Az alapellátás helye, szerepe, finanszírozása

Az alapellátás finanszírozása

Az alapellátásban nagyon sokféle finanszírozási típus keveredik. Az alapellátás körébe a háziorvosi szolgálat, a gyermek háziorvosi szolgálat, fogászati alapellátás (szakrendelés 313b13d nem!), foglalkozás egészségügyi szolgálat, védõnõi szolgálat tartozik, bár gyakran leegyszerûsítve csak a háziorvosi szolgálatot értik alatta. E sokszínûségben érthetõ, hogy megtalálható a bázisfinanszírozás, a normatív elszámolási rendszerek korrigált fejkvótája és a tarifa rendszerû finanszírozási forma.

Az alapellátás finanszírozásának lényeges kérdése, hogy a teljesítés alapján megszerzett bevételek fedezetet biztosítsanak az orvos fizetésén túl a teljes mûködési költségre. A háziorvos és a házi gyermekorvos teljesítményének alapvetõ mérõszáma a hozzátartozó, az õt választó, bejelentkezett lakosok száma (egy meghatározott létszám fölött - felnõtt háziorvosnál 2400 fõ - degressziós tényezõvel korrigálják). A bejelentkezett lakosságszámon túl azonban figyelembe kell venni a lakosság kor szerinti összetételét, mert a legtöbb ellátást a csecsemõk és a kisgyermekek, valamint az idõsek igényelnek, s ezt valami módon honorálni kell. Ennek megfelelõen, amíg a tizennégy és harmincöt év közöttiek korcsoporti szorzója 1,0, a csecsemõké 4,5, az egy és három év közöttieké 3,5, a három és tizennégy év közöttieké 2,0, a harmincöt és hatvan év közöttieké 1,5, a hatvan éven felülieké 2,5. Természetesen a teljesítmény-elszámolásnál figyelembe kell venni az orvos szakmai képzettségét, gyakorlatát is. A szakképzettségi szorzó minimum értéke tíz évnél kevesebb gyakorlattal 1,0, maximum értéke pedig alapszakvizsgával és más szakvizsgával, továbbá több mint tíz év gyakorlattal 1,4. Mindezekbõl az adatokból meghatározható minden háziorvos teljesített pontszáma, s a pontszám megállapított forint értékének megfelelõen kiszámítható a háziorvos jövedelme.

A háziorvos munkáját, elérhetõ teljesítményét nagymértékben befolyásolja a település szerkezete, infrastruktúrája is. Ebben az esetben többletköltségekrõl van szó, amelyet nem jövedelemként, hanem költségtérítés formájában kap meg az orvos. Más-más költségtérítés illeti meg azt az orvost, akinek az ellátási területe városban, a fõvárosban vagy községben van, vagy csatolt községet, netán külterületi lakott helyet is ellát. A háziorvos bevétele tehát a lakosságszámnak, az egyes korcsoportokat jelentõ pontszámoknak és az orvos egyéni szakmai szorzószámának szorzatával egyezik meg, amelyet kiegészít a településszerkezettõl függõ költségtérítés, ill. egyéb, nem finanszírozótól származó bevétel (pl. saját bevétel).

Jelentõsége miatt röviden összefoglaljuk a háziorvosi szolgálat finanszírozásának lényegét:

A finanszírozási forma neve: korrigált fejkvóta (per capita)

A normatív teljesítményelvû rendszerek csoportjába tartozik.

A finanszírozás alapja a bejelentkezett paciensek száma (begyûjtött TAJ kártyák).

Az orvosi tevékenység igénye - azaz elvárt munka - és a költségráfordítás az általa ellátandó betegek számával arányos.

A differenciált fejkvóta a betegek korát, egészségi állapotát is figyelembe veszi.

A fejkvóta különbözõ pótlékokkal egészül ki (az ellátandó terület, a rendelõ, a rendelés sajátosságai, az orvos paraméterei, az alaptevékenységi körön túl mutató tevékenységek).

Nem betegség centrikus, hanem páciens orientált rendszer.

Ösztönzõ hatása csekély.