|
||
|
||||||||||||||||||
A rögzített árfolyamrendszer megengedi a fizetési mérleg egyensúlytalanságát, ami hatást gyakorol a pénzpiacra, és azon keresztül az árupiacra és a jövedelemre.
Egy ország
pénzpiacának az egyensúlya határozz 232i89c a meg a kamatlábat. Az ország fizetési
mérlegének egyenlege viszont befolyásolja az ország pénzkínálatának az
alakulását.
Ha deficites a fizetési mérleg, a jegybank tartalékai csökkennek, a gazdasági
szereplők több hazai valutát adnak el, mint amennyit megvesznek. A hazai
jegybankba visszakerült hazai valuta kikerül a forgalomból, nem pénz többé.
Tehát a fizetési mérleg deficitje a pénzkínálat csökkenését is jelenti. Ez a hatás csak akkor érvényesül tisztán, ha időközben a központi bank nem változtatja külön intézkedéssel a pénzkínálatot. A későbbiekben ezt feltételezzük. |
A fizetési mérleg
szufficitje azt jelenti, hogy a jegybank devizatartalékai megnőnek. Ezzel pénz
kerül a forgalomba. Tehát a fizetési mérleg szufficitje a pénzkínálat
növekedését jelenti.
Nyitott tőkepiacú gazdaságban a pénzkínálat alakulását a kamatláb is
befolyásolja, hiszen hatást gyakorol a tőkeáramlásra. Mivel a kamat a tőke
jövedelme, ezért a nemzetközi tőkeáramlás az országok közötti
kamatlábkülönbséghez igazodik.
Ha a belföldi kamatláb magasabb, mint a külföldi, akkor a tőke beáramlik az országba, a tőkemérleg többletet mutat. Ha a belföldi kamatláb alacsonyabb, mint a külföldi, akkor a tőke kiáramlik az országból, a tőkemérleg hiányt mutat. Természetesen ez csak egyéb tényezők (így elsősorban a reálárfolyam, vagy az országkockázati tényezők) változatlansága esetén igaz. |
Ha tehát a hazai kamatláb növekszik a külföldihez képest, akkor a tőkemérleg egyenlege javulni fog, így javulni fog a fizetési mérleg egyenlege is, ami megnöveli a hazai pénzkínálatot. Ha a hazai kamatláb csökken a külföldihez képest, akkor hasonló módon csökken a pénzkínálat is.
A zárt tőkepiacú
gazdaságban a pénzkínálat alakulására nincs hatással a kamatláb alakulása.
A nyitott tőkepiacú gazdaságban a kamatláb növekedésével javul a fizetési
mérleg egyenlege, s nő a hazai pénzkínálat. Ezért a nyitott gazdaság reálpénzkínálatát
jelző egyenes pozitív meredekségű lesz. Az így meghatározott reálpénzkínálat és
a pénzkereslet egyensúlya határozz 232i89c a meg az egyensúlyi kamatlábat és az
egyensúlyi reálpénzmennyiséget.
Tételezzük fel, hogy a költségvetési politika révén megnő az autonóm kereslet. Az autonóm fogyasztást növelhetik az adók csökkentésével, a beruházást a kamatláb csökkentésével (ezt a pénzpolitika részben tárgyaljuk), és ez növelheti az állami kiadásokat is.
A továbbiakban
feltételezzük, hogy a makrokínálat a makrokereslethez igazodik, s nincs
árszínvonal növekedés, csökkenés.
A kezdeti egyensúlyban Y0 jövedelemnél i0 a kamatláb, és
a külkereskedelmi mérleg is egyensúlyban van.
Az autonóm kereslet növekedése növeli a jövedelmet (Y1), a
külkereskedelmi mérleg deficites lesz (X-IM)1. A pénzpiacon ekkor
két hatás érvényesül. Megnő a jövedelemtől függő pénzkereslet, a keresleti
függvény jobbra tolódik. Emellett csökken a pénzkínálat a külkereskedelmi
mérleg deficitje miatt, a pénzkínálati függvény balra tolódik. Kialakul egy
magasabb i1 kamatláb. Ez visszafogja a beruházásokat, a
makrokereslet kisebb mértékben, de visszahúzódik, Y2 jövedelmi szint
alakul ki. A magasabb belföldi kamatláb nagyobb tőkebeáramlást is indukál, ami
végül ellensúlyozza a külkereskedelmi mérleg deficitjét, így a fizetési mérleg
is egyensúlyban lesz.
A pénzpolitika úgy
fejti ki hatását, hogy a központi bank bővíti a pénzkínálatot. Így a piaci
kamatláb csökken, ez pedig ösztönzi a beruházásokat.
Kiinduló helyzetünk ugyanaz, mint az előző esetben volt, Y0
jövedelemszint mellett a külkereskedelmi mérleg egyensúlyban van.
Az eseményeket elsősorban a pénzpiacon kell áttekintenünk. Ebben a helyzetben a
központi bank megnöveli a pénzkínálatot. A reálpénzkínálati görbe jobbra
tolódik. A pénzpiaci egyensúlyt biztosító kamatláb az eredeti kamatlábnál
alacsonyabb lesz. Az i' kamatláb és az MS'/P pénzkínálat kombinációja azonban
egy pillanatra sem maradhat fenn. Az új i' kamatláb alacsonyabb, a tőke
kiáramlik az országból, a tőkemérleg deficites lesz. A jövedelem növekedése
miatt deficites lesz a külkereskedelmi mérleg is, tehát deficites lesz a
fizetési mérleg.
