A makrogazdaság

A makrogazdaságtan egy olyan elméleti tudományág, amely a mikroökonómiában megismert és feltárt részterületeket próbálja meg egységes keretbe foglalni, illetve ezen területek közötti kapcsolatokat igyekszik megfogalmazni. Mindez azt jelenti, hogy nagy szükség van a mikroökonómiában tanultakra, de a makrogazdasági folyamatok megfelelő modellezéséhez egy kicsit "lazítunk" a feltevéseken és inkább globálisabban próbáljuk meg értelmezni és megoldani az előttünk álló feladatokat.

Az egyik legfontosabb különbség: (nagyon sok más eltérés mellett)

• a mikroökonómia a gazdaság szereplőit úgy igyekszik megvizsgálni, mint akik egyéni céljaikat, értékrendüket követik. Együttes cselekedeteik esetén az összes háztartás vagy vállalat ugyanúgy cselekszik, mint az egyén.
• a makroökonómiában viszont pontosan arra vagyunk kíváncsiak, hogy az együttes cselekvés milyen sajátosságokat hordoz magában, mennyiben tér el az egyéni viselkedéstől.

A makrogazdaság szereplői

A makroökonómiában a gazdaság szereplőit gazdasági szektornak is nevezik.

Egy gazdasági szektor azon gazdasági alanyok összessége, amelyek hasonló gazdasági célokat akarnak elérni, azonos erőforrásokkal és korlátozó tényezőkkel számolnak, és mindezek alapján azonos jellegű gazdasági döntéseket hoznak.

• A háztartási szektor azon gazdasági szereplők összessége, amelynek fő célja a szükségletek minél teljesebb kielégítése, a fogyasztás. A szükség 636i88g letkielégítés érdekében a háztartások jövedelmet szereznek, amit a termelési tényezők szolgáltatása fejében kapnak.
• A vállalati szektor azon gazdasági egységek összessége, amelyek értékesítés céljából árukat termelnek. Költségeiket pénzbevételeikből fedezik. Tevékenységük célja a profitszerzés.
  
  A vállalati és háztartási szektort együttesen magánszektornak nevezzük.
• Az állami szektorban a nemzetgazdasági szintű feladatokat ellátó intézmények tartoznak, amelyek nem a piacon keresztül elégítenek ki szükségleteket, és kiadásaikat adókból és egyéb állami bevételeikből fedezik.
  
  A magánszektor és az állami szektor együttesen adja a belföldi szektort.
• A külföld szektora a nemzetgazdaság külső kapcsolatait testesíti meg. Gazdasági tevékenységük döntő részét nem az adott nemzetgazdaságban fejtik ki, de áru- és pénzkapcsolatban állnak a vizsgált nemzetgazdaság szektoraival.

A piac sajátos értelmezése

A makrogazdaságtanban is sokféle piac létezik. Megkülönböztetésük alapja lehet a résztvevők területi köre szerint. Eszerint létezik pl.: világpiac, európai piac, magyar piac stb. Valamint feloszthatjuk a piacokat a piaci csere tárgya szerint, pl.: munkapiac, pénzpiac stb. Kiemelten fogunk foglalkozni négy önálló piaccal, amelyek a makroökonómiai elemzések legfontosabb alapját szolgálják: árupiac, munkapiac, tőkepiac és pénzpiac.

• Árupiac:
  
  Az árupiac egy nemzetgazdaságban a termékek és szolgáltatások összes keresletét és kínálatát, valamint az azok közötti kapcsolatot jelenti.
  Az árupiacon a kínálatot a vállalatok és a külföldiek teremtik meg, míg a keresletbe beletartozik az összes gazdasági szektor (háztartások, vállalatok, állam, külföld). A háztartások fogyasztási cikkeket vásárolnak, a vállalatok tőkejavakat, az állam olyan termékeket, amelyek a közösségi fogyasztáS_hoz szükségesek, a külföld pedig bármilyen termékcsoportot, amely megfelel céljainak.
• Tőkepiac
  
  A tőkejavak megvásárlásához szükséges pénzt a vállalatok a tőkepiacon szerzik be. A tőkepiac keresletét a vállalatok adják, amelyet termelésükhöz használnak fel.
  A kínálatot a gazdasági szereplők megtakarításai jelentik. A megtakarítás a bevételnek az a része, amit a szereplők bevételeikből nem fogyasztanak el.
  Tőkepiacnak nevezzük mindazokat az adáS_vételi módokat és helyeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a megtakarításokat tőkeként használják. A tőkepiacon pénztőke adás-vétele történik kamat ellenében.
• Munkapiac
  
  A munkapiac a munka, mint termelési tényező cseréjét közvetíti. A keresletet ezen a piacon a vállalatok jelentik. A kínálatot pedig a háztartások biztosítják. A piaci adás-vétel során a munkavállalók munkabérért cserébe, a munkaadók által meghatározott munka elvégzésére kötelezik magukat.
• Pénzpiac
  
  A pénzpiac elsősorban a bankrendszer és a többi gazdasági szektor közötti kapcsolat formáját jelenti. A pénzpiac funkciója, hogy egyensúlyba hozza a bankrendszer által teremtett pénzmennyiséget a gazdaság szereplői által igényelt pénzmennyiséggel.
  A pénzpiacon nincs hagyományos értelemben vett vétel és eladás, a kereslet és kínálat mást jelent a korábban megszokottnál.

Jövedelmek és költségek

Milyen részekből áll egy előállított termék gazdasági költsége?

