|
||
|
|||||||||||||||||||
Fekvőbeteg-ellátás: a klinikán, kórházban, szanatóriumban, szülőotthonban, valamint a fekvőbeteg ellátást nyújtó országos intézetben végzett minden ellátási eset, amely során a biztosított 24 óránál hosszabb ideig - napi intézményi ellátás esetén 8 óránál hosszabb ideig - tartózkodik az intézményben és az intézmény valamely fekvőbeteg osztályára felvették.
Az előző időtartamtól független fekvőbeteg ellátási ese 939b13j tként számolandó el az a beteg, aki a kórházi intézményi osztályra történő felvételt követő 12 órán belül elhalálozik. A fekvőbeteg ellátás finanszírozása részben az aktív, részben a krónikus ellátás finanszírozását foglalja magába.
A fekvőbeteg ellátásnál vegyes elszámolást alkalmazunk. A fekvőbeteg-ellátás többségét kitevő aktív kórházi eseteknél egy normatív térítési díj, a szakmai és költségigényességet figyelembe vevő súlyozott normatív eset-általány a finanszírozás alapja. Finanszírozási szempontból aktív ellátásnak minősül az az ellátás, amelynek célja az egészségi állapot mielőbbi helyreállítása. Az aktív ellátás időtartama, befejezése tervezhető és az esetek többségében rövid időtartamú.
Az intézmény az aktív ellátást nyújtó osztályain ellátott esetek alapján homogén betegségcsoportokhoz (HBCS) rendelt súlyszám alapján részesül a bevételben. Pl. 36 év felett a diabetes mellitus súlyszáma 1,14972, a veseátültetésé 2,15331, a komplikáció nélküli szülésé 0,77828. Az egyes súlyszámok kialakításánál az ápolást indokló fődiagnózis mellett a kiemelt beavatkozásokat, műtéteket, társult betegségeket és a beteg életkorát is figyelembe veszik.
Egy betegség súlyszáma nem automatikusan jelenti a teljesítmény-elszámolás alapját, hanem korrekciós szorzókkal véglegesítik. Korrekciós tényezőt jelent a szakmai szorzó. Legmagasabb értéke van a szívsebészetnek, a szakmai szorzója 1,400, legalacsonyabb értéke van a reumatológiának, a szemészetnek, a bőr és nemibeteg ellátásnak, szakmai szorzójuk 0,700. Az adott betegség súlyszámának további korrekcióját jelenti, hogy a progresszív ellátás milyen szintjén lévő kórházban, egészségügyi intézményben történt az ellátás, Legmagasabb intézeti szorzója a 1-es kategóriájú országos intézeteknek van, mégpedig 1,300, legalacsonyabb a szülőotthonoké, 0,600. A szorzókkal korrigált súlyszám alapján kapja az intézmény a bevételt attól függően, hogy az adott hónapra utólag mennyiben állapítják meg az 1,0 súlyszám forint értékét.
Az aktív ellátásban Magyarországon 1993-tól az intézményi normatív esetfinanszírozási rendszer került bevezetésre. Az orvosi és gazdasági szempontokat egyaránt mérlegelendő kórházi esetosztályozási rendszer, a DRGs fejlesztése a '70-es években kezdődött el az USA-ban. Ennek magyar adaptációja a HBCS (homogén betegségcsoport) rendszer. A homogén betegségcsoport az azonos szellemi és anyagi erőforrás igényű, azaz azonos teljesítményértékű ápolási esetek orvos-szakmai felosztásszempontjait is kielégítő csoportjai. Az egyes homogén betegségcsoportokra ún. költség-igényességi súlyszám-mutatót határoztak meg, ami az adott csoport tényleges átlagköltsége és a teljes minta átlagköltségének hányadosaként került megállapításra.
A súlyszám kifejezi, hogy az adott csoport költségigényessége mennyivel alacsonyabb, vagy magasabb az átlagköltségnél, valamint, hogy milyen a csoportok egymáshoz viszonyított költségaránya.
