A makrogazdaság pénzpiaca: a pénzkínálat

A pénz kialakulásának kezdetén a közönséges áruk köréből kivált az arany és az ezüst, s így jött létre az értékálló pénz. Manapság többnyire papírpénzzel fizetünk. A következőkben azt vizsgáljuk, hogyan alakult át a pénz nemesfémekből "értéktelen" papírrá.

A váltó

A munkamegosztás és specializáció erősödésével a gazdaságban a termelékenység, s ezzel a termékmennyiség jelentősen megnőtt. Az arany és ezüstkészletek kimerülésével a gazdaságban lévő pénz nem volt elég a hatalmas árumennyiség megvásárlásához. A gazdasági folyamatok egyensúlyának biztosításához pénzhelyetteseket kellett segítségül hívni.
A megszorult termelő a tevékenységének folytatásához (alapanyag vásárlás, bérek) leendő terméke terhére adóslevél ellenében hitelt vett fel.

A termelő váltó fejében pénzt kölcsönöz a kereskedőtől, amivel kifizeti munkásait és a szállítóit. Azok a pénzért árukat vásárolnak a kereskedőtől. Ez után a kereskedő pénzért átveszi a termelő késztermékeit, amiből az kiegyenlíti a váltótartozását. A váltó így kikerül a forgalomból. A pénzmennyiség növelése nélkül sikerült tehát a termelés folyamatosságát fenntartani.
Pénzhiányos gazdaságban számos szereplő bocsát ki váltót. A váltót általában csak a kibocsátó váltotta vissza, fizetőeszközként nem fogadták el, mivel nem ismervén a kibocsátót féltek a vissza nem fizetés kockázatától. Ekkor megjelent az az intézmény, amely a váltóforgalom irányítását, a megbízható váltók elfogadását, visszaváltását magára vállalta. Kialakult a bank.

A Bank és a bankjegy

A bank idegen váltóért saját váltót (bankjegyet) ad. Ezzel rendezi a váltó kibocsátójának adóságát és magára vállalja a váltó ellenértékének behajtását (csak ténylegesen behajthatókat fogad el). A bank váltója mögött általában fedezett váltók állnak, így a bank váltója megbízható, ezért bárki, bármikor szívesen elfogadja. A bank váltója a bankjegy.

A bankjegy a bank saját váltója, egy látra szóló fizetési ígérvény.

A bankjegy abban különbözik a többi váltótól, hogy csak a bank bocsáthatja ki, és nincs rajta a lejárat időpontja.
A gazdasági folyamatok a bankok közbeékelődésével a következőképpen alakulnak. A termelő váltóját a banknál bankjegyre cseréli. A termelő a bankjeggyel fizet, amit a kereskedőknél később árura cserélnek. A készterméket a kereskedő azzal a bankjeggyel veszi meg a termelőtől, aki kiváltja vele a banktól saját váltóját. Így a bankjegy kikerül a forgalomból.

A fentieket összefoglalva:

• a papírpénz kölcsöntőke formájában jön létre, a modern papírpénz hitelpénz;
• a pénzhelyettesek (váltó, bankjegy)csak akkor töltheti be a pénz szerepét, ha a bankon (kibocsátón) kívül forognak. A bankon belüli bankjegy nem pénz.

A bankrendszer

A bankok központi szerepre tettek szert a gazdaságban. A bankok a termelők egy részével tartották a kapcsolatot, de egymás váltóit nem fogadták el. Ez újra az áruforgalom akadozásához vezetett. Így most már nem a váltóforgalom, hanem a bankjegyforgalom szabályozása lett a feladat.
A megoldás az, hogy kiemeltek egy bankot a többi közül, amelynek váltóját (bankjegyét) minden gazdasági szereplőnek el kellett fogadnia. Ez a bank lett a jegybank, és ezzel a művelettel megkettőződött a bankrendszer.

A betétek és a pénz

A betét az az összeg, amit a hitelmegállapodás után a bank a vállalatok számlájára jóváír. A jóváírás menete a vállalat és a bank számláin (A: Aktívák, P: Passzívák):
A pénz egyfelől a vállalat aktívája, másfelől a bank passzívája.

A betétek lehetnek:

• látra szóló betétek (a tulajdonos bármikor rendelkezhet felettük).
• tartósan lekötött betétek (csak bizonyos határidő után hozzáférhető a tulajdonos számára).
• pénzfajtától függően lehetnek belföldi valutában, vagy devizabetétek.
• tulajdonosuk szerint lehetnek vállalati betétek, lakossági betétek, más pénzintézet betétei.

Különbséget teszünk a következő kategóriák között:

• M1: Az azonnal felhasználható pénz: készpénz és látra szóló betétek.
• M2: Ide tartozik az M1 és a határidős betétek.
• M3: Az M2 és a takaréklevelek.

A szűkebb értelemben vett pénzt az M1-gyel azonosítjuk.

