|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
 |
|
|
|
||
 |
 |
|
|||||||||||||||||||
A XX. század hajnalán- berendezkedés a nagypolgári életre (XIX-XX. sz.). (a monopoltőke hatalomra jutása).
A neoklasszikus iskola 1870-től napjainkig is fejlődik. Az 1870-es évektől megjelenik egy nagypolgári társadalmi réteg. Ez az elmélet Marx közgazdasági elmélete mellett jelent meg, majd a közgazdasági elmélet megújításának igényével léptek fel. 1880-tól használják a marxismus bírálatára. A kor alapvető problémája, hogy a rendelkezésre álló javakból a nagypolgárság hogyan tudja legjobban kielégíteni szükségleteit. Ebben a korban bőség van, tehát a társadalmi fesz 454e47e ültségek letompultak.
Képviselői: Menger, Jevons (dzsevons), Walras.
Összeköti őket, hogy az alábbiakat szükségesnek tartották:
az értékelmélet központba állítását a közgazdasági elméleti rendszerben,
az egyénből kiinduló gazdálkodás magyarázatát és
precízebb, tudományosabb kategóriarendszer kialakítását.
Mi az új?
Új tárgykör - megközelítés:
û nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az alapvető probléma a gazdaság adott erőforrásainak allokációjához kapcsolódik (optimalizáció).
û rövid távú elemzés
û az egyén álláspontján állnak (mikro)
Új módszertan: határelemzés, melyet nem matematikai úton, hanem vertebrálisan vezeti le.
Szakít a munkaérték - elmélettel: szubjektív értékelméletet alakít ki, melynek során a határhaszonnal határozza meg az értéket. Így ez értékforradalom is! A javakat elsősorban a fogyasztó értékeli.
Nem tárgyalják a gazdasági növekedést: felvállalják a Say dogmát.
Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet.
Menger
Saját idejében nagy hatást vált ki. Szerinte mivel a szubjektív döntéseket nem lehet annyira elemezni, mint a termelési jelenségeket - sok ok együttes hatása érvényesül egy döntésnél. Ezért nem létezik egyensúlyi állapot.
Walras
Általános egyensúlyi elméletének alapja, hogy a piacon minden mindennel összefügg, ezért az árakat csak az összpiacot figyelembe véve lehet meghatározni.
3 szereplős modelleket használ: háztartás + üzem + árverező (árutőzsde), szerinte a csere csak az egyensúlyi állapotban, tiszta versenynél jön létre, minden árunka csak 1 ára van, helytől és időtől függetlenül és ez megegyezik a termelési költségükkel.
Nem használja a pénzt, a pénz semleges.
Törvénye: a keresletek és kínálatok piaci értéke nemcsak egyensúlyi árak, hanem bármely árrendszer esetén azonosak, a kínálat-kereslet összefüggések nem függetlenek. Ha a kínálat egyenlő a kereslettel m + n-1 piacon, akkor m + n-1-ik piacon is fenn kell állnia az egyensúlynak.
A polgárok szükségletek maximális kielégítésének feltételeit keresik a háztartás, a csere és a termelés területén.
Alaptézis
A piaci önszabályozó mechanizmus mellett, létrejön egy olyan piaci egyensúly, amely mellett a kereslet kínálat összhangban van, nincs munkanélküliség, nincs infláció, a reálfolyamatok stabilak. Ha mégis rendellenesség van a gazdaság működésében, ezért az állami gazdaság - politika a felelős.
1900-as években jelentős változás a társadalmi gazdasági viszonyokban (infláció, egyensúly hiány, munkanélküliség, világháború)
Keynesizmus: tovább fejleszti a marxi és neoklasszikus közgazdasági irányzat egyes elemeit, de mind a kettőt erősen tagadja.
Értékelmélet
szubjektíven értelmezik. A szuverén fogyasztó racionális döntést hoz.
A forgalomból és a fogyasztásból indul ki. tőkés és munkás is gyarapszik a kapitalizmus harmonikus fejlődése során. A fogyasztó célja szükségleteinek lehető legjobb kielégítése.
A szükségletek maximális feltételeinek a kielégítését vizsgálják a háztartásokon, cserén és forgalom kapcsán.
Áru értéke = hasznosságával
Hasznosság elmélet:
Csökkenő élvezetek elvét használják fel. Ha az áruból a piacon túlkínálat van, akkor az egyes áru ára alacsonyabb.
GOSSEN I. törvénye!!! (csökkenő élvezetek elve)
Áru értékét, hasznosságát az utoljára elfogyasztott áru élvezeti értéke adja meg.
Áru hasznossága az egyéni fogyasztásban derül ki. mérhető, amikor a piacon megvásárolják.
Az áru értékét piacon az ára fejezi ki.
