ALAPÖSSZEFÜGGÉSEK

Makro-(reál)kibocsátás (output): egy bizonyos időszak alatt a gazdaságban létrehozott áruk és szolgáltatások összessége, amelyek a termelőegységeket elhagyják. Az outputok jövedelemmé transzformálódnak - makroszinten a realizált kibocsátás összessége, ami reál-mennyiség. Elsődleges jövedelem-elosztás: a makrojövedelem (Y-Yield) munkajövedelmekre, tőkejövedelmekre, vállalkozói nyereségre és járadékokra történő megoszlása. Jövedelem-újraelosztás: az elsődleges elosztás során megszerzett jövedelmek egy részének az elsajátítók által másoknak való átengedése (adók, transzferek). Makro kiadás: azoknak az egyéni kiadásoknak az összege, amelyeket a gazdaságban végső termékekre és szolgáltatásokra költenek (reálmennyiség). Számítható, de egy összegben soha nem jelenik meg. Az output, a makrojövedelem, a makrokiadás ugyanannak a teljesítménynek a gazd folyamtában való különböző megjelenése.

Y - makrojöv. szűkebb értelmezése

GO - output legtágabb értelmezése

Makrogazdaság mutatói, a teljesítmény mérése

SNA - Nemzeti Számlák Rendszere System of National Account: A nemzetgazdasági teljesítmények mérésére és összehasonlítására szolgál. Az ENSZ dolgozta ki, és 1953 óta használják. Számításba veszi és összegzi a nem anyagi jellegű szolgáltatások teljesítményét is. (1993)

ESA - Számlák Európai Rendszere SNA EU módosított változata.

MPS - a volt KGST tagországok használták ezt a rendszert. Csak anyagi termelést, szolgáltatást vett figyelembe. (1930-tól) A teljesítmény mérésének problámái:

az össztermelés értelmezése - 93 óta az SNA a javak összegében minden létrehozott termék és szolgáltatás számításba vételére törekszik (saját fogyasztás is!).

makroök-i fogalmak hazai és nemzetközi megkülönböztetése:

Hazai output / jövedelem: az adott ország területén keletkezett teljesít-mény, függetlenül attól, hogy az hazai vagy rezidens külföldi szereplőtől származik. Nemzeti output / jöv.: az adott ország állampolgárainak teljesítménye, függetlenül attól, hogy rezidensen hol tartózkodnak.

makroök-i alpfogalmak bruttó és nettó megkülönböztetése: probl., hogy csak az egyes termelő egységek kibocsátását tudjuk aggregálni, a kibocsátás értékeként. Termelő-fogyasztás (folyó termelő felhasználás): a termelésben adott időszakban felhasznált javakban megtestesült jövedelem összege. Ez az érték 2 részből áll, és az általa képviselt jövedelmet ezeknek a javaknak a termelésekor már beszámították. → halmozódás. A megtermelt értékek ezt a többszöri beszámítását térbeli (vertikális) halmozódásnak hívjuk: az összes termelőegység kibocsátása értékeinek összeadásakor keletkezik, mert így az egyes értékeket a termelés vertikumában többszörösen vesszük számba. Kiszűrése: Kibocsátás pénzértéke mínusz a termelőfogyasztás = GDP vagyis hozzáadott érték. Az amortizáció beszámítása időbeni halmozódást okoz: az állótőke (több termelési periódusban elhasználódó eszközök) kopásának beszámításakor keletkezik, mert ezeknek értékét egyszer már számba vették, amikor az eszközöket eladták.

Bruttó teljesítmény mutató: minden teljesítményt teljes áron veszünk figyelembe, teljesen halmozott.

Félnettó mutató: bruttó érték mínusz térbeli halmozódás. (SNA módosított, ma már ez a bruttó mutató). Egyensúly vizsgálatánál használatos.

Nettó mutató: bruttó érték mínusz térbeli és időbeni halmozódás. Növekedési problémák vizsgálatánál.

4● nominál- és reálértéken való kifejezés: A javak és szolgáltatások összegzése csak árak segítségével lehetséges. (nominális) folyóáras elszámolás: az adott időszak (év) érvényes árain számított nominális kibocsátás, ami a kibocsátás pénzbeni értékét jelenti. (reális) változatlan áras elszámolás: a termelés változását tükrözi. Ekkor egy kiválasztott bázisév árain történik az összesítés.