Az M2-t és M3-t is magában foglaló kategóriát kvázipénznek nevezzük.

Fizetési műveletek

Legyen két vállalatunk V1 és V2, akiknek ugyanannál a B banknál van betétjük. A V1 vállalat vásárolt terméket a V2 vállalattól 1 millió forintért. A fizetés a következőképpen történik: V1 megbízza B bankot, hogy számlája terhére írja jóvá V2 számára az 1 millió forintot. A bank csökkenti V1 betétjét 1 millióval, és növeli V2 betétjét szintén 1 millióval. Mivel a bankban a betétek összessége nem változott a művelet a bank szempontjából pénzátcsoportosítás volt.
Megváltozik a helyzet, ha a vállalatoknak különböző, egymás bankjegyeit el nem fogadó bankoknál van a betétjük. Itt lép be a képbe a jegybank. A szóban forgó összegeket ilyenkor jegybankpénzbe fejezik ki, amit mindenki köteles elfogadni. Ez csak akkor megvalósítható, ha a bankok betéteket helyeztek el a jegybankban, vagyis ahhoz, hogy ügyfeleik bármilyen pénzügyi tranzakcióit el tudják végezni, hitelt kell felvenniük a jegybanktól.
V1 vállalatnak B1, V2 vállalatnak B2 banknál van elhelyezett betétje, és V1 fizet V2-nek 1 millió forintot. Ekkor V1 megbízza B1-et a fizetéssel, ami levon V1 betétjéből 1 milliót, és utasítja a jegybankot, hogy a betétjéből utaljon át ugyanannyit B2 javára. A jegybank B1 számláját csökkenti, B2-ét növeli 1 millió forinttal. Végül B2 jóváírja V2 betétjére a megfelelő összeget.
Előfordulhat, hogy a bank jegybanki betétje nem elegendő a tranzakció lebonyolításához. Ekkor a jegybanktól hitelt ún. refinanszírozási hitelt kell felvennie, amire kamatot is fizet, melynek a nagyságát a jegybank állapítja meg.

A bankok nyeresége abból ered, hogy az általuk nyújtott hitelek utáni kamat nagyobb, mint amennyit ők fizetnek, ezért a banki hitelkamatláb nagyobb, mint a refinanszírozási kamatláb.

A pénzkínálat

A pénzkínálatot a jegybank képes befolyásolni. Ennek az egyik módja a refinanszírozási kamatláb csökkentése, vagy növelése. Ha a jegybank növeli a refinanszírozási kamatlábat, a bankok profitjuk megtartása érdekében növelik hitelkamatlábukat. Ekkor a gazdaság szereplői kevesebb hitelt vesznek fel, csökkenek a vállalatok betétei, kevesebb pénz kerül forgalomba.

A csökkenő refinanszírozási kamatláb ellentétes hatást vált ki, növeli a pénzkínálatot.

A befolyásolás másik módja a gazdaságban lévő jegybankpénz növelése, ill. csökkentése, amelyet a jegybank arany, értékpapír, vagy más vagyontárgy vásárlásával, ill. eladásával ér el. Ha egyensúlyban lévő pénzpiacon a jegybank növeli a forgalomban lévő jegybankpénz mennyiséget, az egyensúly hatására arra nincs kereslet. Annak ösztönzésére csökkenti a refinanszírozási kamatlábat, azaz olcsóbbá teszi hitelét. A kereskedelmi bankok számára így előnyössé válik a hitelfelvétel, hiszen az által megnő a jegybanki tartalékuk, javul a hitellehetőségük. A pénz kereslete azonban nem változik, a bankok nem tudják kihelyezni hiteleiket. Megoldásként enyhíteniük kell hitelfeltételeiket, csökkentik a kamatlábat. A gazdaságban lévő jegybankpénz csökkentése a kamatláb növekedéséhez vezet.
Tudjuk tehát, hogy a pénzkínálatot a jegybank a refinanszírozási kamatláb, vagy a jegybankpénz mennyiség változtatásával befolyásolni tudja. Megfigyelhettük, hogy a rendelkezésre álló pénzmennyiség és a hitel kamatlába, fordított arányban változik. Ha az egyik nő, a másik csökken és fordítva. A kamatláb és a pénzmennyiség kapcsolatát a következő ábra szemlélteti:

A kétszintű bankrendszer

A kétszintű bankrendszer elemei:

• A jegybank, amelynek feladata a pénzmennyiség szabályozása
• A többi bank, az ún. kereskedelmi bankok, amelyek az áruforgalom zavartalansága érdekében fejtik ki a tevékenységüket.
• A nem monetáris pénzintézetek (takarékszövetkezetek, biztosítótársaságok), akik nem bocsáthatnak ki váltót, nyújthat hitelt a nála elhelyezett pénzből, de csak jegybankpénzben. A nem monetáris pénzintézetek a pénz-újraelosztási folyamatokban játszanak szerepet.