Határhaszon elmélet: Jevons, Marshall, Böhn - Bawerk, Heller Farkas.
A fogyasztó egy jószágkészlet bármely egységét annyira értékeli, amennyire jelentős számára a készlet utoljára elfogyasztott elemének élvezeti értéke.
Fogyasztó az élvezeti értékek maximalizálására törekszik.
Érvényesül a piacon az előnykiegyenlítődés
elve. Y áru tulajdonosa x árut akar venni, X áru tulajdonosa pedig y
árut.
Ha y áru tulajdonosa x árut akarja, akkor az ő áruját csökkentenie kell. Azért cserébe kell adni. Feláldozza x áru hasznosságát y árura. Addig hajlandó cserélni, míg x hasznossága kisebb, vagy legfeljebb egyenlő y hasznosságával.
Feltétel
X : Y = 1:1
A kereslete megegyezik B kínálatával, és fordítva.
A - A` közti árumennyiséget bocsátja áruba. A görbe alatti terület adja a hasznosságot.
Fogyasztói járadék feláldozott hasznosság és szerzett hasznosság közti különbség.
Addig zajlik a csere, amíg a fogyasztói járadék pozitív, vagy 0.
Pénz határhaszna pénzjövedelem utolsó egységén vásárolható áru hasznosságával egyenlő.
Költségtörvény és határhaszonelmélet
Marshall
Eddig fogyasztási cikkekről beszéltünk. Termelési eszközöknél nehéz megállapítani az élvezeti értéket.
Termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Tagadja a kizsákmányolást.
Gazdasági beszámítás elmélete:
opportunity cost = feláldozott hasznosság
Ahhoz, hogy az áru megjelenjen a piacon, azért áldozatot hoz a termelési tényező. Ezek összegzése fejezi ki az áru értékét.
A termelési tényezők szolgálatot látnak el, ennek értéke = vállalkozó termelési költségeivel.
Megjelenik az árnyékár fogalom: erőforrások alternatív felhasználásának jelentőségét adja.
Termelési költségek lényegét bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásban határozza meg.
[Gazdasági beszámítás
A piaci árból következtetnek az egyes termelési tényezők hasznára.
Határtermelékenység elmélet:
Bármely áru értéke egyenlő a termék határhasznával. Készlet hasznossága = utoljára elfogyasztott elemének az élvezeti értékével. Ez egy határérték Áru ára = értékével.
Kiindul
A piaci ár tartalmazza a termelési tényezők szolgálatát, ezt tekinti a termelési tényezők értékének. Az eredmény függvényében határozza meg a tényezőket, amik hozzájárulnak a cél megvalósításához.
Termelési függvény:
Termelési tényezők és a velük előállított jószág vagy kibocsátás közti összefüggés. Hogyan függ a kibocsátás (Q) pl. a tőkétől (K), munkától (L). Q = f (K, L) A termelési tényezők statisztikai adatok alapján leírhatók.
Több termelési függvény van: Pl.: Q = a KαL1-α α £ Speciális termelési függvény (Németország) Meghatározható például, hogy ha K nő, akkor hogyan változik a kibocsátás.
Termelési tényezők jelentősége:
Dilemma: vállalkozó hogyan kombinálja a termelési tényezőket. Megvizsgálja a Q függvény differenciálját. Ez segít eldönteni, hogy mit érdemes fejleszteni. A termelési tényezők helyettesítési aránya is meghatározható.
Közömbösségi görbék vagy Isoquant görbék:
2 termék pl.: ruházat, élelmiszer. A két halmazt úgy kombinálja, hogy a kettő hasznossága megegyezzen. Minden olyan kombináció, ahol a pontok egybeesnek, ugyanazt a hasznosságot adják.
Nagyobb jövedelemnél nagyobb a kombinációs lehetőség à hasznossági görbék sorozata. 45o - os egyenes mentén tolódnak el, növekvő jövedelem esetén: jobbra fölfelé, csökkenő jövedelem esetén: balra, lefelé.
A neoklasszikus polgári közgazdaságtan ezen függvények vizsgálatából von le következtetést.
Áruk és pénz határhaszna közt van kapcsolat, ezért lehet a jövedelmet ábrázolni a függvényen.
Hozadéki függvény tulajdonságai: (ábra)
A termelési függvény egyben hozadéki függvény is. Egy határon túl, ha 1 tényezőt növelnek az a kibocsátás csökkenéséhez fog vezetni. A tőke nem lesz elegendő, hogy ellássa a munkaerőt à csökken a kibocsátás. Pl.: 4 seprűre 3 ember kevés, 4 ember optimális, de 5 ember már felesleges.
A függvény először szig.mon. növekvő à c: inflexiós pont, eddig tart a munka növekvő hozadéka à csökkenő növekedés g - ig à Differenciálhányadossal egyes pontokra értékeket határoznak meg.