Azonos valutában történő elszámolás különböző országok teljesítményeinek összehasonlítására.

Főbb statisztikai mutatószámok

● GO - Bruttó Kibocsátás

Egy nemzetgazdaság 1 évi teljes termelését jelenti. Tartalmazza az összes értékesített terméket és szolgáltatást - függetlenül az értékesítés helyétől. Térbeli és időbeni halmozódásokat tartalmaz.

SNA alapmutatói

● GDP - Bruttó Hazai Termék

Adott országban adott évben előállított végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke. Jövedelem oldalról a GDP nem más, mint az országban adott évben realizált bruttó jövedelem (elsődleges elosztással nyert jövedelem). A hozzáadott érték egy lehetséges megközelítése.

GDP = GO - termelőfogyasztás

● NDP - Nettó Hazai Termék

Az ország területén keletkezett nettó jövedelmek összege. Jövedelem oldalról az NDP az adott évben keletkezett új elsődleges jövedelmek összege. NDP = GDP - az amortizáció
Az ország területén keletkezett jövedelmek nem azonosak az ország állampolgárainak jövedelmeivel, ezért képezni kellett a nemzetközi jövedelem-mozgásokkal korrigált nemzeti jövedelem-mutatókat:

● GNI - Bruttó Nemzeti Jövedelem

Az ország állampolgárai által az adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. A GDP módosított formája. Annál több a külföldről beáramló, és kevesebb a külföldre kiáramló elsődleges jövedelmekkel.

GNI = GDP + külf-ről kapott jövedelmek - külf-re utalt jövedelmek.
● NNI Nettó Nemzeti Jövedelem = GNI - amortizáció

1993-ig GNP és NNP (Product) volt.

A keletkezett makrojövedelmek nem azonosak a ténylegesen felhasználható jövedelmekkel a külföldre áramló vagy onnan érkező másodlagos jövedelem-áramlások (transzferek - segélyek, tagdíjak) miatt. Transzfer-mozgásokkal korrigált nemzeti jövedelem mutatók a nemzeti rendelkezésre álló mutatók:

● GNDI - Bruttó Rendelkezésre álló Nemzeti Jövedelem: Az ország állampolgárai által adott évben felhasználható bruttó jövedelem összege. A GNI módosított formája. GNDI = GNI + külföldről kapott transzferek - külföldre utalt transzf-ek

● NNDI - Nettó Rendelkezésre álló Nemzeti Jövedelem:

Fogyasztás: a jövedelem azon része, amelyet a szükségletek közvetlen kielégítésére használnak fel. Megtakarítás: a makrojövedelem el nem fogyasztott része. Nettó beruházás: egy adott időszak alatt megvalósult tőkeállomány-növekedés. Bővítő ber.: kapacitásnövelő hatású. Pótló beruházás: elhasznált tőkejeavak pótlása

Nettó ber. = bruttó ber. - amortizáció.

Nettó beruházás = bővítő beruházás

Bruttó beruházás = pótló ber. + nettó ber.

A makrofolyamatok flow (folyam-jellegű) változókkal írhatók le.

A nemzeti vagyon a nemzetgazdaság teljesítményének felhalmozott része által növelt állomány (stock), amely fontos bázisa a további termelésnek és fogyasztásnak. Továbbá azok az erőforrások, amelyek adottságként vagy nem a gazdaság felhalmozásaként állnak az adott ország rendelkezésére. Alapja az életszínvonalnak, a nemzet jólétének. Részei:

-Termelő és nem termelő állóalapok,

-Háztartások tartós fogyasztási cikkei,

-A természeti erőforrások,

-arany, műkincs, külf-i követelések.

Humán tőke: munkaerőforrás.

NEW - Nettó Gazdasági Jólét: Mutató az emberek életminőségének jellemzésére, olyan tényezőket tartalmaz, mint a munkaidő hossza, létbiztonság, a természeti környezet állapota, a politikai szabadság viszonyai stb. GDP-ből számítható, tendenciák mutathatók ki, de lassabban nő, mint a GDP.