A súlyszámok tartalmazzák:
átlagos bérhányadot,
átlagos fogyóanyaghányadot,
átlagos rezsiköltséget,
átlagosan igénybevett konzíliumok költségét,
az igazgatás, központi szolgáltatás arányos részét.
Minden HBCS-n belül 4 finanszírozási kategória különböz-tethető meg:
rövid ellátási eset,
normatív ellátási eset,
hosszú ellátási eset,
áthelyezett ellátási eset.
Az egyes kategóriákban ellátott eseteket a teljesítményelvű normatív finanszírozási rendszer különféle módon honorálja.
Aktív ellátás keretében tételes - ezen belül döntően tarifa rendszerű - finanszírozás valósul meg a nagy értékű implantátumok költségének megtérítésében.
Nagyértékű eszközök felhasználása során, a még országosan el nem terjedt, nagy értékű műtéti és diagnosztikus eljárások esetében alkalmazza a társadalombiztosítás a tételes elszámolást. A tételes elszámolás alá eső egyszerhasználatos eszközök és implantátumok pl. szívbillentyűk, a pacemaker, stb. A nagyértékű, még országosan nem elterjedt műtéti és diagnosztikus eljárások pl. a különböző szervtranszplantációk -szív, vese, csontvelő, máj, tüdő- komputertomográfia (CT), a mágneses magrezonancia vizsgálat (MRI), hemodinamikai vizsgálatok, digitális sorozat angiográfia (DSA). Ugyancsak eltérő tételes finanszírozása van a művese kezeléseknek.
Krónikus ellátás az az önálló krónikus osztályon nyújtott ellátás, melynek célja az egészségi állapot stabilizálása, fenntartása, illetve helyreállítása. A krónikus ellátás időtartama és befejezése az aktív ellátással szemen általában nem tervezhető és az esetek többségében hosszú időtartalmú.
A fekvőbeteg ellátásban a hosszú ápolási idővel járó krónikus esetekben súlyozott ápolási idő, ápolási nap jelenti a finanszírozás alapját. A finanszírozás módja szerint krónikus ellátásnak minősül a krónikus osztályon nyújtott ellátás, amelynek célja az egészségi állapot stabilizálása, fenntartása, illetve helyreállítása. A krónikus ellátás időtartama, befejezése nem tervezhető és az esetek többségében hosszú időtartamú. A finanszírozás szempontjából a krónikus ellátások között külön kezeljük a tartós ápolást, amelynek jellemzője, hogy általában hosszú időtartamú, az egészségi állapot stabilizálására, illetve az önellátó-képesség helyreállítására irányul, és az ellátás során az ápolási tevékenység a kizárólagos, az orvosi tevékenység felügyeleti jellegű. Az országosan megállapított napidíj forint értéke nem jelenti automatikusan az intézet krónikus ellátásának a bevételét, hanem itt is szakmai szorzókkal korrigálják a teljesített ápolási napok számát. A tartós ápolás szakmai szorzója 0,7, a krónikus reumatológia, tüdőgyógyászat és pszichiátria esetében 1,0, a rehabilitációs ellátás során pedig 1,2 a szakmai szorzó.
Az intézmény krónikus osztályai tárgyhavi teljesítményéről az ellátott esetek teljesített ápolási napjai alapján készít kimutatást. Finanszírozás a differenciált ápolási napok alapján történik. Az intézmény ez alapján részesül az országosan egységes ápolási díjban, melyet az OEP határoz meg és az Egészségügyi Közlönyben teszik közzé.
Természetesen a kórházakban (ahol járó ás fekvőbeteg szakellátás is folyik) a különböző finanszírozási normák egymástól eltérő érdekeltséget, érdekcentrumokat alakíthatnak ki. Ezeknek az eltérő érdekcentrumoknak a nem könnyű kezelése a menedzsment feladata. Ennek figyelmen kívül hagyása lehetetlenné teszi az adott kórház harmonikus éltének fenntartását.
Találat: 5207