A termeléS_hez felhasználnak nyersanyagot, alkatrészeket, energiát, stb.- ezeket röviden termelő fogyasztásnak nevezzük.
A ráfordítások másik nagy csoportja a befektetett eszközök értékcsökkenési leírása. Az amortizáció egy korábban megvásárolt termelési eszköz megtérült értékrésze. Ezt a pénzösszeget a vállalatok nem költik el, hanem félreteszik addig, amíg a termelési eszköz teljes összege meg nem térül és újat nem kell vásárolni a régi helyett. Az amortizáció a jövedelem része, mert megtakarítássá válik, ugyanakkor forrása a pótló beruházásnak.
A harmadik nagy csoport pedig a különböző termelési tényezők jövedelmei - a munkabér, a kamat, a bérleti díj és a vállalkozás profitja

A makroökonómia alapfogalmai

Az alábbiakban felsorolunk néhány a makroszintű gazdálkodáS_hoz tartozó alapfogalmat:

• Gazdasági folyamaton a vizsgált időszak alatt a megtermelt javak termelésével és felhasználásával, a jövedelmek keletkezésével és elosztásával kapcsolatos áru és pénzmozgásokat értjük. A kibocsátást egy termékhalmazként fogjuk fel.
• Kibocsátáson (Q) a makrogazdaságban 1 év alatt létrehozott áruk és szolgáltatások összességét értjük.
• Jövedelem (Y) alatt a realizált kibocsátást értjük. A jövedelem forrása alapján lehet munka-, tőkejövedelem stb.
• Fogyasztásnak (C) tekintjük a jövedelemnek azt a részét, amelyet a szükségleteket kielégítő árukra és szolgáltatásokra költöttek el.
• Megtakarítás (S) az el nem költött jövedelem.
• A felhalmozás olyan javak felhalmozása, amelyeket egy adott időszak termeléséből arra a célra fordítanak, hogy azokkal bővítsék a termékek előállításához szükséges eszközöket. A felhalmozás egyrészt beruházás másrészt készletfelhalmozás.
• A beruházásnak 2 része van:
  - az elhasznált állóeszközök pótlása
  - jövőbeni célok eléréséhez szükséges bővítés
• A nettó beruházás (I) tulajdonképpen a bővítő beruházást jelenti.
  
  nettó beruházás = bruttó beruházás - pótlás
• Árszínvonal (P) a makrogazdaság termékárainak termékmennyiséggel súlyozott átlaga. Megmutatja, mennyibe kerül a kibocsátás.
• A pénz vásárlóereje az árszínvonal reciproka. (1/P)

A makrofolyamatok áttekintése

A folyamatok logikájának megértéséhez kezdjük a legegyszerűbbel, a kétszereplős gazdaság modelljével. A kétszereplős gazdaság modelljében csak a magánszektor létezik, vagyis csak a háztartási és a vállalati szektor működik.
Ebben a modellben először a vállalatok megszerzik a termelésükhöz szükséges munkát a háztartásoktól munkabérért cserében. A munka felhasználásával a vállalati szektor előállít egy meghatározott mennyiségű árut, ami a gazdaság kibocsátása. Ezt az árupiacon értékesítve keletkeznek a jövedelmek. A jövedelmek egy részét a háztartások elfogyasztják, másik részét megtakarítják, megteremtve ezzel az alapot a tőkepiacnak.

A makrogazdasági körforgás

A makrogazdasági folyamatok megértéséhez elengedhetetlen, hogy világosan lássuk a szereplők közötti jövedelemáramlás összefüggéseit. Ebben a részben sorra vesszük a gazdasági szereplők és néhány kiemelt számla bevételeinek és kiadásainak egyenlegét.

• A háztartás bevételei:
  
  bér (W_h)
  transzfer(Tr_h )
  
  A jövedelmének felhasználása:
  
  fogyasztás (C)
  adó (Th)
  megtakarítás (S_h)
  
  C+Th+S_h=W+Tr_h
• Vállalatok bevételei:
  
  jövedelem (Y)
  transzfer (Tr_v )
  
  Bevételének felhasználása:
  
  bér (W)
  adó (Tv)
  megtakarítás (S_v)
  
  W+Tv+S_v=Y+Tr_v
• Állam bevételei:
  
  adók (Th+Tv)
  
  kiadásai:
  
  transzferek (Tr_h+Tr_v)
  kormányzati vásárlás (G)
  állami megtakarítás (Sá)
  
  Tr_h+Tr_v+G+S=Th+Tv
• A külföld számlán a nemzetgazdaság exportja a külföldi szféra számára mint jövedelemfelhasználás, az import mint jövedelembevétel szerepel, ezért
  bevétele:
  
  import (IM) - a belföld szempontjából
  
  felhasználás:
  
  export (X)
  megtakarítás (S_k)
  
  IM=X+S_k
• Hazai össztermék számlán a reálfolyamatokat próbáljuk meg nyomon követni. A jövedelmek realizálása és felhasználása a termékmozgásokban tükröződik. A számla egyik oldalán (bal) a keletkezett hazai össztermék szerepel, a másik oldalán (jobb) a hazai össztermékkel szemben megnyilvánuló kereslet tételei szerepelnek.
  
  Y=C+I+G+X-IM
• A tőkeszámla a megtakarítás és felhalmozás közötti kapcsolat elszámolására használatos. Jobb oldalán a felhalmozás forrásai, mint különböző jövedelemtulajdonosok megtakarításai szerepelnek. Bal oldalán a beruházásokat tartjuk nyilván.
  
  I=S_h+S_v+S_á+S_k