Makrogazdasági körforgás

Az aggregáltan értelmezett jövedelem-áramlásokat kifejező, egymással kölcsönhatásban végbemenő tranzak-ciók rendszere. Az alapvető jöv.áramlások rendszerét modellek segítségével írjuk le:

1. Egyszerűsített gazdaság modellje

Két szereplős (házt, váll), zárt, állam nem szerepel benne, nem ábrázolja a megtakarítás-beruházás egyensúlyt. Reliák áramlása a két szektor között, pénz áramlása a házt. és a váll. között, amelyet a reáliák ellenértékeként fizetnek ki. A javak kör mentén, de nem körbe forognak, a pénz körforgást végez. Aggregátumként kiszámítható a teljes M pénzmennyiség forgási sebessége.

Kétszektoros megtakarításos modell a megtakarítások és a beruházások figyelembevételével: A Bank beiktatása, mint a hitelszféra megjelenítője. Feléte-lezzük, hogy a háztartások nem költik el minden jövedelmüket fogyasztásra, hanem egy részét megtakarítják. Ezek a megtakarítások a beruházások fő pénzügyi forrásai. Megjelennek az egyoldalú jövedelemáramlások, melyeket a pénzpiac közvetít.

3. Háromszektoros modell

Bekapcsolódik az állam, mint 3. szereplő. Az állam jövedelmeket von el a gazdaság szereplőitől (adó, állami megrendelések, transzferek). Az állami szektor lényege a jövedelmek újraelosztása, ill. közfeladatok ellátása. A három szektor egyenlegének egyenlőnek kell lennie a beruházásokkal.

4. Négyszektoros modell

Bekapcsolódik a külföld a körforgásba, export-import folyamatokkal. A külföld adója a vám, megtakarítása a beruházási tevékenységével esik egybe. A makrojöv. a négy szektor esetén realizálódik a fogyasztási kiadásokban, a beruházási ráfordításokban, az állami kiadásokban, és ezt módosítja az Export-Import egyenlege.

SZÁMVITELI MODELLEK

Kettős könyvelés, gazdaság vagyon-mérlegei, tőkeszámla, költségvetés, összevont kereskedelmi és nemzetközi fizetési mérlegek.

A pénz és a pénzügyi szféra

Pénzügyi rendszer: a makroök. kategóriája. A pénz különböző formáinak és a pénzügyi szervezeteknek (bankok, értéktőzsdék, nem monetáris pénzintézetek és az állami pénzügyi irányító intézmények), ill. az azokban zajló folymatoknak az összessége.

Az aranypénzrendszer: Az arany tölti be a pénz szerepét, amely a bankrendszertől függetlenül is pénz. A gazdaságban a pénz alapvető funkcióit már a fejlett aranypénzrendszerben is a pénzhelyettesítők töltik be: váltó, bankjegy, papírpénz.

Kereskedelmi váltó: olyan határozott időre és névre - a kibocsátó nevére - szóló fizetési ígérvény, amelyben az adós vállalja, hogy egy adott összeget adott időpontban kifizet a váltó birtokosának. Áruhitel (kereskedelmi váltó) ill. pénzkölcsön ("finánc" váltó) biztosítékaként állítják ki. Leszámítolás (diszkontálás): az a művelet, amellyel a bank váltó ellenében készpénzt ad, levonva a váltón feltüntetett összegből a lejáratig hátralévő kamatot és kezelési ktsget. Bankjegy: a bank saját váltója, egy látra szóló (azonnali) fizetési ígérvény. Klasszikus formájában aranyat helyettesít, aranyra beváltható, modern formában a hitelpénz egyik megjelenési formája. A klasszikus bankjegy az áru- vagy kereskedelmi váltóból alakult ki. A klasszikus bankjegynek általában nincs lejárati ideje. A sokféle bankjegy nehezítette az aranypénz zökkenőmentes funkcionálását. Ezért alakult ki a kétszintű bankrendszer. Az állam az egyik bankot befolyása alá vonja és felruházza a bankjegykibocsátás monopóliumával, azaz a kereskedelmi váltókat ezután már csak ennek a banknak a bankjegyeivel szabad leszámítolni, viszont ezt a bankjegyet az állam tekintélyével szavatolja. A kiemelt bankot központi vagy emissziós ill. jegybanknak nevezik. Továbbra is az arany tölti be a pénz szerepét, amit a központi bank által kibocsátott bankjegy helyettesít. A kétszintű bankrendszer megjelenésével csak a központi bank válthatja aranyra a bankjegyeket. A pénzrendszer stabilitását a jegybank nemesfém-tartalékai biztosítják. A magán (kereskedelmi) bankok csak a központi banktól kaphatnak bankjegyet. Kétféleképpen (csak technikai különbség) ● Hitelt kérnek a központi banktól, kamat ellenében;

