|
||
|
|||||||||||||||||
Az alapellátásban nagyon sokféle finanszírozási típus keveredik. Az alapellátás körébe a háziorvosi szolgálat, a gyermek háziorvosi szolgálat, fogászati alapellátás (szakrendelés 313b13d nem!), foglalkozás egészségügyi szolgálat, védőnői szolgálat tartozik, bár gyakran leegyszerűsítve csak a háziorvosi szolgálatot értik alatta. E sokszínűségben érthető, hogy megtalálható a bázisfinanszírozás, a normatív elszámolási rendszerek korrigált fejkvótája és a tarifa rendszerű finanszírozási forma.
Az alapellátás finanszírozásának lényeges kérdése, hogy a teljesítés alapján megszerzett bevételek fedezetet biztosítsanak az orvos fizetésén túl a teljes működési költségre. A háziorvos és a házi gyermekorvos teljesítményének alapvető mérőszáma a hozzátartozó, az őt választó, bejelentkezett lakosok száma (egy meghatározott létszám fölött - felnőtt háziorvosnál 2400 fő - degressziós tényezővel korrigálják). A bejelentkezett lakosságszámon túl azonban figyelembe kell venni a lakosság kor szerinti összetételét, mert a legtöbb ellátást a csecsemők és a kisgyermekek, valamint az idősek igényelnek, s ezt valami módon honorálni kell. Ennek megfelelően, amíg a tizennégy és harmincöt év közöttiek korcsoporti szorzója 1,0, a csecsemőké 4,5, az egy és három év közöttieké 3,5, a három és tizennégy év közöttieké 2,0, a harmincöt és hatvan év közöttieké 1,5, a hatvan éven felülieké 2,5. Természetesen a teljesítmény-elszámolásnál figyelembe kell venni az orvos szakmai képzettségét, gyakorlatát is. A szakképzettségi szorzó minimum értéke tíz évnél kevesebb gyakorlattal 1,0, maximum értéke pedig alapszakvizsgával és más szakvizsgával, továbbá több mint tíz év gyakorlattal 1,4. Mindezekből az adatokból meghatározható minden háziorvos teljesített pontszáma, s a pontszám megállapított forint értékének megfelelően kiszámítható a háziorvos jövedelme.
A háziorvos munkáját, elérhető teljesítményét nagymértékben befolyásolja a település szerkezete, infrastruktúrája is. Ebben az esetben többletköltségekről van szó, amelyet nem jövedelemként, hanem költségtérítés formájában kap meg az orvos. Más-más költségtérítés illeti meg azt az orvost, akinek az ellátási területe városban, a fővárosban vagy községben van, vagy csatolt községet, netán külterületi lakott helyet is ellát. A háziorvos bevétele tehát a lakosságszámnak, az egyes korcsoportokat jelentő pontszámoknak és az orvos egyéni szakmai szorzószámának szorzatával egyezik meg, amelyet kiegészít a településszerkezettől függő költségtérítés, ill. egyéb, nem finanszírozótól származó bevétel (pl. saját bevétel).
Jelentősége miatt röviden összefoglaljuk a háziorvosi szolgálat finanszírozásának lényegét:
A finanszírozási forma neve: korrigált fejkvóta (per capita)
A normatív teljesítményelvű rendszerek csoportjába tartozik.
A finanszírozás alapja a bejelentkezett paciensek száma (begyűjtött TAJ kártyák).
Az orvosi tevékenység igénye - azaz elvárt munka - és a költségráfordítás az általa ellátandó betegek számával arányos.
A differenciált fejkvóta a betegek korát, egészségi állapotát is figyelembe veszi.
A fejkvóta különböző pótlékokkal egészül ki (az ellátandó terület, a rendelő, a rendelés sajátosságai, az orvos paraméterei, az alaptevékenységi körön túl mutató tevékenységek).
Nem betegség centrikus, hanem páciens orientált rendszer.
Ösztönző hatása csekély.
Találat: 3910