A pénzügypolitika monetarista szemlélete

A költségvetési politikát keynesiánus gazdaságpolitikának is nevezzük. Létezik egy másfajta szemlélet is pénzügypolitikára. Ezt leginkább Milton Friedman nevéhez kapcsoljuk, a monetarista irányzat az ő munkásságára épül. A monetarista irányzat a gazdaság szabályozását a pénzmennyiség szabályozásának segítségével kívánja elérni. Az elmélet szerint a háztartások fogyasztási kereslete nem a rendelkezésre 111c28b álló jövedelemtől, hanem a rendelkezésre 111c28b álló pénzmennyiségtől függ.
Hogyan?
A növekvő pénzmennyiség fizetőképes fogyasztási keresletet teremt, ez ösztönzi a beruházásokat, ami emeli a kibocsátást. A csökkenő pénzmennyiség viszont keresletkiesest okoz, nem érdemes termelni, tehát a kibocsátás csökken. A pénzmennyiség szabályozása a központi bank feladata. A forgalomban lévő pénzmennyiséget növelheti, ha aranyat, devizát, értékpapírt vásárol és ezért bankjegyet juttat a forgalomba. Ez a pénzmennyiség egyrészt megnöveli a keresletet, más része megtakarításként bekerül a kereskedelmi bankokba, megnöveli annak jegybanki tartalékait. Ezzel nő a hitelkínálatuk és a beruházási lehetőségekre ösztönzőleg hat. Az állam megnöveli a kormányzati megrendeléseket és többet is fektet be. A vállalatoknál a hatás tovagyűrűző. A nagyobb kereslet nagyobb kibocsátást vonz, ami emeli a foglalkoztatottságot és a jövedelmet, ami tovább emeli a keresletet. A jövedelem egy része adó formájában az államhoz kerül, egy része megtakarításokat képez és kezdődik minden elölről.
A háztartások, az állam és a kereskedelmi bankok a központi banknak eladott értékpapírokat vissza is vásárolhatják, ami csökkenti a pénzmennyiséget. A központi banknak tehát alapvető érdeke, hogy a kívánt cél eléréséig a gazdasági szereplők ne akarják az értékpapírokat visszavásárolni.

Milyen körülmények között sikeres ez a politika?

• a gazdasági szereplők hajlandóak a felkínált értékpapírok vásárlására
• a várakozásoknak pozitívnak kell lenni, hogy az emberek beruházzanak és ne devizába, aranyba fektessenek
• az infláció veszélye miatt, a kibocsátásnak gyorsabban kell nőnie, mint a pénzmennyiségnek. Ez technikai fejlettség kérdése is.
• az állami irányítás és központi bank jó együttműködése szükséges.

Foglalkoztatáspolitika

A munkanélküliség problémájának megoldásához a keresletet kell növelni. Adódik, hogy ehhez a reálbért kell csökkenteni. Az állam az árszínvonalba nem nagyon tud beleszólni, a nominálbéreket pedig a szakszervezetek nem engedik csökkenteni, plusz tiltakozásokhoz vezetne. A bérpolitika kevés sikerrel jár a munkanélküliség kérdésében.

Legjobb módszerek erre:

• munkahelyteremtő programok, általában közhasznú termékek gyártásának beindítása.
• differenciált transzferek fizetése. Például a rokkantak több pénzt kapnak mint egy "sima" munkanélküli.

Jövedelem növelése

Láthattuk, hogy ha a jövedelemszint kicsi, az komoly válsághoz vezethet. A kis jövedelemszintnek két oka lehet :

• a kibocsátás kicsi
• maguk a megtermelt termékek eladhatatlanok

Ha a kibocsátás kicsi, akkor mesterségesen meg kell növelni. Ha olyan terméket állítanak elő, akkor más versenyképes áruk előállítására kell fordítani a termelési tényezőket. Most hogy az EU-ba készülünk, ez egy nagyon fontos kérdés.
Ezért a legfontosabb lépés a megfelelő szerkezetű kereslet kialakítása, teremtése.

Antiinflációs politika

Ez egy nagyon nehéz kérdés, annak ellenére, hogy az árakat akár adminisztratív úton lehetne rögzíteni. Ha az árakat nem engedjük nőni, az a nominálbérek úgyis bekövetkező emelkedése miatt a munkaerőt megdrágítja és politikai válsághoz vezet. Kézenfekvő megoldás lenne a pénzmennyiség csökkentése, de láthattuk a monetáris politikánál, hogy ez az összkereslet csökkenéséhez vezet.

A kormányzat döntése

A kitűzött célok (a foglalkoztatás növelése, jövedelem növelése, infláció csökkentése) egyszerre nem érhetők el, mert a keresletteremtő politika inflációhoz vezethet.
A költségvetési politika segít a szociális problémák megoldásában. A monetáris politika pedig gyors javulást hoz, de a szociális feszültségeket nem szünteti meg. Nincs tehát jól bevált recept a gazdasági válság leküzdésére. A kérdések megoldása fontos szociális kérdéseket vet fel. A sikeres gazdaságpolitika csak egymással összefüggő, egymásra épülő intézkedésekkel valósítható meg.