● Az általuk már diszkontált magánváltókat rediszkon-táltatják a központi banknál, amely szintén kamatlevonással jár.

A forgalomban lévő pénz egy részét a központi bank által teremtett pénz, másik részét pedig a magánbankok által teremtett bankszámlapénz (folyószámlahitel) teszi ki. Ez utóbbi a kereskedelmi bankok betétállománya egy részének kihitelezésével keletkezik. Fő jellemzői:

● Az arany - mint értékkel rendelkező áru - a pénz, amelyet bankjegy és a bankszámlapénz helyettesít.

● A rendszer lényege az aranyfedezet biztosítása, amely a központi bank feladata. A bankjegy és a bankszámla-pénz aranyat helyettesít és aranyra beváltható.

● A pénzforgalom automatikusan alkalmazkodik az áruforgalom szükségleteihez, általában fölös bankjegy nem kerül forgalomba, mert azt felhalmozzák vagy aranyra váltják.

● A pénzhelyettesítő vásárlóereje az arany vásárlóképességével változik, ez biztosítja az aranypénzrendszerben a pénz stabilitását.

● Az arany az értékmérő: ha az arany értéke nem változik, illetve lassabban csökken, mint a áruk értéke, az árszínvonal csökkenés fordítva.

Az aranypénzrendszer megszűnése

Árutermelés bővülése megnövelte a forgalom pénzszükségletét. Az aranyhiány a pénzhelyettesítőket helyezi előtérbe. A pénzforgalom bővülése addig tartott, amíg a jó konjunktúra. Dekonjunktúrában a pénzforgalom nem tudott megfelelően csökkeni. Ilyenkor a pénzhelyettesítőket igyekeznek aranyra váltani (kincsképzés). Az I. vh. alatt az országok jelentős részében felfüggesz-tették a bankjegyek aranyra való átválthatóságát abban a reményben, hogy a háború után majd visszaállítják. Az aranypénzrendszer addigi formájának, - amit aranyérmerendszernek neveztek - visszaállítása azonban már lehetetlennek bizonyult. Az aranyérméket kivonták a forgalomból, és bevezették az ún. aranyrúdrendszert. Ebben a rendszerben a törvényes fizetési eszköz a bankjegy. Beváltás aranya csak bizonyos összeg fölött volt garantált, az aranypénzrendszer tulajdonképpen már csak a nemzetközi kapcsolatokban funkcionált. Az aranypénzrendszer megszűnéséhez hozzájárult az állam gazdasági szerepének növekedése is. Ehhez államnak egyre több pénzre volt szüksége, amelyet a központi bank államadósági kötvények ellenében - tehát kvázi hitelnyújtással - bocsát az állam rendelkezésére. Az aranypénz-rendszer automatizmusa csak a tökéletes verseny körülményei között érvényesülhet zavartalanul és a monopóliumok, de különösen az állam aktív gazdasági szerepét akadályozza. Ez a döntő oka annak, hogy az aranypénzrendszer fokozatosan megszűnt. A bankjegyek többé nem helyettesítettek aranyat, hanem átvették annak pénzszerepét. Az aranypénzrendszert felváltotta a mai modern pénzrendszer: a mai pénzügyi szervezeti, intézményi hálózat s a benne funkcionáló, különböző formákban megjelenő hitelpénz: (lehet bankjegy is) önmagában pénz, saját belső érték nélkül. A modern pénz papírpénz jegyeket is hordozó hitelpénz, amely elfogadását az állam kötelezővé teszi. Hitelezéssel keletkezik és a hitel törlesztésével meg is szűnik. A pénzteremtés mechanizmusa: a gazdaság vmely szereplője hitelt kér vmely banktól. A bank - amennyiben a hitelt kérőnek van fedezete - pénzt ad, ami lehet bankjegy vagy bankszámla-pénz a bank ügyfelének nyit egy betéti számlát és ezt nyilvántartja egy hitelszámlán is. A betéti számla tulajdonosa erről átutalásokat eszközölhet, vagy bankjegyet kérhet. A bankjegyet azonban - ha magánbankról van szó - a bank betétei terhére vagy hitelként a központi banktól kaphatja. Így létrejött a hitelpénz, amivel lehet vásárolni, fizetni, tehát a gazdaságban forog. A hitel lejártával a bankjegy visszatér a bankba, ill. a hitelszámlán megjelenve a visszafizetés a bankszámla-pénz megszűnését jelenti.

