A munkapiac. Egyensúly a munkapiacon.

A munkakínálat alakulása és a demográfiai folyamatok között nem létezik egyértelmű kapcsolat, mivel az egyes gazdasági szereplő hatása a felkínált munkamennyiségről. Figyelembe veszi a jövedelmi helyzetből és a pluszmunka vállalásából eredő anyagi hasznot, az ebből származó szabadidő-áldozatot.

A munkakereslet a vállalat gazdasági helyzetének a függvénye. A vállalat számára a bér természetesen költségtényező, amely a munka kereslet egyik legfon 424f55e tosabb meghatározója.

A munkapiaci egyensúly a munkakeresleti függvény és a munkakínálati függvény metszéspontja.

Munkakereslet és munkakínálat a makrogazdaságban

Egy kétszereplős gazdaság (vállalat, háztartás) a makrogazdasági makrokereslet a vállalat tervezett kibocsátásának függvénye.

Ezt egy termelési függvénnyel jellemezzük. Q=f(K,L), ahol K=állandó.

A vállalat profitja a kibocsátás értékesítéséből eredő bevételek és költségek különbözete.

Adott munkaráfordítás esetén természetesen a reálbér alakulásától függ a munkakereslet. Növekvő reálbér esetében a munka ára nagyobb, mint a határtermék, így a kereslet csökken, a reálbér csökkenése pedig a munkakereslet növekedését váltja ki.

A makrogazdasági munkakeresleti függvény minden reálbérhez a vállalati szféra tervezett munkakeresletet rendeli hozzá, azaz L^D=L^P(W/p)

A makrogazdasági munkakínálati függvény azt mutatja, hogy a háztartás mennyi munkát szándékozik a vállalatnak felkínálni. A munkakínálat felső határa a lakosság száma. L^D=L^P(W/p)

Munkaképes korú lakosság, amely a tanulói, illetve képzési fázison túl lévő és a nyugdíjkorhatár előtt álló lakosság.

A lakosság megoszlik:

aktív népességre: amely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni. (foglalkoztatottak + munkanélküliek)

inaktív: mindazok, akik nem hajlandók munkát vállalni.

Aktivitási ráta:

Aktív népesség

*100

Munkaképes korú lakosság

Munkanélküliségi ráta:

Munkanélküliek száma

n=                         *100

Aktív népesség

Egyensúly a munkapiacon

A munkapiaci egyensúlyt a munkakereslet és kínálat egyenlőségével, metszéspontjával definiáljuk.

Ehhez tartozik természetesen az azonos reálbérszint. Egyensúlyi reálbérnek nevezzük azt a W/p arányt, amely mellett a munkakereslet és a kínálat egyenlő egymással. A munkakínálat rövidtávon adott és változatlan.

A munkakínálat teljesen rugalmatlan a reálbérekre nézve. A háztartás csak egy bizonyos minimális reálbér után hajlandó munkát kínálni. A vállalat munkakereslete a minimális reálbér mellett kisebb mint a munkakínálat (L < ..) azaz egyensúlyi reálbér nem létezik.

Ilyen helyzet hosszú ideig nem tartható fenn. Ilyenkor általában a munkakereslet nő, - a vállalati szféra létét is veszélyezteti, annak kénytelen lesz engedményt tenni, több bért kínálnak a munkavállalónak a L^D függvény felfelé tolódik L^D és L^S metszi egymást = egyensúlyi reálbér.

Makrogazdasági értelemben akkor beszélünk munkanélküliségről (alulfoglalkoztatottságról), ha a munkakínálat meghaladja a munkakeresletet.

Túlfoglalkoztatottság a munkapiacon

LS

C

D

Túlfoglalkoztatottság (munkahiány) akkor áll fenn, ha a munkakereslet nagyobb, mint a munkakínálat.

			LD

B

A

w/p

P

w/p1

L*

L

Foglalkoz- tatási fv.

Munkanélküliség olyan reálbér mellett létezik, amely nagyobb mint az egyensúlyi reálbér, a túlfoglalkoztatottsághoz viszont az egyensúlyi reálbérnél alacsonyabb reálbér tartozik.