeit is, aminek tömeges közalkalmazotti elbocsátás lett a következménye. A gazdaság krízise súlyos társadalmi feszültségeket keltett. A szoros pénzügyi összefonódás (főképp az amerikai bankhitelek elapadása) miatt a válság az USA-ból átterjedt Európába, és itt is komoly feszültségeket okozott.

Míg a fejlett gazdasággal, történelmi tradíciókkal rendelkező polgári demokráciák súlyos megrázkódtatás árán, de társadalmi robbanás nélkül átvészelték a válságot, addig a fejletlenebb, vagy az I. világháborús vereség miatt problémákkal küszködő Közép- és Dél-Európa a jobboldali radikalizmus felé fordult. (Szélső bal → proletárdiktatúra,

Szélső jobb → katonai diktatúra)

Keynes, John Maynard: angol közgazdás, az ún. "növekedési elmélet" kidolgozója. Vallotta, hogy szükséges az állam beavatkozása a gazdaságba, a piac védelme és a válság elkerülése érdekében, még akkor is, ha az állami intézkedések a költségvetési egyensúly megbomlásával, inflációval járnak.

Roosevelt: demokrata párti politikus, az USA 32. elnöke 1933-1945 között. Az amerikai történelemben példa nélkül, négyszer választották meg. 1921-től haláláig paralízise miatt tolókocsiba kényszerült. Szakított azzal a hagyománnyal, hogy az állam tartózkodik a gazdasági szerepvállalástól, s ezzel kivezette az országot a gazdasági válságból. Külpolitikáját a befelé fordulás, az európai ügyektől való tartózkodás jellemezte (bár Ő létesített diplomáciai Kapcsolatot a Szovjetunióval). A II. világháborúban a fasiszta hatalmak elleni koalíció egyik megteremtője, s részt vett a teheráni és jaltai konferenciákon.

Az elhárítás gyakorlata: Már Wilson amerikai elnök is szorgalmazta a munka társadalmi védelmét és az állam gazdasági szerepének fokozását. E törekvés azonban Rossevelt demokrata párti politikus elnökké választása után, 1933-tól vált kormányprogrammá, amelyet egy szakemberekből álló csapat az "agytröszt" dolgozott ki, és a "New Deal" (új irányvonal) nevet kapta. Első eleme a bankrendszer szanálása (talpra állítása) volt. Néhány napra bezárták a bankokat, betét- és aranykiviteli tilalmat léptettek életbe. A belső piac helyreállítása elsősorban a fizetőképes kereslet növelésén múlott. Ennek érdekében az állam munkaalkalmakat teremtett, beruházásokkal adott megrendeléseket a vállalatoknak. A munkanélküli fiatalokat munkatáborokba szervezték, amelyekben jelentős közmunkákat végeztek (erdőgondozás, talajjavítás, parkok, hidak és utak építése. Olyan beruházásokat részesítettek előnyben, amelyek nem eredményezték az árukínálat növekedését (pl.: útépítések és egyéb infrastruktúra fejlesztések), Roosevelt - különösen elnökségének "első száz napja" alatt - jelentősen korlátozta az üzleti élet szabadságát. Felállította a Nemzeti Újjászervezési Hivatalt, amely az ipar és a mezőgazdaság területén fejtett ki tervszerű tevékenységet. Csak az életképesnek ígérkező vállalkozások kaptak lehetőséget a talpra állásra. A Nemzeti Újjáépítési Társaság a bankkölcsönök célszerű elosztásával foglalkozott. A mezőgazdaság stabilizálása érdekében elrendelte a vetésterület és az állatállomány csökkentését. A farmerek kártérítést kaptak. Az 1930-as évek közepére az USA túljutott a válság nehezén. A kapitalizmus új szakaszába lépett, kialakult az állammonopol-kapitalizmus. Ezzel párhuzamosan lerakták a jóléti állam alapjait. - Inflációs politika: a dollárt leértékelik és elkezdenek pénzt nyomtatni→ az állam így forgatható tőkéhez jut → lesz pénz az infrastruktúra fejlesztés kifizetésére.

Fogalmak:

Állammonopol-kapitalizmus: a kapitalizmus az 1930-as években kibontakozó szakasza. Lényege, hogy az állam beavatkozik a gazdaságba a piac szabályozása és a túltermelés érdekében, de a magántulajdont, a kapitalizmus lényegét nem sérti.

Aranyalap: A papírpénzek elterjedése után a pénzeknek az adott értékállóságot, hogy elvileg a forgalomban lévő pénzmennyiség átváltható volt aranyra. A gazdasági világválság idején a befektetők - élve ezzel a lehetőséggel - oly mértékben csökkentették a jegybankok aranykészletét, hogy a legtöbb államban megszüntették a nemzeti valuta aranyra válthatóságát. Ez jelentette azt is, hogy az árfolyamokat nem rögzítették az aranyalaphoz.

Dawes-terv: a Dawes amerikai üzletember által vezetett nemzetközi szakértői bizottság javaslatára Németország pénzügyi segítséget kapott annak érdekében, hogy a márkát stabilizálja és képessé váljék a háborús jóvátétel fizetésére. Így Anglia és Franciaország is törleszteni tudták az USA-nak a háború alatt felvett kölcsönöket.

Kényszerkartellezés: a válság enyhítése és a verseny szabályozása érdekében a vállalatokat kötelezték, hogy kartellekbe tömörüljenek, osszák fel egymás között a piacokat és egyezzenek meg a termékek árában. Az USA-ban alkalmazták először, de Németországban is megfigyelhető az 1930-as években.

Növekedési elmélet: Keynes angol közgazdás elmélete, amely szerint az államnak új munkahelyeket kell teremtenie, meg kell oldania a legfeszítőbb problémát, a munkanélküliséget. Ez növeli a keresletet, ami a gazdaság fellendülését eredményezi. Új munkahelyeket elsősorban a gazdaság olyan (improduktív) szektoraiban kell létrehozni, amelyek nem termelnek árut közvetlenül a piacra, így a beruházás nem növeli az árumennyiséget, de jövedelemhez juttat, tehát növeli a vásárlóerőt. Két ilyen területet jelölt meg: az infrastruktúrát és a hadiipart. Keynes elméletének helyességét igazolta a New Deal sikere.