MPL : munka határterméke
APL : munkaerő átlagterméke
A g pontban metszi egymást az átlag és a határtermék függvény. Ez a technikailag optimális kombináció.
ε mutató: egy termelési tényező rugalmasságát adja meg (pl.: munka)
MPL > APL è ε > 1 g pontig 1. Szakasz
MPL < APL è 0 < ε < 1 a pontig 2. Szakasz (MPL, APL > 0)
MPL < APL è ε < 0 a pont után 3. Szakasz (MPL < 0)
A termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek értéke határozza meg.
Isoquant görbék rendszerével arra kíván választ adni, hogy miként kell a termelési tényezőket áraik adott színvonala mellett úgy kombinálni, hogy a termelési költség minimális legyen.
Általában
igaz:
A termékegységre jutó állandó költség a termelés növekedésével azonos arányban csökken
Határköltség =
határköltség
= változó határköltség
εL > vagy 1/εL < 1 vagy εi > 1 vagy 1/εi - 1 < 0 (ez a négy leírás ugyanazt jelenti)
határtermék > átlagtermék
határköltség ≤ átlag - változás
az átlag - változóköltség a termelés növekedésével csökken
εL = 1 vagy 1/εL = 1 vagy ε i = 1 vagy 1/εi - 1 =0
határtermék = átlagtermék
határköltség = átlag-változás
technikai optimumba az átlag változóköltség nagyságát nem érinti a termelés volumenének változása
εL < 1 vagy 1/εL > 1 vagy εi < 1 vagy 1/εi - 1 > 0
határtermék < átlagtermék
határköltség ≥ átlag - változás
az átlag - változóköltség a termelés növekedésével növekszik
pl.: Magyarországon kertitörpe-mánia
Neoklasszikus vagy szubjektív polgári közgazdaságtan jellemzőinek összefoglalása:
1870. után bontakozott ki. A közgazdasági elmélet megújításának igényével léptek fel, csak 1880-as évektől használják a marxizmus bírálatára.
A tőkés viszonyok megerősödtek, arra kell válasz adni, hogy a keretek között hogyan éljen legésszerűbben a polgárság.
A fogyasztás, a szükségletek oldaláról közelítik meg a gazdasági összefüggéseket.
Rövid időszakú jelenségeket vizsgálnak.
A szubjektív értékelmélet, amely magyaráz minden konkrét árjelenséget, az egyes fogyasztó szükséglet-kielégítése során fellépő kielégültség-érzetre vezeti vissza a folyamatokat.
A gazdasági fejlődés tényezőinél határelemzéssel kívántak választ adni azok optimális felhasználására.
hasznosság
A B
0
B és A áru mennyisége
Csökkenő élvezetek elve (Gossen I törvénye).
A rendelkezésre álló javakból fogyasztunk. A fogyasztásra kerülő első
egység nagyobb élvezetet, a következő egységek kisebb és kisebb élvezetet
adnak.
élvezetek
mennyiség
Ha az áruból kevés van akkor nagy a hasznossága, ha pedig sok van, akkor kicsi a hasznossága. Ezzel az elmélettel magyarázható a műkincsek értéke.
Ha y áru tulajdonosa x árut akarja, akkor az ő áruját csökkentenie kell. Azért cserébe kell adni. Feláldozza x áru hasznosságát y árura. Addig hajlandó cserélni, míg x hasznossága kisebb, vagy legfeljebb egyenlő y hasznosságával.
Feltétel
X : Y = 1:1
A kereslete megegyezik B kínálatával, és fordítva.
A - A` közti árumennyiséget bocsátja áruba. A görbe alatti terület adja a hasznosságot.
Fogyasztói járadék feláldozott hasznosság és szerzett hasznosság közti különbség.
Addig zajlik a csere, amíg a fogyasztói járadék pozitív, vagy 0.
Pénz határhaszna pénzjövedelem utolsó egységén vásárolható áru hasznosságával egyenlő.
Költségtörvény és határhaszonelmélet
Marshall
Eddig fogyasztási cikkekről beszéltünk. Termelési eszközöknél nehéz megállapítani az élvezeti értéket.
Termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Tagadja a kizsákmányolást.
Gazdasági beszámítás elmélete:
opportunity cost = feláldozott hasznosság
Ahhoz, hogy az áru megjelenjen a piacon, azért áldozatot hoz a termelési tényező. Ezek összegzése fejezi ki az áru értékét.
A termelési tényezők szolgálatot látnak el, ennek értéke = vállalkozó termelési költségeivel.
Megjelenik az árnyékár fogalom: erőforrások alternatív felhasználásának jelentőségét adja.
Termelési költségek lényegét bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásban határozza meg.
Gazdasági beszámítás
A piaci árból következtetnek az egyes termelési tényezők hasznára.