Formailag a hitelpénz lehet

● készpénz (érme, bankjegy);

● bankszámlapénz (Folyószámlák, csekkek)

● elektronikus pénz (pl. hitelkártyák)

A hitelpénz képes betölteni a pénz több funkcióját, de nem áru, nincs értéke, ezért értékmegőrzésre nem, vagy csak igen korlátozottan alkalmas. Az értékarányokat kifejezi, csere-, fizető- és felhalmozási eszközként funkcionál. Nincs önautomatizmusa. A forgalomba kerülő pénz mennyiségét a központi bank szabályozza. A pénznek azt a tulajdonságát, hogy javakra, termelési tényezőkre, a vagyon más formáira lehet átváltani likviditásnak nevezik, melynek legfőbb megjelenési formái

1. A kereskedelmi bankok betétei a központi banknál: A kereskedelmi bankok letétei azok aktívái, a központi banknak pedig passzívái. A kereskedelmi bankok ezeket a betéteket bankjegyre konvertálhatják.

Bankjegyek és érmék: A központi bank által kibocsátott bankjegyek és érmék, amelyek a háztartások, a vállalatok és a kereskedelmi bankok aktívái, és a központi bank passzívái.

3. Látra szóló betétek: A kereskedelmi bankok passzívái, a háztartások, a vállalatok és az állam aktívái.

4. Határidős betétek: A háztartásoknak a kereskedelmi bankoknál lévő letéteiket jelentik, amelyek lejárat előtti felhasználása esetén igen alacsony kamatozásúak, vagy nem kamatoznak.

5. Egyéb betétek: A háztartások, a vállalatok, az állam és a külföld tulajdonában lévő letétek. (pl. devizabetétek). A vállalatok összes egyéb betétei passzívák.

6. Kormányzati értékpapír: Állami kötvények és kincstárjegyek. A kormányzat passzívái és a többi szektor aktívái. A központi bank megvásárolja a kormányzati értékpapírokat és helyette újonnan kibocsátott bankjegyet ad.

7. Bankkölcsön: Hháztartások és a vállalatok által felvett bankkölcsönök. A kereskedelmi bankok aktívái, a háztartások és a vállalatok passzívái.

8. Járadékkötvények: A vállalatok a szükséges tőkeberendezések vásárlásá-hoz szükséges pénzt járadékkötvények eladásából is megszerezhetik. Ezen kívül a rövidebb határidős ügyleteket (kereskedelmi, hitel és készlet) kereskedelmi váltók diszkontálásával finanszírozzák.

9. Alaptőke-részvények: a vállalatok által kibocsátott részvények. A részvényekkel rendelkező háztartások és külföldiek a vállalatok fizikai tőkeállománya egy részének tulajdonosai, jogilag ezt a részt adhatják el. A vállalat passzívái és a háztartások és a külföldiek aktívái.

10. Külföldi értékpapírok (kötvények): Külföldi kormányok és vállalatok által kibocsátott értékpa-pírok (kötvények), amelyek a hazai háztartások, vállalatok és kereske-delmi bankok tulajdonában vannak.