A fizetési mérleg deficitje csökkenti a pénzkínálatot, ami az eddigiekkel
ellentétes folyamatot indít el. A reálpénzkínálat csökken, görbéje visszafelé
tolódik, ami növeli a kamatlábat, csökkenti a beruházási keresletet és a
makrojövedelmet. Csökken a jövedelemtől függő pénzkereslet is. Pénzkereslet
görbéje visszatolódik. A folyamatok addig tartanak, amíg minden visszaáll az
eredeti szintjére.
Arra a következtetésre jutottunk tehát, hogy a pénzpolitika teljesen
hatástalannak bizonyult a jövedelem és a foglalkoztatás növelése szempontjából
a fix árfolyamrendszerben.
Összegezve a gazdaságpolitika a fix árfolyamrendszer-beli lehetőségeit, bár a
fix árfolyamos valutapiac önmagában megengedi a fizetési mérleg
egyensúlytalanságát, a fizetési mérleg deficitjének pénzkínálat-csökkentő vagy
szufficitjének pénzkínálat-növelő hatásán keresztül valójában automatikusan
helyreál a fizetési mérleg egyensúlya. A fenti pénzpiaci mechanizmus a
pénzpolitikát gyakorlatilag hatástalanná, míg a költségvetési politikát
hatékonnyá teszi a jövedelem és foglalkoztatottság növelése szempontjából a
rögzített árfolyamok rendszerében.
Lebegő árfolyamrendszerben nem a pénzpiac, hanem a valutapiac az alkalmazkodás fő színtere. Tehát a fizetési mérleg időleges deficitjét vagy szufficitjét nem a pénzpiac és az árupiac együttesse igazítja ki, hanem a reálárfolyam mozgása.
Kiindulási alapunk az előzőekhez hasonlóan most is egyensúlyi rendszer. A központi bank keresletnövelő szándékkal bővíti a pénzkínálatot. A kamatláb lecsökken, a beruházási kereslet, és a jövedelem nő (Y1). Ekkor a külkereskedelmi mérleg (X-IM)1 nagyságú hiányt mutat.
A csökkenő kamatláb
miatt a tőkemérleg és így a fizetési mérleg is deficites lesz. Ez megnöveli a
külföldi valuta keresletét, a valutakeresleti görbe eltolódik (D$1).
A nominál árfolyam változásán keresztül megnő a reálárfolyam, ami helyreállítja
a fizetési mérleg egyensúlyát.
A reálleértékelődés megnöveli az autonóm exportot (X2) és
lecsökkenti az importot (IM2). Ez javítja a külkereskedelmi
mérleget, a külkereskedelmi mérleg görbéje felfelé tolódik. Megnő a jövedelem
is, mivel a makrokeresleti görbe is felfelé tolódik.
A tőkemérlegre két egymással ellentétes jelenség hat. A belföldi kamatláb
csökkenése miatt a tőke kiáramlik az országból. A reálárfolyam növekedése
tőkebeáramlást eredményez. A két hatás egymáshoz viszonyított erôssége dönti
el, hogy a tőkemérleg deficites, vagy szufficites lesz. Mivel a fizetési mérleg
egyensúlya
biztosított, a külkereskedelmi mérleg egyenlege a tőkemérleg egyenlegével
ellentétes lesz. Tehát lehet deficites és szufficites is. Kellemes
következményekkel jár, hogy a jövedelem növekedése nagyobb, mint amit a
kamatlábcsökkenés miatt bekövetkező belső keresletnövekedés indokol (Y1
helyett Y2 jövedelem alakul ki). Ez azért van így, mert a
reálleértékelődés a külföldi kereslet egy részét átirányította a hazai termékek
felé.
Levonhatjuk tehát azt a következtetést, hogy a pénzpolitika a lebegő árfolyamok
rendszerében hatékony a jövedelem és a foglalkoztatás növelése szempontjából.
Most az autonóm
kereslet növekedésének hatását vizsgáljuk. Kiinduló egyensúlyi helyzetünk az
előzőekhez hasonló.
Az autonóm kereslet növekedése növeli a jövedelmet, ami deficitessé teszi a
külkereskedelmi mérleget. A jövedelem növekedése miatt a pénzkereslet és a
kamatláb megnő. Ha elegendően rugalmas a tőkeáramlás, akkor a kamatláb
növekedése miatt annyi tőke áramlik be, hogy a tőkemérleg többlete nemcsak
ellensúlyozza a külkereskedelmi mérleg hiányát, hanem az egész fizetési
mérleget szufficitessé teszi. A valutakínálati görbe jobbra lefelé tolódik, és
az új egyensúlyi reálárfolyam a réginél alacsonyabb szinten állapodik meg, így
a valuta reálfelértékelődése megy végbe, és így áll helyre a fizetési mérleg
egyensúlya.
A reálfelértékelődés miatt az export csökken és az autonóm import növekszik. A
makrokereslet, és ezzel a makrojövedelem csökkenni kezd. A csökkenés mértéke a
tőkeáramlás rugalmasságától függ. Minél több tőke áramlik be adott
kamatláb-emelkedés mellett, annál nagyobb lesz a fizetési mérleg többlete és
annál nagyobb lesz a valuta reálfelértékelődése, így a külkereskedelmi mérleg
romlása is.
Szélső esetben - ha nagyon rugalmas a tőkeáramlás - a makrokereslet csökkenése
éppen akkora lesz, mint növekedése volt. Ekkor visszaáll az eredeti jövedelmi
szint. Amennyivel az autonóm kereslet növekszik, annyival romlik a
külkereskedelmi mérleg egyenlege.
A költségvetési politika kevésbé hatékony a jövedelem és foglalkoztatás növelésében a lebegő árfolyamok rendszerében, mint a pénzpolitika. |
Számítási és geometriai feladatok
:
2636