Képviselői: Wieser (vízer), Marshall.
A termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Mivel a termelési tényezőkkel állították elő az árut, ezért ugyanannyi a hasznossága a termelési tényezőnek mint az előállított áru hasznossága. A termelési tényezők értéke függ a fogyasztási cikk hasznosságától. A termék határhaszna a termék ára.
Termelési függvény:
A termelési tényezők és az általuk előállított termékmennyiség közötti kapcsolatot, összefüggést fejezi ki. Tehát a termékmennyiség (kibocsátás) függését mutatja a termelési tényezőktől.
Q = f (K,L) Þ Két változós termelési függvény, ahol a K a tőke és az L a foglalkoztatottak száma.
Q = f (K,L,t,A Þ t: korszerűsítési ráta; A: föld,
Cobb-Douglas féle termelési függvény : Q = aKaLa Þ Jól leírja a termelési tényezők és a termékmennyiség közötti kapcsolatot.
Hozadék függvény:
Ez is egy termelési függvény. Q = f (K,L)
Q
g a Q = f (K,L)
c
L
átlagtermék
Munkaszerinti határhaszon
K (tőke): változatlan marad ez a tényező.
L: a foglalkoztatottak száma.
c: inflexiós pont
eL a munka (tényező) termelési rugalmassága.
A hozadék függvényben az egyik tényező változatlan (K), azaz csak az L-től függ, tehát egy változatos termelési függvény.
I. eL > 1
II. eL < 1
III. eL < 0
Határhaszon: ha a hozadékot a haszonnal mérik.
Növekvő-, állandó-, és csökkenő hozadék elve:
I. A növekvő hozadék szakasza: nő a munkaerő akkor nő a hozadék. Az egységnyi munkaerő felhasználás nagyobb hozadékú.
Az inflexiós pontnál található az állandó hozadék szakasza: ha egységnyivel nő a munkaerő a hozadék ugyanaz. nő. A munkaerő kihasználtsága maximális.
II.-III. Csökkenő hozadék szakasza: egységnyi ráfordítás mindig kisebb és kisebb hozadékot eredményez.
Technikai optimum: ahol a határtermék és a az átlagtermék egyenlő
Technikai maximum: az adott kibocsátás ebben a pontban éri el a maximumot, ha tovább növelnénk a kibocsátást, akkor csökkenne.
Csökkenő hozadék törvénye
Egy bizonyos ponton túl (ez a pont a technikai optimum) a pótlólagos erőforrás felhasználás egyre kisebb és kisebb hozadékot eredményez.
A megtermelt teljes termékmennyiséget maradék nélkül az egyes termelési tényezők közreműködésére vezetik vissza. (Ez csak lineáris homogén termelési függvények esetén igaz.)
A költségtörvény és költségfüggvény
A neoklasszikus gazdaságtan: a termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek értéke határozza meg.
Az isoquant görbék rendszerével arra kíván választ adni, miként kell a termelési tényezőket áraik adott nagysága mellett úgy kombinálni, hogy a termlésiköltség minimális legyen.
Isoquant (közömbösségi) görbék
Ruházat (tőke)
Élelmiszer (munka)
Az A,B,C,D, ugyanaz a hasznossága a fogyasztó számára. Ugyanaz az élvezeti értékük. A négy pontot összekötő görbe vonal "közömbösségi görbe" , amelynek minden pontja a két jószág más és más kombinációja. Ez a közömbösségi görbe úgy szerkesztett, hogyha a fogyasztóknak választaniuk kellene bármely két pont között, nem tudnák melyik mellett döntsenek. Mindegyik egyformán kívánatos és közömbös lenne, mert ugyanaz a hasznosságuk és élvezeti értékük.
Tehát a tőkének és a munkának a kombinációját úgy kell megválasztani, hogy azonos hasznosságot eredményezzen. ezzel minimális a termelési költség
Közömbösségi elrendeződés
Különböző hasznosságú görbék szerkeszthetők.
ruházat
U3
U2
U1
élelmiszer
U1-3: közömbösségi görbék
Különböző jövedelmekhez különböző hasznosságú görbék tartoznak. Magasabb a jövedelem magasabb a hasznosság. U1 < U2 < U3
Ha mindkét jószág mennyiségét növeljük, akkor nagyobb hasznosságot érünk el. Jobbra nyújtás magasabb jövedelem szintet tükröz.
A gazdasági beszámítás (opportunity cost)
munkaerő áldozat + tőke áldozat = áru hasznossága azaz az áru ára.
A termelési tényezők szolgálatának értéke a vállalkozó termelési költsége. A termelési költségek lényege bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásból áll.
Reálköltség a munkás és a tőkés áldozata együttesen alkotja valamely jószág reálköltségét.
Találat: 2817