11. Devizatartalékok: A külföldi kormányok, központi bankok és kereskedelmi bankok által kibocsátott letéteket, vmint egyéb rövidlejáratú értékpapírokat, az ország deviza-tartalékait jelentik. A központi bank és kormányzat aktívái.

Likviditás: a vagyontárgy azon tulajdonsága, hogy más javakra, termelési tényezőkre átváltható. Teljesen likvid vagyon a készpénz, mivel az veszteség nélkül váltható át más vagyonformákra. Minden már vagyonforma likviditása többé-kevésbé korlátozott. A pénzt a likviditás foka szerint csoportosítják (országonként eltérő)

M₀ = Monetáris bázis: készpénz + jegybanki számlapénz;

M₁ = Ttranzakciós pénz: M₀ + látra szóló betétek;

M₂ = Kvázi pénz: M₁ + határidős betétek és kincstárjegyek.

M₃ = M₂ + értékpapírok (kötvények, részvények)

Pénzügyi vagyon

● Bank: Nettó vagyon ≈ 0, tehát a változás is 0.

● Bankon kívüli magánszféra (házt, váll) poz. nettó pü-i vagyon, a változás kifejezhető a megtakarítások és a be-ruházások közötti különbséggel (S-I)

● Kormányzat: negatív → Ez a passzívum az államadósság. A kormányzat pénzügyi vagyona megegyezik az adóbevételek és a kormányzati kiadások különbségével (T-G), ezért a különbség a kormányzat nettó vagyonának változását jelenti.

● A külföldnek lehet nettó pénzügyi követelése az országgal szemben (az ország nettó adós), vagy az országnak lehet külföldi nettó pénzügyi követelése (az ország nettó hitelező). A külföld nettó pénzügyi vagyonának változását az Importra és Exportra költött különbségével mérjük. (Im-Ex)

Ha a szektorok nettó pénzügyi vagyonát összegezzük, az eredmény nulla lesz, mivel az egyik szektor passzívája a másik szektor aktívája.

Pü-i intézmények, szervezetek

● Központi bank: Csak ez bocsáthat ki bankjegyeket. Maghatározza a pénz mennyiségét. Vezeti a kereskedelmi bankok számláit, kezeli az állami ktsgvetés pénzét. Erős állami befolyás.

● Kereskedelmi bankok: pénzforga-lom fő lebonyolítói. Betétként gyűjtik a felhasználatlan pénzeket, azt másoknak hitelezik. Egyéb pü-i tranz-akciók: deviza és valuta adásvétel.

A központi bank és a kereskedelmi bankok rendszerének hiteltevékeny-sége teremti a modern hitelpénzt, a jegybank szabályozza ezt a folyamatot, a kereskedelmi bankok újraelosztják a meglévő pénzt. A modern pénzrendszerben ez a két folyamat - a pénz teremtése, illetve újraelosztása - szétválaszthatatlanul összefonódik.

● Nem monetáris pénzintézetek (biztosítók, nyugdíjpénztárak) az újraelosztásban vesznek részt. De a határok elmosódnak, hiszen bankok is foglalkoznak már biztosítási, a biztosítók is hitelezési tevékenységgel.

A pénz a tőkeáramlásnak is eszköze. A tőkeáramlás olyan értékpapírokat hívott életre, mint a kötvény és a részvény. Az értékpapírok piaca, keresletének és kínálatának intézménye a tőzsde.

A pénzügyi rendszer része a pénzügyminisztérium, a bankfelügyelet, amely szervezetek a rendszert szabályozzák és érvényesítik az állam gazdaságpolitikáját.

A bankrendszer működése: A bankrendszer akkor működik zavartalanul, ha a bankok folyamatosan fizetőképesek, azaz likvidek, tehát csak fedezetre adnak hitelt és tapasztalatból tudják azt, hogy legfeljebb néhány százalékos tartalékot kell képezniük. A központi bank azonban minden kereskedelmi banknak előírja, hogy betéteik mekkora hányadát (kb 16%) kell nála kötelezően elhelyezniük, ezt nevezik jegybanki tartaléknak. A szabályozásnál figyelembe veszik, hogy minél szélesebb a kereskedelmi bankok hálózata, annál inkább esély van arra, hogy a pénzteremtés megsokszorozódik.